Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
£J szú 85. IV. 19. Megszűnt n HIRH lüBI TALPRAÁLLÁS EGY FELÚJÍTOTT BODROGKÖZI ÜZEMBEN Hallottam egy történetet a bodrogközi tejről, öt évvel ezelőtt leállították a királyhelmeci (Král’ovsky Chlmec) tejüzemet, mert már semmilyen szempontból nem felelt meg a követelményeknek. Elkezdték felújítását. Négy évig tartott. Az addigi alkalmazottak ezalatt szétszéledtek: voltak, akik naponta ingáztak Michalovcébe, s a mostani üzemigazgató, Holczreiter Mária irányításával az ottani tejüzemben tanultak-segítettek, másokat ideiglenesen a helyi és környékbeli üzemekben helyeztek el, s akadtak nők, akik nem vállaltak munkát a továbbiakban. Kevesen maradtak az üzemben. Huszonketten. A tej pedig naponta utazott Királyhelmec és Michalovce között. Hatvan kilométert oda és vissza. Itt begyűjtötték és felvásárolták, amott feldolgozták és újra visszaküldték az itteni és környékbeli üzletekbe. A „híres tejút“ négy évig létezett. Sok-sok megtett kilométer, ki tudja hány ezer liter üzemanyag vált martalékaivá. Más megoldás azonban nem igen kínálkozott, mert a közellátást valamiképpen meg kellett oldaniuk. Maradt a tejutaztatás és vele párhuzamosan az üzem felújítása. Az itt magadottaknak nem volt könnyű dolguk. Leginkább az nehezítette a helyzetüket, hogy a felújítási munkálatoknak nem akadt főkivitelezője. Egyedi gépeket vásároltak - szereléssel együtt, de más-más gyártóktól. Elképzeléseik végül is megvalósultak. Tavaly augusztusban újra termelni kezdett a helmeci tejüzem. És megszűnt a „híres tejút“. Tejfeldolgozás - üzemkapun belülről Március derekán jártam az üzemben. Holczreiter Mária elárulta, hogy már hetven alkalmazottjuk van, ebből két híján ötven a nő. A felújítás után kevesen tértek vissza. Hasonló helyzetbe kerültek, mint több környékbeli üzem. Új munkásokkal kellett újrakezdeniük, akiket Csehországba küldtek betanulni. Szinte minden jelentkezőt felvettek, s eleinte nem tudták megértetni velük, hogy a tejet mindenképpen el kell juttatni a közellátásba.- Még tart a munkások alkalmazkodása. - magyaráz az egy hónapja kinevezett igazgató. - Nagyon nehéz itt dolgozni! Hogy miért? Mert a napi megrendelést mindig el kell juttatni az üzletekbe, mert kötetlen a munkaidő, mert szombaton és vasárnap is be kell jönni, mert kevés helyen lehet csak csizma nélkül dolgozni. Sőt, az is nehezíti a dolgunkat, hogy az alkalmazottak túlnyomó többsége nő. Másnaponként váltakoznak, tizenkettőznek. Ha valaki bejön a műszakra, nem tudhatja, hogy mikor kerül haza. Mert olyasmi nem fordult elő, hogy másnap ne legyen tej az üzletekben. Többnyire a gépek mellett dolgoznak, ezek tisztítása, mosogatása is rájuk tartozik. Nálunk ugyanis a higiénia a legfontosabb, s ennek a betartása közelebb áll a háztartási munkákban jártas nőkhöz. Ide mindenki Nincs megállás a sajtkészitésben. Akik körültáncolják a kádat: balról Bajusz Jolán, Körmöndy Ilona, Juhász Irén és Juhász Lenke magával hozza a munkához való viszonyulását, ezeket kell közös nevezőre hoznunk.- De mit nyújt a felújított üzem az embereknek?