Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-24 / 21. szám

A vallásos erők egyik vagy másik csoportjának politikai nézeteit leegyszerűsítés lenne pusztán társadalmi hovatartozásukkal magyarázni. Ezeknek a nézeteknek a kialakulásában szubjektív tényezők is szerepet játszanak. Például míg a vallásos körök egyik vagy másik csoportja - a hit és a vallásos ideológia szemszögéből - felismeri az atomháború veszélyét és a kapitalizmus társadalmi igazságtalanságait, s megérti a szocializmus humanista lényegét is - egyszóval realista módon viszonyul a valósághoz addig más csoportokat a reakciós eszmék hatása antikommunista elvakultság- ban tart. Társadalmi-politikai tevékenységük tehát korántsem egyértelműen tükrözi - a vallásos tudat által közvetített formában - a modern társadalmi élet ellentmondásait.

Az ellentmondások elsősorban magában a vallásos tudatban mutatkoznak A modern világban egyrészt gyengül a vallásosság mint a természetfölötti erőkbe, a túlvilági életbe vetett hit, másrészt fokozódik a hívőknek és szervezeteiknek, az egyházakkal kapcsolatos politikai pártoknak és maguknak az egyházaknak a társadalmi-politikai tevékenysége is.

Ezek az ellentmondások a társadalmi élet különféle területein megnyilvánulnak. A vallásos erők a háborúellenes mozgalmaknak, a békeharcnak fontos alkotórészévé váltak. A hívők és szervezeteik az ötvenes évekhez viszonyítva határozottabban fellépnek a termonukleáris katasztrófa fenyegetése, többek között az új amerikai rakéták európai telepítése ellen. S a hívők széles tömegeinek háborúellenes hangulata az egyházi vezetők pozícióit is befolyásolta. Ma - kisebb vagy nagyobb mértékben, ha nem is mindig következetesen - nemzetközi tekintélyű egyházi személyek és intézmények is elítélik a fegyverkezési versenyt, fölemelik a szavukat az atomfegyver alkalmazása ellen. A közvéleményben nagy visszhangot váltott ki például az amerikai katolikus püspököknek az a pásztorlevele, amely megkérdőjelezte Reagan elnök atomfegyverkezési politikáját. Hasonló céllal az NSZK evangélikus egyháza tömegtüntetéseket és más akciókat szervezett a nyolcvanas években.

A papság egyes képviselői részt vesznek a forradalmi küzdelemben, néha még a fegyveres harcban is. Például a latinamerikai országokban a diktatórikus rendszerek és az Egyesült Államok imperialista politikája elleni harcba igen aktívan bekapcsolódtak, s részt vesznek a szociális célokat követő mozgalmakban, a háborúellenes megmozdulásokban is.

E „lázadó“ vonások mellett azonban a vallásos erők társadalmi megnyilvánulásaiban jelen van egy másik tartalom is, amely a vallás lényegéből ered. Ez az, amit - mint a vallás funkcióját - Marx a „nép ópiumának“, Lenin „lelki má- konynak“ nevezett. Természetesen ez is átalakult bizonyos mértékig, kifejezési módjai és eszközei mások, mint régebben, de az a lényeges vonása megmaradt, hogy korlátozza a tömegek tudatát, ezáltal gátolja a társadalmi haladást. Ennek a funkciónak tápláló közege a kapitalista valóság. A holnapi naptól való félelem, a perspektíva hiánya, a háborús veszély, a tudományos-technikai forradalom negatív következményei, a lelki le- hangoltság miatt az emberekben fölébredt a lelki vigasz iránti vágy, s ezt a - Marx szavaival - „lelki enyhülést“ egyesek a vallásosság különböző megnyilvánulási formáiban találják meg.

Az imperialista erők a vallásnak éppen ezt a vonását igyekeznek szándékosan és aktivan kihasználni a tömegek eszmei-politikai befolyásolására, a világ forradalmi átalakulására irányuló erők ellen- súlyozására. E célból nemcsak a papság legreakciósabb részének - túlnyomó- részt a legfelsőbb hierarchia szintjén levőknek - a szolgálatait veszik igénybe,

hanem a kapitalista országokban időnként hatalmon levő kereszténydemokrata és hasonló pártokét is. Az egyházi ifjúsági és nőszervezetek és más szervezetek révén igyekeznek megosztani a munkás- osztály sorait. Ezeket a dolgozók vallásos érzéseit, hiedelmeit és előítéleteit kihasználó pártokat és szervezeteket a monopóliumok finanszírozzák.

Hogyan reagálhat helyesen a kommunista mozgalom a modern világban zajló vallásos tevékenység különböző formáira, a vallásos erők tevékenységére? E téren is a marxista-leninista tanítás és a kommunisták történelmi tapasztalata teszi lehetővé a helyes tájékozódást és a gyakorlati lépéseket. Lenin mind az ateistáknak, mind a hívőknek az osztályharcban való közös részvételét tekintette a vallásos előítéletek legyőzéséhez vezető legbiztosabb módszernek, s hangsúlyozta, hogy a vallás elleni harc nem öncélú. A cél a munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítása, azaz a kapitalizmus felváltása a szocializmussal.

A fiatal kommunista pártok a húszasharmincas években tevékenyen felhasználták az orosz bolsevikok forradalom előtti tapasztalatait. A kommunisták és a vallásos erők közötti viszony elvi megközelítésének kidolgozása szempontjából nagy jelentősége volt Maurice Thorez 1936-ban, röviddel a Komintern VII. kongresszusa után meghirdetett „kinyújtott kéz“ politikájának, ami a kommunisták és a katolikusok közötti együttműködésre irányult a fasizmus ellen, a második világháború megakadályozásáért folytatott harcban. Ez a politikai irányvonal, amelyet más kommunista pártok is támogattak, nagy szerepet játszott a háború éveiben is.

A háború után ehhez tért vissza a nemzetközi kommunista mozgalom, mindenekelőtt a békeharc és a társadalmi haladásért vívott harc új feladatait tartva szem előtt. Abból indul ki, hogy a vallásnak és a vallásos erőknek a problémáit a mai világban végbemenő társadalmi-politikai változásokat szem előtt tartva kell értékelni; hogy a hivő dolgozók

fontos erőt képviselnek a monopóliumok ellen az alapvető társadalmi átalakulásért folytatott harcban; hogy a hívők tömegei érdekeltek az új világháború megakadályozásában, a békeharc és a háborúellenes mozgalom sikerében.

E közös elvi alapokon természetesen a fejlett kapitalista országok kommunista pártjai is sajátosságaikat figyelembe véve viszonyulnak a vallási kérdésekhez. A hívők a monopóliumok elleni heves akciók, sztrájkok közepette és hatalmas háborúellenes megmozdulásokban járják ki az osztályharc iskoláját. Ilyen körülmények között a különböző vallások képviselői egyre inkább felismerik azoknak a céloknak az igazságát, amelyekért a kommunisták küzdenek. A közös harcban kovácsolódnak ki az együttműködés alapjai a szakszervezetekkel, a különböző politikai és társadalmi szervezetekkel.

Néhol a papság egyes képviselői is vonzódnak a kommunista párthoz. Hogyan cselekedhetnek a pártok ilyen esetekben? Az orosz bolsevikok tapasztalata ebben is segít. „Nem lehet egyszer s mindenkorra és minden helyzetre érvényesen kijelenteni, hogy a papok nem lehetnek a szociáldemokrata párt tagjai, de az ellenkező szabályt sem lehet egyszer s mindenkorra érvényesnek mondani“ - irta Lenin.

A lenini meghatározás azonban arra is utal, hogy a kommunista pártoknak a valláshoz való viszonya nem magánügy. A tudományos világnézet minden, valóban kommunista pártnak elidegeníthetetlen jellemző vonása, ezt programjaik és szervezeti ■ szabályzataik is megfogalmazzák.

A kommunisták és a hívók viszonyában felmerülő sok kérdés sajátosan jelentkezik a nemzeti felszabadítási harc területén a fiatal államokban. Ott egyfelől a felszabadító harc, gyakran igen erőteljesen, vallásos köntösben bontakozott ki, másfelől az imperializmus, a feudalizmus és a reakció erői különös előszeretettel használják fel a vallást, a vallási fanatizmust az erőszak és a mindenfajta elnyomás eszközeként.

