Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-19 / 16. szám
5. IV. 19. A második világháború európai befejező hadműveletének, a berlininek különös volt a jelentősége. Berlin elfoglalásával véglegesen megoldódtak azok a legfontosabb katonapolitikai kérdések, amelyektől sok tekintetben függött Németország háború utáni berendezkedése és helye Európa politikai életében. A berlini hadművelet elgondolását fő vonalaiban már 1944 novemberében meghatároztuk a főhadiszálláson. Ezt a visztu- la-oderai, a kelet-poroszországi és a po- merániai hadműveletek idején pontosí- tottuk. A berlini hadműveleti terv kidolgozása során figyelembe vettük a szövetséges expediciós erők tevékenységét is. Ezek az erők 1945 márciusának végén és áprilisának elején elérték a Rajnát, és megkezdték az átkelést, hogy azután általános támadást indítsanak Németország központi körzetei ellen. A szövetséges erők főparancsnoksága közelebbi célként azt tűzte ki, hogy felszámolja a csapataival szemben álló ellenséges csoportosítást, és elfoglalja a Ruhr menti ipari körzetet. Ezután azt tervezte, hogy az amerikai és az angol csapatok az Elba felé, a berlini irányban fognak előrenyomulni. Ugyanakkor ki akarta bontakoztatni az amerikai és a francia csapatok déli irányú hadműveleteit, hogy elfoglalják Stuttgart és München körzetét, s kijussanak Ausztria, valamint Csehszlovákia központi körzeteibe. Bár a jaltai konferencián a szovjet megszállási övezet határát Berlintől jóval nyugatra határozták meg, s a szovjet csapatok az Oderánál és a Neissénél (Berlintől 60- 100 kolométerre) álltak, és felkészültek a berlini hadművelet megindítására, az angolok még mindig arról álmodoztak, hogy Berlint előbb kellene elfoglalni, mint ahogy a Vörös Hadsereg odaérkezik. Eisenhower, amikor 1945. április 7-én tájékoztatta a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságát a befejező hadműveletekre vonatkozó elgondolásról, kijelentette:- Ha Lipcse elfoglalása után úgy alakul a helyzet, hogy nagyobb veszteségek nélkül előrenyomulhatok Berlin felé, ezt fogom tenni. Én voltam az első, aki egyetértettem azzal, hogy a háborút a politikai céloknak megfelelően kell folytatni, és ha a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága úgy határoz, hogy a szövetségeseknek a Berlin elfoglalására irányuló erőfeszítései többet nyomnak a latban a tisztán katonai elképzeléseknél, örömmel valósítom meg e hadműveletre vonatkozó terveit és elképzeléseit. Március utolsó napjaiban az amerikai misszió útján Sztálin felvilágosítást kapott Eisenhowertól arra a tervére vonatkozóan, hogy a berlini irányban kijut az egyeztetett vonalra. Ebből a közlésből kitűnt, hogy az angol és amerikai csapatok további támadását északkeleten Lübeck körzetének elérése végett, és délkeleten, a Dél-Né- metországban levő ellenség megsemmisítése céljából akarják kibontakoztatni. Sztálin tudta, hogy a hitlerista vezetők az utóbbi időben aktív tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy megtalálják az angol és amerikai kormánnyal való különbéke megkötésének módját. Figyelembe véve a német csapatok reménytelen helyzetét várható volf, hogy a hitleristák nyugaton Deszuntetik az ellenállást, s megnyitják az amerikai és angol csapatok előtt a Berlinbe vezető utat, nehogy a Vörös Hadsereg foglalja el a várost. Hogyan is haladt az angol-amerikai csapatok támadása a Rajna körzetében? Közismert, hogy a hitleristáknak eléggé gyenge volt itt a védelme. Akkor azonban, amikor visszavonultak a Rajna mögé, erős ellenállást szervezhettek volna. De nem tették ezt. Mindenekelőtt azért, mert föerői- ket átdobták keletre, a szovjet csapatok ellen. Az angol-amerikai hadjárat kezdetén a németek 60 rendkívül legyengült hadosztállyal rendelkeztek nyugaton. Ezeknek az erőknek a harcértéke 26 feltöltött hadosztályénak felelt meg. A szövetségeseknek 80 teljes hadosztályuk volt, s közöttük 23 volt a harckocsihadosztály. Különösen nagy volt a szövetségesek légi fölénye. Légicsapásaikkal gyakorlatilag bármely körzetben, a földön és a levegőben egyaránt megtörhették az ellenség ellenállását. ' Georgij Konsztantyinovics Zsu- kov (1896-1974) kora ifjúságától, 1915-től katonai szolgálatban állt. A második világháború idején vezérkari főnők és a honvédelmi miniszter első helyettese, a leningrá- di, a nyugati, az 1. ukrán és az 1. belorusz front parancsnoka, valamint a Szovjet Hadsereg főparancsnokának helyettese volt. A háború után katonai körzetparancsnok, honvédelmi miniszterhelyettes, majd honvédelmi miniszter. ily módon az amerikai és angol csapatok könnyűszerrel küzdötték le a Rajnát, és lényegében ellenállásra nem találva szállták meg a folyópartot. Amikor a főhadiszálláson Sztálin megkapta Eisenhowernak azt a tájékoztatását, hogy Németország északkeleti és déli részén két csapást mér, s az amerikai csapatok a berlini irányban megállnak a kijelölt vonalon, mint a kötelezettségeit megbízhatóan teljesítő emberről nyilatkozott róla. Ez a vélemény azonban elhamarkodottnak bizonyult. Március 29-én a főhadiszállás parancsára ismét Moszkvába érkeztem, magammal hozva frontomnak (az 1. belorusz frontnak - a szerk.) a berlini hadműveletre vonatkozó tervét. E tervet márciusban dolgozta ki a fronttörzs és a frontparancsnokság, s valamennyi elvi kérdésben megfelelt a vezérkar és a főhadiszállás elképzeléseinek. Aznap késő este Sztálin magához rendelt kremli dolgozószobájába. Egyedül volt. Kevéssel érkezésem előtt ért véget az Állami Honvédelmi Bizottság tagjaival folytatott tárgyalása. Csöndesen, az asztalra fektetett kézzel, mintha csak folytatná az imént befejezett beszélgetést, mondotta:- Nyugaton véglegesen összeomlott a német arcvonal, és a németek láthatóan nem tesznek semmit, hogy megállítsák az előrenyomuló szövetséges csapatokat. Közben valamennyi fontos irányban erősítik a velünk szemben álló csoportosításaikat. Itt a térkép, nézze meg a német csapatokra vonatkozó legújabb adatokat. Megszívta a pipáját, majd folytatta:- Úgy gondolom, súlyos harcok következnek... Azután megkérdezte, hogyan értékelem az ellenséget a berlini irányban. Adataink szerint a németeknek itt négy hadseregük volt. Ezek állományába mintegy 90 (köztük 14 páncélos és gépesített) hadosztály, 37 önálló ezred és 98 önálló zászlóalj tartozott. A későbbiekben megállapítottuk, hogy a berlini irányban körülbelül egymillió embert, 10 000 löveget és aknavetőt, 1500 harckocsit és rohamlöveget, 3300 harci repülőgépet összpontosítottak, magában Berlinben pedig egy 200 ezer fős helyőrséget alakítottak. A háború folyamán még nem volt dolgunk olyan hatalmas és jól megerősített várossal, mint amilyen Berlin volt. A város csaknem 900 négyzetkilométernyi területen feküdt. Szerteágazó föld alatti létesítményei lehetővé tették az ellenséges csapatoknak, hogy széleskörűen manőverezzenek. Felderítő repülőink hatszor készítettek légi felvételt Berlinről, a hozzá vezető útvonalakról és védelmi övezetekről. A légi felvételek, a zsákmányolt iratok és a foglyok kikérdezése alapján részletes vázlatokat, helyszinrajzokat, térképeket készítettünk, s ezekkel századig bezárólag elláttuk a csapatokat, a parancsnokságokat és a törzseket. A műszaki csapatok elkészítették a városnak és környékének pontos kicsinyített mását, amelyet a támadás megszervezésével, a Berlin elleni általános rohammal és a város központjában vívott harccal kapcsolatos kérdések tanulmányozása során használtunk fel. Elhatároztuk, hogy csapásunkat hajnal előtt két órával mérjük. 140 légvédelmi fényszórónak kellett váratlanul megvilágítania az ellenség állásait és a roham objektumait. A hadművelet előkészítése idején a résztvevőknek bemutattuk a fényszórók hatásosságát. Mindenki az alkalmazásuk mellett foglalt állást. Alaposan megvitattuk a harckocsihadseregek alkalmazását. Minthogy a seelowi magaslatokon igen erős volt a védelem harcászati öve, elhatároztuk, hogy a harckocsihadseregeket csak e magaslatok elfoglalása után vetjük be az ütközetbe. A berlini csatát a német fövezérség a keleti arcvonal döntő csatájának tekintette. Hitler a csapatai lelkesítésére szolgáló április 14-i kiáltványában írta: „ Előre láttuk ezt a csapást, és szilárd frontot állítottunk elébe. Az ellenség kolosszális tüzérségi tűzzel találja szembe magát. Gyalogságunk vészteségeit pótoljuk a megszámlálhatatlan mennyiségű Volkssturm magasabbegységekkel, kötelékekkel és egységekkel, s ezek erősítik az arcvonalat. Berlin a németeké marad...“ És mégis, miben reménykedtek a hitlerista vezetők a Németország számára oly válságos pillanatban? Keitel mondotta kihallgatásakor: ,,1944 nyarától Németország azért folytatta a háborút, hogy időt nyerjen, abban reménykedve, hogy a különböző államok, a különböző hadvezérek, hadseregek. és flották által viselt háborúban, a különféle erők kombinációja következtében bármikor teljesen megváltozhat a helyzet. Folytattuk tehát a háborút, s vártuk azokat az eseményeket, amelyeknek be kellett volna következniük, de nem következtek be.“ Berlin eleste előtt Hitler már nem számíthatott semmiféle fordulatra, s kiadta a jelszót: ,,Jobb, ha Berlint átadjuk az amerikaiaknak és az angoloknak, mint ha az oroszok kezére jut.“ A berlini ütközet fordulóponthoz érkezett. Május 1-re valamennyien végezni akartunk a berlini csoportosítással. Az ellenség, bár már a végét járta, tartotta magát, védett minden házat és pincét, minden emeletet és háztetőt. E fanatikus ellenállás ellenére harcosaink egyik lakótömböt a másik után foglalták el. Kuznyecov, Berzarin, Bogdanov, Katukov és Csujkov tábornokok csapatai egyre közelebb kerültek Berlin szívéhez. 1945. április 30/ emlékezetes nap a szovjet nép számára a fasiszta Németországgal vívott harcának a történetében. Ezen a napon, 14 óra 25 perckor a 3. csapásmérő hadsereg csapatai elfoglalták a Reichstag nagy részét. A Reichstagért igen véres csata folyt. A hozzá vezető utcákat erős épületek fedezték, amelyeket szervesen bekapcsoltak a berlini védelem központi, kilencedik szektorába. A Reichstag környékét elit SS- egységek védték, mintegy 6000 ember, harckocsikkal, rohamlövegekkel és tüzérséggel ellátva. A Reichstagot a megerősített 150. „Idric- ki“ hadosztály (3. csapásmérő hadsereg) rohamozta meg egy tapasztalt tábornok, V. M. Satyilov, a Szovjetunió Hőse irányításával. E hadosztályt a hadsereg 23. harckocsidandára és más egységei támogatták. E történelmi jelentőségű rohamot személyesen figyelte Kuznyecov hadseregparancsnok, aki állandó összeköttetésben volt velem. Április 30-án 15 óra körül felhívott harc- álláspontomon és örömmel jelentette:- Vörös zászló leng a Reichstagon! Hurrá, marsall elvtárs!- Drága Vaszilij Ivanovics - feleltem -, szívből gratulálok neked és valamennyi UMbr ********************************************************* RÉSZLETEK GEORGIJ ZSUKOVNAK, A SZOVJETUNIÓ MARSALLJÁNAK EMLÉKEK, GONDOLATOK CÍMŰ VISZ- SZAEMLÉKEZÉS-KOTETÉBÖL katonádnak e nagyszerű győzelemhez. Ezt a történelmi jelentőségű tettet soha nem felejti el a szovjet nép. És mi a helyzet a Reichstagban?