- Jobb munkakörülményeket, és a kapacitásnövekedés nyomán javuló ellátást. Raktárhelyiségek híján teljes kapacitású üzemelésre még nem vagyunk felkészülve, de fokozatosan erre is nyílik lehetőség. Ilyenkor naponta 48 ezer liter tejét, nyáron 90 ezret vásárolunk fel. Huszonötezret sajtkészítésre, 20-30 ezret konzumtejnek használunk fel. Legtöbb tejet csütörtökön és pénteken juttatunk az üzletekbe. Most már nemcsak Helmec és környéke, hanem Nagykapos (Veiké Kapuáany) és a környező települések is felvásárlási és ellátási körzetünkbe tartoznak. Mivel sajtot is gyártunk, árucsere keretében könnyebben hozzájutunk a késztermékekhez. Merem állítani, felénk tarkább a sajtválaszték, mint Kassán (Kosice). De ezt az élet hozza így, és élünk a lehetőségekkel. Azután üzemszemlére invitál. Téglasajtok és emberek Tejet nem látok sehol, de elhitetik velem, ha belenézhetnék a tartálykocsi tankjába, a mögötte álló két hatvanezer literes tárolóba, vagy az elvezető csőhálózatba, biztosan találkozna a tekintetem a fehér nedűvel. Ennek híján Holczreiter Mária „Mindenki a munkához való viszonyulását hozta magával, ezeket kell közös nevezőre hoznunk“ csupán a tisztaságot, a rendet, a víztócsákban gazdag kövezetét, az automataberendezéseket, s itt-ott egy-egy ember jelenlétét regisztrálom. Csak a sajtkészítóben van mozgolódás. De itt sincsenek hatnál többen. Tizenkettő előtt pár perccel már a második kádat ürítik. Fürge kezek kapkodják ki a formákból a téglasajtokat, raklapokra helyezik őket és targoncán viszik a szomszédos sósfürdőbe. Februárban egy időre leálltak, most elég a tej, alkalmuk van hát behozni a lemaradást. Ezért nincs megállás. Bajusz Jolán, Juhász Irén, Juhász Lenke és Körmöndy Ilona, „táncolják“ körül a kádat. Szinte élvezet nézni munkájukat. Felkapaszkodom a magasabban elhelyezett tartaiyoK- hoz, ahol a sajthoz szükséges tej altatása, elöszárítása és szárítása folyik. Itt újra találkozom Kacsik György mérnökkel. A fiatal élelmiszeripari szakember, aki technológus az üzemben, korábban a laboratóriumban magyarázta a belépő, műveletközi és kilépő ellenőrzés fontosságát. Nincs régen az üzemben, most ismerkedik vele. Elméleti felkészültségét az itteni körülmények között próbálja kamatoztatni. Ha az üzem gyenge pontjaira vagyok kíváncsi, elég csak hozzáfordulnom.- Amit tanultam, az érvényes a gyakorlatban - fejtegeti mondanivalóját. - Hiányzik azonban a rugalmasság. Itt jól mutat minden. Mégis gondunk van a melegvízzel, a tárolással. Remélhetőleg fokozatosan megoldódnak. Már rájöttem: kezdő üzemben nemcsak termelni kell, egyéb gondokkal is kénytelenek vagyunk szembenézni. Minőség, mennyiség, higiéna, kapcsolat az emberekkel. Ez mind munkakörömbe tartozik. Két szék között ül a technológus. Tudja, mi kellene, s tudja, mi van a valóságban, összesen hárman vagyunk ebben a beosztásban, de most csak ketten végezzük a munkát. Elképzelheti, van hova ugrálnom, hogy mindent szemmel követhessek. Balogh Erzsébet „sajtmester“ irányítja a lent dolgozókat. Tőmondatokban válaszolgat. A régi munkát megszokta, a mostani könnyebb. Michalovcébe is járt. Vállalta, de hosszúnak tűnt számára az ingázás. Mégis itthon a legjobb. Aztán kigyúl egy lámpa és 6 máshova fordul. Utánalépek.