Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
igeien fázósan össze- tasok topogtak a járá- A megyeszékhelyre k. Dolgor is türelmet- a motorházban pepe- nban nem a csípős hogy férjhez ment i jól kijöttek egymás- gor elhatározta, hogy anfolyamra, Mjagmar iszony még próbálko- ' szót értsenek egy- ndig összekaptak, és ette, hogyha elmegy, jahozni. A legutolsó )r hazament a szülei- selte a szándékát, így észülödni kezdett az etoppant Mjagmar. >r - hízelkedett. - Bá- istobán viselkedtem, gighallgatta, ám ami- ában szemrehányás azt a fél évet? It, s köszönés nélkül nérte gyönge fényét, 1a a havat, és fehér latért. A fiatalasszony ze magán a kabátját, a kavargó hóviharból íégis elmégy! i? Mindent elmagya- tsan visszajövök. Te jószágra! - mondta itt hagysz csapot- jnka elöl?! - kiabált kkor vissza se gyere! jsarkantyúzva elváguporgott a teherautó írjét, és rosszul estek /ai. Hideg záporban, agató hóförgetegben ződött, jó szót mégis jutott az a sok meg- jl, apósától kellett einem a fiuk felesége, agyok... Törődik is en is alig van odaha- vesz valamit, amott í van, csak arra a vén Most meg azt hiszi, tok. Nem érti, hogy kedésből... Tanulni t... A folyócska pártáiból könnyű kék füst a előtt állt. Szerette : esömosta fű fűsze- ok mögé igyekvő nap i virágokkal tarkított geiőkről elégedetten bőgve szállingóztak haza a jóllakott teheneK. Apró kölykök hajkurászták zajongva a borjakat. Valahonnan énekszót hozott a szél. Dolgor kimosta az edényeket, megtisztította a szeparátort. Csakhamar meghozta az első család a frissen fejt tejet. Egyenletesen zümmögött a szeparátor, vékony sugárban csurgóit a lefölözött tej a kannákba.- Nem fáradsz el ebben a munkában? - ütötte meg Dolgor fülét egy ismerős hang. Meglepetten nézett hátra. Mjagmar feketére égett arcát pillantotta rpeg. Gyorsabban kezdett verni a szíve. Mjagmar egykedvűen folytatta:- Hogy kerültél ide?- Gyakorlaton vagyok...- Otthon meg nincs, aki fejjen - szakította félbe Mjagmar.- Itt maradsz? Namszrajn Bandzragcs- Jó vicceid vannak. Odahaza áll a munka, én meg majd itt fogok hűsölni, nem?!- No, ahogy gondolod. Pihenj egy kicsit, amíg elmosom az edényeket - mondta Dolgor. Sokat szeretett volna Mjagmartól kérdezni, sok mindent el akart mondani. A férje azonban kelletlenül felelgetett, aztán végképp elhallgatott. „Hogy kivakarta magát! - gondolta ellenségesen. - Az anyjáéknál kilógott a feneke, félretaposott sarkú csizmában járkálj! Amikor meg mi felruháztuk, fogta magát és elment arra az átkozott tanfolyamra... Urizálni akar. Na, majd meglátjuk, meddig bírja!“ De közben úgy tűnt neki, hogy Dolgor még szebb, még vonzóbb lett, amióta nem látta. Csillagos ég borult a pusztára, néma csönd volt körös-körül, csak a távolból hallatszott kutyaugatás. A lágy esti szellő megcirógatta az arcukat.- Megyek. Nyakig vagyok munkával, nekem nincs időm éjszaka a pusztán tekeregni - szólalt meg Mjagmar szándékosan durván, és a lova felé indult. Dolgor halkan utána szólt:- Mjagmar! A férfi megfordult.- Egy szavad sincs hozzám? - kérdezte a fiatalasszony remegő hangon.- Ugyan miről beszélgetnénk? Úgy nézem, már nem értjük meg egymást.- Miért mondasz ilyeneket? - suttogta Dolgor és sírva fakadt. Mjagmar megsajnálta, odalépett hozzá és megölelte.- Ne sírj, Dolgor, hiszen szeretlek. Gyere haza, úgy élünk majd megint, mint régen. Dolgor megörült a férje szavainak. De amikor az utolsó szót meghallotta, erőt vett magán:- Nem hagyom itt ezt a munkát.- Nem értem, miért viselkedsz ilyen furcsán - bosszankodott Mjagmar.- Előbb befejezem, amit rámbíztak, aztán majd hazamegyek... De akkor se a szüleid házába cselédnek, hanem az otthoni tejgazdaságba. s- Akkor mindennek vége közöttünk! - indult el megint Mjagmar. „Ha felülök a nyeregbe, nem bírja tovább, utánam jön - gondolta. - Odahaza aztán majd másképpen beszélgetünk!“ Lopva hátrapillantott: Dolgor a jurta felé sietett. Mjagmar visszafordult, utána vetette magát és elállta az útját:- Utoljára mondom: gyere haza!- Hagyj! - tolta félre határozott mozdulattal Dolgor.- Kiváncsi vagyok, mire mész nélkülem! - ordította dühösen Mjagmar, aztán lóra pattant és elnyelte a sötétség. Mire letelt a gyakorlat ideje, annak is híre jött, hogy Mjagmar összeállt egy nővel. Dolgod szinte főbe kólintotta a hír - javában készülődött már haza, vágyott az otthoni tájak és Mjagmar után, hiszen szerette... Hanem így ott maradt a tejgazdaságban. A gazdaság vezetői örültek is neki; szükségük volt a munkáskézre... Utoljára akkor találkoztak, mikor Dolgor a tejkezelők országos tanácskozására indult Ulánbátorba. Felbőgött a motor.- I-Jé, várjatok! - tödé át a zajt egy kiáltás. Mjagmar tödetett az autóhoz, felhevült arcáról ömlött a verejték.- Szerencsés utat, Dolgor! Aztán siess vissza minél előbb! Hiszen megígéded, ha lejár a gyakorlatod, hazajösz.- Nem... - felelte szárazon a fiatalasz- szony, és a torkát fojtogatták a könnyek.- Különben is van már asszony a házadnál...- Bocsáss meg! Elszédített a cafka, utána meg kipakolta a házat és megszökött...- mormogta elvörösödve Mjagmar. Dolgor elfordult. „Bárcsak indulnánk már“- gondolta. A sofőr, mintha kitalálta volna a kívánságát, indított. Zsebkendőjüket lobogtatva futottak a kocsi után Dolgor barátnői. Csak Mjagmar állt a téren lehajtott fejjel, egyedül. Mongolból fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ I I I I I I a simy mm ÉS OKOS FELESÉGE (BELORUSZ MESE) Élt egyszer egy szegény ember meg a felesége. Olyan szegények voltak, hogy gyakran még a betevő falatra sem tellett, de azért sohasem clvódtak. összekuporgattak egy kis pénzt, és elhatározták, hogy lovat vesznek rajta. Elment a szegényember a vásárba, s meg is vette a lovat. Pompás, szép lovat vett, örült is neki. Amint ment hazafelé, találkozik egy emberrel, aki tehenet hajt az úton. Mondja neki az ember: ,, Cseréld el a lovadat erre a tehénre.“ A szegény ember beleegyezett. Arra gondolt, hogy tehén is elkél a ház körül. Legalább lesz tej a gyerekeknek. Megy tovább, hát látja, hogy jön szembe egy ember a kecskéjével. Megtetszett neki a kecske. Gondolja, a kecske még jobb, mint a tehén. Kevesebb szénát eszik. Elhatározta, hogy elcseréli a maga jószágát. Odaadta a tehenet, ó meg fogta a kecskét, s ment tovább, örvendezve. Aztán még valakivel találkozott, aki egy bárányt vezetett. Kérdezi a szegényembert, nem cserélné-e el bárányra a kecskét. ,,De igen“ - felelte a szegényemben S arra gondolt, hogy a bárány egy csöppet sem rosz- szabb a kecskénél. A gyerekeknek lesz meleg kesztyűjük télire, az asz- szonynak meg ködmöne. Cseréltek hát, s mindketten mentek a dolgukra. Már közeledett a házukhoz, amikor összetalálkozott az egyik földivel, aki kandúrt vitt a hóna alatt. A szegényember régóta szeretett volna macskát tartani a házban. ,,Cseréljünk - mondja jól jön otthon egy macska. Egerészni fog, minket meg elszórakoztat. “ Fogta a kandúrt, s ment tovább. Hű, de boldog volt! Látja ám, hogy hintón jön az uraság. Kérdezi a szegényembertől:- Honnan jössz? Van-e valami újság? Azt feleli a szegényember.- A vásárban voltam, s vettem egy lovat.- Hol az a ló? - kérdezi az uraság.- Tehénre cseréltem. Kevesebb baj van vele.- De hol a tehened? - kérdezi újra az uraság.- Kecskére cseréltem. Kevesebb baj van vele.- De hol a kecske? Talán csak nem cserélted el azt is?- El én, uracskám, bárányra cseréltem. Takaros kisbárány volt.- És hová lett?- Hát odaadtam ezért a kandúrért. Látod, milyen szép. Felkacagott erre az uraság, még a könnye is kicsordult.- Bolond vagy te szegényember. Na,' kerülj csak az asszony szeme elé, lesz neked nemulass, szétveri rajtad a piszkafát.- Hová gondolsz, uracskám! Te egyszerűen nem ismered a feleségemet. Ha hazaérek, meglátod, kedvesen fogad engem, vizet melegít, hogy megmosakodjam, - palacsintát süt, nyájas lesz hozzám. Egy szavát sem hitte az uraság. Fogadott vele, ekként szólván:- Egy sapka aranyat kapsz tőlem, ha az asszony úgy fogad, ahogy mondod. Közben az uraság és a szegényember meg a macska odaért a házhoz. Az asszony a pitvarban fogadta őket, törülközőt hozott az urának, kézmosóvizet melegített: szíves szóval hívta a vendéget a házba.