Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
az Ung-vidék arculata Az Ung-vidék a terebesi (Trebisov) járás délkeleti részében fekszik, ahol a Bodrog magába foglalja bőséges vízgyűjtő területének legnagyobb folyóit, az Ondava, a Labore, az Ung és a Latorca vizeit. Az Ung-vidék tehát Bodrogköz töszomszédja, melynek lakosságáról a bodrogköziek népiesen még ma is úgy beszélnek, hogy a „vízen túliak“. Az említett folyók a Kárpátokban lezajló kiadós esőzések után szinte versenyeztek egymással, hogy melyik lepje meg elsőnek bőséges áradásaival a kb. 20 000 hektárt kitevő területet. A négy folyó közül három már egy nap eltelte után meglepte a vidék településeit. Csupán a Latorca volt lustább a többi folyónál. Ez csak a negyedik napra tetőzött. Ekkorra már a három gyorsfolyású folyó megtöltötte a Latorca alsó szakaszát, amely így nem férhetett bele a saját medrébe. A hatalmas víztömeg helyet keresve elöntötte az Ung-vidék jelentős részét. A nyár eleji és őszi esőzések sok-sok keserűséget okoztak ennek a vidéknek. Még mélyen él emlékezetemben, hogy egy-egy kiadós esőzés után az egyik faluból a másikba szinte csak ladikon lehetett közlekedni. A még mindig létező holtágak, száraz folyómedrek hűen tükrözik a rakoncátlan folyók nagy kiterjedésű árterületét. A kelet-szlovákiai alföldön eszközölt árvízvédelmi beruházások azonban véget vetettek ennek az áldatlan állapotnak. A Labore vízgyűjtő területén kialakult Ke- let-Szlovákia kis tengere a „Sírava", az Ondava vizfölöslegét pedig a „Domasa“ víztározó gyűjti össze. És ha még ez sem volna elég, akkor kéznél van a bési (Besa) száraz víztározó, amely 53 millió köbméter víz befogadására képes. Negyven évvel ezelőtt kevesen hitték, hogy ennek az árvizek sújtotta szegény vidéknek országos jelentősége lesz, ami szocialista társadalmunk céltudatos építőmunkájának köszönhető. A föld felszíne alatt a Szovjetunióból kiinduló gáz- és kőolajvezetékek haladnak, felül pedig energetikai hálózat hatalmas vezetékei jellemzik az Ung-vidék kibontakozó iparát. A Slovnaft vajáni üzeméből éjszakánként felvillanó lángcsóva is tudomásunkra adja, hogy itt sok minden megváltozott. Még a Labore folyó hőmérséklete is, amelyet télen-nyáron a hőerőmű hulladékvize melegít. A bodrogközi Battyán (Botany) község határában bőséges ivóvízforrásra találtak, amelyből másodpercenként 300 liter vizet merítenek. Ez a vízforrás bőven elegendő az egész Ung-vidék és Bodrogköz ellátására. A távlatok azonban sokkal ígéretesebbek, mint az alig húsz év alatt kialakult helyzet. Az újonnan felépült ipar merész szerkezeti változásoknak néz elébe, amely egyúttal a még ki sem forrott telepítés-fejlesztési gondokat is növeli, különösen Nagykaposon (Veiké Kapuáany). Maradjunk még azonban a termelés területén. A terebesi járás ipari termelésének 60 százalékát az Ung-vidék adja, évi több mint kétmilliárd korona értékben. Három üzem évi termelési értékét csak azok prágai, illetve a bratislavai központjában tartják nyilván. Tény, hogy ez a vidék népgazdaságunk szerves, pótolhatatlan részét képezi nemcsak az ipari termelés, hanem a gáz-, a kőolaj és villamosenergia-szállítás, valamint az átjáró vasúti forgalom terén is. Mezőgazdaságunk fokozatosan felzárkózik a legfejlettebb mezőgazdasági üzemek színvonalához. Nehéz lenne az öt mezőgazdasági vállalat termelési eredményeit itt felsorolni, ezért legalább néhány kimagasló eredményt említünk a Vajáni Efsz múlt évi termelési eredményeiből. Itt korai burgonyát 50 hektáron termeltek és a tervezett 9,3 tonna helyett 17,7 tonnát értek el