Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-18 / 3. szám

■as ■■■■■■■■■■■■■■MHMMBBnB HM E lektrotechnikai iparunk fejlesztése az utóbbi időben gyakori témáink közé tartozik. Az iparág termékei iránt a lakosság körében igen nagy az érdeklődés. Főképp a műszakilag új megoldású, korszerű cikkek keresettek. Mégis előfordul, hogy egy-egy slágernak Ígérkező termék szélesebb körű elterjedése sok akadályba ütközik. Kevesen feltételeznék, hogy a Galántai Járási Ipari Vállalat háztartási villamos gépeket javító sókszelöcei (Selice) részlegén az említetthez hasonló gondok merül­nek fel. Az itt dolgozó szakemerek Fülöp Andor irányításá­val nemcsak a meghibásodott gépek orvosai, hanem ettől jóval többre is képesek.-Járásunk peremén csak úgy tudunk megélni, ha valamennyi szerelőnk mindenhez ért - mondotta a vezető. - Nemegyszer előfordult már, hogy olyan gépet hoztak nozzánk javítani, melyet sehol másutt nem vállaltak el. Fülöp Andornak hobbija a munkája. Gyermekkorától érdekelte a szerelés. A villanyszerelő és a tévéműszerész szakma minden csínját-bínját elsajátította. Természetesen az új dolgoktól sem riad vissza. Sőt. Állandóan tanulmá­nyozza a hazai és a hozzáférhető külföldi irodalmat. Munkatársait is úgy irányítja, hogy valamennyien sokol­dalúan képzettek legyenek. Nem véletlen, hogy a vállalat műhelyei közül ők érik el az egy főre eső legnagyobb bevételt. Jó hírnevüket csak öregbítik azok a tetszetős szenzoros kapcsolós lámpák, melyeket itt készítenek.- Hogyan is jutottak el eddig? - tettem fel a kérdést Fülöp Andornak, aki oroszlánrészt vállalt nemcsak a fej­lesztésből, hanem a gyakran bonyolult szervező munkák­ból is.- 1977-ben egy nyugatnémet cég Bratislavában meg­rendezett kiállításán figyeltem fel a szenzoros kapcsolókra. Nagyon megtetszettek. Kértem a kiállítókat, adjanak el egyet, de sajnálkozva közölték: nincs egyetlen felesleges darabjuk sem. Feltettem magamban, hogy egy éven belül én is készítek egy hasonlót és elhatározásomat az egyik szakemberrel is közöltem. Nem hagyott nyugodni a gondo­lat: meg kell találnom a megoldást. A piest'anyi Tesla vállalathoz fordultam, itt ugyanis a televíziós készülékek hasonló kapcsolóit készítették, de sorozatgyártásuk még nem indult be. A vállalattól kapott darabokon kezdtük el munkatársaimmal a kísérletezést. Igyekezetüket siker tornázta: a következő évben a fo­gyasztási cikkek brnói vásárán a járási ipari vállalat részlegén már bemutatták az első szenzoros kapcsolót, mely nagy szenzációt keltett és aranyéremmel jutalmaz­ták. De ez csak a kezdet kezdete volt. Az illetékes prágai intézethez fordultak szakvéleményért és engedélyért. Ekkor kellett szembenézni a komolyabb, nagyobb akadál­lyal. Igaz, azt megállapították, hogy érdekes, párját ritkító dologról van szó, azonban az engedélyről szó sem lehe­tett, mert a villanyhálózattal kapcsolatos érvényes normák közt nem volt olyan, mely erre az újdonságra is vonatkozott volna. Azt tanácsolták, kérjenek kivételt, de nem nagy reményekkel bíztatták ölet. Hazánkban ugyanis az Elektro Praga Jablonec nad Nisou-i vállalata gyárt csak kapcsoló­kat, s illetékesei nem mutattak nagy hajlandóságot az együttműködésre. Azt javasolták, adják át nekik a szaba­dalmat, a többit ők elintézik. Lehetetlennek tartották, hogy egy jelentéktelen kis üzem valami érdemlegest tenet kapcsolóügyben.