Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
■ jjfój* 1 ■ ag W * V M W I f I &« A jemeni égbolt alatt még nem látszik a Dél Keresztje. Manapság a jemeni égboltot nem is annyira csillagászati és földrajzi fogalomként kezelik, sokkal inkább úgy, mint egy potencionális regionális hatalom horizontját. Két Jemen van a földrajzi és politikai palettán, és ez a két Jemen ma kezd egységes, együttesen ható politikai tényezővé válni. Elsősorban a nyersanyagfeltárások eredményei jogosítják fel Ádent és Szanát nagyobb reményekre, ám nyilvánvaló: a már érezhető és az előrelátható gazdagodás átformálja az egész térséget.- Mi vagyunk a legnagyobb nép a félszigeten - mondta nemrég eg$ északjemeni diplomata, amikor arról beszélgettünk, hogy érdemes lenne megszüntetni minden akadályt, ami jelenleg még gátolja a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Jemeni Arab Köztársaság és polgáraik szabad érintkezését, forgalmát. - A két Jemen lélekszáma meghaladja a tízmilliót, ez pedig azt jelenti, hogy Irak után nálunk, az Arab-félsziget délnyugati térségében alakult ki a régió második demográfiai központja.- A nagy népesség, a lélekszám nem mindig az erő jele, gyakran éppen ellenkezőleg, a gyengeségre utal, a gyengeség oka, forrása. A diplomata bölcs mosollyal intézte el a közbevetést, majd elmondta, hogyan elemzik és értékelik ezt a kérdést a két Jemen fővárosában. - A jemeni munka- vállalók zöme jelenleg külföldön dolgozik, szerte az arab világban. Pénzüket hazautalják, tartják a rokoni, testvéri kapcsolatokat. Szakértelmüknél fogva jelenleg még nélkülözhetetlenek az arab olajmonarchiákban és másutt. Ám a jemeniekre gyakran gyanakodva néznek a munkaadók: tartanak tőlük, idegennek és forradalmi elemnek tekintik őket. De egyelőre szükség van rájuk. Manapság tehát többmillió jemeni a puszta létével, napi munkájával legalább két ország gazdaságában játszik jelentős szerepet. Ám megfigyelhető az a tendencia, hogy - főként az olajmonarchiákban - kezd felhalmozódni bizonyos ellenszenv is irántuk. Ez sok más egyéb mellett összefügg azzal is, az olajállamok lassan felkészülnek arra, hogy saját állampolgáraikkal töltsék be a most jemeni kézben levő posztokat. A jemeniek - az olajkonjunktúra lanyhulásával szinkronban - kezdenek valóban idegenné válni második hazájukban (hazáikban!).- És itt jelentkezik a , Jemeni robbanás“! - mondja barátom. - A nyolcvanas években mindkét Jemenben jelentős ásványi kincseket fedeztek fel, többhelyütt megkezdődött az iparszerű kitermelés. Az észak-jemeni geológiai térképeknek valóságos tőzsdéjük van már Nyugaton, de fokozódik az érdeklődés Dél-Jemen természeti kincsei iránt is. Északon már folyik a kitermelés. Ez a nemrég még parazitának mondott állam máris képes arra, hogy a szaúdi segitségtöl függetlenül megéljen. Dél-Jemen is felkészült kincsei fokozottabb hasznosítására. A télen új kormány alakult, a gazdasági szakemberként ismert Heider Attasz lett a miniszterelnök. Miniszteri tárcát szerveztek az olajkincs és általában az ásványkincsek kezelésére, s az idén indult ötéves tervben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a saját forrásokra épülő népgazdasági ágak megteremtésére és fejlesztésére. Elmondhatom: a két Jemen fellendülés előtt áll. A fellendülés jelei itt-ott már érzékelhetők. A jövő azonban még ígéretesebbnek tűnik. A harmadik világban ugyanis úgyszólván feloldhatatlan ellentmondás feszül a helyi munkaerő színvonala és a nemzetközi szintű követelmények között. A „Jemenekben“ lesz megfelelő munkaerő: addigra a gyanakvás és az életlehetőségek romlása elűzi majd a jemenieket onnan, ahol eddig éltek, ahol megtanulták és gyakorolták szakmájukat, amelyre ezután otthon lesz égetően ÚJ SZÚ 1985. V. 24. • Egy korszerű bevásárlóközpont Ádenben (Felvételek: ŐSTK és archív) • Ádenben, JNDK fővárosában magdeburgi (NDK) szakemberek segítségével 192 méter hosszú, 60 tonna teherbírású hidat építenek. Az építést ez év januárjában- kezdték meg. szükség. Tehát nem kell azokkal a gyötrő munkaerő és kádergondokkal számolni, amelyek megbénítják és partnereiknek gyakran kiszolgáltatják a harmadik világ államainak gazdaságát. Dél-jemeni politikusok mostanság, ha az ország káderhelyzetéről esik szó, inkább a középvezetőkről beszélnek. Középvezetőkre ugyanis tömegesen lenne szükség, márpedig az embereket, a termelőegységeket közvetlenül irányító vezető egyelőre hiánycikk, legalábbis otthon. Ám az ország, addig is - amíg a talán kissé optimistán felvázolt és áhított helyzet előáll (tehát a jemeni munkaerő a jemeni konjunktúra miatt visszatér hazájába), - felkészül a mára és a holnapra. Árulkodóan tanúskodik erről az a tény, hogy a dél-jemeni vezető és döntéshozó testületek előtt mind gyakrabban szerepelnek gazdasági kérdések. Nemrég kerültek nyilvánosságra azok az adatok, részletek, elemzések, tervezetek, amelyeket a hatalmon levő Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának (14.) plénumán vitattak meg. A központi bizottság ülésén megtárgyalták a közelgő pártkongresszus előkészítésével kapcsolatos munkálatokat és feladatokat, elemezték az elmúlt ötéves terv eredményeit és tapasztalatait, meghatározták az újabb középlejáratú népgazdasági terv irányelveit. (Különben ekkor született meg a döntés a kormány átalakításáról is, egyebek közt arról, hogy az államfői és pártfőtitkári tiszt mellett a kormányfői posztot tizennégy évig betöltő Ali Nasz- szer Mohammed a miniszterelnöki teendőket átadja munkatársának, Heider At- tasznak.) Mindkét Jemen egy gazdagabb, a mainál mindenesetre kevésbé szegénysza- gú holnapra készül. A dél-jemeni pártállásfoglalások és dokumentumok, az új kormány első lépései azt tanúsítják, hogy megkezdődött a szívós, következetes munka az ország gazdasági helyzetének rendezéséért, azért, hogy ez a szocialista orientációjú ország végre a gazdasági létesítmények színvonala, az élet minőségének vonzó hatása révén is hitelesíthesse a szocializmus eszméit és gyakorlatát az arab világban. Ádenben most az olajkutatásokról, a már karnyújtásnyi közelségben érzett dél-jemeni olajkonjunktúráról beszélnek a legszívesebben. De nyomban folytatják a gondolatmenetet: „Nem esünk többé a monokulturális gazdálkodás hibájába. Itt nem lesz többé monokultúra! Szélesebb sávban kívánunk fejleszteni. Nemcsak olajat találtak nálunk, vannak itt más ásványi kincsek is. Nemesfémekről van szó, vegyipari alapanyagokról. Célunk az, hogy olyan gazdasági ágakat fejlesz- szünk ki, amelyek hazai anyagokra, nyersanyagokra épülnek.“ Emiatt fordult a figyelem ismét - egyebek közt - a halgazdálkodás felé. nek. Kína hagyományosan érdeklődik Dél-Jemen iránt. A hetvenes években jelentős szerepet játszott az ország gazdasági életének és ezen belül is infrastruktúrájának megteremtésében. A nyolcvanas évek elejének nagy áradásai megsemmisítették a kínai közreműködéssel épített létesítmények zömét: újjáépítésük nélkül nem biztosítható a városok és falvak folyamatos megközelítése. És természetesen lassúbb, késlelte- tettebb lesz a dél-jemeni természeti kincsek esedékes kiaknázása is. Ádeni diplomaták - sejtelmesen - a pekingi tárgyalások kulcsszerepét érzékeltetik, de közben teljes egyértelműséggel hangsúlyozzák: nem változott Dél-Jemen hagyományos elkötelezettsége A demokratikus Jemen tehát ezután is főként a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok együttműködésére számít stratégiai céljai megközelítése közben. Ám — és ez újdonságszámba menő elem a JNDK külpolitikájában - értékel és hasznosít minden, bárhonnan is érkező közreműködést. Aki a térképre néz, egy pillanat alatt meggyőződik arról, hogy a két Jemen elsősorban legszűkebb környezetében, tehát az Arab-félszigeten, az arab világban, az iszlám világban, az el nem kötelezettek mozgalmában, Dél-Jemen pedig kiemelten a szocialista országok együttesében és közreműködésével tartja meg- közelithetőnek fő stratégiai célkitűzéseit. Ismeretes: Dél-Jemenben a legkedveltebb élelmiszerek a halféleségek. Az országnak hosszú tengerpartja van- a piacról mégis gyakran hiányzott a hal, a rák.- Nem volt igazi, nagy teljesítményű halászflottánk. Első teendőnk a hajópark bővítése. A második: a halfeldolgozás fejlesztése. Szükség van a nemzeti konzervipar megteremtésére és a feltétlenül szükséges hűtő és tárolókapacitás kiépítésére. Most indult ötéves tervünk egyik stratégiai célja a halászattal és a halfeldolgozással kapcsolatos gazdaságitechnikai lánc kiépítése - mondják ádeni közgazdászok. - A halászat fellendítéséről nemcsak az élelmezési gondok megoldását - vagy legalábbis ugrásszerű javítását - várjuk, hanem azt is, hogy exportteljesítményével hozzájáruljon a külgazdasági egyensúly megteremtéséhez. Nem csupán a tengeri halászattal kalkulálunk, hanem - más országok tapasztalatai alapján — meg akarjuk tererry- teni az édesvízi halászatot és haltenyésztést is - magyarázzák a terv (és az ország) célkitűzéseit Dél-Jemenben. Az Arab-félsziget gyötrő gondja az infrastruktúra általános elmaradottsága. Dél-Jemen gyatra közlekedést örökölt a gyarmati időktől: a néhány kilométernyi müút a brit támaszpontokat kötötte össze a közvetlen, kiszolgáló hátországgal, illetve annak néhány pontjával. Most az ország valamennyi helysége megközelíthető, elérhető - igaz, néhány falu és kisváros rendkívül nehézkesen. De Dél- Jemen olyan terepen is fenntartja a közellátást, az állami élet folyamatosságát szolgáló autóközlekedést, ahol más országok legfeljebb katonai járműveket közlekedtetnének.- Aligha gondolhatja bárki is, hogy elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzettel- magyarázzák a helyzetet jemeni közgazdászok. - Alapvető jelentőségűnek tartjuk az úthálózat, a közlekedés fejlesztését. Újabb repülőgépek vásárlásával fejlesztettük légi közlekedésünket és hozzáfogtunk a hajózás fejlesztéséhez is. Megkötöttük az Észak- és Dél-Jemen közti hajózási egyezményt. Mélyítjük az ádeni kikötőt és bővítjük az ország keleti területeinek kikötőit. Elsősorban a hadra- mauthi Mukalla és Seihut fejlesztése izgat bennünket: ez utóbbira 48 millió dollárt szánunk. A közlekedést annyira fontosnak tartjuk, hogy minden jelentkezőt szívesen látunk, aki be akar kapcsolódni a munkába. Külügyminiszterünk legutóbbi pekingi tárgyalása alatt kapott Ígéretet kínai segítségre. Ez a segítség folytatása lesz a Kínai Népköztársaság régi közreműködésé• Óvoda a dél-jemeni fővárosban Ez az értékrend régi, ám új elemek is tarkítják, sót: meghatározó módon befolyásolják. Ezek közt első helyen áll a rég várt és most bekövetkező gazdagodás, amely új horizontot, új távlatokat, s ahogy a címben jeleztük, megváltozott „égboltot“ ígér. Nevezetesen azt, hogy Dél- Arábiában elmúlik a szegényvilág, és bekövetkezik (megismétlődik?!) az, amit már a görög és római történetirók és geográfusok is mondtak róla, hogy ez „Arabia Felix“ - Boldog Arábia. Most annyit tudunk erről, hogy a boldognak mondott Arábia elszánta magát a boldogulásra. Boldog Arábia boldogulni akar. Ez olvasható ki a bizalmas politikai elemzésekből és jelentésekből, erre a következtetésre jut az európai újságíró, ha a két Jemen politikusaival, megbízottaival beszélget, és erre kell gondolnia akkor is, amikor a két ország (két országrész?!) feltárt kincseinek imponáló gyarapodásáról adhat számot. Ilyenkor nem látja borúsnak a „jemeni égboltot“. KRAJCZÁR IMRE