- A felső emeletek néhány szegletében és a pincében még harcolunk - jelentette Kuznyecov. Május 1-én este a megmaradt 1500 német megadta magát. Teljesen megtisztítottuk a Reichstagot az ellenségtől. A Reichstag parancsnokává a 150. hadosztály egyik ezredparancsnokát, Fjodor Matvejevics Zincsenkót nevezték ki. Berlinért életre-halálra folyt a harc. Hazánk távoli tájairól, Moszkvából, a hős Sztálingrádból és Leningrádból, Ukrajnából, Belorussziából, a Baltikumból, a Kaukázu- sontúlról s a többi köztársaságból jöttek idáig harcosaink, hogy leszámoljanak azokkal, akik hazánk szabadságára törtek. Mennyi gondolat fordult meg a fejünkben azokban a boldog percekben! Emlékeztünk a Moszkva alatti súlyos ütközetre, amelyben hősiesen helytállva nem engedték be az ellenséget fővárosunkba, magunk előtt láttuk Sztálingrád be nem hódoló romjait, a súlyos ostromot álló hős Lenin- grádot és Szevasztopolt, amint egymás után veri vissza a dühödt hitlerista csapatok rohamait. Emlékeztünk a kurszki győzelemre, lerombolt falvaink és városaink ezreire, a háború szörnyűségeit bátran viselő népünkre, s azokra, akik a fasiszta hordák áldozataivá váltak. És most, utunk végén, láttuk, hogy népünk szenvedései, áldozatai nem voltak hiábavalók - porrá zúztuk a fasiszta Németországot, győzött igaz ügyünk! Május 1-én már csak a Tiergarten és a kormánynegyed maradt a fasiszták kezén. Itt állt a Birodalmi Kancellária, amelynek udvara alatt volt Hitler főhadiszállásának óvóhelye. Ezen a napon Martin Bormann a következőket írta naplójába: ,,Birodalmi Kancelláriánk romokban hever.“. Krebs gyalogsági tábornokot, a német szárazföldi haderő vezérkari főnökét május i-én 3 óra 50 perckor előállították a 8. gárdahadsereg harcálláspontjára. A tábornok bejelentette: felhatalmazták, hogy felvegye a közvetlen kapcsolatot a Vörös Hadsereg Főparancsnokságával és tárgyalásokat kezdjen a tűzszünetről. 4 órakor V. I. Csujkov tábornok távbeszélőn jelentette nekem, hogy Krebs tábornok közölte: április 30-án 15 óra 50 perckor Hitler öngyilkos lett. Csujkov azonnal be is olvasta Goebbelsnek a szovjet főparancsnoksághoz intézett levelét. Ebben a következő állt: ,,A körünkből távozott Führerünk végakarata szerint felhatalmazzuk Krebs tábornokot az alábbiakra. Közölje a szovjet nép vezérével, hogy a mai napon, 15 óra 50 perckor a Führer önként megvált életétől. Törvény adta joga alapján a Führer minden hatalmát - az általa hátrahagyott végrendelkezés értelmében - Dönitzre, rám és Bormannra ruházta. Én felhatalmaztam Bormannt arra, hogy kapcsolatot teremtsen a szovjet nép vezérével. Ez a kapcsolat elengedhetetlen azon két nagyhatalom közötti béketárgyalásokhoz, amely a legtöbb veszteséget szenvedte. Goebbels.“ Goebbels leveléhez csatolták Hitler végakaratát, mely az új birodalmi kormány névjegyzékét is tartalmazta. A végrendelkezést Hitler írta alá és tanúk hitelesítették (Keltezése: 1945. április 29-én 4 óra). A közlés fontosságára való tekintettel helyettesemet, Szokolovszkij hadseregtábornokot nyomban Csujkov tábornok harc- álláspontjára küldtem azzal a feladattal, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a német tábornokkal. Szokolovszkij olyan utasítást kapott, hogy követelje Krebs tábornoktól a fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Közben kapcsolatot kerestem Moszkvával és távbeszélőn Sztálint kértem. A nyaralójában tartózkodott. Az ügyeletes tábornok jelentkezett, s közölte velem:- Sztálin éppen aludni tért.- Kérem, ébresszék fel. Az ügy sürgős, nem halaszthatjuk holnap reggelre. Sztálin hamarosan a távbeszélőhöz jött. Jelentettem a Hitler öngyilkosságáról kapott közleményt, Krebs bejelentését és javasoltam, hogy a tárgyalások felvételével Szokolovszkij tábornokot bízzuk meg. Kértem további utasításait. Sztálin így válaszolt:- Eljátszotta hát Hitler kisded játékait. Kár, hogy nem sikerült élve elfognunk. Hol van a holtteste?- Krebs közlése szerint máglyán égették el.- Közölje Szokolovszkijjal, hogy a feltétel nélküli kapituláción kívül semmiféle tárgyalásokba sem Krebsszel, sem más hitle- risátával nem bocsátkozhat - utasított a főparancsnok. - Ha semmi rendkívüli nem jön közbe, reggelig ne csöngessen, szeretnék egy kicsit pihenni. Holnap nálunk május elsejei díszszemle lesz.
