Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA A napkutatás korszerű eszköze A — utóbbi évtizedek kutatási MZ, eredményei között egyre gyakrabban esik szó a holográfiáról. A fokozódó érdeklődésnek az a magyarázata, hogy a holográfiái módszer sokoldalú gyakorlati alkalmazásához főleg a legutóbbi években, a lézertechnika és az optikai műszerek tökéletesítésével alakultak ki kedvező feltételek. De mi is tulajdonképpen a holográfia? Nevét a görög „holos“ (jelentése egész) szóból nyerte és nem más, mint a fényképezés új, háromdimenziós módszere. Amíg a klasszikus fényképezés a tárgyak képrét közvetlenül rögzíti, —» fényszóródás a tárgyon —» a tárgy képe“ vázlat szerint dolgozott, addig a holográfiában a „tárgy —* fényszóródás a tárgyon —> hologram (1. fokozat) —*“ újrarendezett“ fényhullámzás —» a tárgy képe (2. fokozat) séma szerint dolgoznak. A hologram lényegében a tárgyról szerzett, fényhullámzással rögzítődött információk összessége. A fényérzékeny lemezen csak abban az esetben tudjuk egyidejűleg rögzíteni a fényhullámzás amplitúdó- és fázisadatait, ha a tárgyon szóródott fénynyaláb és az ún. „összehasonlító“ fényMit kell tudni a holográfiáról? a hologratia ezt két fokozat segítségével valósítja meg: az elsőben rögzítődik az a fényhullámzás, amely a tárgyról szerzett információk megtestesítője, a másodikban ez a fényhullámzás „újraren- dezödik“ és létrehozza a tárgy háromdimenziós képét. Még mielőtt tisztáznánk, hogy miért is van szükség két fokozatra, megemlítjük, hogy mint minden hullám, a fényhullám is két jelentős „adat“ birtokosa: az amplitúdóé és a fázisé. A klasszikus fényképészetben csupán a fényhullámok amplitúdóadata rögzítődik (a fényképen) és a fázisadat elvész, a holográfiában viszont egyidejűleg sikerült rögzíteni mindkettőt. Az eredmény aztán lehetővé teszi a tárgyak háromdimenziós képének a megfigyelését. Ez az ábrázolás abból indul ki, hogy a domborzatot képező tárgy különböző pontjairól érkező fénysugarak úthossza különbözik egymástól, ami fáziseltolódásokban nyilvánul meg, s ez a jelenség holográfiái módszer segítségével kimutatható. Míg régebben valamennyi optikai ábrázoló rendszer „tárgy nyaláb - amelyet például egy síktükör megfelelő elhelyezésével is nyerhetünk - egy időben esnek a lemezre. Ez történik (nagyon leegyszerűsítve) az 1. fokozatban. A lemezt megfelelő eljárással előhívjuk, és már kész is a hologramunk. Ha „megújítjuk“ ezt a fényhullámzást, amellyel a hologramot előállítottuk, vagyis a hologramot ún. rekonstrukciós fénynyalábbal világítjuk meg, megkapjuk a térhatású képet. Ez a 2. fokozat lényege. A holográfia módszerét az 1934-ben Angliába települt Gábor Dénes, a londoni egyetem professzora még 1947-ben fedezte fel, de bemutatnia - koherens fény hiányában - csak a hatvanas években sikerült. (Ha két fényhullám találkozik, s egyetlen eredő hullámmá egyesülnek, akkor ún. hulliáminterferencia játszódik le, melynek feltétele, hogy a találkozó hullámok között a fáziskülönbség állandó legyen, azaz a hullámok koherensek legyenek). A holográfia ma még mindig elsősorban laboratóriumi módszer, bár már jelenleg is alkalmazható az emberi tevékenység száll J SZÚ 1985. VI. 14. Kőolajból vanádiumot Méltán tartják a kőolajat az energetika királynőjének, hiszen belőle fedezi az emberiség energiaszükségletének mintegy a felét. Ki-ki megtanulta az iskolában, hogy a