hektáronként, s így 1 millió 400 ezer korona többletbevételhez jutottak.A cukorrépából 51,7 tonnát értek el a tervezett 31 tonna helyett, a kalászosoknál pedig 5,18 tonnát a tervezett 3,9 tonnával szemben. Szemes kukoricából 5,4 tonnás hozamot értek el hektáronként, amely 0,9 tonnával több a tervezettnél. Nem csoda, hogy az évzáró közgyűlésen 8 millió koronás terven felüli pénzbevételről beszéltek. Hasonló szép eredményeket értek el a többi mezőgazdasági üzemben is. Az említett forradalmi változásoknak azonban árnyoldalai is vannak. A fejlődés nem minden tekintetben kiegyensúlyozott. A foglalkoztatottság egészében véve ugrásszerűen növekedik, de a női foglalkoztatottság messze elmarad a kívánt aránytól. Az ipar és a mezőgazdaság kölcsönössége is csak most van kialakulóban. A kompresszorállomás hulladékenergiáját egy öt hektáron építendő üvegházrendszer fűtésére fogják kihasználni.' Ez már el is kezdődött, mert az építkezés első része elkészült, ahol 70 nő virágot és zöldséget termel. Készülnek a tervek a Vajáni Hőerőmű hulladékenergiájának hasznosítására és az ottani efsz fóliaházainak kifűtésére. Ebben a szövetkezetben egy vendéglő és egy elárusítóhely felépítését is fontolgatják, ahol különböző húskészítményeket, zöldség- és gyümölcsféléket értékesítenének az ipari központ jobb ellátása céljából. Persze, ezekkel a kezdeményezésekkel a női foglalkoztatottság kérdésének csak egy kis része oldható meg. Ezen a téren központi intézkedésekre les.z szükség. A változások további árnyoldalai a településfejlesztéssel és a környezetvédelemmel függnek össze. Ezek a területek elmaradtak az iparfejlesztés gyors üzemétől, és még sok évre lesz szükség, hogy e tekintetben helyreálljon a kívánt egyensúly. Nagykapos lett az ipari fejlesztés központja, amelynek 1960-ban csak 3000 lakosa volt, ma 9000 lakost számlál, ami az ezredfordulóra 13 000-re növekszik. A faluból lett városnak az eltelt 20 év alatt át kellett élnie mindazokat a gyermekbetegségeket, amelyek egy gyorsan fejlődő városra jellemzőek. A faluban nem volt közületi vízvezeték, hiányzott a csatorna- hálózat, nem volt szennyvízderító állomása, nem beszélve a lakásgondokról és a középületek teljes hiányáról. A szövetségi kormány 1971-ben hozott rendelete alapján megkezdődött ezeknek a hiányosságoknak az orvoslása, akkor, amikor az első hőerőmű már szolgáltatta népgazdaságunknak az áramot és befejezés előtt állt a második hőerőmű is, valamint a Slovnaft kőolaj-feldolgozó üzeme. A nemzeti bizottságok járási és városi szinten nagy munkába kezdtek, hogy a területrendezés, a műszaki tervezés és a kivitelezés a lehető leggyorsabban haladjon előre. Rövid tíz esztendő alatt több mint ezer lakást építettek fel. A hőerőmű is aktívan segített a város fejlesztésében, mert saját eszközeiből megépítette a Battyán-Nagykaposi vízvezeték-rendszert, valamint a városi szennyvízderítő állomást. Új óvodák, iskolák, üzletházak nőttek ki egyik évről a másikra az ódivatú község peremén. Ugyanakkor a Michalovcei Magasépítő Vállalat a mai napig sem volt képes befejezni a szolgáltatások házát, valamint a művelődési otthont, bár 1974-ben megkezdte építését. Emellett a felépített iskolák és üzletházak is szőkéknek bizonyulnak, a szenny- derítő állomás kapacitása pedig teljesen kimerült, fékezi a további lakásépítést, jóllehet a város újabb követelményeknek néz elébe. A nyolcadik ötéves tervidőszakban a Slovnaft üzemének kiszélesítése és egy újabb gyár megépítése további hatszázötven lakást igényel. Munkásszállások, egészségügyi és más középületek is kívánkoznak a