Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
Újsághír is lehetne: a zsélyi (Zeliezov- ce) Aranykalász Egységes Földművesszövetkezetben 1980. január elsejétől cipőfelsőrészt gyártó melléküzemág működik. Negyvenen dolgoznak az idénymunkások egykori szálláshelyéből átalakított csarnokban. Lányok, asszonyok, egytől egyig a közös alkalmazottai. Katarina Sartóková, a fiatal művezető lelkesen magyarázza: i- Többnyire férficipő-felsőrészt gyártunk. Igaz, pár hete már női csizmaszárakat készítünk, ám ez csupán rövid időre szóló feladat. Termékeink exportra kerülnek, a Szovjetunióban találnak vásárlójukra. Ügyelni kell hát a minőségre módfelett! Elmondhatom, hogy a vállalat igazgatósága elégedett a munkánkkal, a legjobb fióküzemek között tartanak bennünket számon. Amikor négy esztendeje beindult a „miniüzem“, kevés volt a dolgozó. A fiatal lányok, családanyák, nagymamák idegenkedtek a gyári munkától. A környéken, a hatvanas évek végéig ugyanis Gyuros Margit: „Nem ülhetünk ölbe tett kézzel“ a mezőgazdaság, a föld jelentette az egyetlen kereseti forrást. Katarina asszony tartotta az „első fecskékben“ a lelket - Meglátjátok - érvelt -, hamarosan több fizetést vihettek majd haza, mint a férjeitek. S ez hatott! Az érdeklődök három hónapig a parti- zánskei cipőgyár Zlaté Moravce-i üzemében ismerkedtek a szakma fogásaival:, igyekeztek ellesni, megtanulni a gyártási folyamat minden csínját-bínját. Az egyik legidősebb munkás épp a művezető 57 esztendős édesanyja. De ő is, akár a majd vele egykorú Gyuros Margit, Kissimon Margit meg a többiek, húszéveseket meghazudtoló fürgeséggel dolgozik. Nézzünk körül a gyártócsarnokban. Surrognak a varrógépek, villámgyorsan mozdulnak a kezek. Hatszáz pár felsőrész a negyven ember napi teljesítménye.- Bizony - magyarázza Gyuros Margit néni nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A művezető, Katarina Bartóková Kissimon Margit: „Szocialista brigádban dolgozunk“ Persze, igyekezetünknek meg is van az eredménye. A „gyár“ munkásainak zöme kétezer koronán felül keres havonta. Margit néni egyébként szövetkezetalapító tag. Helena Kropiláková a fiatalabb nemzedék képviselője. Negyedik éve párttag.- Egy műszakban termel a fióküzem - mondja. - Fél nyolctól délután négyig tart a munkaidő. Az anyukák így útjukra bocsáthatják óvodába, iskolába igyekvő csemetéiket. No meg a ház körüli teendők elvégzésére, az állatok etetésére is marad idő. A szövetkezet negyven dolgozójának ezzel állandó munkát biztosít. Az anyaüzemmel kötött szerződés értelmében évente hatvan napot vagyunk köteleSurrognak a gépek... (A szerző felvételei) sek a tavaszi-nyári-öszi munkák idején a gazdaság földjein ledolgozni. Vidámak, mókásak, jókedvúek a lányok, asszonyok.- Akár egy nagy család, olyanok vagyunk - vallja az 59 esztendős Kissimon Margit, - Mindannyian a „Békét a világnak“ szocialista munkabrigádnak a tagjai vágyunk. Többet tudunk így termelni, s jobban „odafigyelünk“ egymásra. Én egyébként magányosan élek, rossz egyedül otthon, a kinti munkát már nem birom, hát örömmel jöttem „vén fejjel“ gyárba dolgozni.- Úgy ám - kapja el a szót Csibulya Mária is -, igaza van Margitnak. Én szintén magamra maradtam, az egyik lányom a szlovák fővárosban, a másik meg Pesten él, úgy jövök ide az üzembe, mintha rokonokhoz mennék.- Remek kis csapat vagyunk mi, negyvenen - bizonygatja Petrovics Anna is. - Kérdezze meg Gerbácsnét, Berecz Máriát, vagy akárkit, mind azt fogják mondani, amit én állítok: jól érezzük magunkat, köszönet a szövetkezetnek a lehetőségért. Katika, a művezetőnk, szigorú asszony, de hát a javunkat akarja. Hallgatunk is a szavára! Az 1984-es évre elfogadott kötelezettségvállalásuk értéke 119 700 korona volt; messze túlteljesítették. Egyelőre, helyszűke miatt nem tud a zsélyi üzem több embert alkalmazni, foglalkoztatni. A Zlaté Moravce-i gyár teherkocsija naponta hozza a nyersanyagokat, s egyúttal szállítja is el a késztermékeket. Nincs gond tehát az áru tárolásával. Kissimon Péter, a gépkarbantartó az egyetlen férfi az üzemben.- Éles nyelvűek ezek a nők - mondja • nevetve -, amikor először léptem a műhelybe, a lábam is beleremegett. Azóta megszoktam az ugratásaikat. Egyt azonban tény: nagyszerű velük dolgozni. ZOLCZER LÁSZLÓ1984-es esztendő időjárását bizonyára még jó ideig megemlegetik élelmiszeripari üzemeinkben. No nem mintha ezidáig nem jegyeztek volna fel a tavalyinál rosszabbat, de a vegetációs idő elhúzódása sok fejtörést okozott. A vihar ugyan már elvonult, vagyis a legégetőbb problémák megoldódtak, s az élelmiszerüzletek polcai sem maradtak üresen, ám ebben az esetben mindez, sajnos, korántsem biztosítja a fogyasztók elégedettségét. Vajon hogyan oldották meg a tavalyi konzervgyári idény gondjait a trenőini Slovlik dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) üzemében? Milyen gyümölcs-, zöldség- és húskonzervből lesz elég a piacon, s mi az, amit majd hiába keresnek a vásárlók? Ezekre és hasonló kérdésekre kaptam választ Gaál Dezső mérnöktől, az említett üzem közgazdászától.- A tavalyi idény rendkívül sok problémát hozott - mondja a közgazdász. - Az idénymunka az üzemben két-három hetes késéssel kezdődött, viszont a feldolgozási idő ugyanennyivel nem hosszabbodott meg. Sőt, a szokásosnál rövidebb ideig tartott az egyes termények feldolgozása, mert a különböző fajták legtöbbjéből kevés termett.- Mindez nyilván kihatott a termelés szerkezetére és mennyiségére is.- Valóban. A májusban szokásos karbantartási munkák után a zöldborsó feldolgozásával kezdtük az idényt. A tervezett négyszáz tonna helyett négyszázötvenet dolgoztunk fel. A folytatás azonban már nem volt ilyen jó. Zöldbabból a szárazság következtében a vártnál jóval kevesebb termett, így aztán 400 tonna helyett csak 179 tonna érkezett az üzembe. Zöldbabot külföldre is szoktunk szállítani, most sajnos a hazai piac igényeit sem tudjuk kielégíteni. Tavaly uborkából is kevesebb termett. Az előző években átlagosan ezer tonnát dolgoztunk fel, tavaly ennek csupán egyötödét szállíthattuk a piacra. Szilvából pedig a tervezett 300 tonna helyett csak 182 tonnát konzerváltunk. Ószi barackból a tervezett 20 tonnát feldolgoztuk, viszont sárgabarackból 220 tonna helyett 122 tonnával kellett beérnünk.- Ezek szerint az 1984-es esztendőre előirt tervfeladatokat nem teljesítette az üzem.