Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
Az egység, a munka, a béke jegyében Az átlagos emberi életkornál is hosz- szabb idő telt el azóta, hogy a világon a munkások először vonultak ki az utcákra május elsején. Demonstrálva erejüket, a munkások egységének megteremtésére irányuló igyekezetüket. A II. Internacio- nálé első kongresszusának ösztönzésére 95 évvel ezelőtt rendezték meg első ízben a május elsejei manifesztációkat- a chicagói munkások 1886 májusában lezajlott, tragikus végű megmozdulásainak emlékére, tiszteletére. Az első május elsejéken a demonstrációk alkalmával a nyolcórás munkaidő bevezetését és egyéb, a munkásság helyzetét közvetlenül javító intézkedéseket követeltek, úgy, ahogy azt az új nemzetközi munkásszervezet első kongresszusa megfogalmazta. Ez a legjobb, amit kongresszusunk tett- mondotta Engels arról a határozatról, amely kimondta, hogy a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának jegyében szervezzék meg a május elsejei manifesztációkat. S így 1890. május elsején az európai országok többségében - az ipari központokban - a munkások tíz- és százezrei vonultak az utcákra. Azóta a munka és a szolidaritás ünnepe a nemzetközi munkásság hagyományos ünnepévé vált. A chicagói tüntetések A XIX. század utolsó évtizedeiben a proletariátus harcos forradalmi potenciálja, helyzete a burzsoá társadalom életének rendkívül fontos tényezőjévé vált. Az erős, egyre terjedelmesebb sztrájkmozgalom - amelyre a munkások sok országban mindinkább úgy tekintettek, mint a tőke támadásai elleni harc természetes formájára - a végbemenő társadalmi változások egyik fokmérője lett. A sztrájk tehát a múlt század végén az osztályharc elválaszthatatlan és nagyon fontos formájává vált. Az osztályharc azonban élethalálharc, amiről sokhelyütt meggyőződhettek a munkások, hiszen a megmozdulások, démonstrációk a különböző provokációk folytán gyakran vettek tragikus fordulatot. Amerikában és Európában is - a cseh vidékeken úgyszintén - elszaporodtak a sztrájkolok elleni rendőri fellépések. Az 1886-os májusi napok nemcsak az amerikai, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom történetének kitörölhetetlen fejezetét alkotják. Abban az évben az Egyesült Államokban sokhelyütt hatalmas sztrájkhullám bontakozott ki, a legfontosabb követelés mindenütt a nyolcórás munkaidő bevezetése volt. Chicago lett a harc központja, ahol május elsején negyvenezres tömeg - ez akkor szinte példa nélküli hatalmas munkásmegmozdulás volt - vonult az utcákra. A jól szervezett és fegyelmezett tüntetések a következő napokban is folytatódtak. Május 3-án azonban a rendőrség, kihasználva a sztrájkolok és a sztrájktörők közötti összetűzéseket, sortüzet nyitott a munkásokra. Hat halott és ötven sebesült maradt a földön. A rákövetkező napon a chicagói proletárok tiltakozó gyűlésen ítélték el a karhatalmi szervek önkényét, brutalitását. A vezetők figyelmeztettek az újabb erőszakos akciók lehetőségére, s ezért felszólították a munkásokat, hogy legyenek szilárdak, őrizzék meg nyugalmukat, lépjenek fel szervezetten. A nagygyűlés végét megpecsételte a rendőrök felsorako- zása és az, hogy egy ismeretlen tettes bombát dobott a tömegre. Egy rendőr meghalt, öt megsebesült. Elszabadult a pokol, a dühöngő rendőrök tüzet nyitottak a munkásokra, gumibottal ütötték a menekülőket. A véres chicagói események után a burzsoá államhatalmi szervek az Egyesült Államok egész területén bőszen támadták a munkásmozgalmat, tömeges letartóztatásokra került sor. Az amerikai proletariátus nyolc vezetőjét is őrizetbe vették. S bár alaptalanul vádolták őket, hősiesen viselkedtek, nemcsak a védekezésre szorítkoztak - a vádlottak padján a kapitalista rendszer vádlóiként léptek fel. Az amerikai igazságszolgáltatást a munkásvezetők védelmére kibontakozott széles körű szolidaritási mozgalom sem gátolta meg a halálos ítéletek meghozatalában. Négyüket kivégezték, négyen pedig életfogytiglant kaptak. A. Spies, az egyik halálraítélt utolsó szavai: ,.Eljön az az idő, amikor a mi hallgatásunk beszédesebb lesz minden szónál!“ - hamarosan beteljesültek. A prole- tárvezetök tragikus halála ösztönzést adott a munkásszolidaritás kibontakozásának, ami május elseje megünneplésében is kifejezésre jut. Az uralkodó osztályok megtorló intézkedései sem tudták megakadályozni a május elsejei akciókat. Mély gyökereket eresztett az a gondolat, hogy a világ országaiban egyidejűleg kell a munkásságnak fellépnie. Még ott is lelkesedéssel ünnepelték május elsejét, ahol a munkás- osztály jelentős mértékben a trade- unionizmus és a reformizmus hatása alatt állt. Az osztálykülönbségek felszámolásáért A kontinentális országok közül éppen Ausztriában zajlottak a legméltóbban a proletárünnepségek. Engelsnek ez az értékelése rávilágít a cseh, a szlovák, a magyar munkásság nagy aktivitására. Az ő 1890-es május elsejei tüntetésük volt az egész monarchia viszonylatában az első nagy tömeges demonstráció. Prága munkásai (20 ezren gyűltek össze), továbbá Kladno, Pribram, Ostrava, Bratislava, Kassa (Koáice) és más ipari központok dolgozói egységesen léptek fel, nemcsak az aktuális szociális követeléseket hangoztatva, hanem a világbéke és a szabadság ügye mellett is sikraszálltak. Ezzel az itteni munkásosztály is felzárkózott a nemzetközi proletariátus élvonalához. A munkásmozgalom vezetői már 1893-ban, a zürichi kongresszuson tudatosították, át kell lépni a közvetlen, mindennapi követelésekért vívott harc határait, s hogy a május elsejei demonstrációknak ki kell fejezniük a munkásosztály szilárd eltökéltségét az osztálykülönbségek felszámolására a szociális változások útján, és rátérni arra az útra, amely elvezet a béke biztosításához mind az egyes országokon belül, mind pedig nemzetközi viszonylatban. A béke munkát, a munka békét jelent A proletariátusnak társadalmi és politikai helyzetéből adódóan nem érdeke a háború. Hiszen ezt az osztályt sújtották a háborús konfliktusok a legtöbb szenvedéssel, s fokozták a kizsákmányolás, a szociális elnyomás terheit. Abban a korszakban, amikor a munkásság az egyes országokban kezébe ragadta a hatalmat, a béke az új társadalom létezésének és fejlődésének elengedhetetlen feltételévé vált. Marx annakidején a szocialista társadalmat úgy jellemezte, hogy e társadalom nemzetközi alapelve a béke lesz, mert minden nemzetnél azonos lesz az uralkodó elv - ez a munka. Kilencvenöt évvel az első nemzetközi munkásünnep után, az idei május elsején a kapitalista országokban ismét százezrek vonulnak az utcákra. Munkát és békét követelve kinyilvánítják akaratukat a harc folytatására ezekért az alapvető jogokért. Hiszen éppen e téren mutatkozik meg a legszembetűnőbben az imperializmus jelenlegi válsága a kapitalista országok dolgozóinak mindennapi életében is. A munkanélküliség, a létbiztonság elvesztése olyan méreteket öltött, hogy a legégetőbb szociális katasztrófává vált, amit a nyereséghajhászó tőkés rendszer csak szülhetett. S ezzel párhuzamosan a növekvő szociális elégedetlenségtől való félelem is okozza az ipar militarizálá- Sát, fokozza a hadiipari komplexum képviselőinek katonai ambícióit, ami az új háborús konfliktusok kirobbanásának veszélyét csak növeli. Az olyan konfliktusokét, amelyek a haditechnika fejlődésének eredményeként, az egyre tökéletesebb és pusztítóbb fegyverek hadrendbe állításával már nemcsak a munkásosztályt - a