- Itt érdemes jól dolgozni. - folytatja. - Szeretem a tejet, naponta három decit is megiszom belőle. Itt tisztább minden, nem úgy, mint régen a pincében. Több viszont az új arc, s a munkamenet még nem az igazi. Általában álmatlan éjszakáimon „járok" az üzemben. Azon töprengek ilyenkor, mi lesz másnap, kinek kell majd kedvére járnom, hogy minden jól menjen. „Csak akkor megyünk haza, ha minden meglesz“ Hogy kevés a sajttároló raktár, arról jómagam is meg-- győződhettem. De csomagológépből is egyelőre csak egy áll rendelkezésükre. Pertuk Edit kezeli, aki tavaly került ide az iskolából. Ezerszáz darabot csomagol be naponta. Ládákba rakja, majd kicipeli. „Nem nehéz?“ - szólok közbe. „Már megszoktam“ - válaszolja kapásból. Alkalmazkodási készségükről vall, hogy a szűkös raktárhelyzeten is enyhíteni tudnak. Zöldségesládákba rakják a kész sajtot. Hét darab fér bele, s ez olyan teher, amit még nők is emelhetnek. Nem kell kézzel rakni a sajtot a polcokra, elszállítás előtt meg újra kézzel kartondobozba csomagolni. Raklapra helyezik a ládákat, amit már targoncával egészen könnyű elszállítani. A sajtot ládákban viszik megrendelőiknek. Megtakarítják a kartondoboz árát, helyet nyernek a raktárban. Most azon töprengenek, hogyan lehetne alacsonyabb ládákkal megoldani a szállítást. Tízezer kellene belőle, félmillió koronáért le is szállítanák nekik. Ha több üzem érdeklődne iránta, még kevesebbe kerülne. Ebédszünetet a megkapóan berendezett kis étteremben tartunk. ízletes ennivaló, családias hangulat fogad. A falakon a nők kézimunkái láthatók, ideiglenes kiállításon, a helyiségben nyugodt otthonra emlékeztető légkör uralkodik. S mindez csak folytatódik, amikor a töltőállomásra, a zacskózó gép közelébe érünk. Itt most Liszkai Júlia, Katona Jolán, Borsos Ilona és Geh Elena dolgozik. Jó a kedvük, a közvetlenség megannyi példájával találkozom köztük.- Pedig ma „erős“ napunk van - szól valamelyik. - 26 685 liter tejet és 1200 liter negyedliteres csomagolású tejfölt kell leszednünk a szalagról, ládába rakni, majd a szomszédos helyiségbe juttatni. Liszkai Júlia a többiek nevében fűzi tovább a gondolatot:- Szeretjük a munkánkat, szeretünk a tejjel dolgozni. Nagyon vágytam már vissza az óvodából, s jó érzés, hogy munkánk nyomán a gyerekekhez is eljuthat innen a tej. Amikor leállt az üzem, nehezen szoktam meg máshol. Az a két év, míg visszajöttem, tizet is kitett az életemből. Megdolgozunk a pénzért. Most sem tudjuk, hogy ma mikor fejezzük be. Haza csak akkor megyünk, ha minden meglesz. Későn este. Tapasztalhattam, hogy a királyhelmeci tejüzem fokozatosan áll talpra. Az igazgató szerint még egy év, és kerékvágásba kerülnek. Aztán már eleget tudnak tenni a mennyiségi és minőségi követelményeknek. Hogy is mondta Holczreiter Mária? „Nagyon nehéz itt dolgozni! Mert...“ és felsorolta mi mindennel kell megbirkózniuk. Hát ezért lesz siker, ha véglegesen talpraállnak. Ennek az előszele már az üzemben van. J. MÉSZÁROS KÁROLY Telnek a ládák. A zacskózógép mellett Katona Jolán, Borsos Ilona és Geri Elena (Mol nár Já nos felvételei) s O) o o O) I« E 0 8 1 2. S' <3 'ü) is J£ I a