- De igen. Csakhogy ez a kedvezőtlen helyzeten semmit sem változtat, mert az egyes terményekből a hiányt nem tudjuk pótolni. A nyersanyaghiányt részben behozatallal próbáltuk enyhíteni, szilvát, szőlőt, pirospaprikát és őszibarackot importáltunk. Azoknak a terményeknek az esetében pedig, amelyekből több termett, igyekeztünk a lehetőségeket a legnagyobb mértékben kihasználni. így például lecsóból a tervet jóval túlteljesítettük, 130 tonna helyett 333-at készítettünk. Paradicsompüréből, amely üzemünk specialitása, hiszen a vállalat hét üzeme közül csak mi gyártjuk, 416 tonna készült. Azonkívül olyan gyümölcsök feldolgozásával bővítettük gyártási programunkat, amelyek eddig nem szerepeltek benne. A hagyományoktól eltérően feldolgoztunk például 36 tonna cseresznyét, valamint 20 tonna félérett dinnyét, amelyet cseresznyepaprikával konzerváltunk. Mindent, ami csak erőnkből tellett, megtettünk, hogy a problémákat megoldjuk. Jóllehet korona értékben behoztuk a kiesést, de az üzletekben bizony néhány termékünk hiánycikk lesz.- A tervezésnél mennyire tudják figyelembe venni az esetleges terméshozam-ingadozásokat?- Szállítóinkkal a szerződéseket átlagos terméshozamra kötjük, mert előre nem lehet tudni, egy-egy terményből éppen milyen termés várható - válaszolja Gaál Dezső. - Az olyan esetben, mint például a tavalyi volt, amikor a legtöbb zöldség- és gyümölcsféléből az átlagosnál kevesebb termett, olyan terményeket is feldolgozunk, amelyek idáig nem szerepeltek gyártási programunkba^. Ha viszont a terméshozam a vártnál nagyobb, szerződésen felüli mennyiséget is átveszünk, ha van szabad kapacitásunk. Sajnos, az üzem közel 80 éves és a gépsorok is eléggé elavultak már, ezért a termelést nem igen tudjuk bővíteni. Bár dolgozóink számára kevés alkalommal jelent a szabad szombat valóban szabadnapot, és idénymunkásokat is foglalkoztatunk, a gépsorok korszerűsítése, esetleg új berendezések vásárlása nélkül többet nem tudunk gyártani. Az 1984-es esztendőben árutermelésünk 5000 tonnát ért el, vagyis összesen 64 millió koronát. Ennek körülbelül tíz százalékát külföldre, elsősorban az NDK- ba, Mongóliába, a Szovjetunióba, az NSZK-ba, Ausztriába, Angliába, Hollandiába és Dániába szállítjuk.- Ha jól tudom, termelési, illetve kiviteli programúkban nemcsak a zöldség- és gyümölcskonzervek szerepelnek.-Télen, pontosabban a nyári idény befejezésétől egészen májusig hús- és ételkonzerveket, valamint különböző pástétomokat gyártunk. Az innovációs terv keretén belül még a múlt év végén új, Piknik nevű pástétom gyártását kezdtük meg, amelyet már a napokban, 2,30 koronáért vásárolhatnak meg a fogyasztók. A kolbászkeverék után ez volt a második új termékünk 1984-ben. Reméljük, ízlik majd a fogyasztóknak. * * * Beléptünk az új esztendőbe, és bizonyára akadnak, akik fellélegeztek. Bár az előző év gondjai, amelyek mostanra részben már megoldottakká nyilváníttattak, közvetett vagy közvetlen módon kísérnek még egy ideig. Reméljük azonban, hogy az új esztendő újabb lehetőségek egész sorát hozza majd magával, s alkalom nyílik arra, hogy a nehéz körülmények között is bizonyítanak az egyes üzemek, vállalatok. A Slovlik dunaszerdahelyi üzemében az 1984-es esztendőben bizonyítottak. Ezek után talán gondokban szegényebb esztendőt érdemelnének. Bízzunk abban, hogy ha ez esetleg nem így lenne, egy év múlva akkor is hasonló eredményeket könyvelhetnek el az üzem dolgozói. KOVÁCS EDIT Az új évben az óévről 1985.1. 4.
