Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-14 / 24. szám

Vasárnap 1985. június 16. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.37, nyugszik 20.39 Közép-Szlovákia: 04.44, nyugszik 20.46 Nyugat-Szlovákia: 04.50, nyugszik 20.52 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 03.03, nyugszik 18.59 Közép-Szlovákia: 03.10, nyugszik 19.06 Nyugat-Szlovákia: 03.16, nyugszik 19.12 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JUSZTIN és BLANKA nevű kedves olvasóinkat 1870-ben született Antonin SLAViÓEK cseh festőmű­vész (f 1910). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK ÉS VÉDELMÉNEK EGYSÉGE Dr. Branislav Broska és Svetozár Ivan mérnök cikke „...KI MINDENÜTT MEGÁLLJA HELYÉT...“ Kopasz Csilla írása A MESTER RANGJA Irta: Nagy Kázmér, az SZSZK munka- és szociá­lisügyi minisztere HÉTKÖZNAP Zolczer János riportja NAGY TÁVLATOK A TEJIPAR ELŐTT Bállá József írása Ml AZ ÚJ A MAGYAR HELYESÍRÁSBAN? Jakab István cikke SZAKÁCS VOLTAM KOREÁBAN Gazdag József írása BERQUIN ÚR Georges Simenon novellája A Szovjetunióban nagy gondot fordítanak a tüzelőanyag-energetikai komplexum sokoldalú fejlesztésére. A szovjet népgazdaság növekvő energiaigényeinek kielé­gítésére nagy teljesítményű hő-, atom- és vízi erőművek épülnek, s növekszik a nem hagyományos energiaforrások hasznosításának a jelentősége. A Jeniszej folyón épülő Szajano-Susenszkoje-i vízi erőmű tíz energetikai blokkjának összteljesítmé­nye eléri a 6400 MW-ot, s az erőmű teljes befejezése után évente több mint 23 milliárd kWh villamos energiát fog termelni. A felvételen az épülő vízi erőmű éjszakai megvilágításban látható. A Sigma Modfany konszern vállalatnál már több éve gyártanak az NDK számára ipari szerelvényeket. A két ország együttműködése ezen a területen a szerelvények újabb típusainak a kifejlesztésére, a progresszív technológiai módszerek kihaszná­lására, vlamint a fémkohászati problémák közös megoldására irányul. Az utóbbi időben előtérbe került a speciális atomerőművi szerelvények területén kibontakozó tudományos-műszaki együttműködés. A modranyi vállalat kis- és nagynyomású tolózárakat gyárt az NDK-ban épülő NORD 5 és NORD 6 atomerőmüvek számára. A felvételen Ladislav Ruiiőka az egyik JS 300-as tolózár testének a megmunkálását ellenőrzi. (A ÓSTK felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Népünk áldozatkész munkájának eredmé­nyeként értük el hazánk jelentős előrehala­dását gazdasági, szociális és kulturális té­ren. A szocialista Csehszlovákia ma politikai­lag szilárd, szociális szempontból konszoli­dált, gazdaságilag fejlett állam. Nagy sikere­ket ért el a modern ipar, a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdasági termelés, az iskola- és egészségügy, valamint további ágazatok fej­lesztésében. A gyakorlatban valósítja meg a szociális és nemzeti igazságosság esz­ményképeit. A dolgozók számára biztosítot­tak a reális jogok, a szabadság, a magas anyagi és kulturális színvonal és a széles körű szociális biztonság. így a csehszlovák körülmények között is teljes mértékben iga­zolódnak a marxizmus-leninizmus eszméi, a szocialista társadalom építése törvénysze­rűségeinek általános érvényessége, a szo­cialista rendszer előnyei. Az elért eredmények felett érzett jogos büszkeség mellett a csehszlovák nép az új feladatoknak és szükségleteknek szenteli a legnagyobb figyelmet. Igyekezetünket a szociális-gazdasági fejlesztés ütemének meggyorsítására, az intenzifikálásra, a nép­gazdaság tudományos-műszaki színvonala növelésének meggyorsítására, a tervszerű irányítás tökéletesítésére, a dolgozók kezde­ményezésének fejlesztésére összpontosít­juk. E feladatok megoldása - mint társadal­munk további sikeres fejlesztésének és az ezredfordulóig szóló távlati céljaink kitűzé­sének döntő feltétele - képezi majd a CSKP jövő évben sorra kerülő XVII. kongresszusa előkészületeinek tartalmát... Az eltelt 40 esztendő tapasztalatai bizonyí­tották, hogy népünk a Szovjetunióban hűsé­ges barátra és szövetségesre talált, akire mindig és mindenben támaszkodni lehet. A szocializmus építésében minden előrelé­pésünk új lehetőségeket nyit együttműködé­sünk előtt, együttműködésünkben minden előrelépés hozzájárul a haladásunkhoz. Együttműködésünk lehetővé teszi gazda­ságunk stabil fejlődése és távlatai alapvető