- Bár úgy tűnt, mindenki ellenünk van, akadt egy jóakaró is. Az említett intézet egyik munkatársa javasolta, ha nem közvetlenül a vezetéknél lesz a kapcsoló, hanem például egy lámpában, megoldható az alkalmazása, mert ez esetben már nem vonatkozik rá az említett norma. Megvettük az alkalmasnak vélt lámpabúrát és folytattuk a munkát. Megszámlálhatatlanul sok órán át, éjjel-nappal folytattam a kísérleteket. Többek között meg kellett oldani, hogy a kapcsolás ne zavarja a rádióadás vételét. Ez is sikerült. A további sok-sok apróság szinte felsorolhatatlan. Néhány nehézség leküzdése viszont még egyáltalán nem jelentette azt, hogy minden rendben mehetett tovább. Kezdődtek a búra körüli problémák, melyek még máig sem oldódtak meg teljesen. A teplicei Sklounion konszern Valasské Mezirící-i vállalatától csak rendszertelenül kap­nak szállítmányokat.- Velük szemben is kicsik vagyunk. Arra hivatkoznak, és mi próbáljuk megérteni őket, hogy szakemberhiányuk van. Ugyanis ezt a speciális, dupla falú búrát nem gépekkel készítik, hanem hagyományosan fújják. Az egyszínű dara­bokon viszont az apró hibák is nagyon meglátszanak. A vállalatnál gyártott ilyen termékek nagy részét exportál­ják, továbbiakat ők maguk használnak fel lámpák készíté­séhez és ha a maradékból jut nekünk, örülhetünk. A minő­ségről már inkább nem is szólok, elképzelhető milyen, ha mi a harmadikok vagyunk a megrendelők sorrendjében. Amióta elkezdtük készíteni ezeket a világítótesteket, szinte semmit sem változtattak a burák formáján. Kezdetben egyenesen a gyárból hoztuk a burákat, majd Senicára szállítottuk őket, ott égették beléjük a ki- és bekapcsolás­hoz szükséges két fémkarikát. Később sikerült elérnünk, hogy ezt a műveletet is a gyárban végezzék el. Ezzel egyszerűsödött a dolgunk, de gondjaink nem oldódtak meg. Pedig már további elképzelések várnak megvalósításra a sókszelöcei műhelyben. Elkészült egy egyszerűbb kap­csoló prototípusa, amellyel nemcsak a ki- és bekapcsolás egyszerűbb, hanem egyúttal fémet is megtakarítottak. Ezzel a típussal további aranyérmet szereztek a brnói kiállításon. De megkezdhetnék az olyan lámpák gyártását is, amelyeken a fényerősség szabályozható. Ezek a cél­szerű energiafelhasználás szempontjából is említésre mél­tóak.- Csupán olyan cikkek fejlesztésével foglalkozom, me­lyek majdani esetleges sorozatgyártása hazai alapanya­gokból megoldható és használatukkal csökkenthető az energiaigényesség. Az út a széles körű alkalmazásig azonban nagyon hosszú és göröngyös. A lámpák kifejlesztésének, gyártásának útja sem volt sima. Igaz, sokszor elfáradt, de végül is legalább részben sikerült megvalósítania tervét. Néhány rangos szállodát láttak el eddig az érintésre kigyulladó, illetve kikapcsolható lámpákkal. A vállalat mintaboltjában és a brnói vásárokon is kaphatók. Ha elegendő burához jutnának, a kereske­delmi hálózatba is adhatnának belőlük. Addig viszont nem köthetnek szerződést, amíg a burák folyamatos szállítását nem vállalja el a Sklounion. Az üvegbúrán kívül valameny- nyi alkatrészt ők állítanak elő. Fülöp Andor nem az a típus, aki feladja a küzdelmet. Az említett lámpák óta további érdekes ötleteket valósított meg. Otthon, lakásában próbálja ki a neoncső fényerős­ség-szabályozóját, vagy a lépcsőház olyan megvilágítását, mely a belépéssel egyidejűleg gyullad ki, és az optimális időszak után fokozatosan elsötétedik. De kifejlesztett a házszámok megvilágítására alkalmas fényforrást is, mely szükség esetén, ha például a mentőszolgálatot hívjuk éjszaka, feltűnően villogtatható.