Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
Bujaki Sándor ébresztő után hangyabolyhoz hasonlít a szálláskörlet. A fiúk fürgén magukra kapják a melegítőt, az udvaron a reggeli tornára sorakoznak. Az egyik szakasznál már évek óta Bujaki Sándor az előtornász. Az ö vezényszavára végzik a gyakorlatot, futják körül az udvart. Amikor véget ér a torna, vidáman, frissen sietnek a szálláskörletbe.- Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy a katonai életpályát választom. Mivel az autók, a motorok vonzottak, az alapiskola elvégzése után a néphadsereg nyitrai (Nitra) szakközépiskolájában kezdtem el tanulni. Negyedikes vagyok, az idén végzek- mondja Bujaki Sándor tanuló. - A szlovák és az orosz nyelvből már megvolt az érettségi vizsga, amely számomra jól sikerült. Ha a szaktantárgyakból is ilyen jól vizsgázok, tanulmányaimat a Vyskovi Katonai Főiskolán akarom folytatni. Sietve távozik, hogy időre rendbe tegye magát. A tanuló- társai árulják el, hogy a nágy- géresi (Vefky Hores) fiú kara- tézik, ö a szakasz agitátora, s ami nem lényegtelen, jó barát, készséges, segítőkész. Megkapta A példás tanuló jelvényt.- A szalagavatóra készülünk - jegyzi meg a bajszos Marian Proő tanuló. - Nálunk ez azért különösen nagy esemény, mert azon a napon tesz- szük le a katonai esküt, kezdjük meg az öthónapos tényleges katonai szolgálatunkat. Társai romantikus léleknek tartják, mert verseket ir. A múlt évi alkotó versenyen saját költeményét adta elő, Zlatica Bal- ková, a szlovák nyelv tanára biztatja, ne hagyja abba a versírást, tanuljon, olvasson sokat. Most táncdalszövegeket ír, egyik barátja szerzi a zenét, a század tánczenekara pedig előadja a számokat.-Az első napok nehezek voltak az iskolában, meg kellett szokni a rendet, a fegyelmet - folytatja. - Apám, aki részt vett a felszabadító harcokban, örül, hogy hivatásos katona leszek. Olyan szeretnék lenni, mint Karol Houdek százados, a századparancsnokunk. Remélem sok jó tulajdonságát magunkkal visszük az életbe. Mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélünk, ott terem a századparancsnok. Végigmérem tekintetemmel. Marian Proc Megnyerő külső, mosolygós arc, szavaiból határozottság érződik. Nem csoda, hogy rajongnak érte a fiúk, hiszen igyekszik őket megérteni, s amiben tud segít.- Nehéz lesz tőlük megválni, hiszen mindegyiküket úgy ismerem, mint a saját gyermekeimet -vélekedik a százados. - A következő tanévben új fiúkat kapok, de addig is jól fel kell készíteni a negyedikeseket a műszaki tantárgyakból a vizsgára, hogy a nyár derekán mint törzsőrmesterek mondhassanak búcsút az iskolának. Biztos vagyok abban, hogy ha a jövőben erre vezet az útjuk, benéznek majd hozzánk. Közben már megkezdődött az oktatás. A folyosók elnéptelenednek, csak a presovi Igor Sekerák tanuló ül az ágy szélén, kificamodott a bokája, így nem vehet részt a műhelygyakorlaton. A szakasz SZISZ- alapszervezetének elnöke, kiváló tanuló. Azt tervezi, hogy tanulmányait valamelyik katonai főiskolán folytatjá.- Az sem keserít el, ha nem vesznek fel. Egy év csapatszolgálat után újra jelentkezem- önti szavakba véleményét.- Ami az iskolát illeti, többek között megtanultunk motorkerékpárt, személy- és tehergépkocsit, sőt harckocsit is vezetni. Mivel műszaki pályára készülünk, a karbantartással is alaposan megismerkedtünk. Néhanapján fülig olajosak vagyunk, mégis ezt a foglalkozást szeretem a legjobban. Azt hiszem, jól választottam. .Mivel jók a tanulmányi eredményeim, a havi illetményem 75 korona. Hozzánk szegődik Marian Igor Sekerák Proc, a bajszos vidám fiú, aki az első évfolyamtól kezdve a SZISZ-alapszervezet kultúr- felelöse és szakaszparancs- nok-heiyettes. Ugratja tanulótársát, hogy a lába a szalagavatóig még meggyógyul, táncolhat is, aztán invitál, hogy nézzek be a műhelybe. Vele tartok. A hatalmas harci jármű körül fekete overallos tanulók nyüzsögnek, hol az oktatóra figyelnek, hol pedig a falon lévő ábrák alapján igyekeznek munkájukban eligazodni. Az egyik csoport a motorcserét gyakorolja.