Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 18. szám
Josef Müller a svédeknek készült gobelin előtt volt, de a megrendelő már itt állt a küszöbön?- Nem. Erre még nem volt példa. De a fordítottjára igen. A falikárpit kész volt, a megrendelő viszont még nem tudta felakasztani.- A várakkal, kastélyokkat milyen kapcsolatban vannak?- Jövedelmező kapcsolatban. Hazánkban ugyanis csaknem ezer darab évszázadokkal ezelőtt készült mestermunkát tartanak számon, s ezek többsége rekonstruálásra vár. Nem kell hát attól tartanunk, hogy a jövőben kevesebb lesz a dolgunk. Mindenfélét festettem. Fákat, virágokat, állatokat; ha elfogyott a festékem, tintába mártogattam az ecsetet. Alig egy évvel a felszabadulás után Svitavyba mentem, a textilipari iskolába, aztán két évet Brnó- ban töltöttem, ahonnan már egyenes út vezetett a prágai Iparművészeti Főiskoláig.- Jó kezekbe került?- A lehető legjobbakba. Antonin Kybal volt a professzorom. Csodálatos ember, kitűnő művész. Ne csak a puszta kép legyen értékes a gobelinben, mondogatta, a szövés technikája legalább ennyire fontos. Igaza volt. A külföldi iparművész, aki akkor látja először a munkáját, amikor mi elkészítjük, nem szabad, hogy kifogást találjon a kivitelezésben. És itt, a műhelyben az első öltéstől az utolsóig az ő szemével kell látnom a gobelint.- A főiskola elvégzése után maradhatott volna Prágában is. G obelin. Milyen lágyan, kellemesen cseng a szó! Gobelin. Mennyi szín, mennyi hangulat! Sárga, barna, zöld, szürke, vörös. Kukoricafosztás. Falusi randevú. Esőben fürdő háztetők. Mi jut még eszembe? Irén néni fürge ujjai. Húsz-huszonöt évvel ezelőtti téli esték. Ahogy lesem a kezét. A tűt. A fonalat. Ahogy ezüst fényű gyűszúje meg-megvil- lan a lámpa alatt. Ahogy magába roskad- va hímez a kis szoba közepén. Gobelin. Nem sok, csak egy kimerevített mozdulat. Egy szelet természet. Egy megállított pillanat. Gilles Gobelin, a XV. századbeli párizsi szövetfestő talán még álmában sem sejtette, hogy drága kelmékre festett képeivel új divatot teremt. Új divatot, amely halála után képszövés formájában él tovább, s mint a vihar, úgy söpör végig Európán. Előbb Spanyolországon, később a flamandoknál. Gobelin festőutódai aztán még nagyobb fába vágták a fejszéjüket. Szónyeggyárakat, királyi kárpitszövő manufaktúrákat alapítottak, amelyekben szebbnél szebb, s természetesen drágábbnál drágább falikárpitok születtek. Az új művészeti ágnak később a tájkép- és portréfestők is behódoltak. Raffaelo, Rubens, Goya, Watteau és a többiek nemcsak vászonra - kartonra is szívesen festettek. S hogy nem keveset, azt az is bizonyítja, hogy például Ftubens gobelinjeiből még cseh földre, pontosabban a hlubokái várkastélyba is jutott néhány. A cseh festők 1898-ban Valaáské Me- ziríői mellett, Zaáovában alapítottak manufaktúrát, aztán 1910-ben Marié Teinit- zerová, a dél-csehországi Jindfichúv Hradecben nyitott egy kisebb gobelingyárat. Itt, a vár alatt, majdhogynem a tó partján áll ma is a műhely, amelynek 1959-től Jiri Kriz a vezetője.- Látja, most jövök rá, hogy éppen negyedszázada dolgozom itt - csodálkozik el maga is pedig érzem már, hogy szaladnak az évek. Nekem úgy tűnik, csak én változom... a berendezés, a munkamódszer marad a régi. Még jó, hogy a szövőgépeken nem fog ki az idő! Az asszonyok? Ki merem mondani, a 18 között egyetlen egyre sem akadna, aki holnaptól továbbállna. Igen, vannak köztük fiatalok is. Húszévesek, akik a prágai iparművészeti szakközépiskola elvégzése után kerültek ide. Higgye el nekem: boldog, aki itt dolgozhat. Ha látná az örömüket, amikor elkészül egy falikárpit! Vagy ha visszaadják eredeti szépségét egy megkopott gobelinnek! Műhelyünk ugyanis nemcsak új faliszőnyegek készítésével foglalkozik - mi rekonstruáljuk a várakban, kastélyokban látható nagyméretű gobelineket is. Most épp a hlubokái várkastély megrendelésének teszünk eleget. Ami pedig az itt készült faliszőnyegeket illeti: termelésünk - nagykereskedelmi árban - évi 2 millió koronát te$z ki. Nemrég a prágai Kultúrpalotába és a bratislavai várba szőttünk falikárpitot, a legutóbbi hetekben, hónapokban pedig a Svédországban élő Nemes Endre terveit valósítottuk meg. A magyar származású képzőművész hat alkotásából az egyik nyugatnémet megrendelésre készült, három a stockholmi bank részére, az utolsó két darab pedig, amelyeket holnap vesznek át, a göteborgi Volvo- gyárban öregbíti jó hírnevünket.- A hazai iparművészek közül kikkel • dolgoznak együtt?- Cyril Boudával, Véra Drukovával, Július Nemőikkel és Josef Müllerrel.- Könnyen realizálják az elképzeléseiket?- Egyszer gyorsabban, máskor lassabban megy a munka. Attól függ, menynyire bonyolult a kompozíció. Ha elakadásunk van, szólunk a művésznek, s a közös megegyezés alapján változtatunk a megadott mintán. A fonalra szerencsére sosem kell várni. Nincs az a szín, amely kifogna rajtunk. Prágai festőműhelyünkben a színskála összes árnyalatát elő tudják állítani.- Megesett már, hogy kicsúsztak az időből? Hogy a gobelin még befejezetlen A gobelinmúhely művészeti vezetője Josef Müller iparművész, ötvennégy éves. Zömök, széles látókörű ember. Alkotásai közül több is külföldre került; a Praga caput regni az UNESCO genfi székházában látható, alig pár lépésnyire az első földre hozott holdkőzettől.- Akármelyik munkáját nézem is, először mindegyiken a természet iránti rajongása tűnik fel. Aztán a színek harmóniája, a formák finomsága nyűgözi le az embert.- Igen, én imádom a természetet. Ma sem tudnék nagyvárosban élni. Nekem az erdők, a rétek, a hegyek, a tavak jelentik mindazt, amit másoknak a zegzú- gos utcák, a régi kapualjak, a boltíves udvarházak. A morvaországi Olesnicén születtem; gyermekéveimet Boskovicén töltöttem, s ha nincs a háború, csupa szép emléket őriznék. Emlékszem, negyvenháromban, amikor megszólalt a sziréna, s hazaküldtek bennünket az iskolából, anyám féltő szavai és apám simoga- tásai mellett az ecset jelentette számomra a legnagyobb megnyugvást. Amikor hathetenként mindössze egy napot töltöttünk az iskolában, annyi időm volt a festésre, rajzolásra, hogy reggeltől estig alig láttak otthon. Mindig az erdőben barangoltam. Anyám rettegett is éppen eleget, hiszen akkor már az iskolát is elfoglalták a németek, de én, mint egy megszállott, csak a képeimmel törődtem.- Maradhattam volna, de én csendesebb helyre vágytam. Vissza a természethez! Már itt dolgoztam Jindfichúv Hradecben, amikor Jean Lurcat, századunk egyik legnevesebb francia gobelinmestere Prágába látogatott. Ott vette hírét a műhelyünknek, s azon nyomban ideutazott. Éjszaka, ez volt a cime az első itteni munkámnak; éppen akkor fejeztem be, amikor Lurcat felkeresett bennünket. Meglátta, a vállamra tette a kezét, s azt mondta: bármikor jöhet, az ajtómat nyitva találja. Talán egy év sem telt el, s én kiutaztam hozzá. Volt egy kis kastélya Saint Cerében, ott élt, ott dolgozott az asszisztenseivel. Reggel nyolckor kezdtük a munkát, délután egy óra pihenés, majdhogynem kötelező alvás, aztán este hétig dolgoztunk, vacsora, utána pedig freskófestés következett. Szinte minden napunk ugyanígy telt el. A legnagyobb hatással a Robbanás című alkotása volt rám, amely Hirosimának állított emléket. Később a modern ember apokalipszisét is meg akarta festeni, hiszen ő is részt vett a második világháborúban, de a betegsége minden tervét áthúzta.- ön pedig itt ragadt Jindfichúv Hradecben. f- Maradtam és nem is bánom. Ha látná, milyen színekben köszönt be errefelé az ősz! Ha látná a kopaszodó fákat, ahogy az ég felé törnek. Ahogy tűzpirosban izzik a csipkebokor. Ahogy vihart jeleznek a felhők. Ha látná, milyen titokzatosak a tavak, sejtelmesek az erdők - ha ősz, akkor Debussy. Az ó zenéjét hallom lépten-nyomon. De mondtam már: nekem a természet az egyetlen kincses ládám. Akármennyit veszek is belőle, aranya, drágaköve valahogy mindig érintetlen marad. SZABÓ G. LÁSZLÓ Új színek, új formák - Jiri Kriz (Deák Teréz felvételei) A siker alapja: A strázskei Chemko nemzeti vállalat üzemi pártbizottsága a CSKP Központi Bizottságának 12. ülésén elfogadott határozatokkal összhangban tárgyalta meg az 1985-ös évre előirányzott termelési tervet. Az elmúlt évi feladatokhoz és azok teljesítéséhez viszonyítva ismét magasabbra emelik a mércét, habár a vállalat dolgozói az elmúlt évben az eddigi legnagyobb évi teljesítményt nyújtották.- A tavalyi tervben az 1983-as szinthez viszonyítva az árutermelés 48 százalékos növelését irányoztuk elő, a saját termelési érték mutatójában pedig 98,5 százalékos növekedést tűztünk ki célul. Az a tény, hogy ezeket a feladatokat határidő előtt teljesítettük, s így több millió korona értékű fontos vegyipari terméket és alapanyagot állítottunk elő terven felül, elsősorban dolgozóink fegyelmezett és áldozatkész munkáját dicséri - magyarázza Jozef Sabadoá mérnök, kandidátus, a vállalat igazgatója. - Erre az évre a termelés 13 százalékos növelését irányoztuk elő, az árutermelés tervezett növekedése 18, a saját termelési értéké pedig 48 százalékos. Az elmúlt évi kimagasló eredményekhez döntő mértékben hozzájárultak az 1. számú üzemegység dolgozói, akik 54 tonnával túlteljesítették a Szovjetunóba szállított Chempor gumiipari vegyszer gyártási tervét, s a termelés ésszerűsítésével több mint 1 millió korona értékű nyersanyagot takarítottak meg. Úgyszintén túlteljesítették az évi feladatokat a 2. számú üzemegységben is, melynek termékeit főleg az NSZK-ba, Jugoszláviába, Magyarországra, az NDK-ba és Svájcba szállítják. Az elmúlt évben a Diakol gyártási tervét 5093 tonnával teljesítették túl, a Fenokol A ragasztékból 2920 tonnát, a Feno- kol 43-ból pedig 879 tonnát gyártottak terven felül. A Fenokol 43-as ragasztók olyan új termék, melynek gyártását csak az elmúlt évben vezették be a vállalati kutatás fejlesztési eredményei alapján. Az év második felében a Diáméi kol 13-as új ragasztékfajta gyártását is bevezetik, amely a maga nemében a legkülönb európai termékek közé sorolható. A minőségi színvonalról való gondoskodás a minőségi terv jó teljesítésében, s a veszteségek minimális szintre való csökkentésében is megnyilvánult. A vállalathoz érkezett nyolc reklamáció közül csupán kettő volt jogos. A vállalat nyolc termékét sorolták az első minőségi osztályba. Ezek közé tartozik a Diakol M és a Diakol DM ragasztó, az NPK kombinált műtrágya, a technikai urotropín, a DAM 390-es folyékony műtrágya, valamint a ciklohexanon is, amely a müszálgyártáshoz használt kaprolaktám egyik alapanyaga. Az utóbbi termék jó feldolgozhatóságáról a külföldi megrendelők is kedvezően nyilatkoztak, s kivitele állandóan növekszik. Az elmúlt évben termelt 53 802 tonna ciklohexa- nonból 20 319 tonnát szállítottak külföldre, főleg Olaszországba, Hollandiába, az NSZK-ba, s kísérleti felhasználás céljából Jugoszláviába és Magyarországra is. Az elmúlt évben a Chemko vállalat dolgozói 216 millió koronával több magas műszaki-gazdasági színvonalú terméket állítottak elő, mint 1983-ban. A magas minőségi színvonalról való gondoskodás azért is nagyon fontos, mert egyes termékeknél igen nagy az export részaránya, s az esetleges kudarc komolyan veszélyeztetné a vállalati terv teljesítését. Az elmúlt évben például nagykereskedelmi árakban számolva a Chempor készítménynek 84, a hangyasavnak 87, a difenilnek 85, az urotropinnak 67, a Pentol- nak 56, a Diakolnak 47, a ciklohexanonnak pedig 38 százalékát szállították külföldre. Ezért rendkívül igényes feladatok hárulnak a kilépő ellenőrzésre, annál is inkább, mert az egyes megrendelők eltérő elemző eljárásra tartanak igényt a minőség meghatározásánál. A termelés minőségi színvonalának a megtartását a prémiumrendszer is elősegíti, amely figyelembe veszi a termékek minőségi osztályokba való besorolását. A dolgozók körében nagy népszerűségnek örvend az NDK-beli baráti schwar?heidei vállalat vándorzászlajáért folyó verseny. Ebben a versenyben olyan minőségi szempontok is érvényesülnek, amelyek nem szerepelnek az előírt normákban, mint például a csomagolás színvonala, a szállítóeszközök, vagonok tisztasága stb. Az elmúlt év első és második negyedében az NPK műtrágyát gyártó részleg, a 3. negyedévben a Chemporgyártó üzemegység, a 4. negyedévben pedig a ciklohe- xanont termelő részleg nyerte el ezt a vándorzászlót. Az elért eredmények a termékek minősége szempontjából a Slovchémia termelési-gazdasági egység legjobb vállalatai közé elemik a strázskei Chemko nemzeti vállalatot, hiszen termékeinek 47,3 százaléka szerepel az első minőségi osztályban. GABRIELA GRMOLCOVÁ ÚJ SZÚ 6 1985. V. 5. I i ll I iTiM’J* I
