Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
w ÚJ szú 5 BRAZÍLIA eumvmsnm ELŐTT Brazíliában az 1964-es katonai hatalomátvétel után most január 15-én nyílik elóször lehetőség arra, hogy civil jelöltek közül válasszon elnököt a lakosság, pontosabban a parlament tagjaiból és a 23 szövetségi állam küldötteiből álló elektor! testület. Joao Baptista Figuei- redo tábornok, az ország elnöke tehát tartja magát 1979-es beiktatásakor tett ígéretéhez, miszerint visszavezeti az országot a demokráciához... KATONÁK KONTINENSE A fegyveres erők tagadhatatlanul mindig fontos szerepet játszottak a latinamerikai országok életében: a múltban haladó irányú változások és véres terror- rezsimek élén egyaránt álltak katonák. Az ,,egyenruhás kontinens“ jelző mellé azonban leggyakrabban ezrek meghur- colásának, kegyetlen diktatúrának a képe párosul. A gazdasági válság szorításában a fegyveres erők most visszavonulóban vannak: Peruban, Bolíviában, Argentínában már átadták a hatalmat a polgári politikusoknak, s Uruguayban a novemberi általános választások után március elején kerül erre sor. A régi diktátor-dinasztiák közül már csak a paraguayi Stroessner ül viszonylag szilárdan trónján, bár ellenzéke a bénultság időszaka után ébredezni kezd. Pinochet hatalmán már rég repedések keletkeztek, s még a terror fokozása sem tudja elrettenteni a néptömegeket a rendszeres tiltakozó napok megrendezésétől. Az ellenzék egységének a hiánya azonban még lehetőséget ad a rezsimnek a taktikázásra. Figyelemre méltó körülmény, hogy ebben az időszakban, amelyre általában a katonák távozása a jellemző, egyes országokban - ahol már megtörtént a hatalomváltás - ismét aktivizálódik a hadsereg. Peruban a Fényes ösvény nevű terrorszervezet tevékenysége és a lakosság elégedetlensége szolgáltat ürügyet a fegyveres erők fokozott fellépéséhez. Bolíviában a szakszevezetek egyelőre teljesíthetetlen követelései, a türelmetlenség miatt előállt feszült helyzetben állnak ugrásra készen a reakciós tábornokok, amint azt a tavalyi két puccskísérlet is bizonyította. Talán Argentína lehetne az egyedüli jó példa a katonák semlegesítésére, ám az ország súlyos gazdasági gondjai szinte megbénítják Alfonsín elnök kezét. Alighanem itt keresendő az egész kontinens alapvető problémája: a‘rendkívül nagy méitékű eladósodás a Nemzetközi Valuta Alap - vagyis lényegében az Egyesült Államok - túszaivá teszi a latin-amerikai országokat, amelyek így nem képesek elindulni az önálló, független fejlődés utján... „CSODA“ UTÁN CSŐD A brazil óriás 20 évig tartó katonai kormányzat után készül levetni az egyenruhát. A kontinens legnagyobb,, 130 millió lakosú országa a Joao Gouiart baloldali kormányának megdöntése utáni két évtizedben rendkívül ellentmondásosan fejlődött. Az első évtized a szabályos terror, a korábbi rendszer hívei elleni megtorlások időszaka volt, ugyanakkor ezzel egybeesett a fellendülés, a látványos növekedés (az iparban pl. évi 10 százalékos volt) - a gazdasági „csoda“. Nagyszabású beruházások kezdődtek, többek között felépült az egész országot behálózó korszerű autópálya-rendszer. Az ilyen és hasonló presztízsépítkezések persze csak a bőven áramló külföldi hitelek segítségével váltak lehetővé. Az olajárrobbanás után a „csoda“ nem azonnal torkollott csődbe, a kőolajimportra szoruló Brazília rövid ideig tartotta még magát az újabb kölcsönök felvételével. Mára viszont a külföldi tartozások közel 100 milliárdra rúgnak; ezzel Brazília az egyik legeladósodottabb fejlődő ország lett, s csupán a kamatok törlesztésére milliárdokra lenne szüksége. A hitelező Nemzetközi Valuta Alap és más pénzintézetek ilyenkor szokásos receptjének elfogadására kényszerült a katonai kormányzat, aminek következtében az infláció. 250 százalékos, a munkanélküliség aránya pedig 40 százalék körüli. Az elégedetlenség már a hetvenes évek vége felé nagyszabású utcai tüntetésekben öltött formát. Ekkor az „abertű- ra“, a politikai nyitás jelszavát kezdték A „presztízspálya“ egyik szakasza. összekuszált, akár a brazil gazdasági viszonyok hirdetni a katonák, ami apró, bizonytalan lépéseket jelentett a demokratizálás irányában: egyebek között enyhítettek a sajtócenzúrán, politikai foglyokat bocsátottak szabadon, száműzött politikusok térhettek haza, pártok alakulhattak, illetve betiltott szervezetek működhettek ismét (a KP-t kivéve). ELLENŐRZÖTT DEMOKRÁCIA A „nyitás“ persze csak szelep akart lenni az elégedetlenség levezetésére, s ma is nyilvánvaló, hogy a hadsereg nem kíván lemondani a most már megál- líthatatlannnak tűnő demokratizálási folyamat ellenőrzéséről. A katonai rezsim e célból létrehozta az öt támogató kormánypártot, a Demokratikus Szocialista Pártot (PDS) és hivatalos ellenzékét, a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártot (PMDB). Az 1982. év már előrevetítette, hogy a katonáknak gondjaik lesznek ellenőrző szerepük megtartását illetően. A törvényhozási választásokon ugyanis az ellenzék nyert, ám a sajátos választási rendszer folytán a döntő fontosságú felsöház- ban a PDS jutott többséghez. Ugyanekkor a brazilok először választhatták meg a szövetségi államok kormányzóit, - akiket korábban kineveztek - s az ellenzék a legnagyobb államokat elhódította (bár összességében alulmaradt). A lakosság többet akart, azt, hogy az államfőt is közvetlen úton válasszák meg, tehát az elektori testület kizárásával. A „diretast“ követelő áprilisi tüntetések idején a hadsereg alakulatai jár- őröztek a parlament épülete körül (Archív felvételek) 1983 őszén és főleg tavaly áprilisban milliós tüntetéseken követelték a ,,diretast“, a közvetlen szavazást. A katonai kormányzat ekkor megijedt, sajtócenzúrát rendelt el, körülzáratta a fővárost, nyomást gyakorolt a képviselőkre, nehogy a törvényhozás megszavazza a közvetlen elnökválasztás megrendezéséhez szükséges alkotmánymódosítást. A parlamenti szavazáson ugyan az ellenzék győzött, ám nem tudta megszerezni a szükséges kétharmados többséget. A katonák megnyugodhattak: az elektori testület, amelyben a kormánypárt van fölényben, az ő jelöltjét választja majd elnökké. Csakhogy... JELÖLTEK ...csakhogy a PDS-es belüli hatalmi harc ahhoz vezetett, hogy a kormánypártból kivált egy jelentős csoport,- amely az elnöki tisztségre megfelelőbbnek tartja az ellenzék jelöltjét. Nincs tehát biztosíték arra, hogy olyan polgári politikus kerül Eírazília élére, aki feltétlenül a katonák szája szerint fog tevékenykedni. A kormánypárt esélyeit maga az elnökjelölt személye csökkenti: Paulo Salim Maluf, aki libanoni bevándorlók 52 éves milliomos utóda, pénzével még el tudta érni, hogy augusztusban a PDS öt válassza elnökjelöltté, ám ellenszenves módszerei, fellépése miatt még pártján belül sem a legnépszerűbb. Mindazonáltal a hadsereg támogatását maga mögött tudhatja, s ebben feltétlenül bízik is. Ellenfele január 15-én Tancredo Neves lesz. Ez a 74 éves, rendkívül tapasztalt politikus (a katonai hatalomátvételt megelőző évtizedben volt igazságügy miniszter, bankelnök, sót egy ideig kormányfő is) egyhangúlag kapott bizalmat a PMDB elnökjelölő kongresszusán. Bizonytalan a választások kimenetele, bár lapvélemények szerint megtörténhet az, ami lehetetlennek tűnt: Tancredo Neves személyében húsz évi katonai kormányzás után olyan polgári politikus veszi át az ország irányítását, akit a hadsereg még csak jóvá sem hagyott. Bárki lesz is a győztes, feladata rendkívül nehéz: a gazdaságilag ledőlt brazil óriás talpra- állítása ugyanis sziszifuszi munkának tűnik.. PAPUCSEK GERGELY J inotega szélén - ott, ahol a városból kivezető út meredeken felfelé kapaszkodik - az autóbusz hirtelen megállt. A sofőr egy ideig a motorban kotorászott, majd tehetetlenül széttárta a karját. Az ötven utas - főként nők - fáradtan az út szélére ballagott, s ott csoportba verődve várakozott. Reggel hatkor indultak el Managuából, hogy délre eljussanak a Jinotega tartomány hegytömbjei között meghúzódó kis Pantasma faluba, ahol férjük, fiuk vagy bátyjuk a helyi katonaiskolában tanult. A vasárnap - látogatási nap, és a nemzetvédelmi minisztérium külön e célból autóbuszokat bocsát az újoncok rokonainak rendelkezésére. Az emberek valamilyen arrafelé haladó autót vártak, amely felveszi őket. Lehet bármilyen, csak minél hamarabb célhoz érjenek, maguk mögött hagyják a legutolsó negyven kilométert. Jinotegából azonban csak katonai teherautók indulnak észak felé - közel van a határ. Elszáguldott mellettük az első teherautó - katonákkal volt tele. Mögötte haladt a második, a vezetőfülkében a sofőr mellett egy tiszt szunyókált, hátul a raktérben pedig egy fiatal, sovány kiskatona ült. Ez az autó megállt. A 28 ember - ennyien fértek el rajta - örömmel, tréfálkozva búcsúzott a többitől, s nem tudta, hogy 20 perc múlva banditacsapda vár rá... .. Előbb egy páncélököl lövedéke találta el az autót, és a nehéz gépkocsi lefelé csúszott, az út mentén lévő szakadék felé. A sofőr a kormáhykerékbe kapaszkodva megpróbálta az úton tartani a teherautót, és az, felbőgő motorral és kék füstgomolyokat lövellve lassanként, centiméterről centiméterre, kivergődött a szilárd útburkolatra - az út szikla tövében haladt. Akkor géppisztoly- és géppuskatűz zúdult a teherautóra: a vezetőfülkére - és a sofőr erőtlenül hanyatlott hátra az ülésen; majd az autó rakfelületére - az emberek kiáltozni kezdtek, a deszkákon vér folyt... Nyolc halott, tizenkilenc sebesült - ez volt annak a vérfürdőnek az eredménye, amelyet azok rendeztek, akiket Washingtonban „a demokrácia harcosainak“ neveznek. AKIK ANYÁKAT GYILKOLNAK De miért támadták meg éppen ezeket a védtelen asszonyokat és gyermekeket, miért engedték át az első autót, amely katonákat szállított? Megijedtek, könnyű „győzelemre“ törekedtek? Természetesen. De nemcsak ez volt az ok.- Jelenleg újabb somozista bandák szivárognak be Hondurasból - közli Javier Carrión, a 3. katonai körzet - Jinotega tartomány is ide tartozik - csapatainak parancsnoka. - Augusztusban és szeptemberben kivertük őket területünkről. Most azonban az északi tartományokban újra garázdálkodni kezdenek. Garázdálkodnak, más szót nem találok erre. Hiszen az ő taktikájuk a következő; meghiúsítani a kávétermés betakarítását, polgári és gazdasági célpontokat szétrombolni, parasztokat ölni vagy külföldre hurcolni. Más szóval: megpróbálják terrorizálni és demoralizálni a lakosságot. A pantasmai aljas támadás- szintén ennek az általános tervnek a része, ezt a tervet pedig, mint ismeretes, a CIA dolgozta ki. Managua utcáin lassan vonult az embertömeg. A 68 éves Cristina Talaverát és a 38 éves lányát kísérték utolsó útjára - mindketten a pantasmai orvtámadás során haltak meg. Az emberek haragos, súlyos csendben haladtak. A Las Americas negyedből és a Miguel Bonilla Technikum felől még két koporsó közeledett az emberek vállán- Gladys Hernandezé és Guillermo Romeróé.- A somozisták csak egyetlen lehetőséget hagytak számunkra, hogy megöljük őket, mint a veszett kutyákat- mondta Roger Ruiz, Gladys fivére. - Ahogyan ők bánnak az emberekkel, velük is úgy fognak bánni.- Azt hitték, ezzel megijesztenek bennünket, a forradalom ellen hangolhatják az embereket - mondja szenvedélyesen Rafaelo Blandon, ő az egyik a teherautó kevés utasa közül, aki átvészelte ezt a mészárlást -, de az ellenkezőt érték el. Haragot és gyűlöletet keltettek bennünk. Ezekben a napokban Nicaraguában mindenütt gyűléseket rendeznek, amelyeken tiltakoznak a somozista bandák bűncselekményei, Washington politikája ellen - mivel ez látja el a gyilkosokat pénzzel, fegyverrel és újabb zsoldosokkal. MIHAIL BELJAT 1985. I. 4.
