Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

A prágai Kovopodnik vállalat celákovicei üzemében harminc összkomfortos lakókocsit gyár­tanak. A múlt évben elért kimagasló eredményeikért az üzem dolgo­zói nemrég magas kormány és szakszervezeti kitüntetést kap­tak. A felvételen Libuéa Barto- sová, Alena Cesneková, Franti- sek Novak és Miroslav Kucera a lakókocsik vázát szerelik. Miroslav Vodéra felvétele Teljesítik vállalásaikat A Chirana vállalat Stará Turá-i üzemének dolgozói hazánk fel­szabadításának 40. évfordulója tiszteletére több vállalást tettek. Többek között arra is vállalkoztak, hogy a tízmillió korona ráfordítás­sal épülő 174 ágyas munkásszálló befejezésénél idén tavasszal másfél ezer órát dolgoznak társa­dalmi munkában. így a Magasépí­tő Vállalat trnavai üzemének dol­gozói két hónappal határidő előtt befejezték a szálloda (a felvéte­len) építését. A korszerűen beren­dezett, kényelmes szobákba már be is költöztek az első lakók, fiatal munkásnök és fiatal házaspárok egy-két gyermekkel, akik a közel­jövőben kapnak az üzemtől szö­vetkezeti lakásokat. Hozzájárultak munkájukkal a dolgozók a SANUS üdülőköz­pont befejezéséhez is. A Dubnik víztározó partján felépített létesít­ményben tanfolyamok rendezésé­re alkalmas helyiségeket is kiala­kítottak. A Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottsággal és a bratislavai Koménsky Egyetem­mel közösen építtetett központ szép lakosztályait június 29-én már birtokába vette az üdülők első csoportja - százharminc fő. A rá­szorulók utókezelésben is része­sülhetnek: miniuszoda, szauna, vizgyógyászati és elektroterápiái részleg áll a rendelkezésükre. Mató Pál KITÜNTETÉS A SZÍNJÁTSZÓKNAK A Brnói Művelődési és Pihenópark Starlet tánciskolája aerobic és dzsesszgimnasztikai tanfolyamokat rendez. Már második éve tizen­két csoportban sajátítják el a látogatók - főleg nők - hivatásos táncművészektől a szép mozgás technikáját. Az aerobic-gyakorla- tokat Vlasta Buryanová (az előtérben) mutatja be. Vit Koreák felvétele - ÖTK Harmincöt éve alakult meg Be­senyőn (Beseiiov) a Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja, melynek munkáját Grosch István irányítja. Annak el­lenére, hogy a községben még megfelelő művelődési ház sincs, a csoport kiemelkedő eredménye­ket ér el. Évente részt vesznek a színjátszó csoportok járási ver­senyén, s kétszer eljutottak a ke­rületi versenyre is, ahol a harma­dik helyen végeztek. A Járási Művelődési Központ kitüntetését a csoportnak Bajzík Péter, a központ igazgatóhelyette­se adta át. Tanka Lajos is elismerő oklevelet kapott huszonöt éves színjátszói tevékenységéért. Lel­kes munkájukért kitüntették még Balogh Józsefet, Deszat Lajost, Deszat Lajosnét, Recska Tibort, Cimra Máriát, Pintes Istvánt, Pin- tes Istvánnét, Grosch Istvánt, Grosch Istvánnét és a zenekar tagjait: Bukai Mátyást, Huszlica Mihályt és Hévíz Jánost. Az alapító tagok közül elismerő oklevelet kapott Kanozsay Margit, Elias Mária, Bréska Róbert és Ra­uch Gizella. Recska Erzsébet A KÖZÖSSÉGI MUNKA TÜKRÉBEN Petőcz Éva óvónő (a felvételen) elmondta, milyen romantikus kö­rülmények közepette tért haza elő­ző este Patasról (Pastuchy). Egy környékbeli színjátszó csoport szerepelt ott, az ö műsorukra volt kíváncsi, ezért maradt a munka­helyén azután is, hogy az utolsó anyuka is hazavitte gyermekét az óvodából. Az előadás viszont el­húzódott, az utolsó autóbusz is elment mire véget ért, ezért nem