Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-10 / 19. szám

(Vitéz Attila felvétele) __. II _til_ü ... ka ptunk. A burzsoá köztársaság a gazdagokat, földbirtoko­sokat, nagygazdákat védte. Kevés volt a munkalehetőség. A grófi birtokon kukoricát kapáltunk harmadiában, eljártunk gyalog messze vidékre aratni. Kepét vállaltunk a nagybir­tokosoknál. Szénaszáritóban, istállóban, az istálló padlá­sán aludtunk. Reggel négytől sötétig dolgoztunk, este tizenegy is volt, hogy fáradtan ledőlhettünk a szalmára. S a fizetség? Aratáskor minden tizedik búzakereszt volt a mienk. Amit egész nyáron kerestünk, még karácsonyig sem tartott ki.- Falunkban, Jornán (Túrna nad Bodvou) sok volt a vöröskatona, a hazatért hadifogoly. Sokan beszéltek tapasztalataikról s arról, hogy valahol van egy ország, ahol már minden másképp van, ahol megszűnt a kizsákmányo­lás, a munkásé a hatalom. Azt is mondták, hogy csak összefogva, közös erővel változtathatunk sorsunkon. így indult meg a szervezkedés a munkások és agrárproletárok körében. 1929-ben tagja lettem a kommunista pártnak. Abban az időben tíz tagja volt a pártsejtnek, de sokkal több volt a rokonszenvező. Ezt bizonyítja az is, hogy 1932-ben a képviseleti testületnek négy kommunista tagja volt. Maga a falu bírája is közülünk került ki. Gyűléseink minden esetben Pásztor András lakásán voltak. Ő tartotta a kap­csolatot a központtal, s ide érkeztek az előadók is Kassáról (Kosice). Ma már a tíz tag közül egyedül én vagyok életben. Nehéz idők voltak azok, s természetes, hogy a hatalom nem nézte jó szemmel szervezkedésünket. Ekkor már a bódvavendégi (Hosíovce) mészkőbányában dolgoztam napi tizenkét órát. Kézzel fúrtuk a hegybe a lyukat, robbantottunk, tízkilós kalapáccsal törtük, zúztuk a követ. Gépek nem voltak, mindent kézzel végeztünk, s alig kerestünk annyit, hogy a család valahogy megéljen A pártszervezetnek itt is nagy volt a befolyása a munkások körében, többször szerveztünk sztrájkot, de nagyon cse­kély béremelést tudtunk csak elérni, a munkakörülmények sem javultak, mégsem volt hiábavaló a harc. Megmutattuk a hatalomnak, mely csak erőszakkal és fegyverrel tudta a sztrájkokat leverni, hogy van bennünk erő, s a munkás­összefogás egyszer halálos csapást mér a kizsákmányo- lókra.- 1932-ben vagy 33-ban, már pontosan nem emlék­WillMMI Hosszú beszélgetésünk alatt gyakran nézem rezzenés nélkül nyugvó, eres kezét. A kéz is tud beszélni? Nagyon sokat. Különösen az olyan, mint a Majancsik Jánosé, mely hosszú élete alatt állandóan épített, alkotott. Magas, szikár ember Jani bácsi, nyolcvan nehéz évét, történelemmé érett emlékeit hordozza, de járása fiatalos, dereka egye­nes, s szemében csillog az élet szeretete, a becsületes emberek tisztasága. Nehéz munkáséletéről beszélgetünk, múltat idézünk.- A munkássors már maga meghatározta a hovatarto­zást - mondja. - Nem ismertük még a marxizmust, nem voltunk szervezettek, csupán a bőrünkön éreztük az osz­tálytársadalom igazságtalanságát, kegyetlenségét. Megfo­galmazni nem tudtuk, mégis gyakoroltuk az osztályöntuda­tot, az összefogást. Vannak események, melyek akaratla­nul is meghatározzák és irányítják az ember sorsát. Fiatal legényke voltam az első világháború alatt, s a postán mint levél- és táviratkézbesitö dolgoztam. 1919 pünkösd heté­ben tizenöt vöröskatonát hoztak a faluba. A legszélső házba kisérték őket, s kegyetlenül verték, kínozták a véd­teleneket. Legtöbbjükön civil ruha volt. Majd a volt megye­háza épületébe vitték, s másnap kivégezték őket. Mint kézbesítő bemehettem az udvarra, így talán utolsó élő szemtanúja vagyok e szörnyű gyilkosságnak. A szemét­domb mellett ásták el őket, s öszvérrel tapostatták le felettük a földet. Pár nap múlva bevonultak a vörösök, s katonai pompával temették el a hősöket. Az egész környék összegyűlt a temetésre. Már akkor éreztem, hogy nem az erőszak, hanem az áldozatok oldalán a helyem. Tovább tanulni nem volt lehetőség, csak a munka várt, ha szem - mondja elgondolkozva akkor, amikor legna­gyobb volt a munkanélküliség, a gazdasági válság legjob­ban éreztette hatását, nagygyűlést szerveztünk Tornán. Én is tagja voltam a szervező bizottságnak. Bár engedélyez­ték a gyűlést, mindent elkövettek, hogy megzavarják. Emlékszem, egy Vozár nevű kommunista ezzel kezdte a beszédét: „Piócák között élünk! Herék vannak közöt­tünk, ezeket ki kell vetni a társadalomból...“ Megpróbálták lecibálni a dobogóról, de erős ember volt, nem hagyta magát. A gyűlést megtartottuk.- Az utolsó komoly tömegmozdulás 1938-ban volt, amikor a párt szervezésében tiltakoztunk a köztársaság feldarabolása ellen. Mi, magyar kommunisták is tudtuk, hogy nem könnyű az életünk, ez a demokratikusnak kikiáltott köztársaság is az elnyomás eszköze, de azt is tudtuk, hogy a Horthy-rendszerben még keservesebb sors vár ránk. Ez be is következett. Első dolguk volt minden baloldali párt és szervezet betiltása, a kommunisták nyil­vántartásba vétele. Megélhetésünk még nehezebb lett. A munkalehetőség még kevesebb, a bér nyomordíjnak is kevés. Például, a szőlökapálásnál a napszám egy pengő volt tizennégy órai munkáért. Mi a kőbányában egy napra két pengőt kaptunk, s minden csekélységért büntetést kellett fizetnünk. A csendőrök állandóan ott forgolódtak körülöttünk, még a lélegzetvételünket is figyelték. 1940- ben kommunista múltam miatt behívtak katonának a határ­őrséghez, pedig már jól benne voltam a negyvenedik évemben. De sikerült megélnünk a gyűlölt rendszer buká­sát, egy új társadalmi rendszer hajnalát, melyre vágytunk, amelyért harcoltunk. FECSÓ PÁL A meggyőződés ereje Pisi Ottó, a sládkovicovói Major István Cukorgyár 28 éves karbantartó műszerésze, a kommunista párt tag­ja, az idén már másodéves hallgatója a Marxizmus-Leninizmus Esti Egye­temének. A műszerészek 13 tagú szocialista munkabrigádjának szorgalmas dolgo­zójaként már tavaly megkapta a „Ki­váló dolgozó“ kitüntetést.- Kiváló mesterem, példás főnö­köm volt - jegyzi meg. - Példát mutat­va rászoktattak az igényességre, a minőségi követelmények teljesíté­sére. Mind szakmai vonalon, mind a politikai munkában. Mestere a ma már nyugdíjas Szilá­gyi Károly volt. Főnöke pedig Ján Bernát mérnök, aki ma már a vezéri­gazgatóság vezető dolgozója.- Megtanultam tőlük az okos és célszerű időbeosztást is - mondja -, aminek mostanában nagy hasznát veszem a körülmények alakulása kö­vetkeztében. Arra gondol, hogy a munkán kívül többféle kötelességnek kell eleget tennie, hiszen két kisfiú, a 8 éves Ottó és a 4 éves Radko édesapja. Felesé­ge a Magtisztító Állomás dolgozója. Kötelessége megosztani vele a csalá­di, háztartási, nevelési gondokat. Időt (A szerző felvétele) igényel a társadalmi és politikai fela­datok teljesítése is. S ilyen feladatok­ból is bőven jut neki, hiszen már harmadik éve tagja a járási pártbizott­ság plénumának.- Nem hanyagolhatom el politikai tanulmányaimat se. Folyamatos és rendszeres tanulás, tudás nélkül nem állíthatok be az esti egyetem vizsgá­jára. Az én esetemben pedig ez nem­csak a tanuló, a hallgató becsületbeli ügye. A politikai képzettség szüksé­ges legújabb tisztségem betöltéséhez is. Fél évvel ezelőtt kapott megbízatá­sa: a népi milícia gyári alakulata pa­rancsnokának helyettese, a milicisták politikai irányításáért, az alakulat poli­tikai-nevelési munkájának megszer­vezéséért felelős.- Ne is kérdezze - szól -, hogy kevés-e vagy sok, amit magamra vál­laltam. Önmaga kedvére vállal ilyes­mit az ember, és nemcsak azért, mert például, mint én, kitüntetést kapott... Legutóbb „Példás milicista“ kitün­tetést vett át a tavaszi szemlén. Ez is lelkesítő tényező. Szerinte azonban más a magyarázat:- Fontos, hogy meg legyünk győ­ződve róla, helyesen választottuk meg az utat. Ez a meggyőződés akár százszorosára felfokozza az erőt, a lelkesedést, amikor önmaga kedvé­re cselekszik az ember, hogy több, különb legyen, mint tegnap volt. HAJDÚ ANDRÁS HASZNOS TEVÉKENYSÉG A komplex racionalizációs brigádok munkája A burgonyát is termesztő földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozók gyakran találkoznak az Agrozet komáromi (Komárno) üzemének termékeivel. Az itt gyártott burgonyaültetök és osztályozó gépsorok az iparszerű termelésben nélkülözhetetlenek, s a hatékony­ság növelésének fontos feltételei. A termelés hatékonyságának növelése mindenütt alap- követelmény, a komáromi üzemben is kettős feladatként jelentkezik. Fontos, hogy az innen kikerülő gépekkel a lehető leggazdaságosabban lehessen termelni, de az sem mellékes, hogy az üzemben a gépek és gépsorok milyen önköltséggel készülnek.- A gyártás hatékonyságának növelése állandó és egy­ben nehéz feladat - mondta Stefan Sádecky mérnök, műszaki igazgatóhelyettes. - Versenyképes áron csak ott tudnak termelni, ahol a feladat teljesítéséhez megfelelő alapossággal látnak hozzá. Folyamatosan ésszerűsítik és korszerűsítik a termelést, figyelemmel kisérik a tudomá­nyos kutatásokat, s azok ismereteit a lehető leggyorsab­ban alkalmazzák. Nálunk ez eddig sikerül, s ebben egye­bek mellett a komplex racionalizációs brigádoknak is nagy az érdemük. Munkájuk az utóbbi két-három évben mesz- szemenően tervszerű és célszerű. Ha felmerül egy-egy probléma, akkor a feladat megoldására komplex brigád alakul és tagjai egy meghatározott időpontig kidolgozzák s végrehajtják a feladatot. A munka elvégzése után a brigád megszűnik, illetve ha újabb feladatot kapott, akkor ennek megfelelően kiegészül más tagokkal és folytatja a munkát. Az üzemben egyidöben három-négy komplex brigád is dolgozik. Munkájukat üzemi normák szabályozzák. Ezek a szervezési kérdések mellett a jutalmazás feltételeit és módjait is meghatározzák. Így, amikor megalakul egy brigád és hozzálát-a feladat megoldásához, tagjai azt is tudják, hogy sikeres munkájukért mennyi prémiumot kapnak.