Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-07 / 23. szám
A pártcsoport vezetője, Tóth Arnold mester- Mióta? A kérdésre röviden válaszol: - Néhány éve. Matusek István, az efsz gépesító- je bővebb magyarázattal szolgál:- Amióta a pártbizottság és a szövetkezet vezetősége komoly gondot fordít az újítók és feltalálók mozgalmára. A műhelyben dolgozók ösztönzéséhez kétféle módon kezdtünk. Egyik az volt, hogy amikor valaki szerszámra, gépre kifogásoló megjegyzést tett, azt mondtuk neki: ne panaszkodj, tégy is valamit! Biztattuk, hogy javítson, módosítson a szerszámon, a gépen. A másik az volt, hogy a vezetőség pénzügyi alapot teremtett a megfelelő ösztönzésre, a jutalmazásra. A negyven szerelőt foglalkoztató műhely 10 fős pártcsoportja is napirenden tartja azóta az újítók és feltalálók mozgalmát. Kezdeményezésére fogadta el az efsz vezetősége a jaAHÁNY SZERELŐ, ANNYI ÚJÍTÓ vaslatot, hogy Csank József, Erdélyi Vilmos, ifi. Csősz Béla legyenek tagjai annak a bizottságnak, melynek feladata a kisebb ésszerűsítési és újítási javaslatok értékelése, minél előbbi alkalmazása.- Hasznos az á szokás is - folytatja az efsz gépesítöje hogy a műhely anyagbeszerzője rendszeresen megAz elektromos meghajtású menetvágóval gyorsabb és könnyebb a munka (Balról jobbra: Győri Károly, Győri Zoltán, Menyhárt Árpád) A nádszegi (Trstice) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz műhelyében az a régi szólásmondás járja az újítók körében: Jobb a sűrű apró, mint a ritka bankó. Tóth Arnold mester, a műhely pártcsoportjának vezetője készségesen megmagyarázza az okát:- Arról van szó, hogy az apróbb módosításokat, a munkát könnyítő ésszerűsítéseket jóformán csak aprópénzzel jutalmazzák, de megéri, ha ilyesmivel foglalkozik valaki, mert sok kicsi sokra megy... Az egyik szerelő előáll az ötlettel, hangosan okoskodik, mások pedig, akiknek az érdeklődését felkeltette, csatlakoznak hozzá, így a végén egyre-egyre nem sok jut a megvalósított újításért vagy ésszerűsítésért járó jutalomból... Példákkal bizonyít. Az idős kommunista, Erdélyi Vilmos ötlete volt, hogy a tulipánhágymák kiszántására át lehet alakítani a hagymaszedőt. Sárkány László és Csank József segített ne'ki a megvalósításban. Végűi hárman 4336 korona jutalmat kaptak A seprúkészítö műhely számára Csősz Elemér javasolta a seprűnyél- legömbölyítő alkalmazását, melyet Horváth László mérnök, Molnár Ferenc, Erdélyi Tibor, Petrovics István közreműködésével készített el. Ök szintén 4336 korona jutalmat kaptak, de nagyon méltányosan, öten osztoztak rajta.- Magam is segítettem a kombájn cséplötengelyének átalakításában. Az egyik traktor agytengelyéből készítettük el. Nem kellett érte valutát fizetni, ezt a hasznot hozta a szövetkezetünknek - mondja Tóth elvtárs. Az újítóknak pedig 6970 korona jutalmat, amit a megvalósításban résztvevők: ó, Erdélyi Tibor, Sárkány József, Faragó István, Bartos Gusztáv igazságosan megosztva kaptak kézhez.- Megtörtént az is - folytatja -, hogy úgyszólván a határból, a mezőről hozták be az ötletet. Az ott nyert tapasztalatok alapján született meg az elképzelés, melyet azután kellő elméleti tájékozódás, számítás után meg is valósítottak a fiatalok. Ilyen volt az a négy, nagyobb jelentőségű, így tehát az érvényes, pontozási rend szerint pénzzel is gazdagabban jutalmazott javaslat, melyet a fiatal mérnök, Szabó Ferenc vezetésével a legfiatalabb újítók, a 28-30 esztendős Bartalos András és Faragó István adtak be.- Negyvenen dolgozunk a műhelyben, és az elmúlt tizenkét hónapban, vagyis egy esztendőben negyven újítási javaslatunkat fogadták el. Nem dicsekvés, mert tény, hogy ahány szerelőnk van, annyi elfogadott újítási javaslatot tartunk számon. Közel félmillió, pontosan 448 500 korona az elfogadott és alkalmazott negyven javaslat társadalmi haszna.- így azután a sűrű apró végül is bankót teremt a közös asztalra - fűzi hozzá. beszéli a szerelőkkel, mire van szükségük. Sokszor csak filléres apróságról van szó, de azok nélkül semmire se mennénk az újítás megvalósításakor. A mi beszerzőnk azonban nemcsak a nagy tételekben megvásárolható dolgokkal törődik, hanem az apróságokkal is. A pártcsoport vezetője folytatja:- Jó szokása az is, ha valahol meglát valamiféle műszaki újdonságot, érdekességet, igyekszik beszerezni minél több tájékoztatást, és ezekről beszámol a fiúknak. Egyébként ez adta az ötletet a pártcsoportnak, hogy az újítások értékelésével és alkalmazásával foglalkozó bizottságban működő kommunistáknak pártfeladatként határozza meg a műszaki tájékoztatás rendszeresítését.