maradt más hátrá, minthogy gya­log vágjon neki az útnak. De meg­érte, mert jól játszottak a hrobono- vóiak. Egyszer már szóba jött, hogy 6 is csatlakozhatna hozzájuk, de nincs közvetlen autóbusz-össze­köttetése. Ezért maradt az eddigi szereplési lehetőség: a szavalás. Fényképek kerülnek elő. Az egyik esküvőn ábrázolja versmon­dás közben, a másik fénykép név­adón készült, a következő kiállítás megnyitásán. Újságcikket mutat, amely a Szlovákiai Nószövetség Központi Bizottsága rendezvényét a Szólj költemény! országos sza­valóverseny járási döntőjét méltat­ja, s amelyben a szerző az ö nevét is említi. A dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járási fordulóban az óvónő a harmadik helyen vég­zett. Versesköteteket emel ki a köny­vek közül; klasszikus-, kortárs-, szlovákiai magyar költők versei, s egy versesfüzetet gyerekes be­tűkkel teleírva. Belelapozunk a fü­zetbe, megmosolyogjuk a kezdet­leges versikéket. Kiderül, hogy ö irta valamennyit kisdiák korá­ban. S amelyek bizonyítják, hogy már korán vonzották a versek. Vonzódását tanítói is felfedezték, ezért alapiskolásként számtalan szavalóversényen vett részt. Kö­zépiskolás korában pedig tagja volt a hurbanovói művelődési ház Part kisszinpada együttesének. Amióta leérettségizett és visz- szatért a balonyi (Balon) szülői házba, a helyi polgári ügyek testü­leté munkájában vesz részt. A rendezvények jellegének meg­felelő verset választ. Többnyire úgynevezett közéleti verset. Olyat, amely nemcsak kiszolgálja, ha­nem formálja is a közízlést. Vers­választás közben számtalan költe­ményt elolvas, gyarapítva ezzel önmagát. A szereplésre egyedül készül fel. Pedig jó lenne, ha vala­ki olykor biztatná, tanácsot adna, segítene. Mint elmondta, azt még- jobban szeretné, ha akadna olyan személy, aki tekintélytparancsoló fellépéssel, korszerű felfogásban- a hrobonovói fiatalokéhoz ha­sonlóan - irányítaná a falu fiatalja­inak kulturális tevékenységét. A feltételek adottak. Otthona- klubja van a szervezetnek, Pe- töcz Éva személyében pedig tevé­keny elnöke. Az irányításra nem mer vállalkozni, mert még tapasz­talatlannak tartja magát. Bízzunk benne, hogy majdcsak felfigyelnek rá az illetékes járási szervek, s megkapja a méltán megérdemelt támogatást közéleti munkájához. -kv­Gondolnak a fácánok utánpótlására N ehéz élete volt Trencsík Lászlónénak. Egyéves volt, amikor anyja és tizenket­tő, amikor apja a fronton meg­halt. Anyja elhunyta után az apa új anyát hozott a házhoz, aki később példásan gondozta, nevelte mind a négy árvát. A gyerekek korán kezdtek dol­gozni, hogy legyen betévö fa­latjuk. A mosolygós, vidám alaptermészetú asszony emlé­kezetében örökre megmaradt a földműves-szövetkezet meg­alapításának a napja. Boldog volt, remélte, hogy megszűnik a hajnaltól éjszakába nyúló ro­bot. örült, neki is módja lesz itt-ott elmenni a bálba, ahová addig nem jutott el, mert vagy szép ruhája, cipője nem volt, vagy vasárnap is ,,a kapát kel­lett húzni“. A szövetkezet ala- pitótagjainak. egy-egy tyúkot kellett beadni a közösbe. Any­ját rábírta, kettőt vihessen az átvevő helyre. „Soha nem fe­lejtem, akkor voltam életem­ben a legboldogabb, amikor sza­ladtam hónam alatt a két tyúkkal. Úgy éreztem, ezzel örökre lero­vom adósságom a nyomornak. Úgy is lett“ - mondotta. A MEZŐGAZDASÁG HŰSÉGES SZOLGÁLATÁÉRT 1952. szeptember 6-tól dol­gozik a szövetkezetben. A do­hánytermelésben 25 évig vé­gezte munkáját. A kezdeti évek