kőolajból a feldolgozás során fokozatosan kiválnak a különféle fajsúlyú alkotóelemek, a többi között a benzin is, amely a személygépkocsikat hajtja. Valahol ezen a ponton meg is torpan az átlagember érdeklődése a kőolaj iránt. A szakemberek azonban ennél tovább mennek és ma már azt kutatják, miképpen lehetne jobban hasznosítani a kőolaj-feldolgozás hulladékként kezelt végtermékét, a pakurát, amelyet egyelőre csupán erőmüvek fűtésére használnak. Holott a pakura sok értékes anyagot, egyebek között ritka fémeket is tártál máz. Ebből a szempontból különös jelentősége van a Mangislak- félszigetről származó szovjet kőolajnak. A benne található szervetlen anyagok között külön figyelmet érdemel a vanádium, amely állandó hiánycikke az iparnak, mivel a természetben csak szórványosan fordul elő, ezért előállítása nagy összegeket emészt fel. Ez a körülmény arra ösztönzi a szovjet olajipari szakembereket, hogy a vanádium és a többi ritka fém kiválasztását a kőolaj komplex feldolgozásának egyik központi feladataként kezeljék. Nadirov akadémikus szerint tarthatatlan az az állapot, hogy a vanádium az erőművek kéményein át a füsttel és a gázokkal együtt eltávozik a légkörbe, hiszen így a pazarlást még környezetszennyeződés is súlyosbítja. Van még egy momentum, amely szükségessé teszi a kérdés mielőbbi tisztázását. Nevezetesen: a vanádium vegyületeinek kémiai aktivitása következtében a kőolaj-feldolgozás folyamán fokozott korrózióveszélynek vannak kitéve a berendezések. Hogyan lehet tehát megszabadulni a vanádiumtól, illetve hogyan lehet elkülöníteni ezt az értékes fémet népgazdasági hasznosítás céljaira? A vanádiumhasznosítással kapcsolatos munkák egyelőre a bátortalan kísérletek szakaszában vannak. Igaz, kidolgoztak már olyan eljárásokat, amelyek a pakura elégetés előtti gázosítását szorgalmazzák. Ennek során alacsony kéntartalmú olajkorom keletkezik, amelyet redukálószerként hasznosíthatnak a fémkohászatban. Ez azonban csak részleges megoldás, mert a pakura vanádiumtartalmának mindössze tizenöt-húsz százaléka marad meg a koromban. A többi rész megint csak a füsttel együtt távozik. Több reménnyel kecsegtet egy másik megoldás, .amellyel olajkokszot állítanak elő a pakurából. A kohászati hasznosítás során az olajkoksz vanádiumtartalmát közvetlenül átveszi, a felolvadt fém. Ennek a megoldásnak kettős haszna is van: egyrészt csökken a kohók fűtőanyag-szükséglete, másrészt pedig a bennük előállított fém telitetté válik, vagyis javul a minősége. Logikus tehát a következtetés, amelyre a szovjet szakemberek jutottak, a jövőben a kőolaj-finomítás utolsó szakaszának nem a pakura, hanem a kőolajkoksz előállítását kell tekinteni. S mivel az eljárás a jelenlegi olajfeldolgozó és kohászati berendezéseket veszi alapul, megvalósítása és elterjesztése nem igényel nagyobb beruházást. (Szocialisztyicseszkaja Indusztrija) mos területén. Többen foglalkoznak a háromdimenziós (térhatású) televízió és mozi gondolatával, valamint a térhatású mikroszkópéval, amely röntgensugárzás alkalmazásával kb. 106-szoros nagyítást nyújtana. Az 1971 -ben fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Gábor Dénes a holográfia jövőjéről így ír Jean-Chartes Viénot, Paul Smigi- elski és Henri Royer szerzők „Holográfia optikai alkalmazásokkal“ című könyvéhez 1971 áprilisában írt előszavában: „A kutatók százai jelentős eredményeket értek el