Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
Margita Ilona Idősebb Margita László szitáséról van szó, rátok bízzuk a szervezést, ennek országra szóló ünnepségnek kell lennie!" A Braun üzlet udvarán, a lomok között kutattunk Karakó Palival, találtunk is piros festéket. Szóltunk a többi munkásfiatalnak, s reggelre- a lehetőségekhez képest- Helmec főutcája „ felkészülten" várta a májusi felvonulókat. A hajdani macskaköves utcán főleg munkáslányok, asszonyok és idősebb elvtársak vonultak fel, a fiatalabb férfiakból akkorra még kevesen tértek haza ...A lényeg az, hogy sikeres volt a felkészülés és maga a felvonulás is. Jólesett, amikor az idősebb elvtársak megdicsértek bennünket: ,,Jó munkát végeztetek!" Apám is hasonló véleményen volt. Az apai elismerésnek Ica számára nagy értéke volt, mert őt tekintette példaképnek. S nemcsak ö, hanem mások is. Id. Margita Lászlót szerény, de következetes, a munkásosztályhoz hű kommunistának ismerte mindenki, aki találkozott vele. Még fiatal kovácssegéd NYMOM HI BAN Rengeteg, színes május el- seji felvonulásokat megörökítő felvételt, sárguló foltokkal teli albumokat rak elém Margita Ilona. Mind-mind bodrogközi falvak dolgozóinak, kommunis-' táinak lelkes, ünnepi felvonulásáról tanúskodik. Évtizedek május elsejéi emlékeiből alkotnak értékes gyűjteményt ezek a fényképek. Tisztelettel és féltve őrzött magángyűjtemény, amely részben Margita Ilonának, a királyhelmeci (Krá- lovsky Chlmec) Vnb közigazgatási osztálya vezetőjének, illetve Balogh Kálmánnak, a Nemzeti Front volt járási titkárának birtokában van. Ezek a képek cáfolhatatla- nul igazolják a bodrogközi munkásmozgalom erejét, sok évtizedes, gazdag múltját - jegyzi meg Margita elvtársnö. Tudtam, hogy - mint az egyik szervezőnek - sok köze volt a májusi felvonuláshoz, de azt nem sejtettem, hogy ennyi képet gyűjtött össze. Bár ennek is megvan az oka. Mindenek előtt az, hogy munkáscsaládból való, sorsát a munkásember otthonának légköre formálta, határozta meg. A három Margita gyerek: Laci, Ica, és Pista; Kanda Feri, Hogya Ottó, a Karakó fiúk s a többi proletárgyerek ráeszmélt, miért kell összetartania, hol a helye. Margita Ilona korán, hétévesen, 1935. május 1-én már együtt vonult fel édesapjával, id. Margita Lászlóval. Az apa, az akkori munkásőrség tagjaként, Ica lánya pedig félrecsapott sapkában, a gyerekekkel menetelt. Erről is van fénykép.- Ez volt az első május elseji felvonulásom, azóta talán egyszer hiányoztam a helmed ünnepi menetből - emlékezik Margita elvtársnö. Amikor Ica felcseperedett - ennek jómagam is tanúja lehettem -, rendszeresen egyik fő szervezője volt, s ma is az, a bodrogközi munkásosztály májusi seregszemléjének. A negyven esztendővel ezelőtti, első szabad május elseji ünnepségeket is Margita Ica és társai készítették elő. Az 1944. november 26-án felszabadult városban, Királyhelmecen még nem húzták fel a papirüzlet redőnyét, nem árusítottak színes papírt, sem festéket. Viszont, 1945. május 1 -én a helmed főutca házainak falán mégis „Éljen Május 1-e, a munkásosztály nagy ünnepe“ és hasonló jelszavak ékeskedtek.- Lénárt László és Kucik Pál elvtársak bíztak meg bennünket. Laci bácsi így szólt hozzánk: ,,Gyerekek, az első szabad május elsejének előkévolt, amikor Királyhelmecen az 1923. augusztus 8-án megalakult pártszervezet első elnökévé választották. A felszabadulást követően a hnb alelnöke, majd elnöke lett. Három gyermekével együtt a Népi Milicia tagjaként is tevékenykedett. 1975-ben halt meg. Abban az időben Ica lánya már 30 éve volt tagja a kommunista pártnak. Apja nyomdokaiban haladt és halad ma is. Hosszú éveken át dolgozott á királyhelmeci járási pártbizottság apparátusában. Az 1960-as területi átszervezés után került jelenlegi munkahelyére, a Királyhelmeci Vnb-re, ahol osztályvezető. Ma is gyü- mölcsözteti kiváló szervezőképességét. A jubileumi, 40. szabad május elsejére megkülönböztetett gondoskodással készül. Nemcsak azért, mert személy szerint is jubilál: 40 éve tagja a CSKP-nak.- Arra törekszünk, hogy ez a május elseji ünnepség az eddigieknél is szebb, felejthetetlenebb legyen - jegyzi meg Margita Ilona. - Erre a harcokban elesett, szabadságukért életüket áldozó szovjet hősök emléke kötelez bennünket. Engem szeretett apám emléke és hagyatéka is. KULIK GELLÉRT- Járt nálunk, az iskolában egy bácsi, és arról beszélt, milyen volt régen a gyermekek zömének a sorsa, hol és hogyan laktak, dolgoztak az ö gyermekkorában a munkások, a szegények. Beszélt a régi május elsejékről, a háborúról, a nyomorról, a tüntetésekről, a kommunisták életéről, munkájáról. Sok érdekességet mondott városunk múltjáról, jelenéről, jövőjéről. A tanító nénink Choleva elvtársnak szólította - újságolja mostanában bizonyára sok-sok kassai (Kosice) és Kassa környéki alap- és középiskolás fiatal. A gyerekük említette névvel a szülök többsége nem most találkozik először. Sőt, jó néhányan személyesen is ismerik a változatos és igencsak mozgalmas életpályát bejárt, őszülő kassai békeharcost és egyben volt közéleti tisztségviselőt. Vojtech Choleva, illetve Choleva Béla - ugyanis van, aki így hívja, s van, aki úgy - az idén a hatvankilencedik életévét tapossa testi és szellemi frisseségben s elégedetten. Mozgásáról szinte lerí, hogy fiatalabb korában komolyan vette a rendszeres testedzést; beszéde olvasottságáról és soksok élettapasztalatról tanúskodik. Tulajdonképpen mindene megvan, ami egy nyugodt, kiegyensúlyozott élethez szükséges. Az egyik belvárosi tömbházban van a szépen berendezett lakása; van családja, gépkocsija, kiskertje, sok barátja, elvtársa, jóakarója. Napi programja nem különleges: a reggeli felkelés és az esti lefekvés között nem unatkozik. Egy kicsit olvas, rendszerint bevásárol, benéz a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége városi bizottságára, a bélyeggyűjtők klubjába, ismerőseivel megvitatja a világ alakulásának időszerű kérdéseit, benyit a körzeti pártbizottság irodájába, egyszer itt, másszor ott intézkedik közügyekben: gyakran a fiatalok körében tölti a nap egy részét. Futja idejéből színházlátogatásra és különböző kiállítások megtekintésére is. A május elseji felvonuláson vagy más társadalmi és politikai jellegű ünnepségeken néhány társával együtt rendszerint a felvonuló tömeg élén halad, illetve a nézőtér első sorában ül. Ugyanis a szocialista társadalomért annak idején, a legnehezebb időszakban végzett áldozatkész munkájáért, kitartásáért és bátor helytállásáért valóban ez a hely illeti meg öt. Sorsának, életútjának alakulását lényegében egyetlen, ám döntő tény határozta meg. Az, hogy az első világháború idején, 1916-ban munkáscsalád gyermekeként született. A többi aztán - a kis karaj kenyér, a szegénység, a bizonytalanság, majd a kapitalista társadalmi rendszer sok-sok igazságtalanságának felismerése, szinte önmagától jött. Volt, amire szülei hívták fel a figyelmét, volt, amire a könyvek és az újságok olvasásakor, vagy a Vörös Pionírok szervezetében, majd a Komszomolban jött rá, sok mindenről pedig a munkásmozgalom akkori kassai szervezői - többek között Schönherz Zoltán, Róják Dezső, Stefan Drocár, Kosík István, Maár Gyula, Dénes Ferenc és mások - beszéltek neki.