- Na, megalkudtatok? - kérdi az urától. - Vettél lovat?- Vettem, asszonykám, de nincs itt.- Mi van vele?- Tehénre cseréltem.- Nem baj, tehén is kell a ház körül.- De az sincs meg!- Hová lett?- Odaadtam egy kecskéért.- Na nem baj, még jobb is, hogy kecskét vettél.- De kecske sincs már! Bárányra cseréltem.- És hol a bárány?- Elcseréltem egy macskára. Ehol van, ni! Várja az uraság, mikor csattan fel az asszony, de azt várhatta. Az asz- szony egy szót sem szólt. Aztán odament az urához, s ezt mondta:- A macska is elkél a háznál. Majd egeret fog, mulattat minket. Egy dühös szót sem mondott. Úgyhogy az uraság kénytelen volt megadni a sapka aranyat a szegény- embernek, aki nagyon örült a szerencséjének. Lovat, tehenet meg mindenféle szükséges holmit vett magának. És eztán már jómódban éltek. MISLEY PÁL fordítása Jirí Sotola Lám, milyen egyszerű eset, egy férfi megy egy nő háza felé; bottal jár, nehézkesen, hiszen öreg már. Brünnből jött, Stockholmból? - mint számít, most az a lényeg, hogy egy éjszakán fülébe hatolt a halál zöreje, de reggelre már az ég újra kék lett, s eszébe jutott - 6, hiszen ö él még! mily csodálatos, élünk még, féllábbal a sírban, ifjúság, szerelem s a tanújeleik mind ittmaradnak, mint a lábbeli, ha elhagyja a láb. - És kivirágzott a falon a kép s egy sajgó vágy, hogy egyszer lássa meg még őt. Közeleg a házhoz, csengett s benn valami mozdul, ki tudja, retesz, gázcsap vagy a szív, s jön már az asszony kezében a kulccsal, haja galambősz és az ujjai sárgák. Lám, milyen egyszerű eset: nevetnek, a férfi s a nő is, senki sem mondja, hogy Mi szél hozott, meg hogy Drágám, meg azt, hogy Az már oly rég volt... könnyek sem hullnak rózsák közt nem csillan penge. Ketten, öregek, a sír szélén, mindegy, hogy az egyikük Greta Garbo tán, a másik sofőr, vagy neves karnagy, s amaz pénztárosnő - most már oly mindegy. Csókolózniuk már nem lehet, nevetséges lenne, mennek a tavaszi kedben, a férfi átfogta könnyen az asszony keze fejét s kitapintotta egy szikkadt vérér csendes lüktetését. És mennek, zúg a ked. A férfi kérdezget: Emlékszel erre meg arra? És a nő, persze, mindenre emlékszik, minden oly rég volt s összekúszálódott: tűként áll ki évszám, név és karmos ujjak és rakétacsúcsok, zúg a ked, virágok csöppennek a főidre, valami elpukkan, méz és illat fröccsen, zöld bojtok törnek föl bátran a rács mögül, med kikelet van. A férfi beszédes ... Akkor, egykor, rég feszült a kisnadrág, a hold nagy gerezd, tele bő tejjel, ott álltái a padlón, hűvös pincében az a meztelen fenék - az ember ivott, iszik s inni fog mindig, , amíg csak ki nem hül az emberi vér, ez a bolondos lé. Az asszonyka csak halkan mosolyog, e gyarló-édes nyelvet tudja még, mely annyit jelent, csupán, hogy: Szeretlek. Egyszer csak a férfi megremeg s így szól: Huzat van mindenfelől, s lelkeinket meg ing sem takarja... valaha ez volt vad zuhanások jó előjátéka, és arc az arcon és bőr a bőrön. De most már bohóság lenne. Hűvös ujját a nő a férfi szájára tapasztja s azt mondja: Hát így, ez most már minden, barátom. Még a halál, meg egyéb kötelességek. De ez már nem érdekes. Indulhatunk. Szeretlek. Nagy szerencse és boldogság volt élni! Még kéz a kézben, a férfi vonata csakhamar indul, hallgatnak, mit is szóljanak, semmi, már semmi sincsen, csupán az évek tág terei, mélységek, tüzes nap fennsíkja, néhány kötelesség, s az, hogy csodálatos fogalom az élet! Már kinn az utcán egy kékrobogós fiú útjába szédítette lába, kicsapta a kormányt és rákiáltott: Bolondos öreg! És ő telítetten meleg boldogsággal csakazédis úgy megy: egy lábbal a járdán, másikkal a padkán s egyre ismétli: Bolondos öreg! Bolondos, bolondos öreg PETRIK JÓZSEF fordítása I* > GÁLY KATI rajza Szerelmesek
