Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
D oktor James Naismith, a Keresztény Dolgozók Főiskolájának (ma Springfield College) anatómiai tanára 1891 decemberének egyik napján a tornateremben furcsa dolgot mutat társainak, diákjainak: a szemben lévő falakra bizonyos magasságban őszibarackok szállítására használt kosarakat helyezett el, azokba kellett betalálni a futball-labdával. A játéknak, amellyel az őszi-téli hónapok folyamán hiányos testmozgást akarta pótolni diákjainál, szabályai is voltak, ezek már a következő év elején megjelentek az iskola újságjában. Az első mérkőzést két hónappal később játszották - diákok a tanárok ellen, s a diákok 5:1-re győztek. Egy év múlva Providence városában vaskarikára erősített, hálóból készített kosarat állítanak elő, majd a következő esztendőben a futball-labdát is felváltja a Overman Wheel Co. által gyártott kosárlabda. Az új játék, a kosár labda (basket ball - ahogy 1921 - ig két szóba írták) egyre népszerűbb lesz, főleg a főiskolások, egyetemisták körében, s hamarosan elindul hódító útjára. Elsőként Mexikóban mutatkozik be... majd az eltelt csaknem egy évszázad alatt meghódítja, elbűvöli az egész világot. A játékszabályok története A Naismith által megalkotott játék alapja kezdetben öt alapvető tényezőből és tizenhárom alapszabályból állt. A kosárlabdának két alapfeltétele volt: fedett helyiségben kell játszani és pontot nem erővel, hanem ügyességgel kell szerezni. Ezáltal a kosárlabda kivételnek számít a labdajátékok között. A naismithi „sajátosságok", alapfeltételek az eltelt idő alatt megőrződtek, még akkor is, ha a játékszabályok gyakran változnak. A kosárlabda Amerikán kívül más kontinensen is terjedni kezdett, s ott bizonyos változtatások is létrejöttek. Nem léteztek nemzetközi versenyek, így nem volt szükség arra sem, hogy egységesítsék a szabályokat. így viszont a sportág nem kerülhetett be a nevezetesek közé. Tartott mindez 1932-ig, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség megalakulásáig. A FIBA júniusban Genfben rendezett kongreszminden félidőre a 10 csapatszemélyit: utána minden hibát két dobással büntettek. Sőt, érvényt kapott a fokozatos büntetés, a „három a kettő ellen" szabály; abban az esetben, ha találatot értek el, még egy dobást ítéltek javára. A legújabb rendelet értelmében már hét csapatszemélyi után elkövetett hibáért dobhat az ellenfél büntetőt, s tavaly októbertől bevezették a három pontot érő kosarat. Ennyit ér a kosárabroncs közepétől 6,25 méterre lévő sávtól vagy annál távolabbról elért találat. A dobás után nem mérnek újabb 30 mp-et (ennyi állt rendelkezésére egy-egy csapatnak a támadásra). Ezek a módosítások a játék ütemének fölgyorsítását, a magas játékosok előnyének csökkentését szolgálják. A szabálykönyv mindig idejében és helyes intézkedésekkel reagált a kor szelleme követelményeire, hű maradt Naismith eszméihez. ményröl: ,,A döntőt, amelyet késő délután játszottak, vízözönszerű eső nehezítette. A játék színvonalára ez igencsak kihatott. A kosárlabda a pontosság és az ügyesség sportja: ha a játékosoknak korcsolyázniuk kell a csúszós pályán, ha a legnagyobb nehézségükbe kerül birtokolniuk a nyálkás labdát, ha az rendre kicsúszik a kezükből, sajnos, a minimálisra csökken egy ilyen jelentőségű mérkőzés máskor szikrázó lendülete. Itt is ez történt.“ Az említett tudósítás szerzője, Robert Perrier a döntő után találkozott a kosárlabda atyjával, s beszámolt annak véleményéről is: ,,Nagyszerű, de elárulok magának valamit, amit én előre láttam, a latin kosárlabda közeliti meg a legjobban. Az amerikai edzők, akik figyelemre méltó szakemberek, eltorzították az eredeti ötletemet.