silányak voltak. Keveset kere­sett, a munka nehéz volt, »pa­lántákat kézzel ültették, mégis biztosabb volt a megélhetés és biztatóbb a jövő. Negyedszázad elteltével- rábeszélésre, meggyőzésre- hűtlen lett a dohányhoz, és azóta a kertészetben dolgozik. Az üvegházváros a birodal­muk. Két hektáron egymás mellett sorakoznak a 25 ár alapterületű üvegházak, me­lyekben főleg szegfűt, uborkát, paradicsomot és paprikát ter­melnek. Közvetlen munkatár­saival együtt azonban a szaba­don nevelt kultúrnövények gondozásában is részt vesz­nek. Ottjártunkkor éppen a ma­joránnát vetették. A kétszeri- júliusi és októberi - betakarí­tásába is bekapcsolódnak majd éppúgy, mint az aratási munkákba és a kukoricakapa- lásba stb. Megszokta, megszerette a kertészetet. Élvezi a sok fia­tal társaságát - 25-30 fiatal is dolgozik az üvegházakban. Nemcsak teljesítményüket, életüket hasonlítja saját kor­osztálya fiatalkori teljesítmé­nyéhez, életéhez, hanem a munkához való viszonyukat, munkaszeretetüket is. Nem elégedetlen velük. Egy dolgot mégis fájlal: a mai fiatalok aj­kán sem munka közben, sem munka után sosem csendül föl a nóta. „Csak az az ember szeret és tud is igazán dolgoz­ni, aki dolga végzése közben el-eldalolgat vagy fütyül egy- egy nótát“, vélekedik Irén néni — mindenki így tiszteli a szövet­kezetben. Gyermekkorában kezdett dolgozni a mezőgazdaságban, s hú is maradt a földhöz. Har­minchárom éve tagja a Marcel- házi (Marcelová) Egységes Földműves-szövetkezetnek. Becsülettel végzett munkájá­ért A mezőgazdaság hűséges szolgálatáért kitüntetést kapta. Kérdésünkre, hogy az a nap nem maradt olyan emlékeze­tes részére, mint a szövetkezet megalapításának a napja, elfo- gódottan mondta el, hogy ak­kor nagyon meghatódott. Nem árulta el előre senki neki, hogy hárman kitüntetést kapnak. Csak az efsz-elnöke előző nap szólt, csinosítsák ki magukat és reggel jelenjenek meg az irodában. Beültek az elnök au­tójába, aki a járási székhelyre hajtott velük. A szépen földí­szített nagyteremben egyszer csak egy elvtárs kijelentette, kéri a kitüntetetteket, ide ülje­nek le olyan sorrendben, ahogy fölolvassa a neveket. Trencsákné gyorsan a falhoz hátrált. Gondolta itt valami té­vedés lesz. De az ő nevét is olvasták. Meg is kapta a kitün­tetést.-yb­Az ember gondoskodásának köszönhető, hogy a fácán, a Duna menti síkság madárvilágának ez a jellegzetes képviselője sok más vadon élő szárnyastól eltérően nincs kiveszésre Ítélve. Ez a rend­kívül szép és színes tollazatú ma­dár nemcsak a vadászok prédája és az ínyencek csemegéje, de gazdasági szempontból is hasz­nos, mivel pusztítja a kártékony rovarokat és rágcsálókat, továbbá a gyomnövények magvait, melyek eledeléül szolgálnak. Vadat csak annak erkölcsi joga puskavégre kapni, aki egyben gondoskodik is védelméről, etetéséről és az állo­mány gyarapításáról. Ezt tartják az Állami Erdőgazdaság Bajcsi (Bajc) dolgozói is, akik évente mintegy 35—40 ezer mestersége­sen keltett fácán felneveléséről és a természetes környezetbe törté­nő visszatelepítésről gondoskod­nak. A kis fácánokat a palárikovói fácánkeltetőból szállítják a bajcsi erdő melletti fácánneveidébe, ahol a baromfitelepből átalakított épü­letekben, illetve a hálóval borított neveidében növekednek á szép és hasznos madarak, amelyekről Fácános néven ismert ez a kör­nyék. A felvételen Török Margit a fácánok etetése közben. ÚJ SZÚ^ 10 K. Németh István 1985. VI.28.

Next

/
Thumbnails
Contents