- A komplex racionalizációs tevékenység persze nem a brigád megalakulásával kezdődik - hanngsúlyozta Ludo- vit Mocáry, a tervezőosztály vezetője. - Ahhoz, hogy meghatározott céllal brigád alakulhasson, előbb feladatot kell adni. Meg kell mondani, hogy mi a probléma, mi az, ami megoldásra vár. Ez a gazdasági vezetők és az egyes részlegek vezetőinek a kötelessége. Elmondta, hogy a megadott feladat iránymutató, például meghatározza, hogy meg kell oldani az ültetőgépek tartá­lyainak a tárolását, el kell készíteni a tervezők számára egy beruházás alapdokumentációját, vagy ki kell dolgozni a gépek szerelés közbeni továbbításának gazdaságos módját. Azt, hogy mi következik az így megadott irányfeladat után, Kecskés András mérnök, a beruházási osztály veze­tője részletezte. Irányításával egy háromtagú komplex racionalizációs brigád a közelmúltban fejezte be az egyik feladatot, igy elsősorban saját tapasztalatait összegezte.- A présműhely alapdokumentációját dolgoztuk ki a ter­vező számára. Á feladat jellegének megfelelően Kurcz István mérnök kollégám és Pasztorálisz Gábor beruházási előadó társult hozzám. Előbb kidolgoztuk a feladat részle­teit, majd miután ezt a gazdasági vezetők észrevételeivel kiegészítettük, aprólékos tervdokumentációt készítettünk a presovi tervezőintézet számára. A mi munkánk a terv azon részleteit tartalmazta, amelyek az üzem jellegével és igényeivel kapcsolatosak, s amelyeket a tervezők csak több konzultáció és üzemlátogatás során ismerhettek volna meg. Ezt elkerülve jelentős mennyiségű időt takarí­tottunk meg, mivel tőlünk a tervezők részleteiben papírra vetett alapokat kaptak. Ezt az alaptervet a tervezőintézet a biztonsági, egészségügyi, megvilágítási stb. normák figyelembe vételével pontosította. Az időnyereség mellett az sem lényegtelen, hogy a tervdokumentáció igy keve­sebbe került, és a szó legszorosabb értelmében igénye­inkre szabott. A tervdokumentáció és a gyártás előkészítésére rendel­kezésre álló rövidsége, vagyis szintén a gyorsaság igénye hozta létre Riszdorfer Mihály mérnök irányításával azt a nyolctagú komplex racionalizációs brigádot, amelynek az ágyásos burgonyatermesztéshez megfelelő ültetögépek gyártását kellett előkészíteni.- A külföldi vásárló az elmúlt év decemberében jelent­kezett igényével és kérésének megfelelően nem egész négy hónap alatt elő kellett készíteni az új gépek gyártását. Úgy, hogy közben rendes feladatainkat is elvégezzük. Ez csak munkaidőn kívül volt lehetséges, komplex racionali­zációs brigád közreműködésével - hangsúlyozta a műszaki igazgatóhelyettes. A komplex racionalizáció irányítása és szervezése a műszaki részleg feladata, de amint Dusán Gallo pártel­nök szavai is bizonyítják, ahhoz, hogy eredményes legyen, a szakszervezetnek és a pártalapszervezetnek is támogat­nia kell azt.- A komplex racionalizációs brigádok tagjainak igényes feladatokat kell megoldaniuk. Munkaidőn túl és a rendes munkaköri feladatok elvégzése mellett. Azok, akik társul­nak egy-egy feladat megoldására, elsősorban az üzem érdekeit szolgálják. Ezért elismerés és megbecsülés'jár. Gazdasági propagandánk és agitációnk keretében megfe­lelően népszerűsítjük a komplex brigádok tagjainak mun­káját. Eredményeikről a szakszervezet konferenciáin, a pártgyüléseken és a nyilvános gyűléseken is beszámo­lunk. Természetesen előfordul, hogy ez sem elég. Eseten­ként nehéz a feladat vagy teljesítésére nagyon rövid idő áll rendelkezésre. Ilyenkor a komplex brigád megalakítását, vagy a brigádban való közreműködést pártfeladatként adjuk. Meggyőződésünk, hogy a kommunistáknak ilyen téren is személyes példát kell mutatniuk. EGRI FERENC ÚJ szú * 1985.V. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents