Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
ÚJ szú 15 1985. V. 31. KOLUMBIA ECUADOR/ N. Ol / Vv. /^ísc»if®Vv 'Chiclayo BRAZÍLIA iCerro de Pasco Titicaca BOLIVIA ÓCEÁNCHILE1 derült, hogy aztán 1985 áprilisában elsöprő erővel vehesse át a hatalmat. Közben azonban Peru - és a hadsereg! - sajátos fejlődésen ment keresztül... A „PERUI ÚT“ Az oligarchia érdekeit szolgáló tábornokok közötti hatalmi harc hozott egy belső puccsot, majd 1963-ban rendeztek ismét választásokat. Ekkor lett elnök először Belaunde Terry limai építész, aki keresztényszocialista nézeteket vallott, s ilyen alapokon hirdette meg reformpolitikáját. Csakhogy a választási harcban hangoztatott haladó célokról (államosítások az észak-amerikai ellenőrzés alatt álló kőolajiparban, földreform) lemondott. Elnökként a földbirtokosokkal való kiegyezést kereste, a legnagyobb hibát azonban azzal követte el, hogy a perui nemzeti érdekeket sértő megállapodást kötött az Internacional Petroleum Companyvel, (IPC), amely a Rockefeller-érdekcsoporthoz tartozott. Ennek lényege, hogy az IPC teljhatalmat kapott a kőolajkitermelésben, s főleg az árak megszabásában. Ez a botrányos megállapodás súlyos belső politikai válságot okozott, amelyet tetéztek a gazdasági nehézségek, feszültségek. (Ekkor kezdett kibontakozni a kormányellenes fegyveres gerillaharc, amelyről a későbbiekben szó lesz.) Az ötvenes évek végétől kezdve a hadseregben és annak tisztikarában egyre nőtt a középosztályból és a középparaszti rétegekből származók aránya - az oligarchia sarjainak rovására. Ez az új tiszti réteg jól látta, hol kell keresni Peru bajainak forrását, s fő célját az USA-tól való függőség gyengítésében, a perui nemzeti érdekek érvényesítésében látta. Ezek a fiatal tisztek tudatosan készültek az ország irányítására, s ennek érdekében gazdasági, szociológiai, államigazgatási tanulmányokat is folytattak. A Belaunde Terry kormányzása során kiéleződött belső helyzet 1968. október 3-ára érett meg a haladó tisztek fellépésére. Miután sikerült semlegesíteniük a fegyveres erők oligarchiaszárnyát (légierő, haditengerészet), magukhoz ragadták a hatalmat, s az új elnök Velasco Alvarado tábornok lett, aki előzőleg a legjelentősebb haderőnem, A mikor lejár megbízatási időszakom, büszkén felemelt fővel fogok járni“ - e szavak minegy öt éve hangzottak el Fernando Belaunde Terry perui elnök szájából. Akkor éppen hivatalba lépett - 12 évig tartó katonai rendszer után. Most viszont az a helyzet, hogy inkább el kell somfordálnia a perui politikai porondról: az április 14-én tartott parlamenti és elnökválasztásokon ö maga és a jobbközép kormánykoalíciót alkotó pártok (Népi Akciópárt) rendkívül súlyos vereséget szenvedtek, amikor a szavazatoknak még a 10 százalékát sem szerezték meg. Az Amerikai Népi Forradalmi Szövetség (spanyol nevének kezdőbetűivel: APRA) jelentős, ám 50 százalék alatti többséget szerzett. A szabályok értelmében - mivel Alan Garcia, az APRA elnökjelöltje nem jutott abszolút többséghez - újabb fordulót kellett volna megtartani júniusban. Ezen Garcia ellenfele Alfonso Bar- rantes, a Baloldali Egység nevű koalíció vezetője, Lima kommunista főpolgármestere lett volna, aki áprilisban 22 százalékkal végzett a második helyen. Csakhogy Barrantes visszalépett, bizonyára belátta, hogy a jelenlegi erőviszonyok közepette nem győzheti le Garciát. Az Andok menti ország - úgy tűnik - történetének új szakaszába lép, már csak azért is, mivel az apristák - bármilyen közel is álltak a múltban a hatalomhoz - fennállásuk több mint hat évtizede alatt sosem vezették az országot... APRA-MÚLT A pártot a sokak számára talán még ismerős nevű politikus, Haya de la Tőrre alakította a húszas évek elején. Az Egyesült Államokkal szorosan együttműködő helyi oligarchia érdekeit védelmező hadsereg annak idején épp azt tartotta legfőbb feladatának, hogy az APRÁ-t távol tartsa a hatalomtól. Miért? Azért, mert a párt forradalmi, antiirnperialista programot hirdetett, s elsősorban az USA- tól való függőség lazítására, a perui nemzeti érdekek érvényesítésére törekedett. így maga mögé tudta sorakoztatni a néptömegek jelentős részét, s ez a támogatás részben akkor is megmaradt, amikor a perui nemzeti érzésekről, a társadalmi igazságtalanságok elleni harc szükségességéről hangoztatott aprista jelszavak már csak a lakosság megtévesztését szolgálták. Az APRA ugyanis forradalmiságából mind többet adott fel, amiből következik Amerika-ellenességének csökkenése is. Haya de la Torre pártjával szemben a fegyveres erők mégis gyúlöletkampányt szítottak. Az APRA azonban jelentős erőt képviselt még, olyannyira, hogy az 1945-ös választásokon győztes elnök (Luis Bustamente) két évvel később három aprista minisztert vont be kormányába. Az oligarchia riadót fújt, s az államfő hiába zárta ki a három minisztert a kabinetből, a hadsereg már mozgásba lendült, s 1947 októberében Odria tábornok ién a második világháború utáni időszak első katona-elnöke. Nehéz időszak következett az apristák számára, a katonai rezsim mindnyájukat üldözte. Kilenc év elteltével a hadsereg úgy ítélte meg, elmúlt az APRA-veszély, s polgári kormánynak adta át a hatalmat. A katonák azonban tévedtek, mert az APRA az 1962-es választásokig annyira össze tudta szedni magát, hogy megszerezte a szavazatok egyharmadát, vagyis a relatív többséget. De - mint az a latin-amerikai országokban már akkor is szokás volt - ismét közbelépett a hadsereg, úgyhogy Haya de la Torre nem vonulhatott be az elnöki palotába. Az APRA pedig jó két évtizedes csipkerózsika-álomba szena szárazföldi csapatok főparancsnoka és a vezérkari főnökök testületének vezetője volt. A katonai hatalomátvétel Latin-Amerikában általában véres terrort, elnyomást hoz. Peruban azonban sajátos forradalom kezdődött a fegyveres erők irányításával (ezt szokták „perui útnak“ nevezni, amely sok hívet szerzett a földrész más országaiban is). A Velasco-korszakhoz államosítások, földreform, nagyszabású beruházások fűződnek. Tisztek álltak az állami ellenőrzés alatt álló bankok, üzemek, bányák, mezőgazdasági üzemegységek élén, az államapparátus fontosabb posztjain. A forradalom azonban csak félmegoldásokat hozott. Velasco tábornok inkább a kompromisszumokat kereste a jobboldali, Amerika-barát katonatisztekkel, akik természetesen módszeresen készültek az ellencsapásra. De-■CSENDESfőleg a gazdasági hanyatlás eredményezte a feszültségek újraéleződését. A katonai vezetés fokozatosan frakciókra bomlott. Megérett a helyzet a hatalomváltásra. Ez rendben le is zajlott, s 1975 augusztus 20-ától Morales Bermudez tábornok meghirdethette a perui forradalmi folyamat második szakaszát. Tervei azonban nem váltak valóra. A mind fenyegetőbb gazdasági bajok engedményekre kényszerítették. A szigorú takarékossági intézkedések, az áremelések, az adósságállomány szüntelen növekedése, a nagyarányú munkanélküliség a jobboldal számára kedvezett, amely zavargásokat szervezett. Ezekre a kormány kemény intézkedésekkel válaszolt. A hetvenes évek második felére már világos volt, hogy a katonai kormányzat egyre népszerűtlenebb, s kénytelen megkezdeni önmaga felszámolását. Annyi ereje és hatalma azonban még volt, hogy - a szélsőséges katonatisztek színrelépését, egy chilei mintájú puccsot megakadályozandó - új alkotmányt dolgozzon ki, s nemzetgyűlési választásokat készítsen elő. TERRY MÁSODSZOR Igazán ritkaság, hogy egy forradalom 12 év után ugyanannak a politikusnak adja át a hatalmat, akitől elvette. Peruban így történt: Belaunde Terry az 1980-as választások után ismét bevonulhatott az elnöki palotába. Akkor sokan azt remélték, hogy a polgári demokratikus rendszer helyreállítása elvezet a társadalmi nyugalomhoz, a nemzeti egység létrejöttéhez. Terry azonban nem hazudtolta meg régi önmagát, s ha egyáltalán akart is, nem tudott megfelelni ezeknek a várakozásoknak. Mert ugyan szóban a gazdasági stabilitás helyreállítását, az infláció, az állam- adósság megfékezését, új munkahelyek létesítését és az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok érvényesítését ígérte, valójában ennek az ellenkezőjét sikerült elérnie. Az egyik limai lap így fogalmazott: ,,Belaunde Terry kormányának egyetlen eredménye, hogy elmélyítette a régi gondokat és újakat halmozott föl“. A Nemzetközi Valuta Alap igényeinek megfelelő gazdasági megszorító intézkedések érthetően nem váltottak ki lelkesedést a lakosság körében, ám a demokratikus jogok korlátozása (a sajtó elhallgattatása, a haladó pártok hely- hatósági választásokon való részvételének akadályozása) kimondott ingerültséget okozott, ami a sorozatos sztrájkakcióban és más tiltakozó megmozdulásokban öltött formát. Az 1983-ban tartott helyhatósági választások egyértelműen jelezték: az 1980-ban még bizalmat élvező Népi Akciópárt népszerűsége rendkívül csökkent (ekkor került egyébként Lima élére Barrantes is). Idén áprilisban pedig a szavazók már megsemmisítő csapást mértek Terry pártjára. Belaunde Terry azonban még egy vonatkozásban lőtt túl a célon, nevezetesen: nagy felelősség terheli a Fényes ösvény (Sendero luminoso) nevű maoista terrorszervezet és a hadsereg között dúló, már-rnár polgárháborúval fenyegető fegyveres összecsapások elfajulásáért. ÖSVÉNY A SEMMIBE A Peru legelmaradottabb vidékein élő parasztok helyzete kilátástalannak tűnik. A Fényes ösvény épp a parasztok elkeseredésére építi terveit - nem ereaménytelenül. Az Andok hegyvidéke, főleg Ayacucho város környéke pedig kedvező a gerilla harcmodor számára. A „senderisták“ a válsághelyzet megoldásának legfőbb eszközét a hatalom elleni fegyveres harcban látják. Gyilkolnak rendőröket, katonákat, de nem ritkán a velük együttműködni nem hajlandó falusiakat is. A Fényes ösvény akciói különösen 1980 után váltak mind gyakoribbá, olyannyira, hogy a kormány a rendkívüli állapot bevezetésével a hadsereget teljhatalommal ruházta fel. Ez azonban inkább olaj volt a tűzre, valójában ellenterrort jelentett. A „piszkos háborúban“ ugyanis számos tömeggyilkosság bizonyítottan a katonák számlájára írható. A terrorizmus elleni harc ürügyén tehát a Terry-kormány- zat mind nagyobb teret biztosított a hadseregnek, főleg a szélsőséges nézeteket valló főtiszteknek. Márpedig ,ez nem kis veszélyt jelent a polgári kormányzás számára. A jobboldali tisztek könnyen „lépésre“ szánhatják el magukat, vagyis puccsot robbanthatnak ki. Ez végeredményben visszavetné a Latin-Amerikában az utóbbi években tapasztalható demokratizálási folyamatot is. A Fényes ösvény visszaszorítása az új Garcia-kor- mányzatnak is az egyik legfőbb feladata kell legyen. Ez azonban elsősorban a gazdasági bajok orvoslását igényli, ugyanis a nyomor, az elmaradottság táptalaja a terrorizmusnak. Ezáltal a fejleményekre árgus szemekkel figyelő hadsereget is vissza lehetne fogni. Aligha tekinthető az új kormány, a új elnök helyzete irigylésre méltónak. Ha azonban nem játssza el a lakosság belé vetett bizalmát, ha az APRA legjobb hagyományait követi, tehát ha az ország érdekeinek megfelelő politikát lesz képes megvalósítani - számíthat a sikerre. PAPUCSEK GERGELY A limai elnöki palota, ahol katonák és polgári politikusok gyakran váltogatták egymást (Felvételek: CSTK és archív) V. £ s § o> 0 £ a .*> c a E E 5 w #f a c ? ■ CD 0 <0 c £
