Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
... az év végi hajrá után hol előbb, hol utóbb kerül rá sor. Megmérettetnek az eredmények, mérlegre kerülnek a sikertenelsé- gek. S megint új feladatok megoldásába kezdünk - természetesen az előző év tanulságaival, tapasztalataival felvértezve. A számvetésnek, az újabb feladatok teljesítésére való alapos felkészülésnek az idén különös jelentősége van. Az 1985-ös esztendő ugyanis a 7. ötéves tervidőszak utolsó éve. Tehát a vállalatoknak, üzemeknek tizenkét hónap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy az 1981-1985-ös évekre tervezett munkát elvégezzék, az esetleges lemaradásokat pótolják, vagy éppen a vártnál több anyagi és szellemi értéket hozzanak létre. Hogy melyik vállalat milyen eredménnyel zárja majd ezt az esztendőt, s egyúttal a 7. ötéves tervidőszakot, arról még túl korai lenne beszélni, ám az elmúlt esztendőben, s egyáltalán az ötéves tervidőszak első négy évében végzett munka értékelése már sok esetben enged következtetni a várható eredményekre. A Stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban az említett időszak eredményeit, tapasztalatait már mérlegelték. Az elmúlt esztendő feladatairól, azok teljesítéséről Ján Morvái mérnökkel, a gyár gazdasági igazgatóhelyettesével beszélgettünk.- Az 1984-es esztendő nem sok jót ígért a vállalatnak - mondja az igazgatóhelyettes. - Az előző évhez viszonyítva kisebb béralappal indultunk, a kivitelre szánt termékeink egy részére nem találtunk vevőt, akadozott az anyagellátás, azonkívül a terv 20 millió korona értékű, nem éppen sajátos termék gyártását írta elő. Ilyen körülmények között nem bíztunk abban, hogy a feladatokat teljesíteni tudjuk, ezért a kezdeményező tervezésre gondolni sem mertünk. December 31- én mégis az egyik legsikeresebb évet zártuk a gyár történetében. Ezt csupán néhány számadattal szeretném alátámasztani. A saját termelési érték tervét például több mint 105 százalékra teljesítettük, készleteink forgási idejét öt napról 2,2 napra csökkentettük. A nyereségből a vártnál 11 százalékkal többet könyvelhetünk el, s az árutermelés tervét is túlteljesítettük. Az exportfeladatokat az év elején mutatkozó értékesítési nehézségek ellenére is sikeresen teljesítettük, sót a kapitalista országokba határidő előtt, még december 6-ig elszállítottuk a termékeket. Mivel a kivitelre vonatkozó gazdasági mutatóknak is megfeleltünk, növelhettük béralapunkat. így minden dolgozónk havi átlagbére 100 koronával emelkedett, sőt az év végén több mint 1 millió 200 ezer korona nyereség- részesedést oszthattunk el.- Minek tudható be, hogy a szinte megoldhatatlannak tűnő nehézségek ellenére ilyen jó eredményeket értek el?- A feladatok maradéktalan teljesítésének egyik alapvető feltételét az anyagi érdekeltség növelésében láttuk. Bevezettük dolgozóink egyéni értékelését, valamint két részlegen a brigádrendszerú javadalmazást. Azonkívül a kutatásban dolgozóknak az eredményes munkáért prémiumot adtOnk. Az említett eredmények természetesen nagy részben a dolgozók munkakezdeményezésének s a szocialista munkaverseny fellendülésének is köszönhetők.- Az idén a 7. ötéves tervidőszak utolsó évébe léptünk. Hogyan értékeli az eltelt négy esztendőt?- Gondokkal, jó és néha kevésbé jó eredményekkel teli négy évet tudhatunk magunk mögött - válaszolja Ján Morvái. - Ezidáig az előiirt gazdasági mutatókat maradéktalanul teljesítettük, s úgy érzem, sem külföldi, sem belföldi partnereinknek nem lehet különösebb panasza termékeinkre. Bár anyagellátási gondjaink még nem oldódtak meg, minden feltétel megvan ahhoz, hogy a 7. ötéves terv feladatait teljesítsük, sőt néhány mutató vonatkozásában túl is teljesítsük.- Ha jól tudom, 1972 óta gazdasági igazgatóhelyettese a gyárnak. Tehát már a 6. ötéves terv feladatainak teljesítését is irányította. Véleménye szerint a vállalat szempontjából milyen a mostani ötéves terv az előzőhöz viszonyítva?