város szívébe. Vannak azonban más tennivalók is. A tehergépkocsi-forgalmat ki kell zárni a város belterületéről, az újonnan felépült Nagykapos-Ungvár átrakóállomás pedig jócskán feltartóztatja a főútvonalon való közlekedést, szükség van itt egy felüljáróra. A közúti hálózat fejlesztése a bu- daházai (Budince) lakosoknak kedvezett, akik kiharcolták meguknak, hogy az új átrakóállomás építése miat megszüntetett utat újjáépítsék, és így a község és Nagykapos között helyreállt az eredeti távolság. VERES SÁNDOR, a Terebesi Járási Nemzeti Bizottság alelnöke A hazai nyersanyagforrások teljesebb hasznosításának a gondolata ugyan nem új, megvalósítása mégis szüntelen gondoskodást igényel. Fontosságának, társadalmi jelentőségének megértéséhez nincs szükség különösebb magyarázatra. Aki egy kicsit is jártas közös ügyeinkben, s érdeklődéssel figyeli a gazdasági helyzet alakulását mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban, könnyen megérti a nyersanyagforrások céltudatosabb felhasználásának fontosságát. Az importált nyersanyagok hazaiakkal történő pótlásával ugyanis jelentős devizát takaríthatunk meg, ami - tudvalévőén - kedvezően kihat egész népgazdaságunk helyzetének alakulására. Ez a gondolat vezérelte a kassai (Koéice) Kerámiaipari Művek, s Kelet-szlovákiai Vasmű, valamint a Szlovák Magnezitművek és Vasércbányák n. v. képviselőit arra, hogy az 1980-ban kötött együttműködési szerződés alapján közösen, egymást kölcsönösen segítve, minél jobban gazdálkodjanak a rendelkezésükre álló eszközökkel. Az együttműködést kezdeményező Gejza Langer elvtárs, a Kerámiaipari Művek vállalati igazgatója az összefogás jelentőségéről, céljairól elmondta, hogy a közös program a hazai, saját nyersanyagforrásaink maximális hasznosítására, a behozatal csökkentésére, s a gazdaságtalan szállítások kiküszöbölésére irányul. Meghatározták a vállalatok együttműködését a pótalkatrészek gyártásában, a múhelykapacitások jobb kihasználásában, a szerződő felek szükségleteit kielégítő, új termékek gyártásának bevezetésében, az ezzel összefüggő beruházások megvalósításában, s a műszaki-fejlesztési feladatok közös végrehajtásában. Nélkülözhetetlennek tartják továbbá az irányításban, KUKÉN, kölcsönös előnyeit a kezdeményező vállalat igazgatója mellett a partnervállalatok képviselői is méltatják. Például Michal Voéőinár elvtárs a Kelet-szlovákiai Vasmű műszaki igazgatóhelyettese így vélekedett:- Nagyon fontosnak tartom, hogy közös igyekezetünk a vállalati érdekek szem előtt tartása mellett elsősorban a népgazdasági feladatok sikeres teljesítésére irányul. Már korábban is szükség lett volna az ilyen vállalatok közti, kölcsönösen és társadalmilag egyaránt nagyon előnyös együttműködésre. Számunkra igen nagy jelentősége van ennek a kapcsolatnak. Megnyugtató érzés annak tudatában élni és dolgozni, hogy az acélgyártásnál használatos betétanyagokat, a vasöntéshez szükséges fedő- és öntőporokat, kéntelenítő porokat és egyéb nélkülözhetetlen alapanyagokat ezúton szerezhetjük be, valamint más segítséget is kapunk partnervállalatinktól. Valóban, - amint arra Langer elvtárs is utalt - nehéz lenne felsorolni ezen a helyen ennek a hasznos együttműködésnek minden területét, illetve az eddig elért eredmények egész sorát. Egy bizonyos, az együttműködő vállalatok vezetői és dolgozói, közös munkájuk tökéletesítése, eredményességének folyamatos növelése érdekében minden lehetőt megtesznek, s haladéktalanul teljesítik a vállalt műszaki, termelési, kereskedelmi és szociális feladatokat. Ezt a megállapodások gyakorlati eredményességét mérlegelő rendszeres értékelések is bizonyítják. Legutóbb a szóban forgó vállalatok képviselői az SZNF 40. évfordulója tiszteletére tett közös kötelezettségvállalásuk teljesítését értékelték. Erről az együttműködés szervezését, irányítását végző bizottság titkára, Miroslav Blazek mérnök tájékoztatott.