- Gyermekkoromban, amikor azt kellett eldönteni, hogyan tovább, szakmát tanulok-e, vagy visz engem is az akkori gazdasági válság árja, én nem láttam értelmét a továbbtanulásnak, hiszen lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy az embereknek hiába van mesterlevelük, akkor is kirúgják őket a munkahelyről. Szerencsére apám meggyőzött. ,,Te csak ne okoskodj!“ - mondta. „Szakmát tanulsz, és kész. Hogy mi 1920-ban elpuskáztuk a dolgot, mert nem voltunk eléggé szervezettek, nem voltunk erősek, az még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyszer tinéktek mindez sikerülhet.“ Amikor egy gyártulajdonossal, Ruszinyákkal megkötöttük a tanulási szerződést, az egyik vasesztergályos, a kommunista Pavlánszky János bácsi odahívott magához, és ezt mondta: „Béluskám, ha kezedben a szerződés, akkor jól jegyezd meg, hogy mától kezdve a munkásosztály soraiba tartozol. Igyekezz úgy elsajátítani a szakmát, hogy ne csupán a magad kenyerét tudd majd vele megkeresni, de szükség esetén megvéd- hesd a gyengébb képességű munkást is! A munka a mi leghatásosabb fegyverünk!“ Én ezeket a tanácsokat mindig szem előtt tartottam. Életének további emlékezetes állomása a sátoraljaújhelyi börtön. Hetven- három kassai társával került a vádlottak padjára, majd a többi ottani magyar, jugoszláv és román politikai fogolyhoz a zárkába. Az ok: a Kommunisták Magyarországi Pártja munkájának folytatásával „megbízott“ új illegális pártban, a Békepártban kifejtett tevékenység, a hitlerista háborúból való kiválás sürgetése és a békét akaró erők egyesítése. Mint ismeretes, az újhelyi foglyok 1944. március 22-i kitörési kísérletét a csendőrök vérbe fojtották - 62 békeharcos nem élhette meg a felszabadulást. Choleva Béla a felszabadulás után tovább vitte és viszi a szabadságért, a békéért és a szocializmusért hősi halált halt bajtársai zászlaját. Évtizedekig a társadalomépítő munkát szervezte és irányította. Volt járási és kerületi párttitkár, egy ideig a kerületi nemzeti bizottság elnöke, majd éveken át a Nemzeti Front Kelet-Szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára. Évtizedekig rendszeresen és fáradhatatlanul járta a kerület falvait, városait és üzemeit, s magyarázta a párt politikáját. A helyzetnek megfelelően hol szlovákul, hol magyarul, hogy az emberek, a tömegek minél tökéletesebben megértsék. Volt, amikor Gottwaldot, Jilemnickyt, Lenint, Fucíkot, Petőfit vagy Fábry Zoltánt idézte. Kis híján hetvenéves. Ma sem pihen. Azt vallja, a közös ügy érdekében, a béke érdekében, a szebb és nyugodtabb holnapért a nyugdíjas ember is sokat tehet. Már azzal is, ha elmeséli életét a fiataloknak, és megmagyarázza nekik néhány, lassan alig ismert olyan szónak az értelmét, mint amilyen például a „palatábla“, „éhbér“ vagy „vályog“. GAZDAG JÓZSEF ÚJSZŰ 1985. IV. 2 (A szerző felvétele) Az első szabad május elsejei felvonulás Királyhelmecen " vmmmm, * s i (Molnár János felvételei) Régi májusok emlékei ratpura
