Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-14 / 24. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1985. június 14. XVIII. évfolyam 24. szám Ára 1 korona A Szovjetunió Állandó Atomener­getikai Bizottsága, az I. V. Kurcsa- tov Atomenergetikai Intézet, vala­mint a Csehszlovák Atomenergeti­kai Bizottság 1983-ban közös prog­ramot dolgozott ki a Prága melletti Rezi Magkutató Intézetben üzembe helyezett LR-0 reaktorral folytatott kísérletekre. A széles körű prog­ram 1990-ig terjed. A kísérleti reak­tor az 1 GW teljesétményig terjedő atomenergetikai blokkokban zajló folyamatok modellezésére szolgál, minimális teljesítmény és sugárzás mellett. Ezt a kutatási munkát a láncreakció irányításának módo­sított koncepciója tette szükséges­sé. A felvételen Otmar Hrazdil és Frantiéek Hudec mérnökök a sza- bályozórudak kötegelnek a meghaj­tását ellenőrzik. ◄--------------------------------------------------­--------------------------------------------------­A Sk oda Plzeó konszernvállalat Dysiné u Chrástu-i kompresszor­üzemében ez év áprilisában befe­jezték a régi típusú DK 661-es és DK 331 -es légkompresszorok gyár­tását. Ugyanakkor elkezdték a'ki­sebb zajszintú és nagyobb teljesít­ményű PKD 4-es, PKD 6-os és PKD 12-es innovált kompresszorok ter­melését. A kerekes alvázra szerelt kompresszorok hetven százalékát exportra készítik. Az idén húsz PKD 12-es kompresszort a Szovjetunió­ba szállítanak. A többi szocialista ország közül még Lengyelország, Bulgária, Magyarország, az NDK és Vietnam vásárolja a dyéinél komp­resszorokat. A felvételen Milan Fi- §er a Zetor 8701-es motort szereli a PKD 6-os kompresszor alvázá­ba. (A ÖSTK felvételei) E J BLbBm iSh Ha Hbb Az utóbbi évek folyamán szocialista társadalmunk fejlő­désének feltételei számos tekintetben megváltoztak. E vál­tozások függvényében előtérbe kerülnek a gazdasági növekedés intenzív tényezői, amelyek között alapvető szerepe van a tudományos kutatásban elért eredmények gyakorlati alkalmazásának. Eddigi tapasztalataink is bizo­nyítják, hogy olyan sokoldalú és bonyolult folyamatról van szó, amelynek sikeres megvalósítása minden szempontból alapos felkészülést igényel. Az intenzív gazdaságfejlesz­tés ugyanis nemcsak a megértés és a viszonyulás, az irányítási rendszerben eszközölt változtatások, a munka- szervezés és a javadalmazás tökéletesítésének a kérdése, hanem elsősorban a termelési alap korszerűsítését, a munka termelékenységét és a gazdasági hatékonyságot forradalmasitóan növelő új technológiai eljárások beveze­tését jelenti. Mindez elválaszthatatlanul együtt jár a termé­kek minőségi színvonalának, használati értékének állandó és alapvető mértékű javitásával. Hazánk tudományos-kutatási potenciálja a szakem­berek létszámát és az állami költségvetésből felhasznált összeget tekintve a felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt világviszonylatban is jelentős tényezővé fejlődött, de termelésünk csaknem minden szakágazatra kiterjedő, aránytalanul sokoldalú szerkezete mellett teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy minden területen csupán saját erőnkre építve valósítsuk meg a szükséges innovációkat. Ebből a helyzetből következik az is, hogy a gyártmányfej­lesztés szakaszán a legtöbb esetben csak bizonyos rész­eredményeket érünk el, s az ennél sokkal szükségesebb, világpiaci szempontból is nélkülözhetetlen, magasabb szintű innovációk megvalósításában csak lassan haladunk előre. Ezek ugyanis lényegesen nagyobb anyagi és szel­lemi eszközráforditást igényelnek, s ha ezeket az egyes kiemelt szakágazatokra, termelési irányzatokra akarjuk koncentrálni, az szükségszerűen csak más területek rová­sára történhet. Kézenfekvő, hogy a megoldás kulcsát a nemzetközi gyártásszakosítás elmélyítésében, a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködés fejlesztésében kell keresnünk. Ehhez reális alapot nyújtanak a szocialista közösség kommunista és munkáspártjai által kitűzött azo­nos célok, s nem utolsósorban az a körülmény is, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés útjára való áttérés az iparilag fejlett szocialista országok közös ügye és feladata. Ezt a feladatot az SZKP KB ülésén Mihail Gorbacsov elvtárs is hangsúlyozta, rámutatva, hogy a Szovjetunió soron követ­kező 12. ötéves tervidőszakában elsődleges figyelmet kell fordítani a termelési alapok felújítására, a munka termelé­kenységét sokszorosan növelő, s a termelés anyagigé­nyességét csökkentő progresszív technológiai eljárások bevezetésére. Ennek megfelelően előtérbe kerül a gép­ipari ágazatok gyorsított ütemű, 50-100 százalékos ará­nyú fejlesztése, főleg az automatizált szerszámgépek és berendezések, valamint a tudományos-műszaki haladást meggyorsító elektrotechnikai és elektronikai termékek gyártása. A Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés az elmúlt 40 év alatt lehetővé tette népgazdaságunk folyama­tos nyersanyag- és energiaellátásának biztosítását, a korábban nélkülözött nehézipari ágazatok kiépítését, amelyeknek nagy szerepük volt Szlovákia iparosításában is, valamint a feldolgozóipar egyes szakágazatainak meg­alapozott, gazdaságos fejlesztését. A szovjet megrendelé­seknek, s ezeken belül a termelési kooperáció és a gyár­tásszakosítás fokozatos elmélyülésének köszönhetően kibontakozhatott az igényes gépipari termékek, például a mozdonyok, a tehergépkocsik, a villamosok és trolibu­szok, a szerszámgépek, a textilipari gépek, a nagy teljesít­ményű motorok és egyéb berendezések nagy sorozatú gyártása. A tudományos-műszaki együttműködés lehetővé tette számunkra az atomenergetikai program megvalósítá­sát, s a csehszlovák gépipar aktív részvételét az atom- energetikai berendezések szakosított gyártásában. Az elért eredményeket sokoldalúan tükrözi a Moszkvá­ban megnyitott Csehszlovákia 1985 jubileumi kiállítás, amely egyúttal az együttműködés további fejlesztésében rejlő lehetőségeket is feltárja a szovjet gazdasági vezetők, a tudományos-kutatási munkahelyek és vállalatok érdekelt szakemberei előtt. Erre azért van szükség, mert habár a szocialista építés alatt gyors ütemben növekedtek a csehszlovák-szovjet kereskedelmi kapcsolatok, s jelen­leg a csehszlovák kivitel 43,4 százaléka a Szovjetunióba irányul, a behozatal 46,8 százaléka pedig onnan szárma­zik, ennek ellenére a termelési kooperáció és a gyártás­szakosítás területén még mindig nem értük el az adott lehetőségeknek megfelelő arányokat. Ennek fejlesztését emellett az is sürgeti, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés követelményeinek megfelelően a termelési és tudomá­nyos-műszaki együttműködést elsősorban a progresszív szakágazatok, az elektronika, a számítástechnika, a robot- és automatizálási technika, az atomenergetika, valamint a népgazdaságok nyersanyag- és energiaellátását bizosító kitermelő ágazatok, továbbá a vegyipar, a színesfémkohá­szat, a könnyűipar, a mezőgazdaság és a közlekedés területén kell kiszélesíteni, ahogy azt Csehszlovákia és a Szovjetunió gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működésének hosszú távú, az évezred végéig terjedő programja előirányozza. A Moszkvában aláírt program újabb távlatokat nyit meg a csehszlovák népgazdaság, főleg a progresszív szakágazatok fejlesztése előtt, s a Szovjetunióval folytatott együttműködésünket minősé­gileg magasabb szintre emeli. Amint arra Gustáv Husák elvtárs moszkvai látogatása alkalmából rámutatott: „Fejlő­désünk meggyorsítása oszthatatlan részének és feltételé­nek tekintjük a nemzetközi szocialista integrációban való részvétel jelentős elmélyítését. Nagy gondot fordítunk a gyártásszakositás és a kooperáció meggyorsítására, a tudományos kutatómunka egybehangolására és az egy­séges eljárásra más területeken is. Országaink erőinek és eszközeinek szorosabb egybekapcsolása, gazdaságaink közeledése nélkül nem lehet megbirkózni az új feladatok­kal, megszilárdítani függetlenségünket a kapitalizmustól, s jobban kielégíteni az emberek szükségleteit.“ MAKRAI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents