Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-10 / 19. szám
A SZOCIALIZMUS ÉS A BÉKE VÉDELMÉBEN ÚJ szú 5 1985. V. 10. (Folytatás az 1. oldalról) Európa és a világ békéjére. A válaszintézkedések elkerülhetetlenné váltak: 1955. május 14-én a lengyel fővárosban a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és Albánia képviselői barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződést írtak alá, s ez Varsói Szerződés néven ment át a köztudatba. (A szervezet munkájában Albánia lényegében már 1961 óta nem vett részt, s 1968-ban ki is lépett.) A szocialista országok alapvető célja egy olyan védőpajzs létrehozása volt, amely garantálja minden aláíró biztonságát, és az európai béke védelmét. És itt a védelmet ki kell emelni, azt, hogy a Varsói Szerződés alapvetően védelmi jellegű szervezet. Ezt igazolják a szerződés cikkelyei, s az utóbbi három évtizedben kifejtett egész tevékenysége is. Minden valóságalapot nélkülözöek a burzsoá propagandának azok a törekvései, amelyek egy kalap alá akarják venni a Varsói Szerződést és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉG A két tömb megalakulásának körülményei is érzékeltetik a szándékok közötti különbséget. Az 1945-ben még szövetséges hatalmak két tőkés tagja pár hónappal később sutba dobta azokat az elveket, amelyekre a szövetség épült. Az imperialista államokban kibontakozott dühödt szocialista- és szovjetellenesség, azaz a hidegháborús korszak kezdetét általában Churchill hírhedt fultoni beszédétől (1946) számítják. De már egy évvel korábban, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombát is a Szovjetuniónak szánták fenyegetésként Washingtonban. Hiszen teljesen nyilvánvaló: a háború akkor már eldőlt, semmi szükség nem vonalával; az ilyen értelmű irányelvekből, rendeletekböl, melyek szinte kivétel nélkül elsősorban a szocialista országokat vették célba, az utóbbi évtizedekben jó- néhányat megismert a világ. Ezt az alapvető különbséget érzékelteti a Varsói Szerződés legtöbbet idézett, utolsó, azaz 11. cikkelye, amely aláhúzza: a szerződés hatályát veszti, ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer, illetve megkötik az erről szóló szerződést. ÖSSZEHANGOLT KÜLPOLITIKA Bár a Varsói Szerződés létrehozása közvetlen válasz volt az imperialista fenyegetésre, mégis többet jelentett a hidegháborús őrületre való reagálásnál. A KGST után a szocialista országok második közös szervezete lett, amely szerves részét képezte az egész szocialista világrendszernek, hiszen a Varsói Szerződés tevékenysége elválaszthatatlan a világszocializmus további fejlődésétől. A kollektív védelmen, a katonai együttműködésen túlmenően a testvéri országok közös, összehangolt külpolitikájának kidolgozásában, a nemzetközi békeharcban is pótolhatatlan szerepet játszik. Nagy horderejű békekezdeményezések tucatjait terjesztette elő. Politikai dokumentumai kivétel nélkül a fegyverkezés csökkentése, a leszerelés, a béke és biztonság erősítése, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése mellett szállnak síkra. Olyan program ez, amit a másik fél, a NATO sosem vallott magáénak. Hiszen a nemzetközi politikai gyakorlatban sajnos már hagyományossá vált az a képlet, mely szerint a Varsói Szerződés országai a fenti célok szellemében rendszeresen előterjesztik kezdeményezéseiket, de ezeket a Nyugat szinte automatikusan elutasítja. volt erre a barbár tettre. Az USA azonban így akarta demonstrálni erejét, megfé- • lemlíteni a világot. Az amerikaiak 1949-ben - még mindig az atommonopóliumuk tudatában - hozták létre a NATO-t, s később minden nemzetközi jogi normát felrúgva bevonták a tömbbe az NSZK-t is. Csak ezt követően született meg a szocialista országok védelmi szervezete. Egyértelmű, hogy ki kit fenyegetett. Ezt támasztja alá az is, hogy a NATO-országok nem voltak hajlandók megvizsgálni a Szovjetunió' belépésének lehetőségét sem (1954-' ben). Ezzel szemben a Varsói Szerződés nyitott szervezet. A 9. cikkely kimondja, hogy a szervezetbe beléphet minden ország, társadalmi rendszerétől függetlenül, amelyik kész rá, hogy részvételével erősítse a békeszerető