- Az idei brnói vásárra készülünk lakberendező bará­tommal együtt. Ott szeretnénk az eddig kifejlesztett kap­csolástechnikai újdonságainkat bemutatni a látogatóknak - mondja búcsúzóul. Bizonyára nagy lesz az érdeklődés, talán az érmek valamelyike is megcsillan az újdonságok mellett, s hátha sorsuk nem lesz olyan mostoha, mint a szenzoros kapcso­lóval ellátott lámpáké. DEÁK TERÉZ A rendelő falán átvilágított röntgenfelvételek, • dr. Im- rich Gráffinger gondolataiba mé- lyedve, hol közelebb lép, hol eltá­volodik a felvételektől.- Ez törés, sajnos - mondja az előtte álló felkötött karú páciens­nek, majd hátulról megszorítja mindkét vállát.- Jaj, - szisszen fel a beteg, majd az orvos kérésre még egy­szer elmondja balesetét. - Az ün­nepek között, élvezve az első hó­hullást, síelni mentünk. A néhány centiméteres hó nem kecsegtetett semmi jóval, én mégis elindultam. Váratlanul estem el, a botokat a hónom alatt tartva vállal estem a földre. A karom elzsibbadt, s a kihívott mentők a pezinoki kórházba vittek.- Ugye nem balkezes? - kédezi az orvos, majd közli, hogy három­négy hetes kényszerpihenő után, ha akar, munkába állhat de bal kezét, vállát még további négy hétig pihentetnie kell. Beszélgetés közben elmondta, hogy az ilyen jellegű baleseteket könnyűszerrel meg lehetne előzni. Ha nem jó a síterep, ne vállaljuk a rizikót, s ha már annyira vágyunk síelni, olyan síkötést használjunk, amely automatikusan kikapcsol.- Igazán tipikus téli balesetet szenvedett a kint ülő idősebb be­tegünk - mondta, miközben a nő­vér besegítette a következő páci­enst. (ŐSTK felvétele)- Fűtő vagyok az egyik városi óvodában. Kora reggel szálltam le a buszról, nem számítva azzal, hogy jégre lépek, Ez hat napja történt. - Miért csak most jön?- kérdezi meglepetten az orvos.- Az hittem, hogy a néhány napos pihenés és borogatás után meg­szűnik á fájdalom...- Még nincs igazán nagy tél, de a balesetek száma 13 százalékai megnövekedett - közölte dr. Milos Brix, a bratislavai kramárei kórház traumatológiai osztályának főor­vosa. A balesetek évszakonként változnak. A téli hónapokra a csuklótörések, a könnyebb agy­rázkódások és lábtörések a jel­lemzők. Ha a hideg széllel páro­sul, lefagyott füleket, orrokat és végtagokat kezelünk. Ez enyhe tél az óvatos gyalogosoknak és autó­soknak nem okozhat gondot- mondja határozottan. Persze az idősebbek, a szívbetegek, akiknek rossz a vérkeringésük másképp reagálnak az időjárás változásaira és nemcsak télen. Sajnos, a bal­esetet szenvedők között sok az alkoholtól „legyehgült“ beteg, tud­tuk meg. A főorvos elmondta, hogy ő is, éppúgy mint a város számos lakója bosszankodik az autóbuszmegállókon összegyűlő latyakos hókupacok miatt, melyek megnehezítik a fel- és leszállást. Úgy látszik, az előzzük meg a ba­leseteket jelmondatot sem a váro­si köztisztasági, sem a közlekedé­si vállalat felelősei nem ismerik, másképp hogy ismétlődhetne meg évenként ez az áldatlan helyzet? A Duklianská utcai gyermekkli­nika baleseti rendelőjében sok a beteg.- Míg a felnőttek baleseti sta­tisztikája ezidáig kedvező addig a gyermekbalesetek száma két- háromszorosára nőtt -» közölte gondterhelten dr. Éva Stolcová, miután megkérte ovoskollégáját, néhány percig bírja az iramot egyedül. - A nálunk ellátott bale­setek kétharmadát törések, agy­rázkódások képezik, s egyre több a belső szervek sérülése is. A hat éven aluli gyermekek baleseteiért egyértelműen a szülőket terheli a felelősség. Talán nem kell hang­súlyoznom, hogy a kicsiket nem szabad felügyelet nélkül hagyni, illetve ,,idősebb" testvérre bízni. Az ünnepek alatt a szülök igazán szakíthattak volna időt arra, hogy a tél örömeit közösen élvezzék gyermekeikkel. Köztudott, hogy a városban élő gyerekeknek kevés módjuk van a szánkózásra, síelésre. Nem csoda, hogy ezért mindent, még a veszélyes lehetőségeket is ki­használják.- A gyerekek mozgási igénye érthető. De a gyereket szerető, féltő szülő ,,megtanítja“ őt az óva­tosságra. Elmondja, sőt megmu­tatja azt is, hogyan lehet esni úgy, hogy az ember ép maradjon. Sze­rintünk az önfeledt szánkózás, a síelés és a fegyelem szorosan összetartozó fogalmak. Tudjuk vi­szont azt is, hogtf nem a szülők feladata rendet teremteni a túlzsú­folt városkörnyéki síterepeken, ahol egymásba hajtanak a sielők és szánkózók. Annál inkább fon­tos a szülők jelenléte. A beszélgetést abba kell hagy­nunk, a váróterem ismét megtelt sérültekkel. A kilenc éves Kriszti­nát édesapja ölben hozta ki a ren­delőből. Óvatosan, hogy a gyerek combig begipszelt lába ne ütköz­zön semminek. - Kriszti egyedül szánkózott - tiltott helyen. Egy autónak ütközött. Ő volt a hibás. Még szerencse, hogy így megúsz­ta - sírta el magát az édesanyja.- Sajnos még nagymama sincs, akivel otthon maradhatna, pedig 6-8 hetes pihenésre van szüksé­ge. Ebből három hétig feküdnie kell... Az ötéves Peti egyedül meséli el lábtörése történetét. - A Magas Tátrában töltöttük a karácsonyt és én új sítalpakat kaptam. Nem is tudom hogyan mehettem neki a fának. „ A lábam megdagadt, fájt, akkor sírtam is egy kicsit, de most már nem is érzem. A doktor néni azt mondta, hogy két hét múlva mankót kapok és otthon már járhatok. - De azt is mondta- tette hozzá a szomorú apa,- hogy az idén a sítalpak a szek­rényben maradnak.- A balesetmentes síelés el­képzelhetetlen jó síkötés nélkül- folytatta Éva Stolcová kissé fá­radtan, majd beszélt a nagyobbak, a tizenévesek „játékairól“, akik nem gondolván a veszélyekre, ki­vagyiságból készek a legnagobb felelőtlenségre. - Ma mütöttünk egy 15 éves fiatalembert, aki a vá­sárcsarnok tetejéről (!) műanyag- zacskón csúszott le. S az ered­mény? összezúzott, repedt lép. A kemény esés következménye nemcsak agyrázkódás vagy vég­tagtörés, hanem máj- és vese sé­rülés is lehet. Erre gondolni kell. Vijjogó mentőautó érkezik a rendelő elé. Újabb baleset tör­tént a városban. De a balesetekért nemcsak a gyerekeket terheli a fe­lelősség. PÉTERFI SZONYA ^ m Rrömei égérinted...

Next

/
Thumbnails
Contents