- A szaktanteremben a harci jármű minden részével kü- lön-külön megismerkedtünk, most válik el, ki mit sajátított el, az elméleti ismereteket hogyan tudja a gyakorlatban alkalmazni - mondja a vizovicei Jaros- lav Gerza tanuló. - Gyerekkoromtól vonzottak a gépek, gyakran apámmal tartottam, aki a helyi efsz-ben gépkocsivezető. Olyan halkan beszél, hogy a zajban alig lehet a szavát érteni. Pedig már harmadik éve rajparancsnok s ugyanennyi éve a szakasza SZISZ- alapszervezetének elnöke. Halkszavúságára a szerénysége a magyarázat, mert hangja az udvar másik végébe is el- hallatszik, amikor rajával az alapkiképzés keretében gyakorlatozik. A gyűléseken is mindig, határozottan, érthetően beszél. Terveiről ezt mondta:- Ha minden jól sikerül, tanulmányaimat a brnói katonai akadémián folytatom. Szüretkor pedig megnősülök. Leendő feleségemet felkészítettem arra, hogy milyen lesz mellettem, a hivatásos katona mellett az élete. A mellettünk álló Jaroslav Géza is bekapcsolódik a beszélgetésbe.- Politikai tisztünk, Rastislav Konviőka százados, de a többiek is ügyelnek arra, hogy a lehető legjobb feltételeket teremtsék meg a tanuláshoz, de ugyanakkor a szórakozásra, a szakköri tevékenységre is jusson időnk. Itt jöttem rá, hogy mit jelent a jó közösségi szellem, a kötelességérzet, a felelősségtudat. Azt hiszem, jól felkészítettek bennünket a hivatásos katonai életpályára.- A következő félévben azonban még sok-sok nehézséggel kell szembenéznetek. Az éleslövészet, a víz alatti átkelés harckocsival, néhány hetes tábori élet még hátra van. No azért nem kell elcsüggedni, csak tartsátok magatokat, mint eddig - szól közbe az egyik oktató. Elsősök haladnak el a nyitott műhely előtt. Mi tagadás, szokatlanul áll rajtuk még az egyenruha, gyakran kell lépést váltaniuk. Bujaki Sándor nevetve megjegyzi:- Bizony mi is így néztünk ki jó három évvel ezelőtt, de most már, ha tanulók vagyunk is még, katonának érezzük magunkat. Amikor véget ér a foglalkozás, alakzatban, vidáman nó- tázva mennek a körletükbe, no persze nem pihenni, mert ebéd után újra tanulni kell. Az érettségire, a zászlósi vizsgára készülnek, hogy a továbbtanulásban, a pályakezdéskor is megállják majd a helyüket a néphadsereg nagy családjában NÉMETH JÁNOS (A szerző felvételei) t kéíhe kémnek AZ EMBERSÉG JEGYÉBEN Fehér alapon vörös kereszt - több mint egy évszázada úgyszólván az egész világon az emberség, a humanitás jelképe. Nálunk e nemes küldetésnek a jegyében dolgoznak a Csehszlovák Vörös- kereszt szervezetei. Fontos szerepet játszanak a CSKP egészség- ügyi és szociálpolitikájának megvalósításában. Idén kongresszust tartottak, hogy felmérjék az elvégzett munkát és meghatározzák a soron következő feladatokat. Hogyan sikerül a kongresszusi határozatokat apró, hétköznapi munkára váltani, erről beszélgettünk Éva Lackovával, a Csehszlovák Vöröskereszt bratislavai II. városkerületi bizottságának vezető titkárával. (A szerző felvétele) • A nyilvánosság általában úgy tekint a Csehszlovák Vöröskeresztre, mint egy humanitárius szervezetre. Szeretném azonban, ha pontosabban meghatározná, hogy tulajdonképpen mi is a feladata?- Nincs még egy szervezet, amely programjának ilyen egyértelműen a humanizmus lenne a vezérfonala! Tudom, hogy az emberek a Csehszlovák Vöröskereszt tagjait úgy képzelik el, mint fehér köpenyes, vöröskeresztes karszalagos ápolónővéreket. Ezek is mi vagyunk, csakhogy szervezetünk munkája ennél sokkal, de •sokkal gazdagabb. Mindenekelőtt számottevően hozzájárulunk Csehszlovákia Kommunista Pártja egészségügyi és szociálpolitikájának megvalósításához. Fontos láncszeme vagyunk a lakosság egységes honvédelmi nevelési rendszerének, a polgári védelemnek. Legfontosabb fegyverünk az egészségügyi felvilágosító, ismeretterjesztő, tömegpolitikai munka, az egészségnevelés és propaganda. Az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kap a szociális munka, a hátrányos helyzetű lakossági csoportok nevelése, élet- körülményeik javítása, a szociális gondozás. Úgyszólván kizárólag mi szervezzük az önkéntes véradómozgalmat, amelynek a jelentősége szinte felmérhetetlen. • Mekkora tömegbázisa van városkerületükben a szervezetnek?- Városkerületünkben a Csehszlovák Vöröskeresztnek 32 alapszervezetben 12 700 felnőtt és majdnem 1800 serdülő tagja van. Nagy sikernek könyvelhetjük el, hogy minden egészségügyi körzet mellett van alapszervezetünk. Ezenkívül alapszervezetünk van a Rezeda utcai szociális otthonban, továbbá a Smidke utcai higiéniai állomáson és a pozsonypüs- pöki (Podunajské Biskupice) tüdő- kórházban. Az üzemekben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom programjának keretében aktíváink és aktivistáink működnek. Ezenkívül minden iskolában, a középiskolák majdnem minden osztályában megszerveztük a Csehszlovák Vöröskereszt serdülő csapatait, illetve az alapiskolákban az ifjú egészségügyi járőröket. Az egészségnevelést azonban már az óvodában elkezdjük, és erre tanfolyamon készítjük fel az óvónőket. Munkánk gyakorlatilag kiterjed tehát a legzsengébb gyermekkortól a kései öregkorig a lakosság legszélesebb rétegeire. • Milyen tömegpolitikai munkát végeztek az utóbbi időben?- A tömegpolitikai, felvilágositó, ismeretterjesztő és propaganda- munkát legfontosabb feladatunknak tekintjük. Kezdjük talán a szemléltető agitációval. Az orvosi rendelőkben, az üzemek, hivatalok. kórházak, lakóházak folyosóin egészségügyi felvilágosító plakátokat, füzetecskéket helyezünk el. Bosszant azonban bennünket, hogy számos boltban, bevásárló központban nem engedik meg, hogy szemléltető anyagot, hirdetőtáblát helyezzünk el, pedig egy élelmiszerboltba sokkal többen és gyakrabban járnak, mint az orvosi rendelőbe. Rengeteg ismeretterjesztő előadást tartunk. Több ezer ember hallgatta végig például a szemléltető anyagokkal demonstrált előadásokat a tömeg- pusztító fegyverek elleni védekezésről, a higiéniáról, az egészséges táplálkozásról, az elsősegély- nyújtás alapelveiről. Külön említést érdemel a cigány lakosság körében végzett felvilágosító munka. Minden évben megrendezzük számukra a higiéniai minimum tanfolyamát, amelyre elsősorban a fiatalokat és a fiatal anyákat hívjuk meg. Előadásokat tartunk nekik az egészséges táplálkozásról, főzőtanfolyamokat szervezünk. Előfordul, hogy a tanfolyamokat közösen tartjuk cigányok és nem cigányok számára, hogy ezzel is fokozzuk a nevelő hatást. • Egyik legnemesebb vállalkozásuk az idősebb emberekről való gondoskodás. Milyen formában végzik és milyen eredménnyel?- Az idősebb személyek gondozása valóban az emberi kapcsolatok egyik nemes formája. Sokféleképpen igyekszünk eleget tenni ennek a feladatnak. Általában együttműködünk a lakóbizottságokkal, a körzeti orvosokkal, a városkerületi nemzeti bizottság szociális és egészségügyi osztályával. Tőlük kapjuk a jelzéseket, hogy kik szorulnak segítségre. A gondoskodásnak sokféle formája van. Hatvanöt állandó gondozónk például 80 idős emberrel törődik. A gondoskodás általában abból áll, hogy hetente egy-két alkalommal, szükség szerint pedig akár naponta is felkeressük a gondozottat, rendbe tesszük a lakását, elvégezzük a szükséges bevásárlást, elintézzük az ügyes-bajos dolgait, megfőzünk vagy kitakarítunk neki. A nemzeti bizottságok fizetett gondozónőivel szemben szervezetünk tagjai ezt a munkát teljesen ingyen végzik. Megemlíteném, hogy Anna Letko- vá ezt a munkát már több mint tíz, Szabó Erzsébet pedig hét éve végzi. • A véradómozgalomról már elmondtuk, hogy pótolhatatlan. Milyen eredményeket értek el ezen a téren?- Több mint kétezer önkéntes véradót tartunk nyilván, de a feladatok évről évre növekednek, és be kell vallanom, hogy az idei feladatok teljesítésében némi lemaradás mutatkozik. Ennek ellenére mindent megteszünk a mozgalom népszerűsítéséért. Talán többet segíthetnének az üzemek, az aktivisták és az aktívák. Sajnos, egyes üzemek gazdasági vezetői nem értékelik kellőképpen ezt a nemes mozgalmat és úgyszólván semmilyen-figyelmet sem szentelnek neki. Ahol viszont más a helyzet, mint a Slovnaftban, a közszolgáltató vállalatban vagy a belügyminisztériumban, ott nagyszerű eredményeket érnek el. A Slovnaftban például sikerült elérni, hogy az üzemi újságban rendszeresen megdicsérik az önkéntes véradókat, és ennek végtelenül jó hatása van a többiekre. Az említett nehézségektől függetlenül városkerületünkben az önkéntes véradók közül több mint kétszázan kapták meg a Jánsky- emlékérem bronz-, 25-en az ezüst- és 30-an az aranyfokozatát. Ki tudná megmondani, hány emberéletet mentettek meg önzetlen véradóink, de nem is fontos, hogy tudjuk. Mi csak azt tesszük, amit a legjobb lelkiismeretünk szerint tennünk kell. Ez a Csehszlovák Vöröskereszt aranyszabálya. PALÁGYI LAJOS