államok törekvéseit. Fontos kitétel ez, amely érzékelteti, hogy a szocialista országok hajlandók szorosan együttműködni minden olyan állammal, amely a béke megőrzését tűzte ki legfontosabb külpolitikai célul. Másrészt messzemenően megnyilvánul e cikkelyben a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve is. A Varsói Szerződés teljes összhangban van az ENSZ Alapokmányában foglalt rendelkezésekkel. Mindjárt az első cikkely kimondja, hogy a szerződő felek tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, s a vitás nemzetközi kérdéseket békés eszközökkel oldják meg. A második cikkelyben hangsúlyozzák, hogy készek az őszinte együttműködés szellemében részt venni minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság megteremtése és erősítése, s más államokkal való megegyezés alapján intézkedéseket tenni az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltására. A mi doktrínánk kizárólag védelmi doktrína, szemben a NATO támadó jellegű, megfélemlítésre és erőre építő irányHELSINKI FELÉ A két katonai tömb feloszlatásának gondolata szinte végigkíséri a három évtized erőfeszítéseit. A Varsói Szerződés 1958-ban javasolja a NATO-nak: kössenek megnemtámadási szerződést, s 1963-ban már előterjeszti a konkrét szerződéstervezetet. Az észak-atlanti tömb ezt akkor is visszautasította, hiszen ebben az időszakban olyan határozatokat hozott, amelyek az atomütöeró gyors ütemű fejlesztésével számoltak - ezek részét képezték a nukleáris fegyver megszerzését célzó NSZK-törekvések is. Ezzel szemben a Varsói Szerződés tagországai messzemenően támogatták azt a lengyel kezdeményezést, hogy Kö- zép-Európában hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet, amely mintegy 800 ezer négyzetkilométernyi területet ölelt volna^fel, beleértve a két német állam, Lengyelország és Csehszlovákia területét is. A Politikai Tanácskozó Testület 1966- os bukaresti ülésén a tagországok ismét kinyilvánították, a Varsói Szerződés megszűnik, ha a NATO-t is feloszlatják és a katonai csoportosulások helyét a kollektív biztonsági rendszer foglalja el. A európai kommunista és munkáspártok 1967 áprilisában, Karlovy Varyban kidolgozták az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásáért folytatott politikájuk akcióprogramját. A Politikai Tanácskozó Testület 1969-ben Budapesten felhívást tett közzé egy európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésére és megtartására. Ekkor már több kapitalista országban is befolyásos erők támogatták az európai biztonság gondolatát. Változott földrészünkön a légkör. Rendeződött Nyugat-Berlin státusa, javultak a Szovjetunió és Franciaország kapcsolatai, megszületett négy nagyon fontos szerződés: az NDK-NSZK alapszerződés, a szovjet-NSZK, a csehszlo- vák-NSZK és a lengyel-NSZK szerződés. Európában az enyhülés légköre vált uralkodóvá, s e folyamat kicsúcsosodá- saként 1975. augusztus 1-én harminchárom európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányát. Egy évvel később, 1976-ban az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának jelszava: ,,Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért“ Az itt elfogadott dokumentumok síkraszálltak az enyhülési folyamat elmélyítéséért, a fegyverzetek csökkentéséért, az együttműködésért. Ugyanezen év novemberében a Varsói Szerződés országai javasolták, hogy a helsinki konferencián részt vevő országok kössenek szerződést arról, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert egymás ellen. A katonai szembenállást nagymértékben csökkentő, a bizalmat erősítő, s a Helsinkiben megkezdett folyamat logikus folytatását jelentő szerződés lett volna ez. A NATO azonban ismét elutasító álláspontra helyezkedett. A VILÁG REMÉNYKEDIK Pár esztendővel Helsinki után, a hetvenes évek végére és a nyolcvanas évek elejére megváltozott az európai légkör. Reagan elnökségének első négy évében kizárólag hidegháborús húrokat pengetett, a szovjet-amerikai és általában a kelet-nyugati kapcsolatokban igyekezett felszámolni mindazt, ámít a világ az enyhülés éveinek köszönhetett. Az USA és a NATO eddig sosem tapasztalt ütemű fegyverkezésbe fogott - mind a mennyiséget, mind az új fegyverfajták minőségét tekintve. A tőkés világban a legreakció- sabb körök váltak a hangadóvá. 1983 januárjában, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén reálisan értékelve a világhelyzetet leszögezték: annak ellenére, hogy az imperializmus hibájából a légkör rendkívül feszült, a háborús veszély megnövekedett, ez a helyzet nem megváltoztathatatlan. Minden békeszerető erő összefogására szükség van a veszély elhárításához, s hogy ,,A háború erőinél napjainkban hatalmasabbak a béke erői. Minden összeforrottságuktól, tevékenységük cél- tudatosságától függ.“ A politikai nyilatkozatban ismét azzal a javaslattal fordultak az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz, hogy kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Hangsúlyozták, e szerződés magja a két szövetség tagállamainak az a kölcsönös kötelezettségvállalása lehetne, hogy elsőként nem alkalmaznak egymás ellen sem nukleáris sem hagyományos erőket, következésképpen egyáltalán nem kerül sor arra, hogy elsőként katonai erőt alkalmazzanak egymás ellen. Itt kell megjegyezni, időközben a Szovjetunió egyoldalú kötelezettséget vállalt - jószándékát bizonyítandó -, hogy nem veti be elsőként a nukleáris fegyvert. A januári politikai nyilatkozat egy egész sor más fontos kezdeményezést is tartalmazott. Az ezekre adott válasz az volt, hogy az év végén megkezdték az amerikai rakéták telepítését Nyugat-Eu- rópában. Kontinensünkön ezzel alapvetően megváltozott a katonai-politikai helyzet. A Szovjetunió és szövetségesei nem engedhették és sose fogják megengedni az USA-nak és NATO-partnerei- nek az erőfölény megszerzését, s ezért megtették a szükséges válaszintézkedéseket. A fegyverkezés hívei csak azt érték el, hogy az európai katonai szembenállás megnövekedett. Az egyensúly fennáll, csak veszélyesebb, magasabb szinten. A helyzet nem kilátástalan. A világ reménykedve tekint a Genfben folytatott új szovjet-amerikai tárgyalásokra az atom- és úrfegyverek egész komplexumáról. Annak érdekében, hogy elősegítse a megállapodást, a szovjet vezetés újabb nagy jelentőségű kezdeményezéssel állt elő. Mihail Gorbacsov bejelentette, hogy ez év novemberéig a Szovjetunió felfüggeszti európai rakétáinak telepítését és egyéb válaszintézkedéseinek megvalósítását. Nem titok: abban a reményben, hogy Washingtonban is felülkerekedik a józan ész és követik a példát. Ugyanis csak ezen az úton lehet eljutni a fegyverkezés megállításához, csökkentéséhez, a leszereléshez. BÉKÉS VILÁGŰRT A világ népeit méltán aggasztja az atomkonfliktus veszélye, s ezt csak növeli az a félelem, hogy az USA a fegyverkezési versenyt a világűrre is kiterjeszti. Az ENSZ-közgyúlés legutóbbi határozata a világűr kizárólag békés célokra történő kihasználásáról szintén azt érzékelteti: az emberek többsége nem hisz a washingtoni vezetés retorikájának, amellyel azt akarja bizonygatni, hogy az űrfegyverek teszik lehetővé az atomfegyverek felszámolását. A Szovjetunió érvelése egyszerű és világos. Az atomeszközök tekintetében fennáll a paritás. Ahhoz, hogy megkezdődhessen a csökkentés, nem újabb MX-rakétákra és nem űrfegyverekre van szükség, hanem politikai jóakaratra. Aki azt állítja, hogy csak a fegyverkezés fokozása vezet el a fegyverzetcsökkentéshez, annak csak az lehet a célja, hogy az erő pozíciójából akar tárgyalni és feltételeket diktálni. Ez azonban eddig sem sikerült senkinek, s ezután sem fog. A Varsói Szerződés harminc éve megbízhatóan őrködik szocialista vívmányaink, Európa és az egész világ békéje felett. A létrehozását kiváltó okok mindmáig nem szűntek meg. Továbbra is fennáll az imperialista fenyegetés, amely a fegyverzetek jelenlegi szintjén már az egész emberi civilizációt veszélyezteti. A háború kitörésének megakadályozása a legfontosabb kérdés, ezt a nemes feladatot látta el eddig, s látja el ezután is a, Varsói Szerződés. Ezért írták alá a múlt hónap végén a tagországok legfelsőbb vezetői a szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot. MALINÁK ISTVÁN • Felvételeink a Pajzs ’84 hadgyakorlaton készültek (Foto: ÓSTK)