militarista burzsoázia osztályellenfelét - hanem az egész emberiséget pusztulással fenyegetik. Új körülmények - a cél ugyanaz Napjainkra nemcsak a háborúk körülményei és következményei változtak meg. Változtak a háborús veszély elhárításáért, a nemzetek közötti békés kapcsolatok megteremtéséért folytatott küzdelem feltételei is. A szocialista közösség pozícióinak megszilárdulása, a tőkés országok munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak a szüntelen fejlődése, a széles néptömegek háborúellenes akcióinak erősödése minden kontinensen lehetővé teszi a sikeres szembeszállást azokkal a társadalmi erőkkel, amelyek a háborút szülik, a háborút politikájuk eszközének tekintik. A nemzetközi kapcsolatokban ma sokkal inkább érvényre jut a békés egymás mellett élés politikája, mint bármikor azelőtt. E politika fő hordozói a szocialista közösség országai, mindenekelőtt a Szovjetunió, a szovjet párt békeprogramja. Az utóbbi évek eseményei igazolták, hogy a világbéke megőrzésében, a háborús veszély elhárításában és sok egyéb más kérdés megoldásában a reális szocializmus országai járnak az élen. Természetes, hogy a dolgozók érdekeit szolgáló politikát tekintve a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni előnyei és lehetőségei nem valósulnak meg önmaguktól. Ez minden szocialista országtól, annak népétől, munkásosztályától, kommunista pártjától függ. A nemzetközi békeharcban a reális szocializmus ereje éppen azáltal sokszorozódik meg, hogy minden testvérország hozzájárul e politika megvalósításához. Hazánk a szocialista közösség szilárd tagjaként jelentős helyet foglal el a haladás, a béke, a szocializmus építőinek oldalán. Történelmi tapasztalatainkkal összhangban a szocializmus építése és védelme terén végzett minden tevékenységünkben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott együttműködésre, a hozzájuk fűződő barátságra és szövetségre támaszkodunk. Korlátlan lehetőségek A nemzetközi helyzet fejlődése által alátámasztott alapelvböl kiindulva, miszerint a szocializmus védelme tisztán internacionális jellegű, Csehszlovákia elsőrendű feladatának tartja a békéért folytatott küzdelmet, a kapitalista országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálását. Aktív külpolitikai tevékenységgel kívánunk hozzájárulni az európai biztonsághoz és együttműködéshez, mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi szervezetekben végzett munka útján. Tudatosítjuk, hogy egyre fontosabb az egyes szocialista országok szilárdabb, aktívabb és hatékonyabb együttműködése a társadalmi élet minden területén. S a békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelemben rendkívül fontos saját belső társadalmi életünk fejlesztése, mindennapi munkánk javítása. Más testvéri szocialista országokhoz hasonlóan az idei május elseje számunkra is a proletár és a szocialista internacionalizmus eszméi melletti szilárd kiállást jelenti. Békeharcunk elválaszthatatlanul összefonódott a szocialista társadalmi rendszer fejlesztése érdekében kifejtett gyümölcsöző igyekezettel. Népünk az idén emlékezik meg a fasizmus felett aratott győzelem, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulójáról. A népgazdaság fejlődése szempontjából is fontos szakaszhoz érkeztünk, az ötéves tervidőszak utolsó évének feladatait kell teljesítenünk. Ezért az idei május elseje saját munkánk, eredményeink mérlegelését is jelenti. A szocialista építés évei népünk számára azon eszmék megvalósulását jelentik, amelyekért nagyapáink 1890-ben és az utána következő években az utcákra vonultak. A szocializmus a fejlődés korlátlan lehetőségeit tárta fel hazánk előtt. Az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődési üteme korábban sosem tapasztalt méreteket öltött, s ugyanez mondható el a társadalmi élet minden területéről. Sikereink egész dolgozó népünk alkotó munkájának eredményei. Annak a munkának, amelyet hazánk további fejlődéséért, a szocialista közösség szilárdításáért, a béke és haladás erőinek gyarapítása érdekében végzünk. E célok jegyében vonulunk fel az idei máius elsején. FLORENTÍNA PRŐŐKOVÁ Szenzációhajhászás ÚJ SZÚ 5 85. IV. 26. A Die Welt című nyugatnémet újság, amely azzal tűnik ki, hogy hajlamos az egészségtelen szenzációk hajhászá- sára, meglepő felfedezést tett. A lap szerint a NATO ,, radarberendezései bemérték azokat a parancsokat“ (?), amelyek a Varsói Szerződés csapatainak szólnak - ezek úgymond a hadgyakorlatok alkalmával ,,agressziós terveiket kiterjesztik az NSZK és más közeli államok területére, egészen az Atlanti-óceánig". Csakhogy az újság először is nyilván a NATO valamilyen haditechnikai újdonságát fecsegte ki. A jelenlegi radarok ugyanis semmiféle parancsot sem képesek ,.bemérni“. Lehetőségeik a levegőben tartózkodó repülőgépek helyzetének megállapítására szorítkoznak. Másodszor: miféle - az Atlanti-óceánig terjedő - „ag- ressziós tervek" lehetnek azok, amelyeket nem rejtjelzett szöveggel juttatnak el a csapatokhoz, és a radarok ,.bemérhetik“ őket. A katonai szempontból tudatlanságra valló fecsegésnek azonban a befejező része a legmeglepőbb, amelyben, mint az újság rámutat, az NSZK hadügyminisztériumának képviselője kijelentette: ,,sem a Bundeswehr, sem szövetségeseink nem végeznek a Varsói Szerződés tagállamainak - az NDK-t is beleértve - térsége ellen irányuló támadással kapcsolatos hadgyakorlatokat". így aztán érthetővé válik a Die Weltnek az a naiv kísérlete, hogy egy ,,nagy mélységben“ történő, képzeletbeli agresszió terveit tulajdonítsa a Varsói Szerződésnek, avégből, hogy a NATO ártatlanságát bizonygassa. Elegendő azonban, ha néhány vitathatatlan tényre emlékeztetünk, hogy a NATO rehabilitálását célzó kísérlet kudarcot valljon. Az NSZK és egyes szövetségesei területére jelenleg telepített elsőcsapásmérő amerikai rakéták 2500-2600 kilométer távolságú repülés esetén nem valahol, hanem a Varsói Szerződés országainak területén fognak földet érni, legalábbis Európában. Az ,.Airland Battle“ tervnek megfelelően, amelyet a NATO-ban ,,második lépcsőben való támadásnak“ neveznek, olyan célpontokra mérnek csapásokat, amelyek ,.mélyen az ellenfél hátországában vannak“. Az NSZK-ban most az ott tartózkodó amerikai csapatokat a szomszédos szocialista államok határainak közvetlen közelébe helyezik át, nyilvánvaló hogy miért. A gyorshadtest külön emiatt szervezett erőinek is ez a rendeltetésük. Ugyanebből a célból szállítanak Nyugat-Európába amerikai bináris vegyi lövedékeket. A NATO egész hadműveleti-hadászati koncepciója, amely gyakorlatilag a tömb katonai doktrínáját testesíti meg, támadó, agresszív jellegű. Ebben az atomfegyvereknek szánják a dör\tö szerepet. Az atomcsapásokat nagy földi-légi csapásmérő csoportosítások támadása egészíti ki, tengerről történő támogatás mellett (ahol ez lehetséges). Idegen területen harci cselekményeket folytatni, s így a saját területeket megmenteni ettől a veszélytől - ez volt és marad a Pentagon és a NATO vágyálmainak lényege. Ami pedig a Varsói Szerződést illeti, védelmi jellegét- amely megfelel a szövetség békeszerető politikájának- a Szovjetunió és szövetségesei fegyveres erőinek a puszta szerkezete, megfelelő harckiképzése is igazolja- ennek célja nem kalandor hóditó tervek megvalósítása, hanem az arra alkalmas készültség megőrzése, hogy bármely agresszorra megsemmisítő vereséget mérjenek. SZVJATOSZLAV KOZLOV vezérőrnagy