- Bizottságunk álláspontját, véleményét tolmácsolom, amikor elmondom, hogy A vállalatok közötti együttműködés követendő példája mm Az együttműködési szerződés aláírásénál Ján Pirt elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára is jelen volt. (Vojtech Jasafi felvétele) a munkaszervezésben és egyéb területeken szerzett tapasztalatok kölcsönös cseréjét.- Néhány konkrét példával jellemezhetem közös munkánk hasznosságát - folytatta Langer elvtárs. - Megegyeztünk többek között abban, hogy a mi vállalatunk és a magnezitművek együttes beruházással Kalinov- ban egy üzemet létesít, ahol az égetéshez szükséges eszközöket gyártjuk, mindkét vállalat részére. Ebből a harmadik partnernek, a Kelet-szlovákiai Vasműnek is haszna van. Olyan jó minőségű tűzálló téglát kap tőlünk, amely a konverterekben végzett eddigi négyszáz olvasztás helyett nyolcszázat kis kibír. További példa, hogy a vasmű szükségletét az olvasztásnál szükséges finom agyagból a Michalovce melletti lelőhelyről fedezzük. Ezt eddig messziről, Nyugat-Csehországból szerezték be. így évente közel tizenötezer vasúti teherkocsi igénybevételét takarítják meg. Rengeteg előny, gazdasági haszon származik ebből az összefogásból, együttműködésből. Mindet felsorolni szinte lehetetlen lenne ilyen formában. Még azt szeretném elmondani, hogy időközben bővült az együttműködő vállalatok köre. Az eredetileg szerződést kötött vállalatokon kívül hozzánk társult a preáovi VUKOV Fémipari Kutató Intézet és a bratislavai Kerametal külkereskedelmi vállalat is. Közös munkánk eredményeit természetesen kezdettől fogva figyelemmel kíséri a Csehszlovák Állami Bank kassai fiókja. A gyümölcsöző, kétségtelenül nagy nép- gazdasági haszonnal járó együttműködés a szerződő vállalatok együttműködése egyre tökéletesebb, gyümölcsözőbb, minden partnervállalat számára hasznos és végső soron népgazdaságunk érdekeit szolgálja. A legutóbbi értékelés alapján számos példával bizonyíthatnám ezt. A fő figyelem elsősorban az egyes vállalatok műszaki, szellemi és más jellegű kapacitásának kihasználására, lehetőségeinek kölcsönös felhasználására irányul. Igen jelentős például a pótalkatrészek közösen szervezett gyártása, a műszaki berendezések kölcsönzése, valamint a speciális mérések területén folytatott együttműködés. Az elmúlt évben csaknem 5,9 millió korona értékben gyártottak olyan alkatrészeket a vállalatok, amelyeket korábban devizáért, importból szereztek be. A pre- §ovi VUKOV szakemberei a Kelet-szlovákiai Vasmű húsz dolgozóját oktatták ki az ipari robotok használatára, s ezek karbantartására. Megoldották a PR 32-es robot alkalmazásának a problémáját a tűzálló téglák szállításánál. A Szlovák Magnezitmúvek Banská Belá-i üzemében felújították a PR 16-os robottal működő présgépet. A bratislavai Kerametal külkereskedelmi vállalat kereskedelmi-műszaki dokumentációkkal látja el az érdeklődő vállalatokat, és segítséget nyújt a külkereskedelmi feladatok lebonyolításához. Figyelmet érdemlő eredményeket érnek el a szerződő vállalatok a szakemberképzés, az egészségügyi ellátás, az üdültetés stb. területén. Az elmondottak alapján is csak azt mondhatjuk: igen hasznos és követésre méltó együttműködésről van szó. K. G. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