kérdéseinek a megoldását. Külkereskedel­münk hozzávetőleg 45 százalékát a Szovjet­unióval valósítjuk meg... Nincs a gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos életnek olyan területe, amelyen a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott együttműködésünk ne hozna szembetűnő sikereket. Alapvető fontosságot tulajdoní­tunk annak, hogy ez az együttműködés to­vábbra is sokoldalúan fejlődjék és tökélete­sedjék. Szocialista társadalmunk további si­keres fejlődése szükségszerű összetevőjének és feltételének tekintjük ezt. (Gustáv Husák elvtársnak a Csehszlovákia 1985 moszkvai kiállítás megnyitásán mondott beszédéből). ak úgy csíptek a sza­vai:- Nem! Ma nem! Azért, mert nem. Fáradt vagyok. És álmos. Aludni akarok. Igen, egész délelőtt. Nem! Mondom, hogy nem! Nincs kedvem be­szélgetni. Hagyjuk abba! Te­gye már le a kagylót, különben én teszem le. Hát nem érti? Nem érdekel! Visszafekszem az ágyba, és kettőig meg sem mozdulok. Fejezzük már be, jó!? Rendben van: ha felébre­dek, fél egyre lemegyek. De ha nem, eszébe ne jusson még egyszer felcsörgetni! Megje­gyezte? Meg. Nem hívtam fel még egyszer. Nem hívtam, mert nem kellett. Kiss Erzsébet, a bratislavai Nemzetközi Nő­nap Vállalat 33 éves fonónője pontosan fél egykor ott állt előttem a munkásszálló portá­ján. Frissen vasalt blúzban, farmerben, kókadtan, kedvetle­nül; lejött, mert nem tudott visszaaludni. Mert kiment az álom a szeméből. Kérdezem tőle: hogy lehet az, hogy az ötéves tervidőszak feladatait - elsőként - már ta­valy teljesítette. Miért hajtott annyira? Győzni akart a mun­kaversenyben vagy egyszerű­en csak elhatározta, hogy le­körözi néhány munkatársát? Osaka munka... (Margita Stecková felvétele) Teljes gőzzel Erre elfordítja a fejét és kinéz az ablakon. Aztán ugyanolyan gyorsan vissza a szemembe:- Szeretem a munkát, ez minden. Kíváncsi voltam ma­gamra, mennyit bírok ki. Fiatal vagyok. Miért álljak négy gép­sor mellett, ha hatot is ki tudok szolgálni. A pénz meg jól jött. De ne irigyelje senki, megdol­goztam érte. Kész. Ennyi - mondja, s látom az arcán, nincs tovább, ezzel be is fejez­te. Ne faggassam, nincs értel­me, a többi senkit sem érdekel, állítja szilárd meggyőződéssel. Dehogyis nem, próbálom újra szóra bírni, de megint csak egy lehengerlő grimasz a válasz. Szótlanul ülünk hát az asztal­nál - várom, hátha meggon­dolja magát és beszélni fog, de nem nagyon siet a szavakkal. Vékony, hosszú ujjai között oda-vissza forog a szobája kulcsa, tekintete kitartóan me­red a semmibe. Már attól tar­tok, feláll és hirtelen elköszön, amikor egyszer csak „olvadni kezd a jég“.- Nyolcán vagyunk testvé­rek. Sokan, ugye? A legidő­sebb bátyám az ostravai vas­műben dolgozik, a másik trak­toros Karlovy Vary mellett, folytattam a bratislavai cérna- gyárban. Ez a tizenhetedik évem a fonóban. Hogy mit sze­retek a leginkább? A nyugal­mat. A délutáni műszakot. A hétvégét, otthon. Az izgalmat Berkesi könyveiben. A szerel­met Szilvásinál. A poénvadá­szatot a Fülesben. A kézimun­kát. Igaz, horgolni, kötni nem tudok, de hímezni nagyon. Mo­ziba ritkán megyek, ha igen, akkor valami jó kalandfilmre. Szeretek izgulni a jóért, folynak a könnyeim, ha megható a je­lenet. Hogy hogyan képzelem el az életemet mondjuk öt év múlva? Nem tudom. Nagyon messze van az még. Én nem nagyon gondolkodom ilyesmin. Lehet, hogy férjhez megyek. De most csak a munkának élek. Ha kell, egyhuzamban ti­zenhat órát is végigdolgozok. Tegnap is délután kettőkor kezdtem és ma reggel hatkor végeztem. Azért voltam olyan dühös, amikor felébresztett. Beszéltem a főnökével, Er­nest Stohllal is. Azt mondta: nincs hozzá hasonló lány a fo­nodában. Ezerháromszáz­nyolcvan orsó között úgy jár a keze, mint valami gépkar. Nem is lepődött meg senki sem a sikerén! Ez a lány olyan, mint a mozdony: teljes gőzzel hajt. SZABÓ G. LÁSZLÓ újszá_ 2 1985. VI. 14. a harmadik Sókszelócén (Seli- ce), a szülőfalumban, a negye­dik állatgondozó, a nővérem az öcsémmel együtt szövetkezeti tag, a húgom pedig háztartás­beli. No, volt is gondja elég az apámnak. Mindegy. Hagyjuk. De akármennyit gürizett is, a munkát sosem szidta. Velünk is korán megszerettette. Én ti­zenöt éves voltam, amikor dol­gozni kezdtem. Sókszelócéről egyenesen Náchodba men­tem, aztán egy év után itt

Next

/
Thumbnails
Contents