Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
A prágai Kovopodnik vállalat celákovicei üzemében harminc összkomfortos lakókocsit gyártanak. A múlt évben elért kimagasló eredményeikért az üzem dolgozói nemrég magas kormány és szakszervezeti kitüntetést kaptak. A felvételen Libuéa Barto- sová, Alena Cesneková, Franti- sek Novak és Miroslav Kucera a lakókocsik vázát szerelik. Miroslav Vodéra felvétele Teljesítik vállalásaikat A Chirana vállalat Stará Turá-i üzemének dolgozói hazánk felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére több vállalást tettek. Többek között arra is vállalkoztak, hogy a tízmillió korona ráfordítással épülő 174 ágyas munkásszálló befejezésénél idén tavasszal másfél ezer órát dolgoznak társadalmi munkában. így a Magasépítő Vállalat trnavai üzemének dolgozói két hónappal határidő előtt befejezték a szálloda (a felvételen) építését. A korszerűen berendezett, kényelmes szobákba már be is költöztek az első lakók, fiatal munkásnök és fiatal házaspárok egy-két gyermekkel, akik a közeljövőben kapnak az üzemtől szövetkezeti lakásokat. Hozzájárultak munkájukkal a dolgozók a SANUS üdülőközpont befejezéséhez is. A Dubnik víztározó partján felépített létesítményben tanfolyamok rendezésére alkalmas helyiségeket is kialakítottak. A Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsággal és a bratislavai Koménsky Egyetemmel közösen építtetett központ szép lakosztályait június 29-én már birtokába vette az üdülők első csoportja - százharminc fő. A rászorulók utókezelésben is részesülhetnek: miniuszoda, szauna, vizgyógyászati és elektroterápiái részleg áll a rendelkezésükre. Mató Pál KITÜNTETÉS A SZÍNJÁTSZÓKNAK A Brnói Művelődési és Pihenópark Starlet tánciskolája aerobic és dzsesszgimnasztikai tanfolyamokat rendez. Már második éve tizenkét csoportban sajátítják el a látogatók - főleg nők - hivatásos táncművészektől a szép mozgás technikáját. Az aerobic-gyakorla- tokat Vlasta Buryanová (az előtérben) mutatja be. Vit Koreák felvétele - ÖTK Harmincöt éve alakult meg Besenyőn (Beseiiov) a Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja, melynek munkáját Grosch István irányítja. Annak ellenére, hogy a községben még megfelelő művelődési ház sincs, a csoport kiemelkedő eredményeket ér el. Évente részt vesznek a színjátszó csoportok járási versenyén, s kétszer eljutottak a kerületi versenyre is, ahol a harmadik helyen végeztek. A Járási Művelődési Központ kitüntetését a csoportnak Bajzík Péter, a központ igazgatóhelyettese adta át. Tanka Lajos is elismerő oklevelet kapott huszonöt éves színjátszói tevékenységéért. Lelkes munkájukért kitüntették még Balogh Józsefet, Deszat Lajost, Deszat Lajosnét, Recska Tibort, Cimra Máriát, Pintes Istvánt, Pin- tes Istvánnét, Grosch Istvánt, Grosch Istvánnét és a zenekar tagjait: Bukai Mátyást, Huszlica Mihályt és Hévíz Jánost. Az alapító tagok közül elismerő oklevelet kapott Kanozsay Margit, Elias Mária, Bréska Róbert és Rauch Gizella. Recska Erzsébet A KÖZÖSSÉGI MUNKA TÜKRÉBEN Petőcz Éva óvónő (a felvételen) elmondta, milyen romantikus körülmények közepette tért haza előző este Patasról (Pastuchy). Egy környékbeli színjátszó csoport szerepelt ott, az ö műsorukra volt kíváncsi, ezért maradt a munkahelyén azután is, hogy az utolsó anyuka is hazavitte gyermekét az óvodából. Az előadás viszont elhúzódott, az utolsó autóbusz is elment mire