- Ez valójában állandó tanulást, egyéni továbbképzést jelent - mondja az efsz gépesítöje. - Erre nagy szükség van, mert sohasem tudni, hogy hirtelen milyen probléma merül fel. Tóth Arnold a saját esetét említi példaként:- Kényszerűségből módosítottuk az IKR rendszerben alkalmazott, magyarországi gyártmányú nehéztárcsa kerékagyát, mert gyakran törtek a csapágyak. Hasonló annak a kis csoportnak az esete, melynek tagjai: Győri Károly, Győri Zoltán és Menyhárt Árpád. Hosszú napokon át, egymást váltva, kézzel hajtották a menetvágót, míg eszükbe jutott: elektromos meghajtású is lehetne. Ma már derűsen mondják:- Nem nagy ügy, igaz, de a munka gyorsabb és könnyebb. És ezzel mintegy bizonyítják is annak a régi szólásmondásnak az időszerűségét mely mostanában, műhelyükben, az újítók körében járja. HAJDÚ ANDRÁS Rózsák Lidicének • Egy emlékmű Lidicében (Kopasz Csilla felvétele) Lidicéről életemben először alig néhány évvel a szörnyű világégés után, áz ötvenes évek elején hallottam. Akkoriban pártmunkásként a magyarországi Bakony-hegység romantikus tájait járva egy tavaszi napon elvetödtem a vegyes - magyar, német és szlovák nemzetiségű lakosok lakta zirci járás egyik, magas hegyektől körülölelt kis falujába, Olaszfaluba. A kegyetlen háború viharának nyomait viselte akkor még ott is minden. Felrobbantott közúti hidak, golyó tépte fák, bomba és tankcsapda szaggatta földek, üszkös, kiégett, lebombázott parasztházak, kilőtt tankok, autóroncsok, csúfították a vidék képét. A német megszállás alatt a Wolksbund és a nyilasok propagandája szította ellentétek, a felszabadulást követően pedig a kollaboránsok kitelepítésével, az új honfoglalókkal - az úgynevezett telepesekkel - szembeni bizalmatlanság megosztotta még a lakosságot, a sok-sok szétdúlt családot. Rendet teremteni ott, a szétszórt településeken, a módszeresen megfélemlített, megzavart, tájékozatlan fejekben egyáltalán nem volt könnyű feladat. Sőt, iszonyúan nehéz, nagy türelmet, kitartást és megértést igénylő tett volt. Emlékszem, azon a napsütéses, enyhe és virágfakasztó délelöttön a távolabbi, főleg a szlováklakta Nagyesztergár községből - ahol a háború vége felé gyűjtö-internáló tábort létesítettek a fasiszták, s amelynek 1944 őszén, néhány hétig magam is „vendége“ voltam - érkeztem Olaszfaluba. A párttitkárt - középkorú, talpraesett parasztasszonyt - akit kerestem, viszont nem találtam otthon.- A tanácsnál lehet - igazított útba a szomszédja -, mert ott rózsatöveket csomagolnak, hogy elküldjék őket valahová Csehszlovákiába... A lejtős utca közepén^ álló tanácsháza udvarán kisebb csoport serénykedett. A helyi pártszervezet vezetőjének segítségével néhány tucat rózsatövet burkoltak puha, frissen gyűjtött erdei mohába- Csehszlovákiába, a lidicei nemzetközi rózsakertbe küldjük őket... A falut a nácik lerombolták, felégették, lakosait megölték. Csak néhányan élték túl a szörnyű vérengzést - mondta egy idős parasztbácsi, majd másvalaki hozzátette;- Borzalmas lehetett ott is a háború! Ki tudja, hány derék életét, testvért, apát-anyát, férjet-feleséget rabolt arrafelé is el?! Szeretnénk, ha a lidicei rózsaligetben a mi virágaink is figyelmeztetnének: Elég volt az esztelen pusztításból! Elég a temetőkből. Mi valameny- nyien békét akarunk! Lidicéről a későbbiekben aztán többször is hallottam és olvastam. Megtudtam, hogy a Heydrich birodalmi helytartó elleni merénylet megtorlásaként a fasiszta zsarnokok különleges alakulata 1942. június 10-én a kis bányásztelepülést körülzárta. És megkezdődött az iszonyú, bestiális öldöklés: 199 férfit és 8 nőt állítottak falhoz és lőttek agyon, 203 nőt és 93 gyermeket koncentrációs táborba hurcoltak, aztán a falut lerombolták, a földdel tették egyenlővé, csupán a ki- végzőfalakat hagyták meg - emlékeztetőül. Ez a tragédia negyvenhárom esztendeje történt, ami nagyon rövid időszak a történelemben, de Lidice- akárcsak a névtelen szovjet, lengyel Lidicék, a francia Oradour vagy az angol Coventry - századokra szóló tanulságokat érlel az emberiség számára. A legnagyobb tanulság az, hogy a népek élet- és békevágyát soha, sem akkor, sem azóta - senkinek nem sikerült elfojtani. Lidice - akárcsak országunk más helységei- feltámadt poraiból, újjáépült, él, fejlődik. Lidice napjainkban* is viruló rózsakertje - melyben minden bizonnyal még ott pompáznak a kis bakonyi településről, Olaszfaluból, oly nagy szeretettel, három és fél évtizede küldött rózsák is - az élet diadalát hirdetik az értelmetlen és csúf halál fölött. Lidice rózsái a nemzetközi antifasiszta szolidaritást, a magyar és csehszlovák nép testvéri barátságát, az emberiség szilárd békeakaratát jelképezik. KANIZSA ISTVÁN 1985. VI. 7. ÚJ SZÚ A műhely anyagbeszerzője és az efsz gépesitöje: Kelemen Imre és Matousek István
