Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
A Fórum idején Ismeretes, hogy októberben Budapesten ülnek össze az Európai Kulturális Fórum keretében azoknak az országoknak állami delegációi, amelyek Helsinkiben 1975-ben az európai békét szavatoló záróokmányt aláírták. A Magyar Televízió is nagy figyelmet szentel e különleges eseménynek: két kiemelt akcióval kívánja a nézők számára emlékezetessé tenni a Fórumot és az európai népek kulturális együttműködését. Az egyik ezek közül az a nemzetközi gálaműsor, mely a Fórum idején kerül képernyőre a részt vevő országok együtteseinek és szólistáinak közreműködésével. A másik megemlékezés egy filmsorozat lesz. A Fórum előkészítő bizottsága és az MTV a múlt évben felhívással fordult a részt vevő 34 országhoz (a 35. ország Magyarország), hogy készítsenek dokumentumfilmet hazájuk kulturális életéről, művészeti hagyományairól, humanitárius vívmányairól. Ha valamennyi ország eleget tesz e felhívásnak, akkor a magyar néző megismerkedhet az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada kulturális életével, hiszen a tervek szerint a Fórum időszaka előtt a Magyar Televízió műsorra tűzi ezeket a filmeket (az elgondolások szerint hetente egy-egy ország filmjét mutatják be magyar felirattal). (MK) Veri az ördög a feleségét - Pásztor Erzsi és Pécsi Ildikó (Sipos Géza felvétele)-----------------------------------------------------*• N em néz sem ide, sem oda — észre sem veszi, mi történik körülötte. Hogy duzzog, csapkod a sminkes. Hogy valaki túr-fúr a szekrényben. Hogy idegesen matat a kellékes. Nagy. meleg szemében a kitárulkozás őszinte vágyát érzem. Mintha csak egy lelki gombnyomásra várna - úgy szorongatja kopott, kis reti- küljét az ölében.- Ez volt az utolsó forgatási napja Bratislavában. Sajnálja?- Nagyon.- Nem akarom elvenni a kedvét, de ezt a magányos, fiát féltő anyóst, akit most Dusán Hanák Csöndes öröm cimü alkotásában keltett életre, sokszor megformálta már. Vagy tévedek?- Igaza van.- Akkor mégis miért mondott igent a rendezőnek?- Mert meghatott a felkérése. A levele. És mert... de erről inkább ne!- Titok?- Jó, hát tudja meg: három hónapja csak a Madách Színházban játszottam. És az nem sok. Abból éppen, hogy csak megéltem De jött ez a film, és most megint beindult minden. Épp a minap hívott fel Gábor Pál is. Hogy lenne egy tévéfilmszerepe számomra Egy villanás az egész, de gyönyörű! Egyébként megfigyeltem magamon; ha tétlenül telnek a napjaim, semmire sincs időm. Ha viszont sok a dolgom, semmi sem fog ki rajtam.- A cekker, a seprű, a porrongy sem? Nem zavarja, hogy az agyonstrapált háziasszonyok, a harsogó házmesterek, a lompos bejárónők hosszú sorát játszatják el önnel?- Most mit tegyek? Sértődjek meg? Vagy dühöngjek? Én nem akarok megtört, csalódott színész lenni. Én már belenyugodtam a sorsomba. A Veri az ördög a feleségéi egyszerre síró, máskor nevető Kajtáméja és az Angi Vera megkeseredett, dogmatikus Tra- ján Annája sok mindenért kárpótol. Látja, ahogy kimondtam máris könny szökött a szemembe... Ez is én vagyok. És elárulom: abban is van valami jó, hogy amikor levetem a kendőt meg a kötényt, szinte mindenki elcsodálkozik rajtam: jé. hát te ilyen fiatal vagy? És milyen elegáns!- Tehát elég egy bók és máris jókedve van.- Nekem sosem kellettek nagy dolgok a boldogsághoz. Engem voltaképpen csupa apró-cseprő dolog éltet. Meg a humor, az önirónia. Akár hiszi, akár nem, én még akkor sem voltam igazán keserű, amikor minden okom megvolt rá, hogy az legyek. Én mindig hittem abban, hogy a rossz után valami szép, valami csodálatos jön. Csak ki kell vámom.- És addig?- Kisirom magam és kész. Amikor jópofáskodom, s közben tudom, hogy még mindig nyomja valami a szivem, akkor már gyógyulok. Aztán az is enyhít a bánatomon, hogy segíthetek másokon. Mert én bárkinek a fájdalmát átvállalom.- Ez a magányos emberek alaptulajdonsága.- Most arra kíváncsi, hogyan élek? Hetvenhat éves anyámmal és tizennyolc éves lányommal.- Barátok?