- A tervezés és az irányítás módját és eszközeit illetően mindenképpen tökéletesebb, mint a 6. ötéves terv volt. Bár az előzőekhez viszonyítva jóval igényesebb feladatokat írt elő, vállalatunknál mégis nagyobb sikereket könyvelhettünk el, mint az 1975-1980-as években. A 7. ötéves tervidőszak első négy évében kiküszöböltük a műszaki és technológiai fogyatékosságokat, s megteremtettük a feladatok teljesítésének feltételeit. Igyekezetünk nem volt hiábavaló, mert ebben a tervidőszakban a termelésigazdasági egységen belül a legeredményesebben dolgozó vállalatok közé sorakoztunk b© KOVÁCS EDIT A gyár egyik keresett terméke a kátránypapi r (Archív felvételek) Készül a hullámpapir...Folyamatos tökéletesítéssel Tervszerű népgazdaságirányítási rendszer - az utóbbi években gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. A CSKP Központi Bizottságának 1980. januárjában elfogadott határozata alapján vált gyakorivá említése, mivel annak értelmében 1981-től folyik a tervszerű népgazdaságirányítási rendszer tökéletesítése. Tehát mit is értünk a tervszerű népgazdaságirányítási rendszer fogalom alatt? A tervszerű népgazdaságirányítási rendszer lényegében három összetevőből áll. Elsősorban a gazdasági tervezést tartalmazza, mégpedig valamennyi szinten. Ennek legfontosabb része a népgazdasági tervezés, de ide tartozik a vállalati tervezés is. Tartalmazza továbbá a gazdasági szabályozást, amely részben és elsősorban központi nép- gazdasági szabályozás, másrészt az előbbi által meghatározott keretek között történő vállalati, illetve piaci önszabályozás. Végül tartalmazza a népgazdaság működésének szervezeti struktúráját, felépítését. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felsorolt elemek rendszert alkotnak, tehát egymástól nem függetlenek, hanem csak egységesen, egymást kiegészítve válnak használható és hatékony irányítási mechanizmussá. Hogy az egyes elemeknek milyen a szerepe a rendszeren belül, vagyis, hogy milyen a rendszer jellege, az mindig az adott gazdaságpolitikától függ, mivel a gazdaságirányítási rendszer a gazdaságpolitika legfontosabb eszköze. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a népgazdaság irányítási rendszere nem egyszer és mindenkorra adott, hanem a gazdaságpolitikával együtt dinamikusan változik, elsősorban a termelőerők fejlődésének a hatására. A változás nem spontán jellegű, hanem tudatos politikai és gazdasági cselekvés eredménye kell hogy legyen. Célja:- a növekvő társadalmi szükségletek kielégítése,- a népgazdasági egyensúly és az arányos fejlesztés biztosítása,- az optimális gazdasági növekedés biztosítása,- a különböző gazdasági érdekek összehangoiasa,- a nemzetközi munkamegosztás egyetemes rendszerében való részvétel biztosítása,- a párt és a szocialista állam politikájának az érvényesítése. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének a jellegét illetően meghatározó, hogy (mivel társadalmi tulajdonon alapszik) az állam köztulajdonosi funkcióját miként gyakorolja, mennyit tart meg magának abból, és azt milyen módon érvényesíti, illetve, hogy mit enged át és mi módon a gazdálkodó egységek számára. Ez behatárolja a központi gazdaságirányító szervek és a vállalatok szerepét a gazdálkodásban. Ezen múlik, hogy a szocialista termelési viszonyokon belül milyen kapcsolatba kerül egymással a terv és a piac. Ettől függ, hogy a szocialista tervgazdálkodás adott konkrét formája, egész rendszerképe milyen jellegű. E tekintetben különösen fontos, hogy a tervezés és a gazdasági szabályozás kölcsönhatását milyen elvek szerint valósítják meg, hogy a népgazdasági tervet milyen módon közvetítik a vállalatokhoz. Elsősorban a vállalatok gazdálkodó tevékenységének közvetlen központi meghatározását jelenti-e, vagy főként azokat az általános feltételeket alakítják ki központilag, amelyek mellett a vállalatok önálló gazdálkodók módjára tevékenykedhetnek saját terveik szerint. Az előbbit közvetlen vagy direkt (centralizált), az utóbbit közvetett vagy indirekt (decentralizált) irányítási rendszernek nevezzük. A nálunk, valamint a többi szocialista országbán végrehajtott gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének a lényege a direkt irányítási rendszerről az indirektre való áttérés. Népgazdaságunk extenzív fejlődése a szocializmus alapjai lerakásának időszakában megkövetelte a gazdaság- irányítás centralizálását, a termelési tényezőkkel való központi rendelkezést. Ebben az időszakban, amikor is végrehajtottuk az iparosítást, a társadalmi munka termelékenységének növekedését főleg új termelési kapacitások létrehozásával, a munkaerő jelentős részének, az akkor még alacsony termelékenységgel dolgozó mezőgazdaságból a magasabb termelékenységű ágazatokba, főleg az iparba, építőiparba és a közlekedésbe való átcsoportosításával és a még nem foglalkoztatottak (főleg a háztartásokban levő nők) alkalmazásával értük el. A gazdaságfejlesztés fő „módszere“ tehát az új termelési kapacitások létrehozása és a munkaerő aktivitásának velejáró növekedése volt. Ez a módszer feltételezte a gazdaságirányítás következetes centralizálását, mégpedig azért, mert csak a központi irányítás érvényesítésével lehetett előteremteni az ehhez szükséges pénzeszközöket, átalakítani a gazdaság struktúráját és átcsoportosítani, illetve bevonni a termelésbe a meglevő még szabad munkaerőt. A gazdasági fejlesztés fentiekben leírt módja már ma, de főleg a jövőben nem alkalmazható. Nem rendelkezünk további szabad, tehát kihasználatlan termelési tényezőkkel, elsősorban munkaerővel. Ezért a meglevőkkel kell többet termelni, vagyis folytonosan növelni kell a társadalmi munka termelékenységét. Ezt viszont csupán a tudományos-technikai forradalom, elsősorban a műszaki haladás eredményeinek a hasznosításával érhetjük el. A gazdasági fejlődésnek ezt a módját nevezzük intenzív gazdasági fejlődésnek. Az a tény, hogy a gazdasági fejlődés nagyban a műszaki fejlődés eredményeinek az alkalmazásától függ, jelentősen kell hogy módosítsa a központi irányítás és a vállalati szféra szerepét a gazdaságirányításban. A műszaki fejlődés eredményeinek kiaknázása feltételezi a folyamatos és megbízható informáltságot a tudomány, a technika, a termelés és a piac speciális területein és ezeknek az eredményeknek a gyors alkalmazását a termelésben. Magától értetődik, hogy a központi irányítás nem rendelkezhet ezekkel az információkkal, sem pedig azokkal, amelyek a vállalatok tényleges lehetőségeit tükrözik. A fent említett tények megkövetelik a vállalatok gazdasági önállóságának a kiszélesítését az önálló elszámolás módszerének fejlesztése alapján. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a központi irányítás szerepe az intenzív gazdasági fejlődés időszakában nem csökken, hanem megváltozik. Á vállalatok közvetlen és részletes irányítása helyett előtérbe kerül indirekt irányításuk, az ezzel összefüggő módszerek kidolgozása, a távlati fejlődés biztosítása, a népgazdaság struktúrájának a kialakítása és más egyéb stratégiai kérdéseknek a megoldása. Az elmondottakból kitűnik,, hogy miért szentel kommunista pártunk vezetése és kormányunk megkülönböztetett figyelmet gazdaságirányító rendszerünk folyamatos tökéletesítésének. A szocialista társadalmi rendszer nagy előnye a kapitalizmussal szemben, hogy módjában áll és képes fejleszteni gazdaságirányítási rendszerét és ezzel biztosítani a gazdaság dinamikus fejlődését. HARNA ISTVÁN mérnök, docens, a tudományok kandidátusa, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára ÚJS2 6 1985. 1.1 tf»