a holográfiában. Az irodalom már kétezernél több cikkre duzzadt. Fontos gyakorlati alkalmazásokat találtak, mint pl. a holografikus interferometria, az igen rövid időtartamú jelenségek regisztrálása három dimenzióban, a színes holográfia, az információ nagy kapacitású memóriában való tárolása, a formák és jellegzetességek felismerése, az aberrációkkal rontott képek javítása és még számos egyéb alkalmazás. Filozófiai nézőpontból tekintve, csak két frappáns felfedezést szeretnék megemlíteni: a tetszőleges módon szórt hullámok tökéletes reverzibi- litását, valamint a holográfiái felvételek és az emberi memória hasonlóságát ... Eddig csaknem minden esztendő meglepő és új eredményekkel gazdagította a holográfiát. Hiszem és remélem, hogy a vállalkozó kedvű fiatal kutatóknak a jövő még sok felfedezést tartogat.“ Gábor Dénes további felhasználási lehetőségeket lát az akusztikába és az ultrahangtechnika területén (a viz alatti fényképezésben). Az elmondottak alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a holográfia az utóbbi 40 év egyik legjelentősebb felfedezése. Hogy milyen messzire jut el a gyakorlati alkalmazásban, a mindennapi életünkben, arra a kérdésre választ ad majd az idő. KANKULYA LÁSZLÓ msme&m Immár egy esztendeje áll a hazai napkutatás szolgálatában az az NDK-beli Zeiss Müvek által gyártott korszerű, horizontális elrendezésű napszinképelemző berendezés, amelyet a nagy múltú hurbanovói csillagvizsgálóban helyeztek üzembe. E berendezésből összesen hatot készítettek hazánk számára. A hurbanovói az első ilyen készülék a maga nemében, egy további berendezést a napokban helyeztek üzembe a Szlovák Tudományos Akadémia Asztronómiai Intézetének Tatranská Les- ná-i tudományos .munkahelyén. A színképelemző berendezés elhelyezésére szolgáló épület mintegy kétmillió, mig maga a bonyolult szerkezet további hatmillió koronába került. A színképelemző készülék legfontosabb alkotórésze az a 60 centiméteres átmérőjű tükrös távcső - az ún. coelosztát -, melynek gyújtótávolsága 35 méteres. Ez a távcső önműködően követi a Napot, melynek korongját 33 centiméteres átmérőben vetíti le, s az így kapott képet egy optikai rács segítségével bontják fel szinképelemeire. Ennek a berendezésnek a segítségével tanulmányozzák a tudósok Érdekességek, újdonságok ELEKTROMÁGNESES ÁRTALMAK Anyagcserezavarokat, szívdobogást, a szemlencse elho- mályosodását, sőt vakságot idézhet elő, ha valaki erős elektromágneses tér közvetlen közelében tartózkodik - állapították meg a seibersdorfi (Al- só-Ausztria) kutatási központ nemrégiben lezárt vizsgálatai. A mérési adatok alapján most olyan normarendszert dolgoznak ki, amely a még éppen veszélytelen térerősségek határértékein alapul. A kutatások vezetője szerint a mindennapi gyakorlatban használt elektromos készülékeknél a térerós- ségértékek olyan gyengék, hogy azok nem jelentenek veszélyt az egészségre. De például indukciós kemencéket és elektromos hegesztőkészülékeket alkamazó ipari üzemekben bizonyos körülmények között nagyon könnyen előfordulhat az egészségkárosodás. (Die Presse) ÚJ KÖNNYÚÖTVÖZET A repülőgépgyártásban a könnyűfémeket kiszorítva mindinkább elterjedtek a modern, nagy szilárdságú, szálerősítésű, műanyag szerkezeti anyagok. Egy újabban kifejlesztett lítiumötvözet most véget vet ennek az irányzatnak. A lítium, amely a legkisebb fajsúlyú a fémek között, a levegőn igen gyorsan oxidálódik, s már viszonylag alacsony hőmérsékleten megolvad. Akár az alumínium, elektrolízissel állítható elő, aminek alapanyagául száraz lítium-klorid szolgál. Alumíniummal ötvözve a lítium már stabillá válik, más könnyűfémötvözetekhez viszonyítva számottevően kisebb fajsúlyú, emellett a korróziónak is jobban ellenáll. A hetvenes évek közepe óta végzett kísérletek ilyen ötvözet létrehozására azért hiúsultak meg, mert a lítium az olvadékban megtámadta az olvasztótégely falát, sőt vízzel érintkezve akár fel is robbanhatott. Újabban azonban sikerült ezeket a nehézségeket leküzdeni. Az új ötvözetcsalád az alumínium mellett általában 2-2,5 százalék lítiumot, 3 százalék rezet, 0,12-0,13 százalék cirkóniumot, esetleg magnéziumot tartalmaz. A lítium súlyaránya az ötvözetben igen csekélynek tűnik. Nagy térfogata miatt azonban egészen más módon „hat“, mint a többi ötvözö- anyag. A szakértők véleménye szerint az ilyen típusú ötvözet alkalmazása 10 százalékos súlycsökkentést is lehetővé tehet a már meglevő repülőgép- konstrukcióknál, az új anyag rugalmasságát kihasználó szerkezeti megoldások pedig akár 18 százalékos súlycsökkentést is eredményezhetnek. (M. É.) A MÉRTÉKTELEN SÖRFOGYASZTÁS KÖVETKEZMÉNYE Azoknak a férfiaknak, akik éveken át naponta három korsónál több sört fogyasztanak, minden esélyük megvan arra, hogy bikanyakuk lesz. Ez az anatómiai sajátosság főleg az NSZK déli tartományaiban fordul elő, s a máj krónikus károsodására vall, amelyet a mértéktelen alkoholfogyasztás okoz. Az orvosok eddig általában úgy vélték, hogy a nyak elzsí- rosodását gümökór vagy más a Napban lejátszódó bonyolult magfizikai folyamatokat. A felső képen a Tatranská Lesnában üzembe helyezett új berendezés látható, háttérben a Lomnici csúccsal, az alsó képen RNDr. Bohus Lukác, a csillagvizsgáló dolgozója a tükrös naptávcsó kezelését végzi. K. Németh István (A ŐSTK és a szerző felvételei) betegség idézi elő. Egy nemrég végzett vizsgálat azonban kimutatta, hogy a szesz a májon és a központi idegrendszeren keresztül hatással van a szervezet hormon-háztartására és a zsírszövet megszaporodását idézi elő. Tapasztalatok szerint a bikanyak egyetlen hatásos ellenszere a teljes tartózkodás a sörivástól. SZÁMÍTÓGÉPES FORGALOMELLENÓRZÉS A svéd Nemzeti Útfelügyeló- ség számítógépes forgalomellenőrző rendszer kiépítését irányozta elő. A munkálatok most vannak folyamatban, amelyek eredményeként lehetővé válik a forgalmi paraméterek közvetlen megjelenítése a felügyelőség központi épületében levő számítógép kijelzőjén. Az információk többek között a tengelynyomásra, az egyes járművek tömegére, típusára, sebességére és irányára, esetenként az igénybe vett forgalmi sávra is vonatkoznak. A forgalomtervezési és útkarbantartási feladatok megkönnyítését célzó rendszer az ország különböző részein telepített 41 állandó állomásból áll, amelyek közül 16-ot terhelés- érzékelővel is felszereltek. A terhelésérzékeló az útba beépített, mindkét oldalán négyesével elhelyezett lapokból áll. A lapok az adatrögzítő egységhez csatlakoznak, ez lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a jármű a forgalmi sáv mely szélén halad. A kapott adatok a tárolóegységbe kerülnek, amely 24 óránként a főiroda számítógépéhez továbbítja az információkat. A táróló tízezres járműforgalom ellenőrzésére elegendő, kapacitása 10 MByte. (delta) ♦
