Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

A _ elektronika, főleg a mikroelektronika rohamos r\Z. fejlődése az utóbbi években szükségszerűen maga után vonta a számítástechnikai eszközök széles körű álkalmazását az élet minden területén, a népgazda­ság különböző ágazataiban. Ma már szinte észre sem vesszük, hogy ezek a mikroelektronikai berendezések milyen fontos szerepet töltenek be életünkben. Mivel a szocialista iskola elsődleges feladata, hogy a kor köve­telményeinek megfelelően készítse fel az' ifjú nemzedéket, sürgősen meg kell ismertetnie a fiatalokat a számítástech­nika alapjaival, mert csak így tehet eleget a társadalmi elvárásoknak. E cél megvalósításának a lehetőségével foglalkozott a közelmúltban Moszkvában megrendezett tudományos értekezlet is, amely áttekintette a mikroprocesszoros tech­nika és a mikroszámítógépekkel kapcsolatos ismeretek középiskolai oktatásának és alkalmazásának eddigi tapasztalatait a szocialista országokban, s megvitatta a további közös tennivalókat. A részt vevő országok (a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Szovjetunió) öttagú delegációinak vezetői beszámoltak a számítástechnika és a mikropro­cesszoros technika iskolai bevezetésének jelenlegi hely­zetéről és elemezték a jövő tennivalóit ezen a területen. A küldöttségek saját országuk tapasztalatairól is kifejtették véleményüket. Az első kérdéskör azoknak a számítástechnikai eszkö­zöknek az ismertetése volt, amellyel az egyes országok iskoláiban a pedagógusok dolgoznak, és amelyekkel kap­csolatban módszertani tapasztalataik is vannak már. Ezt a kérdéskört az egyes küldöttségek képviselői nemcsak A számítástechnika iskolai alkalmazásáról nemzetközi szinten szóban vitatták meg, hanem a magukkal hozott és oktatási célokra gyártott számítástechnikai eszközöket be is mutat­ták. Valamennyien bemutattak legalább egy mikroszámító­gépet, a többiről pedig szóbeli információt adva prospektu­sok révén ismertették meg a jelenlevőket. A beszámolók­ból kitűnt, a részt vevő országok oktatási szakemberei már jóval korábban rájöttek a számítástechnika elméleti és gyakorlati elsajátíttásának fontosságára mind az alap-, mind pedig a középiskolákban. Szinte valamennyi ország­ban már évek óta működnek programozókat képező szakközépiskolák, számítástechnikai szakembereket nevelő szakmunkásképző intézetek és kísérletek folynak a számítástechnikának mint általános műveltséget nyújtó tantárgynak az alap-, s főleg a középiskolai bevezetésére. A beszámolók és a kiállított számítástechnikai eszközök alapján egyértelműen megállapíthatták, hogy a számító­gép-gyártásban és iskolai bevezetésében a Bolgár Nép- köztársaság jutott a legmesszebbre; ott ez ideig már több mint 1300 mikroszámítógépet juttattak a középiskolákba, és a számukat az év végéig 6000-re növelik. Ezek a számítógépek mind hazai gyártmányúak, többségük Pravec-82 típusú. A bolgárok egy Pravec-82 típusú, 18 darab számítógéppel berendezett szaktermet ibemutattak Moszkvában, azonkívül több olyan eszközt is kiállítottak, amelyek a számítástechnikai ismeretek oktatásához szük­ségesek. V alámennyi ország képviselője arról is beszámolt, hogy országában az utóbbi években lényegesen felgyorsult az anyagi bázis megteremtése (az iskolák számítógépekkel való ellátása) és ez a folyamat folytató­dik. Egyetértettek a résztvevők azzal a megállapítással, hogy a programozási ismeretek hatékony oktatása csakis a minimális anyagi bázis megteremtése után várható el. A programozás és számítástechnika alapjainak az okta­tása szóban, elméleti szinten, számítógépen való gyakor­lás nélkül alacsony hatásfokú és elveszi a tanulók kedvét a számítástechnikai eszközök és a velük való munka megismerésétől. A tudományos tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást arról is, hogy tanterveikben milyen helyet foglal el a programozás és a számítástechnika. Megmutatkozott, milyen különbözóképen közelítik meg ezt a kérdést. A Szovjetunióban például az 1985/86-os iskolai évtől kezdve a 10-11. osztályokban bevezetnek egy új tantár­gyat, az információszerzés és a számítástechnika alapjait. Nálunk a gimnázium 3. osztályában algoritmusok és programozás néven 30 órás témakört (kb. heti egyórás tantárgynak felel meg) iktattak be a tantervbe. A Német Demokratikus Köztársaságban a munkára nevelés 10. osztályos tananyagában található automatizáció és infor­mációszerzés című fejezet tárgyalja a számítástechnika alapjait. A jövőben már a 9. és a 10. osztályban választ­ható tantárgyként tanítják majd ezt a tananyagot. A Bolgár és a Magyar Népköztársaságban nem szándékoznak külön tantárgyként tanítani a számítástechnika alapjait; ezek oktatását szervesen beépítik más tantárgyakba. A lengyel elképzelés pedig az, hogy ezeket az ismereteket a többi tantárggyal párhuzamosan vagy fakultatív formá­ban szeretnék oktatni. -v A beszámolókból az is kitűnt, hogy a számítástechnikai ismeretek megtanítását nem lehet csak az iskolától, a kötelező és nem kötelező tantárgyak oktatásától várni. Szükséges, hogy az ifjúság viszonyát ehhez a tantárgyhoz minden szervezet elősegítse, amelyiknek erre lehetősége van. Sokat tehetnek ezen a téren a pionír- és ifjúsági házak, üzemek, a polgári honvédelmi szövetség szakkörei is. I gaz ugyan, hogy a számítástechnika oktatását a szá­mítógépek és egyéb mikroelektronikai eszközök szé­les körű elterjedése tette szükségessé, hiba lenne azon­ban azt hinni, hogy csak ennek köszönhető az iskola érdeklődése a számítástechnika iránt. Ha ez így lenne, akkor elég lenne ha a számítástechnikát csupán a szakkö­zépiskolákban és a szakmunkásképző intézetekben taní­tanák, hogy felkészítsék a jövő szakembereit. De amint azt az értekezleten is hangsúlyozták, ezek az ismeretek nap­jainkban az általános műveltség részét alkotják, és előse­gítik az ifjú nemzedék bekapcsolódását a tudományos­technikai forradalom újabb szakaszába, amely a társada- 'om szinte valamennyi tagjától megköveteli majd a számí­tástechnika ismeretét. A következő kérdéskör, amelyet az értekezlet behatóan elemzett; a számítógépek funkciója az oktató-nevelő munkában. Megállapították, hogy a számítástechnika háromféleképpen alkalmazható az iskolai oktatásban. Az egyik az, amikor a számítógép mint technikai eszköz segíti az oktatás hatékonyságát. Elsősorban olyan folya­matok szemléletessé tételét, amelyek nehezen figyelhetők és érthetők meg, és másfajta szemléltetésük nem lehetsé­ges vagy nem eléggé hatékony, továbbá igényes számítá­sok elvégzésekor, adathalmazok feldolgozásakor. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a számítógép minden tanítási órán alkalmazható. Lehetőség nyílik általa arra, hogy az új tananyag közlésekor valós problémahelyzetek­ből induljunk ki és ezt matematikai modell formájában tegyük érthetőbbé, hozzáférhetőbbé. Az ismeretek rögzí­tésekor a számítógép jó segítséget nyújthat az individuális begyakorlásra és az eredmények ellenőrzésére (a tanulók különböző feladatok megoldását végezhetik önállóan, a pedagógus fjedig folyamatosan ellenőrizheti az egyes tanulók eredményeit számítógép segítségével). A számí­tógép iskolai alkalmazása lehetővé teszi olyan feladatok megoldását, amelyek az életből (technika, gazdaság, termelés) valók. A számítástechnika iskolai alkalmazásának másik mód­ja, amikor a számítógép a programozás tanítását szolgálja. Mivel a középiskoláknak nem feladata a számítógép jövőbeli alkalmazóinak a felkészítése, ezért konkrét prog­ramozási és a számítógépekkel kapcsolatos tananyag ezekben a középiskolákban csak a legszükségesebb ismeretekre korlátozódik. Az értekezleten megmutatkozott, hogy az egyes országokban különböző mértékben tanítják ezt a tananyagot. A számítógép harmadik alkalmazási területe az iskolai adminisztrálás, az iskolai adatok tárolása és feldolgozása. Az egyes országokban ezen a területen is nagy eltérés mutatkozik. Gyakorlatilag csak a kezdet kezdeténél tar­tanak. Ónálló témaként szerepelt az értekezleten a számítógé­pekkel berendezett tanterem didaktikai funkciója, amely szoros kapcsolatban van több technikai kérdéssel is, így például, hogyan és hány számítógépet kell elhelyezni egy tanteremben, hány tanuló részére, hogyan dolgozzon a pedagógus egy ilyen speciális teremben, képes-e ellátni egy pedagógus 10-15 számítógépnél dolgozó tanulót feladatokkal, tudja-e ellenőrizni valamennyiük munkáját stb. Az értekezlet alkalmával megrendezett kiállításon a bolgárok által berendezett tanterem 18 számítógéppel volt felszerelve, a meglátogatott moszkvai iskola tanterme 16-tal. Egy számítógéphez általában két tanulót javasol­tak. Ugyanakkor felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy ilyen sok számítógépnél dolgozó tanuló munkáját egy pedagógus nem tudja megfelelően irányítani. Szüksé­gessé válik minél előbb kidolgozni a számítógépes szak- tantermek hatékony kihasználásának módszertanát. S hogy teljes legyen a kép: a tanácskozáson szó volt a pedagógusok szakmai felkészítéséről, amely mindenütt más intenzitással és módszerrel folyik, ezért különbözők az eredmények is. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a pedagógusok felkészítésének mértéke a technikai bázis megteremtésével együtt befolyásolja a képzés eredményét. Ezért a pedagógusok felkészítése a számítástechnika alapjainak a tanítására és a számítás- technika alkalmazására egyike azon kulcskérdéseknek, amelyeket rövid időn belül meg kell oldani. Valamennyi országban konkrét elképzelések vannak erre. Szó volt még a számítástechnika iskolai alkalmazásával foglalkozó közös folyóirat kiadásáról, programbankok kialakításáról és programok cseréjéről is. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus. A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata történelmi, filológiai és filozófiai intézetének expedí­ciója, amelyet Vitalij Medvegyev, a történelemtudományok kandidátusa (az Amur mellék középkori történelméről szóió, több tudományos munka szerzője) vezetett, Távol- Keleten, az Usszuri folyó partjain olyan régi erődök marad­ványaira bukkant rá, amelyek a csurcsenek államának, az „Arany Birodalomnak“ az időszakából valók. Ez a középkori állam a jelenlegi szovjet Távol-Kelet déli részén volt. Az ásatások során a tudósok sok értékes leletet találtak, amelyek az „Arany Birodalom“ népeinek eredeti kultúrájáról, magas fejlettségi szintjéről tanúskod­nak. A csurcseneknek olvasztókemencéik voltak, ame­lyekben nyersvasat és vasat olvasztottak, nagyszerű palo­tákat emeltek, fejlett volt náluk a földművelés és az állattenyésztés. Az agyagedények gyönyörű példányait hagyták maguk után. Az Usszuriba ömlő Hor folyó torkolatánál az archeoló- ÚJ SZÚ gusok egy hatalmas, négyzet alakú védelmi berendezés maradványaira bukkantak rá. A hori erőd kétségtelenül ügyes mesterek keze munkája: az uralkodó magaslaton épült, magas földsánc és mély árok veszi körük az erőd sarkain négyrét alakú kiszögellések nyúlnak ki, ahol ÉRTÉKES LELETEK Régi emlékek az Usszuri partján- minden valószínűség szerint - őrtornyok álltak. A mes­terséges töltések magassága meghaladja a 3-4 métert. Kedrovo falu környékén egy másik erődöt is találtak. Ez a folyóparton fekszik, és gondos, megbízható erődítések nyomait őrzi. Itt egy téglaépítmény maradványaira bukkan­tak rá. Ez a téglák szerkezete, alakja, technológiája révén sajátságos. Ezek a leletek igen közel állnak azokhoz, amelyeket az Usszurijszkij-szigeten találtak, ahol a szak­emberek ezenkívül még fegyverekre, agyagedényekre. háztartási tárgyakra is rábukkantak. Olyan bronzékszerek is előkerültek, amelyek csupán a csurcsenekre nézve jel­lemzőek: nefritből készült női ékszerek és még sok egyéb. A XI.—XIII. században a csurcsenek sok háborút viseltek a kínaiakkal, a mongolokkal. Nagyszerűen szervezett hadseregük volt, bátorságukkal és vitézségükkel tűntek ki, mestereik kitűnő készítményű fegyverekkel és védópáncé- lokkal látták el őket. A csurcsen birodalom katonái ezért félelmet keltettek ellenfeleikben. Amikor a mongol hordák nyugati hadjáratra kezdtek készülődni, attól félek, hogy egy erós hadsereggel rendel­kező, hatalmas államot hagynak a hátuk mögött. Dzsingisz kán ezért első támadásait nem nyugat, hanem kelet felé irányította. Kegyetlen harcokban szétzúzták az „Arany Birodalom" államot. A hódítók háborújának célja nem a csurcsenek leigázása, hanem teljes kiirtása volt: foglyo­kat nem ejtettek, az elfoglalt városokat és erődítményeket teljesen megsemmisítették. A hódítók azt a parancsot kapták, hogy öljenek meg mindenkit - gyermeket, nőt, férfit egyaránt, hogy ne maradjanak bosszúállók mögöttük, és hogy sohase támadjon fel régi hatalmával az „Arany Birodalom“... JEVGENYIJ BUGAJENKO (APN) 1985. VI. 28. rmn nuumm Oktatás - korszerűen Miroslav SviSéev felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents