Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-18 / 3. szám
I r ÚJ SZÚ A fejlett szocialista társadalom építése során egyre nagyobb jelentősége van a személyes felelősségnek. A felelősség mint jogi és etikai kategória mindig a marxista-leninista pártok és a társadalmi haladásért küzdő erők figyelmének középpontjában állt. Tükrözi a személyiség különleges szociális és erkölcsi-jogi viszonyát a társadalomhoz. Ezt a viszonyt a kötelességek teljesítése, az erkölcsi és a jogi normák megtartása jellemzi. Az etika és a jog a felelősség kérdését a szabadság filozófiai értelmezésével összefüggésben vizsgálja. A marxizmus -leninizmus mindig a konkrét történelmi és osztályhelyzetböl kiindulva, az embernek az adott történelmi feltételek, társadalmi-gazdasági viszonyok közepette élvezett reális szabadságának elemzése alapján tanulmányozza a felelősség kérdését. A marxizmus-leninizmus bebizonyította, hogy a társadalmi-gazdasági alakulatok fejlődése és változása azonos az ember személyisége kialakulásának és fejlődésének történelmi folyamatával, és a személyiség és a társadalom közti ellentmondások összefüggnek az anta- gonisztikus társadalmi viszonyokkal. Feltárta, hogyan nyilvánul meg konkrétan és törvényszerűen, hogyan szűnik majd meg ez az ellentmondás. Az antagonisz- tikus osztályok megszüntetése és a munkamegosztás örökölt formáinak felszámolása megteremti a feltételeket a sokoldalúan fejlett, alkotó, aktív személyiségek formálásához, akik tudatosítják kötelességeiket és felelősségüket. Már a fejlett szocializmus építésének szakaszában kialakulnak a lehetőségek a társadalmi és az egyéni érdekek harmonikus összekapcsolására. A társadalom mindent megtesz az emberért, sokoldalú fejlődéséért, és jólétéért, s ugyanakkor az emberek tudatosan a társadat lom érdekeit szolgálják azáltal, hogy növelik szaktudásukat, politikai ismereteiket, kulturális színvonalukat, egyre nagyobb felelősséget éreznek a társadalommal szemben, fegyelmezettekké válnak. A felelősség számos különféle, konkrét formában nyilvánul meg. A gyakorlatból tudjuk, hogy erkölcsi, munkahelyi, politikai, jogi, személyes, kollektív stb. felelősségről beszélhetünk. Természetesen a felelősség minden formája esetében arról van szó, hogy az ember, a csoport, a kollektíva, a szervezet tevékenységét összhangba hozzuk az egész szocialista társadalom érdekeivel. A személyes felelősségnek több szempontja van. A felelősség tulajdonképpen azt jelenti, tudatosítjuk kötelességünket, hogy teljesítenünk kell a társadalom vagy az önmagunk által meghatározott feladatokat. Az osztálytársadalomban a kötelesség és a felelősség mindig osztályjellegű. A kötelességek felelősségteljes teljesítése révén bizonyos osztály érdekei valósulnak meg. Ezeket az érdekeket jogi vagy erkölcsi szabályok és rendelkezések fejezik ki. Azt is mondhatjuk, hogy a felelősség annak megnyilvánulása, hogyan viszonyul az ember kötelességeihez, a társadalom követelményeihez, a társadalom szabályaihoz és normáihoz, anyagi és szellemi értékeihez. Az ember, ha tudatosítja, ha nem, nem léphet fel a társadalomban elszigetelt személyiségként. Minden esetben társadalmi lény, akit a társadalmi munkamegosztásból eredő kölcsönös viszonyok szálai fűzik más emberekhez, a kollektívához, a társadalomhoz. Az ember arra kényszerül, hogy kicserélje más emberekkel nézeteit, gondolatait, termelő és alkotó tevékenységének eredményeit, kicserélje velük tapasztalatait és kölcsönösen gazdagítsák egymást. így tehát a felelősség, mint társadalmi jelenség a személyiség és a társadalom, a személyiség és a munkakollektíva és a személyiségek közti szükségszerű viszony. Látni kell, hogy társadalmi téren az emberek között mindig a felelősség viszonya alakul ki. Ne felejtsük, a szocializmusban minden egyes ember munkája nagymértékben mások munkájától függ, minden esetben pozitív vagy negatív hatást gyakorol az emberekre, az egyes kollektívák eredményeire. Az emberek, a munkakollektívák, az egyes területek és közösségek kölcsönös függősége elmélyült s ennek következtében minden egyén tetteinek és cselekedeteinek társadalmi jelentősége megnőtt és komoly következményekkel jár nemcsak a bizonyos tevékenységet végző ember, hanem a többi ember, a munkakollektívák és néha az egész társadalom, a gazdasági és politikai viszonyok szempontjából is. Ezért napjainkban egyre nagyobb a felelősség, mint az emberi tevékenység fontos szabályozójának jelentősége. így tehát minden egyén döntései, tettei és cselekedetei az emberi cselekvés egyéni és társadalmi jellegének egységét fejezik ki. Ezzel kapcsolatban tudatosítani kell, hogy a személyiség csak akkor válik másók által uralt bábbá, ha passzív és nem hajlandó saját aktivitásával tudatosan, felelősségteljesen beavatkozni a társadalmi fejlődés folyamataiba. Le kell szögeznünk, hogy az embert senki, még a szocializmus sem mentesítheti e szükségszerűség és felelősség alól. A forradalmi társadalmi gyakorlat megerősíti, hogy minél nagyobb felelősséget tud vállalni az egyén a szocialista társadalom fejlődéséért, annál nagyobb természetes tekintélyt élvező személyiség lesz a társadalomban, a munkakollektívában és az általa betöltött tisztségében. A társadalmi, a kollektív és az egyéni érdekek összhangja eléréséhez nagyon bonyolult, de ugyanakkor szükségszerű út vezet. Ez az út a céltudatos politikai, erkölcsi és jogi nevelésben, a hatékony termelésben, és ennek alapján az emberek kulturális és létszükségleteinek kielégítésében rejlik. A felelősséget, mint erkölcsi kvalitást az embernek önmagához való viszonya, a tetteiért vállalt erkölcsi felelőssége fejezi ki. Az embernek az a képessége, hogy felelősséget tud vállalni, már tulajdonképpen az életeszmény és cél meghatágek, akár tudatosítja ezt a közömbös ember, akár nem. A dologban az a legrosszabb, hogy a közömbösek azt hiszik, ők semmiért sem felelősek. A valóságban nagy felelősség terheli őket minden rosszért, a társadalmi érdekek figyelmen kívül hagyásáért, a lelkiismeretes munka lebecsüléséért, a nevelés elhanyagolásáért. Felelősek az emberek közti közömbösségért, az emberek bajai, fájdalmai, nehézségei iránti figyelmetlenségért. A közömbösség, a múltnak ez a káros öröksége sajnos, ma is sok embert jellemez. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindenekelőtt ott talál táptalajra, ahol azt a bürokratikus munkamódszer, a bírálat elhallgattatása, a megérett problémák, a bíráló észrevételek és javaslatok megoldásának halogatása, az emberek kezdeményezésének elnyomása, egyes vezetők kényelemszeretete, az irányító munkában az ellenőrzés hiánya elősegíti. Az a tény, hogy társadalmi életünk minden területén hangsúlyt helyezünk a minőségre és a hatékonyságra, szorosan összefügg a szocializmus számára idegen jelenségek, a közömbösség, a passzivitás és a felelőtlenség elleni határozott fellépéssel. A XVI. pártkongresszus hangsúlyozta, szükségünk van arra, hogy a vezetők rugalmasabbak legyenek, jellemezze őket az egészséges A SZEMÉLYES FELELŐSSÉG rozásában megnyilvánul. Senki sem hivatkozhat, háríthatja a felelősséget az eszmények erkölcstelen voltára, miközben azt állítja, hogy ó maga erkölcsös. Az eszmények nem létezhetnek az emberek nélkül. Az életben az eszmény tárgyiasí- tása pozitív erkölcsi eredményhez vezet és ebben rejlik a személyiség erkölcsi felelőssége is. A forradalmi társadalmi gyakorlat azt bizonyítja, hogy az az ember, akinek erkölcsi életét egy magas eszme vezérli, sok mindent le tud küzdeni és sok mindent kibír. Az önértékelés bonyolult folyamatáról van szó, amely az ember erkölcsi és politikai értékeitől, általános értékrendjétől függ. Az az ember, aki előtt világos eszmék állnak, politikailag fejlett, osztályöntudatos, egyre igényesebb mércéket támaszt önmagával, tetteivel és munkájával szemben. Az az ember viszont, aki hamis erkölcsi normák szerint él, könnyen elveszti saját emberi méltóságát. A szilárd erkölcsű ember a nehéz akadályokat is le tudja küzdeni, a bonyolult feltételek között is felelősséget tud vállalni. Az ilyen ember a nehéz próbák, az üldöztetés, a meg nem értés ellenére sem sérti meg és árulja el szilárd, marxista-leninista elveit. Sajnos olyan embereket is ismerünk, akik saját nyugalmuk és kényelmük miatt nem vállalnak erkölcsi és politikai felelősséget, nem ismerik el az általános alapelveket, az eszméket. Egyszerűen mondva közömbösek. A közömbösség a szocialista társadalom és a marxista-leninista párt nagy ellensége. Nemcsak a szocialista munka- viszonyoknak, hanem az emberek közti erkölcsi, emberi és elvtársi kapcsolatoknak is ellensége. Társadalmunk tagjainak többségétől távol áll a közömbösség, de mégis létezik és ezért következetesen kell ellene harcolni. A CSKP XVI. kongresszusa is kiemelte a közömbösség elleni határozott harc szükségszerűségét. „Támogatnunk kell mindazt, ami fejleszti az állampolgárok alkotó aktivitását és kezdeményezését, nem szabad megtűrnünk, hogy azok az emberek, akik meg akarják oldani a problémákat, meg nem értésbe és bürokratikus közömbösségbe ütközzenek.“ A közömbösség nagy felelőtlenséget, a fogyatékosságok, a csalások, a kapzsiság, a fegyelmezetlenség, a hazugság megtörését, beteges egoizmust jelent. Mindezek, társadalomellenes jelensévállalkozókedv, ne féljenek az indokolt kockázatvállalástól. Érzékenyen kell irányítaniuk a vállalati kollektívákat, nevelniük kell, szervezni a kezdeményezést és a kollektívában ki kell alakítaniuk a felelősségtudatot a vállalatnál vagy üzemben elért eredményekért. Ez a követelmény szükségessé teszi, hogy a párt és a szocialista állam káderei magasfokú társadalmi, erkölcsi-politikai felelősségérzetet tanúsítsanak. Hangsúlyozni kell, hogy a felelősségtudat éppen a közömbösség, a passzivitás, az egoizmus, a képmutatás, az elvte- lenség, a jellemtelenség ellenkezőjét jelenti; küzdelem a fogyasztói szemlélet ellen, amely az erkölcsöt a személyes előnyök számszerű felsorolásával helyettesíti, figyelmen kívül hagyva a társadalmi érdekeket. Ott, ahol nem érvényesülhet az erkölcs, ott fokozatosan megszűnik minden, ami emberi, ami az ember valódi szabadságához vezet. Szüntelenül tudatosítanunk kell, hogy a már végrehajtott és a lelkiismeretes munkánkkal fokozatosan megvalósított politikai , anyagi és erkölcsi változások nem vezetnek automatikusan a szocialista személyiség fejlődéséhez. A fejlett szocialista társadalom építése és a kommunizmusba való fokozatos átmenet a céltudatos eszmei-politikai és nevelő munkától, a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség és a közömbösség elleni harctól is függ. A magasabb életszínvonal, a jobb lakáskörülmények, a több fogyasztási cikk, a tömegtájékoztató- és propaganda eszközök, a közlekedés és az utazás feltételeinek javítása kétségtelenül gazdagítja az emberek életét, hozzájárul az emberek sokoldalú fejlődéséhez. Mindenki ismer azonban példát arra, hogy a magasabb anyagi színvonal népi teremti meg automatikusan a szocialista életmódot és a megfelelően fejlett szocialista személyiséget. A társadalmi-politikai fejlődés során kialakult anyagi javakat és létfeltételeket tudatosan ki kell használnunk az emberek életének gazdagítására, a személyiség formálására, a teljesebb társadalmi kapcsolatokra, a szabad idő célszerű kihasználására, a gazdag kulturális életre. Ha ezen a területen nem dolgozunk elég céltudatosan, ismét életre kelhetnek a burzsoá egoizmus maradványai, az önző gondolkodásmód és magatartás, mint a kapzsiság, irigység, a felsőbbrendűség, a társadalmi érdekek iránti felelőtlenség és a közömbösség. A mi társadalmunkban is előfordulhat, hogy egyesek 1985.1.18. minden erőfeszítése,' egész életmódja a három kulcs eszményére, a lakás, az autó és a nyaraló kulcsának megszerzésére irányul. Az ilyen emberek elhanyagolják munkakötelességeiket, előnybe helyezik a saját kertben végzett munkát, elhanyagolják a társadalmi szervezetekben való tagsággal járó kötelességeiket, figyelmen kívül hagyják a társadalmi elkötelezettséget. Egyetlenegy társadalmi rendszer, így a szocializmus sem mentheti fel az embert az alól, hogy teljesítenie kell kötelességeit a társadalommal és saját magával szemben. Az öntudatos állampolgár, - és annál inkább a kommunista - kötelességei teljesítése során meggyőződésével és lelkiismeretével összhangban felelősséget vállal a haladásért, a békéért és a szabadságért, még a bonyolult és a konfliktusos helyzetekben is. Ezt megköveteli a kommunista és a szocialista ember erkölcse, mivel felelősséget vállalni s felelősnek lenni azt jelenti, hogy számot adunk tetteinkről és felelősséget vállalunk a párt, a munkakollektíva és a polgártársaink előtt. Az, aki ezt nem tudatosítja, aki ezt nem akarja vállalni, vagy fölöslegesnek tartja, az tulajdonképpen megveti munkatársait, megsérti a szocialista ember illemkódexét, a párton belül megsérti a oártélet és pártmunka lenini alapelveit és normáit, lebecsüli és megsérti a szocialista humanizmus és demokrácia alapelveit. A tapasztalatok azt bizonyítják, meggyőződésünk és lelkiismeretünk legnagyobb biztosítéka az, ha kötelezettségeink teljesítésével megnyerjük az emberek bizalmát és nem okozunk nekik csalódást. Ez jelenti egyúttal a legnagyobb elismerést és jutalmat a személyes felelősségért és áldo- , zatvállalásért. POLITIKAI FELELŐSSÉG A felelősség legmagasabb foka a politikai felelősség. A politikai felelősség szintjének meg kell felelnie azon funkció jelentőségének, amelyet az adott személy a pártban vagy a társadalomban betölt. Amint Jozel Lenárt elvtárs az SZLKP kongresszusán hangsúlyozta, minél magasabb a funkció, annál nagyobb felelősséget és kezdeményezést kell tanúsítania. Tanúi lehetünk azonban olyan magatartásnak is, amely ellentétben áll a felelősség ilyen értelmezésével. Nemegyszer látjuk, hogy felelős beosztásban passzívak az emberek, nem vállalnak felelősséget, kerülik az újat és a tudomány eredményeinek érvényesítése helyett mereven kitartanak a régi mellett. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP XIV. kongresszusán rámutatott a szocialista vezetők és tisztségviselők nagy erkölcsi és politikai felelősségére: „A vezetők munkájára úgy tekintünk mint politikai tevékenységre. Döntéseik nagy befolyással vannak az adott területen a pártpolitika megvalósítására“. Ezek a szavak ma is időszerűek. Természetesen az irányítás egyes szintjein érvényesített igényesség sok szempontból új követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Mindenekelőtt fejleszteniük kell gazdasági gondolkodásmódjukat, mivel ez a feltétele a tudományos-műszaki forradalom megismerésének és megértésének. Ismerniük kell a termelés jellegét, megfelelő műszaki és gazdasági ismeretekkel kell rendelkezniük és nevelniük kell tudni a dolgozókat. Ugyanakkor fontos, hogy a termelésben és az élet más területein érvényesíteni tudják a nem gazdasági tényezőket is és figyelembe vegyék a politikai, erkölcsi, kulturális és esztétikai szükségleteket és érdekeket is. A feltételek megkövetelik, hogy ismerjék a munkakollektívák hangulatát, nézeteit és javaslatait és ezeket összhangba hozzák az egész társadalom érdekeivel. Személyes példát kell mutatniuk a munkafegyelmet és személyes felelősségvállalást illetően. Tudjuk, hogy a politikai-erkölcsi felelősség elsősorban a tettekben nyilvánul meg és a felelőtlenség leggyakoribb jele a tétlenség, az, hogy a vezető nem figyel fel az emberek problémáira, a párt- politika feladataira és céljaira, nem mutat példát, nem tud szervezni, dönteni és irányítani. Természetesen a tettekhez sok szorgalomra, becsületességre és nemegyszer bátorságra van szükség. A párt sokszor hangsúlyozta, a vezetőket a valóságban elért politikai és gazdasági eredmények szerint kell értékelni. Ez nem szubjektív óhaj, hanem egészen természetes követelmény, amellyel minden munkahelyen számolni kell. A vezető politikai érettségével együtt kell értékelni minden esetben a feladatok teljesítéséért vállalt felelősséget is. És nemcsak a felettes szerv, hanem a széles társadalmi, politikai összefüggések szempontjából is. Felelősséget kell vállalni a nép, a munkásosztály, a kommunista párt és a szocialista állam előtt is. Dr. JÁN MACHYNIAK, CSc.