- Vannak. Jó is, hogy eszembe hozta, van egy kis pénzem, holnap elköltőm mind. Veszek nekik valamit.- önmagát mikor lepte meg legutóbb?- Decemberben. Annyi virágot vettem, hogy három vázám tele lett.- Bizonyára tudja: nagyon szeretik az emberek. Aki ismeri, az kedveli is önt. Mit gondol, miért?- Nem tudom. Igazán nem tudom. Hisz én egészen más vagyok az életben, mint a filmekben vagy a tévében. Én egy romantikus nő vagyok, s ezt ahol csak lehet, bele is lopom a szerepeimbe. És a lányomat is úgy nevelem, ahogy az anyám nevelt engem. Hogy ne legyen közömbös az idegennel szemben. Hogy sírja csak el magát, ha meghatódik. Hogy örüljön, ha felsüt a nap. Hogy legyen véleménye, szálljon vitába, ha értelmét látja, s álljon csak ki az igaza mellett. A haragot, a félreértést azonnal tisztázza; a nyugalom fél egészség. Sokat akarok? Lehet. De hát az őszinteség, a természetesség nekem ugyanolyan fontos, mint a viz vagy a kenyér.- Oda szokott mondani néha- néha?- Ritkán. Egyre ritkábban.- így jobb?- Nem. De könnyebb az életem. S ha jó kedvem van, másokat is gyorsabban boldoggá teszek. Megyek, ajtókat nyitok, dumálok. Bár ma már ez sem túl divatos. Mindegy! Úgy látszik, én egy maradi ember vagyok.- Pontosabban: mélyenérzó.- És mondja, ez kit érdekel? SZABÓ G. LÁSZLÓ A televízióban jellegéből adódóan - a képernyő mérete kicsi - sokkal több a közeli felvétel, mint a moziban, a tévékamera előszeretettel mutatja a szereplők arcát. A sugárzásnál a képnek és a hangnak természetesen tökéletes összhangban kell lennie, a közelképeknél különösen zavaró, ha a hang a képhez viszonyítva „eltolódik“, tehát a képernyőn látható személy szájmozgása időben nem esik egybe a hanggal. Persze nem az idegen nyelvű filmek szinkronjánál szükségszerűen megjelenő kisebb-nagyobb eltérésekről van szó, hiszen a fordítás sohasem lehet olyan tökéletes, hogy egyszerre szöveghű és hanghü is legyen, hanem azokról a különféle - általában gyártástechnológiai okokkal magyarázható - műszaki hibákról, amelyek miatt megbomlik a kép és a hang közötti összhang. Ezek a jelenségek csupán a televíziózásban fordulnak elő. A mozifilm esetében a hangot közvetlenül a filmre másolják, az egyik (vagy újabban mindkét) szélen levő ún. hangcsikba. Ritkábban mágneses hangcsikot szoktak alkalmazni. Ennél jóval megbízhatóbb - és persze drágább - optikai eljárással készítik a hangfelvételt: egy izzót vezérelnek az elektronikus jelekké átalakított hanggal, ennek villogását a fényérzékeny filmre másolják, majd a szokásos laboratóriumi úton készítik el, akárcsak a képeket tartalmazó egész filmet. Vetítéskor a film egyik oldalán szintén izzó világit, mig a másik oldalán egy fotocellás érzékelő alakítja át elektronikus jelekké a filmszalag hang- csikján átjutó fényjeleket. Ennél a gyártási eljárásnál a szájmozgásnak szükségszerűen összhangban kell lennie a sugárzott hanggal. A televízióban a filmes eljárást csak az egész estés, tehát nagy költséggel készülő filmeknél alkalmazzák. Sokkal gyakoribb az a megoldás, amikor a hangot mágnes- szalagról játsszák be. Több eljárást is alkalmaznak attól függően, hogy milyen jellegű adásról van szó. A filmes hangfelvételhez leginkább az iker- vagy duplaszalagos eljárás hasonlít, ezt a külföldi filmek tévés szinkronizálásakor szokták alkalmazni. A filmátvételi szerződéstől függően kétféleképpen szokta a partner a filmet átadni: vagy a kész anyagot, hangcsik- kal az oldalán, vagy pedig (ez a gyakoribb) a filmhez mellékelnek három magnószalagot is, melyek a párbeszédeket, a zenét és az egyéb hangeffektusokat tartalmazzák. Ezzel a film „honosítóinak“ kívánnak segíteni, hiszen csupán a párbeszédeket kell újra elkészíteni a szinkronhoz, a többit egyenesen, eredetiből vehetik át. A leggyorsabb, és a legolcsóbb is, a magnetofonszalagra történő rögzítés. A tévében a szinkronhang magnószalagra kerül. De itt nem a szokásos szalagról van szó, amelynek szélessége 6,25 mm (1/4 coll), a felvétel normál 16 mines, mágnesréteggel bevont filmszalagra kerül. Attól függően, hogy a film képszalagja milyen típusú, 35/16-os, illetve 16/16-os eljárást használnak, ahol az első szám a filmszalag szélességét, mig a második a hangszalagét adja a milliméterekben. A filmet egy ikerszalagos „mozigépen“ vetitik le, amely csak annyiban különbözik a filmszínházban használt társától, hogy az egyes tengelyeken mindent megdupláztak: „ELMOZDULT” mm egyik oldalon van a képet tartalmazó filmtekercs, a másik oldalon, vele közös tengelyen a hangtekercs. Ugyanez vonatkozik valamennyi terelóhengerre, meghajtókerékre stb. A fő különbség, hogy mig a filmszalagot átvilágítva a képet vetitik (természetesen nem vászonra, hanem egy felvevő elektroncső fénykatódjára), addig a hangszalagról magnófej veszi le az információt. A tökéletes összhangot a hang és a kép között a mechanikai kapcsolat biztosítja, vagyis hogy a két szalag minden alkatrésze közös tengelyen található. Amennyiben helyesen állítja be a gépész a kép- és a hangszalag első kockáját (amely különleges ún. startjelzéssel van ellátva), nem szabad e két információnak egymástól elcsúsznia. Ha ez mégis megtörténik, általában hanyagságból: a gépész állítja be rosszul a két szalag elejét, vagy - ez jóval gyakoribb - a vágószobában rosszul jelölték meg a szalagokat, esetleg vágáskor az egyikből kivágtak valamit, a másikból nem (ennek sem szabadna megtörténnie, mert a vágóasztalok is olyan szerkezetűek, hogy a hang- és a képszalag egyszerre, egymással szemben fut a vágó szeme előtt). így aztán a gépész kötelességei közé tartozik, hogy az adás előtt meg kell tekintenie az első szinkronhelyet, vagyis addig kell néznie a filmet, amig először nem kerül valamelyik beszélő kameraközeibe. Ezzel természetesen csak a helyes startpont ellenőrizhető, a későbbi vágásoknál ettől még előfordulhat csúszás. Ez az eljárás nyújtja mégis a legnagyobb biztonságot. Több hibalehetőséget rejt magában a publicisztikai jellegű műsorokkal, riportoknál alkalmazott magnófelvétel. A riportok nagy része még ma is 16 mm-es filmkamerával készül, miközben hordozható, kis stúdiómagnóra rögzítik a hangot (itt még használják a csapót, ezzel egyszerűen oldható meg a kép és a hang szinkronizációja, minthogy a csapó szárainak érintkezési helye a képen a magnószalagon hallható csattanás helyének felel meg). A modernebb kamerák már csapó nélkül dolgoznak, képesek szinkronjeleket kibocsátani a magnetofon számára. A gyors feldolgozás érdekében a szokásos módon előhívják a filmet (a tévében szinte kizárólag ún. inverz filmet használnak, amely akárcsak az amatőrök diapozitívja, előhívás után vetíthető), mig a hangot stúdiószalagra másolják át. A riport bejátszásakor a hang és a kép összhangja a két gép - a filmvetítő és a magnetofon - együttfutásának függvénye. Természetesen a modern kamerák által feljátszott vezérjel (pilot tone) biztosítja a jó együttfutást, gond csak azoknál a felvételeknél lehet, ahol még szinkronjel nélkül dolgoznak. Itt a képvágó és a hangmérnök jó együttműködési készsége hivatott biztosítani a szinkront: pontosan egyszerre kell indítani mind a két felvételt. Ez az eljárás azonban szinte teljesen kihalt már. A televíziózás modem eszköztárának leghatásosabb fegyvere a képmagnó: a felvétel gyorsan és aránylag olcsón készíthető el, azonnal visszajátszható, mindamellett akárcsak a mozifilmnél, a kép és a hang egymás mellett, elválaszthatatlanul foglal helyet, tehát kizárt annak lehetősége, hogy elcsússzanak egymástól. Ezt a technológiát ma már nemcsak tévéjátékoknál alkalmazzák, de egyre gyakrabban riportok, publicisztikai adások felvételekor is, mivel újabban olyan kisméretű, hordozható, stúdió- minőségű képmagnók és elektronikus kamerák állnak rendelkezésre, amelyekkel ugyanolyan könnyű külső felvételeket készíteni, akárcsak a filmkamerával. Ennek megfelelően néhány év múlva aligha lesz alkalmunk „elmozdult“ hanggal találkozni a tévében. O. E. ÚJ SZÚ 14 1985. IV. 19. janin vmyqK PÉNTEK DÉLELŐTT PÁSZTOR ERZSIVEL