“ Kicsik és nagyok 1947-ben Prágában volt az első hivatalos FIBA-torna, amelyen megjelentek a Szovjetunió játékosai. Korkija és Ko- nyev rövid horogdobásaival szemben nem volt ellenszer, Busnel - a FIBA jelenlegi európai elnöke távpli kétkezes dobásaival szétzilálta az ellenfelek védelmét. Ez volt az az időszak, amikor a horog- és tempódobások egyfajta kis forradalmat jelentettek a kosárlabdában. A krónikák szerint az új Európa-bajnok, a Szovjetunió játéka rendkívüli volt, sok újat hozott. A horog- és tempódobások a világ minden részén ismertté lettek. A kétkezes dobások kiválóságait elfelejtették, Arvidas Sabonis kimagaslik a valóságban csöppet sem kicsi társai közül szusán megállapították az első nemzetközi érvényű szabályokat: minden csapat 5 játékosból és 2 cserejátékosból áll, akik kétszer kapcsolódhatnak a játékba. Minden kosár és sikeres szabaddobás után középről folytatják a játékot, amelyet egy fő- és két másik bíró irányit. Az olimpiai játékok idején zajló kongresszusok azóta sok változást hoztak a játékszabályban. Két fontos szempontot viszont mindig szem előtt tartottak: a védelem és a támadás egyensúlyát, a magas játékosok fölényének csökkentését. A legtöbb módosítást a berlini kongresszus hozta: a tartalékjátékosok számát ötre növelte, három időkérést engedélyezett, minden sikeres kosár után a játékot az alapvonal mögül folytatták, bevezették a támadó és védő térfelet, 10 mp alatt kell a labdát a félpályán túlra vinni, kipontozódik a négy hibát elkövető játékos. Volt még egy szabály, amely viszont soha nem lépett életbe; az, hogy a kosarasokat magasság szerint két kategóriára osszák, 190 cm-en aluliakra és felüliekre. Berlin után hosszú szünet következett, a legközelebbi találkozóra csak 12 év múlva kerülhetett sor. 1948- ban Londonban igen fontos változások születtek: a büntetötérfélén a támadót illető 3 mp-es szabály, választási lehetőség a játék utolsó három percében. Elkerülhetetlen volt ugyanis valamit tenni az ügyben, hogy megakadályozzák a sportágra nézve igen veszélyes taktikát, a labda hosszú ideig tartó birtoklását. Megoldást 1956-ban találtak, a 30 mp-es szabályban. München után sok helytelen törekvés, sportszerűtlen taktika kezdett érvényesülni, ezért 1974-ben bevezetik labda a kosárban avagy egy sportág, amely meghódította a világo Az első olimpiai döntő A népszerűség ellenére sokáig tartott, amig a kosárlabda helyet vivott ki magának a legnagyobb sportrendezvény, az olimpia műsorán. 1936-ig kellett várnia... Igaz, az 1904-es St. Louis-i olimpiai játékokon bemutatóként nemzeti főiskolai tornát rendeztek a szabad ég alatt, majd két évvel később a Madison Square Gar- denben lejátszották az első kosárlabdatornát. Az első nemzetközi szintű rendezvény színhelye Párizs volt 1919-ben, s a krónikák szerint ez nyitotta meg az utat a világbajnokság és a sportág olimpiai elismerése előtt. 1936. augusztus 14-én zajlott le Berlinben az első olimpiai kosárlabdadöntö. Az Egyesült Államok csapata nyerte meg, legyőzve Kanadát 19:8 arányban. Másnap a francia L Equipe elődje, a L A- uto sportnapilap szerény, kéthasábos alcímet szentelt az eseménynek az első oldalon, s ez bizony jócskán eltörpült Németország Magyarország ellen vízilabdában elért döntetlenje mellett. A L A- uto különtudósítja így számolt be az eses az egykezes dobások vették át a főszerepet az egyre gyorsuló, dinamikusabb sportágban. Ekkor alakult ki az az alap, amelyre napjaink kiválóságainak játéka épülhetett. Amikor közel 34 évvel később Prága ismét EB-t rendezett, már egész más kosárlabdát láthattak a nézők, mint egykor. Jöttek a magasak a két méteren felüliek a testmagasság fontos tényező lett a technika fejlődésében is. Ahogy a játék előrelépett, az erőknek és a magasságnak egyre nagyobb szerepe lett a lepattanó labda megszerzésében, a kosárra tartó labda bepöckölésében. Ennek a felfogásnak teljesen eleget tett az elmúlt évtized két nagy, minden poszton alkalmazható játékosegyénisége, az olasz Meneghin és a jugoszláv Csoszics. Kétségtelen, hogy a testmagasság nagyon fontos tényező ebben a játékban. Sok kísérletre került sor, hogy korlátozzák a magasság nyújtotta előnyöket. A kosárlabda javára és színvonala mellett szól, hogy minden szabály, amely ‘<0 2 S' <D 0) 15 > 0) •2, **r * CO ■*— 4M </> 2 o ü> (fi 0) 4) H» > ? £ ü L. i 2 r 'to < C v</> 'O ca 03 ^ S 2 a testmagasság korlátozását célozta, arra kényszerítette a magas nőket és férfiakat, hogy elsajátítsák a sportág minden csínját-bínját. A ma középjátékosai jóval többet mozognak, mint elődeik, több és változatosabb feladatot látnak el. S be kell ismerni, hiába a velük szemben alkalmazott korlátozások, a „kicsik" helyzete egyre nehezebbé válik, ahhoz, hogy nemzetközileg is megállják helyüket, szinte művészeknek kell lenniük a 220 cm magas Tkacsenko, Sabonis, vagy a 225 centis Mu-Thieng és a többiek mellett. Kosárlabda nőnemben A Buckingham Grand School néhány fiatal tanárnője már napok óta azon törte a fejét, miért hall kiabálást a Springfield College tornaterméből. Olyannyira kiváncsiak voltak, hogy beléptek az ajtón... Az első kísérlet nem volt valami meggyőző. Tény, hogy a kosárlabda indulásától kezdve egyesek szerint túlságosan keménynek tűnt a nők számára. Sokan megpróbálkoztak új szabályokkal - ez.e- ket 1898-ban tették közé. A női kosárlabda tehát hosszú ideig nehezen fejlődött. Szerencsére, lassacskán rájötA magyar Németh Ágnes (jobbra) a világ egyik legmagasabb női játékosa tek, hogy nem érdemes a játékot kétféle szabállyal művelni, s a női kosárlabda azóta tökéletesen hasonult a férfiak játékához. Ennek ellenére - bár az első női EB már 1938-ban Rómában, a VB Santiago de Chilében 1953-ban lezajlott - 1976-ig, a montreáli olimpiáig kellett várni ahhoz, hogy a nők is megszerezhessék az olimpiai rangot. Azt jelenti ez, hogy többé semmi különbség nincs a férfi és a női sportág között? Ha a szabályokat és a versenyek rendezését illetően ez így igaz, de a nézet hamis, ha magát a játékot tekintjük. Mert itt van például a testalkat problémája. A kosárgyűrű a férfiaknál és a nőknél egyforma magasságban - 305 cm - van, s mivel a nők igencsak kisebbek, bizonyos akciók számukra eleve lehetetlenek. Nemzetközi téren most már mindennapi a férfiaknál a két méteren felüli testmagasság, a nőknél viszont elég ritka. Jelenleg csak négy ilyen van: a szovjet Szemjonova (210), Judasa (205), az olasz Rufano (201) és a francia Scheff- ler (202). A magyar Németh Ágnest, a világ egyik legjobbját egy centi választja el a két métertől. A női kosárlabda jelenleg két iskolára, a nyugatira és az ázsiaira oszlik. Az előbbi a magas testalkatra, az utóbbi a gyorsaságra, az ügyességre épít. Sajnos, tartani kell attól, hogy a nyugati stílus végül is meghonosodik - ezt tapasztaljuk az utóbbi években -, s ez megfosztja a női kosárlabdát egyik vonzerejétől. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a női kosárlabda már megkapta rangját. James Naismith minden bizonnyal csodálkozva látná, hogy az általa -1891 -ben sok télen unatkozó ifjú számára - feltalált játék a világ első női sportja lett. URBÁN KLÁRA &ÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10, telefon 309, 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság: 550-18, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében, 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon. 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Őszibarack helyett