véget ért, ezért nem maradt más hátrá, minthogy gyalog vágjon neki az útnak. De megérte, mert jól játszottak a hrobono- vóiak. Egyszer már szóba jött, hogy 6 is csatlakozhatna hozzájuk, de nincs közvetlen autóbusz-összeköttetése. Ezért maradt az eddigi szereplési lehetőség: a szavalás. Fényképek kerülnek elő. Az egyik esküvőn ábrázolja versmondás közben, a másik fénykép névadón készült, a következő kiállítás megnyitásán. Újságcikket mutat, amely a Szlovákiai Nószövetség Központi Bizottsága rendezvényét a Szólj költemény! országos szavalóverseny járási döntőjét méltatja, s amelyben a szerző az ö nevét is említi. A dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járási fordulóban az óvónő a harmadik helyen végzett. Versesköteteket emel ki a könyvek közül; klasszikus-, kortárs-, szlovákiai magyar költők versei, s egy versesfüzetet gyerekes betűkkel teleírva. Belelapozunk a füzetbe, megmosolyogjuk a kezdetleges versikéket. Kiderül, hogy ö irta valamennyit kisdiák korában. S amelyek bizonyítják, hogy már korán vonzották a versek. Vonzódását tanítói is felfedezték, ezért alapiskolásként számtalan szavalóversényen vett részt. Középiskolás korában pedig tagja volt a hurbanovói művelődési ház Part kisszinpada együttesének. Amióta leérettségizett és visz- szatért a balonyi (Balon) szülői házba, a helyi polgári ügyek testületé munkájában vesz részt. A rendezvények jellegének megfelelő verset választ. Többnyire úgynevezett közéleti verset. Olyat, amely nemcsak kiszolgálja, hanem formálja is a közízlést. Versválasztás közben számtalan költeményt elolvas, gyarapítva ezzel önmagát. A szereplésre egyedül készül fel. Pedig jó lenne, ha valaki olykor biztatná, tanácsot adna, segítene. Mint elmondta, azt még- jobban szeretné, ha akadna olyan személy, aki tekintélytparancsoló fellépéssel, korszerű felfogásban- a hrobonovói fiatalokéhoz hasonlóan - irányítaná a falu fiataljainak kulturális tevékenységét. A feltételek adottak. Otthona- klubja van a szervezetnek, Pe- töcz Éva személyében pedig tevékeny elnöke. Az irányításra nem mer vállalkozni, mert még tapasztalatlannak tartja magát. Bízzunk benne, hogy majdcsak felfigyelnek rá az illetékes járási szervek, s megkapja a méltán megérdemelt támogatást közéleti munkájához. -kvGondolnak a fácánok utánpótlására N ehéz élete volt Trencsík Lászlónénak. Egyéves volt, amikor anyja és tizenkettő, amikor apja a fronton meghalt. Anyja elhunyta után az apa új anyát hozott a házhoz, aki később példásan gondozta, nevelte mind a négy árvát. A gyerekek korán kezdtek dolgozni, hogy legyen betévö falatjuk. A mosolygós, vidám alaptermészetú asszony emlékezetében örökre megmaradt a földműves-szövetkezet megalapításának a napja. Boldog volt, remélte, hogy megszűnik a hajnaltól éjszakába nyúló robot. örült, neki is módja lesz itt-ott elmenni a bálba, ahová addig nem jutott el, mert vagy szép ruhája, cipője nem volt, vagy vasárnap is ,,a kapát kellett húzni“. A szövetkezet ala- pitótagjainak. egy-egy tyúkot kellett beadni a közösbe. Anyját rábírta, kettőt vihessen az átvevő helyre. „Soha nem felejtem, akkor voltam életemben a legboldogabb, amikor szaladtam hónam alatt a két tyúkkal. Úgy éreztem, ezzel örökre lerovom adósságom a nyomornak. Úgy is lett“ - mondotta. A MEZŐGAZDASÁG HŰSÉGES SZOLGÁLATÁÉRT 1952. szeptember 6-tól dolgozik a szövetkezetben. A dohánytermelésben 25 évig végezte munkáját. A kezdeti évek silányak voltak. Keveset keresett, a munka nehéz volt, »palántákat kézzel ültették, mégis biztosabb volt a megélhetés és biztatóbb a jövő. Negyedszázad elteltével- rábeszélésre, meggyőzésre- hűtlen lett a dohányhoz, és azóta a kertészetben dolgozik. Az üvegházváros a birodalmuk. Két hektáron egymás mellett sorakoznak a 25 ár alapterületű üvegházak, melyekben főleg szegfűt, uborkát, paradicsomot és paprikát termelnek. Közvetlen munkatársaival együtt azonban a szabadon nevelt kultúrnövények gondozásában is részt vesznek. Ottjártunkkor éppen a majoránnát vetették. A kétszeri- júliusi és októberi - betakarításába is bekapcsolódnak majd éppúgy, mint az aratási munkákba és a kukoricakapa- lásba stb. Megszokta, megszerette a kertészetet. Élvezi a sok fiatal társaságát - 25-30 fiatal is dolgozik az üvegházakban. Nemcsak teljesítményüket, életüket hasonlítja saját korosztálya fiatalkori teljesítményéhez, életéhez, hanem a munkához való viszonyukat, munkaszeretetüket is. Nem elégedetlen velük. Egy dolgot mégis fájlal: a mai fiatalok ajkán sem munka közben, sem munka után sosem csendül föl a nóta. „Csak az az ember szeret és tud is igazán dolgozni, aki dolga végzése közben el-eldalolgat vagy fütyül egy- egy nótát“, vélekedik Irén néni — mindenki így tiszteli a szövetkezetben. Gyermekkorában kezdett dolgozni a mezőgazdaságban, s hú is maradt a földhöz. Harminchárom éve tagja a Marcel- házi (Marcelová) Egységes Földműves-szövetkezetnek. Becsülettel végzett munkájáért A mezőgazdaság hűséges szolgálatáért kitüntetést kapta. Kérdésünkre, hogy az a nap nem maradt olyan emlékezetes részére, mint a szövetkezet megalapításának a napja, elfo- gódottan mondta el, hogy akkor nagyon meghatódott. Nem árulta el előre senki neki, hogy hárman kitüntetést kapnak. Csak az efsz-elnöke előző nap szólt, csinosítsák ki magukat és reggel jelenjenek meg az irodában. Beültek az elnök autójába, aki a járási székhelyre hajtott velük. A szépen földíszített nagyteremben egyszer csak egy elvtárs kijelentette, kéri a kitüntetetteket, ide üljenek le olyan sorrendben, ahogy fölolvassa a neveket. Trencsákné gyorsan a falhoz hátrált. Gondolta itt valami tévedés lesz. De az ő nevét is olvasták. Meg is kapta a kitüntetést.-ybAz ember gondoskodásának köszönhető, hogy a fácán, a Duna menti síkság madárvilágának ez a jellegzetes képviselője sok más vadon élő szárnyastól eltérően nincs kiveszésre Ítélve. Ez a rendkívül szép és színes tollazatú madár nemcsak a vadászok prédája és az ínyencek csemegéje, de gazdasági szempontból is hasznos, mivel pusztítja a kártékony rovarokat és rágcsálókat, továbbá a gyomnövények magvait, melyek eledeléül szolgálnak. Vadat csak annak erkölcsi joga puskavégre kapni, aki egyben gondoskodik is védelméről, etetéséről és az állomány gyarapításáról. Ezt tartják az Állami Erdőgazdaság Bajcsi (Bajc) dolgozói is, akik évente mintegy 35—40 ezer mesterségesen keltett fácán felneveléséről és a természetes környezetbe történő visszatelepítésről gondoskodnak. A kis fácánokat a palárikovói fácánkeltetőból szállítják a bajcsi erdő melletti fácánneveidébe, ahol a baromfitelepből átalakított épületekben, illetve a hálóval borított neveidében növekednek á szép és hasznos madarak, amelyekről Fácános néven ismert ez a környék. A felvételen Török Margit a fácánok etetése közben. ÚJ SZÚ^ 10 K. Németh István 1985. VI.28.