A kommunista pártok a fejlődő országok konkrét helyzetére alkalmazzák a vallásról szóló marxista-leninista tanítást. Továbbra is eltökélten támogatják az antiipmerialista harcot, amelyben részt vesznek a hívők és szervezeteik is, és megakadályozzák, hogy az imperializmus és a jobboldali körök felhasználják a vallást saját céljaikra.

Azt természetesen nem állíthatjuk, hogy a kommunisták és a hívók, az egyházi körök kiváló képviselői között az együttműködés zökkenőmentesen sima, hogy ezen az úton nincsenek nehézségek. Ez természetes is. De azt hangsúlyoznunk kell, hogy a kommunisták számára ez az együttműködés nem véletlen körülmény, hanem a marxista-leninista eszményekből ered. A marxisták-leninis- ták megértik, hogy ebben az együttműködésben politikai kompromisszumokra van szükség, mert igy járulnak hozzá a dolgozó tömegek akcióegységéhez és együttműködéséhez. Ugyanakkor elvetik a világnézeti jellegű kompromisszumokat, s Lenin szavaihoz tartják magukat: önállóan kell gondolkodnunk, hogy minden egyes esetben ki tudjuk ismerni magunkat. A múltban gyakran előfordult ugyan az is, hogy a marxisták és a keresztények közötti párbeszéd felvételekor ez a lenini alapelv feledésbe merült, s a marxizmus és a kereszténység elemei eklektikusán keveredtek.

A marxisták és a keresztények együttműködéséhez a tárgyilagos, elvszerű párbeszéd járult hozzá a békéért vívott harcban a Béke-világtanács, az európai biztonsági és együttműködési nemzetközi bizottság keretei között s más nemzetközi tömegmozgalmakban és -szervezetekben. A nyolcvanas évek békemenetei, háborúellenes tüntetései a békeszerető erők, köztük a keresztények és a kommunisták összeforrottságát, egymás álláspontjainak tiszteletét fejezték ki. Ez a világbéke érdekében folytatott együttműködés járul hozzá a vallásos körökben mutatkozó következetlenségek és határozatlanságok leküzdéséhez is, ez segít ellenállni annak a nyomásnak, amelyet az imperialista erők gyakorolnak a hívőkre és szervezeteikre.

N. KOVALSZKIJ

OS HIlfÜK

GUSTÁV HUSÁK ELVTÁRS ÉLETRAJZA

DJ SZÚ

3

1985. V. 24.

(Folytatás a 2. oldalról) a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országaihoz. Gus- táv Husák érdeme az is, hogy a CSKP kezdeményezésére kidolgozták és 1969. január elsejétől meg is valósítjuk a két nemzet együttélésének lenini koncepcióját a csehszlovák szocialista föderáció keretében.

A CSKP XIV. kongresszusa 1971 májusában megerősítette a CSKP KB 1969 áprilisától megvalósított politikai irányvonalának helyességét, és kidolgozta a csehszlovák szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztésének programját. Meghatározta a dinamikus társadalmi és gazdasági fejlődésnek, a szocialista rendszer megszilárdításának és fejlesztésének, a szocialista demokrácia elmélyítésének, a nép anyagi és kulturális színvonala emelésének irányvonalait és céljait. Ezen a kongresszuson Gustáv Husákot a CSKP KB főtitkárává választották.

1975-ben és 1980-ban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökévé választották. 1976-ban, a CSKP XV. kongresszusán és

1981-ben a CSKP XVI. kongresz- szusán - amelyek továbbfejlesztették a fejlett szocialista társadalom építésének programját - ismét a CSKP Központi Bizottságának főtitkárává választották. 1971-től a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának elnöke és 1969-től a népi milícia főparancsnoka.

A CSKP XIV., XV. és XVL.kong- resszusán kitűzött irányvonal megvalósítása során jelentős sikereket értünk el gazdasági, politikai, szociális és kulturális téren is. Megszilárdult a párt egysége, akcióképessége és kapcsolata a néppel. Megerősödött a nép, államunk nemzeteinek és nemzetiségeinek egysége. A népgazdasági tervek feladatainak teljesítése lehetővé tette, hogy megszilárdítsuk és továbbfejlesszük a szocialista társadalom anyagi-műszaki alapját, a nép létbiztonságát és életszínvonalát. A Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával testvéri szövetségben megszilárdult államunk nemzetközi helyzete, függetlensége és biztonsága. Elmélyült a szocialista demokrácia. A CSKP vezetésével, a Nemzeti Front valamennyi szervezetének aktív részvételével olyan eredményeket értünk el, amelyekre a csehszlovák nép jogosan büszke lehet.

A külső és belső feltételek bonyolultsága, a csehszlovák társadalom további szocialista fejlődésének távlatai tovább növelik a CSKP vezető szerepének érvényesítésével szemben támasztott igényeket a társadalmi élet valamennyi területén. Gustáv Husák a CSKP és a csehszlovák állam élén nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az új szükségletekkel összhangban szüntelenül emelkedjen a párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek irányitó- és szervezőtevékenységének színvonala, offenzíven oldjuk meg a társadalmi fejlődés új szakaszával kapcsolatos feladatokat. Ez elsősorban a gazdaság és a politikai rendszer fejlesztése dinamikájának meggyorsítására, a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb alkalmazására, a népgazdaság intenzív fejlesztésére, a nemzetközi szocialista gazdasági integrációban való részvételre, az irányítás és szervezés további tökéletesítésére, a szocialista demokráciának és az embereknek az irányításban való részvételének az elmélyítésére vonatkozik. Gustáv Husák elvtárs állandó figyelmet szentel népünk békés élete szavatolásának, annak, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részt vegyen a háborús veszély elhárításáért és a béke biztosításáért folytatott küzdelemben.

Nagy érdeme van Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a CSSZSZK elnökének a CSKP reális politikájának kimunkálásában és megvalósításában, a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal való barátságunk és szövetségünk elmélyítésében. Ezért a kommunista pártban, az egész társadalomban, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban és az egész világközvélemény előtt jogosan tiszteletet, bizalmat és tekintélyt élvez.

Megkezdett utunk következetes folytatása, az eredmények továbbfejlesztése és szocialista társadalmunk további sikeres fejlesztése érdekében Gustáv Husák elvtársat, a CSKP KB főtitkárát Csehszlovákia Kommunista Pártja és a CSSZSZK Nemzeti Frontja közös jelöltjeként a Szövetségi Gyűlés 1985. május 22-én ismét a CSSZSZK elnökévé választotta.

Gustáv Husák elvtárs forradalmi mozgalomban kifejtett sokéves tevékenységének, a pártpolitika megvalósításáért folytatott küzdelmének részét képezi számos tanulmány és több könyv, amelyek közül a legismertebb A holnapért folytatott küzdelem, amely bővített kiadásban a Máért folytatott harcokból címmel jelent meg; a szlovákiai parasztkérdéssel foglalkozó tanulmány, valamint a Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről.

1972- től megjelennek Husák elvtárs válogatott beszédei és írásai.

A nemzeti felszabadító harcban való részvételéért, párt- és állami tevékenységéért Gustáv Husák elvtárs több csehszlovák és külföldi kitüntetést kapott - a Csehszlovák Hadikeresztet (1945-ben), a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend I. fokozatát (1945-ben), az 1948 Február 25. Érdemrend I. fokozatát (1949-ben), a Klement Gottwald Érdemrendet - A szocialista haza építéséért (1968-ban,

1973- ban, 1983-ban), a CSSZSZK Hőse címet (1969- ben, 1973-ban, 1983-ban), a Le- nin-rendet (1969-ben, 1973-ban, 1983-ban), a Szovjetunió Hőse címet (1983-ban), a Köztársasági Érdemrendet (1978-ban), az Októberi Forradalom Érdemrendet (1978-ban), a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Marx Károly Aranyérmét (1981-ben) és a testvéri szocialista és baráti országok számos más magas kitüntetését.