Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-05 / 14. szám

NŐI DOLGOK Két újdonsült menyecske be­szélget:- Te mit adsz a férjednek, ha nem ízlik neki a főztöd?- Mit adnék neki? A kalapját, meg a felöltőjét... DORGÁLÁS Az üzletvezető dorgálja a be­osztottját:- Magát ki fogom rúgni. Olyan, mint a fiam!- De hiszen akkor...- Igen olyan, mint a fiam. Szemtelen, veszekedős és lusta! JOBB Megkérdik Pistikétől:- Milyen volt a fél évi bizonyít­ványod?- Három pofonnal jobb, mint ta­valy ... VENDÉGLŐBEN Érdeklődik a vendég: Gulyást ehetnék?- Igen - feleli a pincér de én inkább bécsi szeletet ajánlanék, mert az üzemi ellenőr éppen azo­kat az adagokat ellenőrzi... ÖRÖMÖK Fehérék a második gyereküket várják. Arról tanakodnak, hogy na­gyobbra kellene cserélni mostani, egyszobás lakásukat. Beszélgeté­sük közben besettenkedik Pistike, a kisfiúk, és kajánul így szól hQz- zájuk:- Hibába okoskodtok, apu. A gyerkőc a nagyobb lakásban is megtalál minket. MÁSNAP- Mondd, mit mondanak neked az üzemben, hogy a nagy ivásza- tok után másnap sohasem mész dolgozni?- Mit tudjam én? Hiszen mon­dom neked, hogy másnap soha­sem megyek be... PANASZ-Tegnap kiírtak betegállo­mányba, és ma szörnyű baj tör­tént velem.- Micsoda?- Megbetegedtem... BÍRÓSÁGON- Mondja, ön törvényes há­zasságból született?- Hát.. félig-meddig.- Hogyhogy?- A papám nős volt, az anyám viszont hajadon... SZILÁNKOK A ROHÁŐBÓL A női könny olyan, mint az árvíz. Minden akadályt elmos. Ha a férj elégedett lenne önmagával, ritkábban vitat­kozna a feleségével. A szexbombákat legjob­ban az idő teszi ártalmat­lanná. Képzeljük el, milyen áldá­sos csend honolna a földön, ha csak az beszélne, aki ért is a dolgokhoz... A hazug legnagyobb bün­tetése az, hogy nem képes senkinek sem hinni. Az elhallgatott igazság gyakran veszélyesebb a ha­zugságnál is. A kapzsiság és a boldog­ság még sohasem fért meg egymás mellett. Az Írónak általában két nagy vágya van. Fiatal korá­ban szeretné megismerni a világot. Idős korára pedig azt akarja, hogy ót ismerje meg a világ. Nem tudta tovább nézni a hibákat. Inkább behunyta a szemét, és elfordult. Nálunk mind több az olyan focista, aki a fejét csak az átigazolási időszakban hasz­nálja. Sz. J. fordításai KIRÁNDULÁSON Gusztika újságolja a mamájá­nak, hogy a kiránduláson ivott a patak vizéből.- Abból a piszkos vízből ittál? - kérdezi ijedten az anyja.- Igen, mami, de ne félj. Utána lenyeltem egy kis szappant is... ~Z-: 'Kví/uf- Felkérhetem a feleségedet egy táncra?- Te jó ég! Hát itt van? (Kallus Zoltán karikatúrája) OKOSABB- Nem értem, Guszti, miért nem vetted föl az üzembe Szabót. Okos. szolid ember.- Tudom, de Szabó valamikor a feleségem első férje volt. Aztán elvált tőle. S én nem szeretem, ha a beosztottam okosabb, mint én. H/lUorm ORVOSNÁL Egy fiatal hölgy kopog be a pszichiáterhez.- Kérem, az elmúlt hét végét az egyik üdülő­ben töltöttem a szerelmemmel. Azóta mindig el­vörösödöm. Még akkor is, ha egyedül vagyok. Mire az orvos:-Tudja mit, hölgyem? Pró­báljon gondolni valami másra... Rámenős védő (Gossányi Péter rajza) A hét vicce Két író beszélget:- Igaz, hogy Feri új színdarabot írt, és ő lesz a rende­zője is, meg az egyik szereplője is a darabnak?- Igaz, de ahogy elnézem a próbákat, Feri kénytelen lesz néző is lenni... OKTATÁS Tanítás. A pedagógus ma­gyaráz:- Az az ember, aki belátja, hogy nincs igaza, és ezért visszalép, okos. S minek nevezzük az olyan embert, aki akkor is enged, amikor igaza van?- Jelentkezik Jenőke:-Tanító néni, azt az embert férjnek nevezzük... KÖSZÖNET Sopánkai találkozik a kezelőor­vosával.- Doktor úr, mindent köszönök önnek. Az a gyógyszer, amit előírt, nagyszerű. Három nap alatt rend­behozott, ismét makkegészséges vagyok! Mire az orvos:- Valóban? Akkor mától én is beveszem... Szuhanek, Oravec és Cimrmanné egy­más után dőltek ágynak, végül Borovicska osztályvezető is elkapta a náthát. Hrajnoha majdnem pánikba esett, egyedül maradt az egész osztályon. A telefonok megállás nélkül csörögtek. Az egyik helyről a jelentést sür­gették, máshonnan amazt követelték. Amikor már végképp nem tudta, hogy mitévő legyen, felhívta valamelyik beteg munkatársát, de rendre elutasították.- Lázas vagyok - méltatlankodott Cimr­manné. - Hagyjon békén és az igazgatóhe­lyettes is a jelentésével. Járvány van, ha nem tudná.- Menj te is orvoshoz - ajánlotta neki Szuhanek. Meglátod, kiír. Legalább meg­pihensz.- Sajnos, makkegészséges vagyok panaszkodott Hrajnoha. - A járvány legki­sebb nyomát sem érzem.- Hogyan lehetséges ez, ember! - hitet­lenkedett Oravec -, hiszen kíméletlenül az arcodba köhögtünk. Sőt, már magas lázam volt, amikor egy kanállal ettem veled. El kell kapnom a járványt, morfondírozott magában Hrajnoha. Legjobb lesz, ha felszál­lók a zsúfolt villamosra, ott minden második ember beteg. Ha ott sem kapom el a náthát, akkor sehol. A villamoson óvatosan körülhordozta a te­kintetét.- De rég nem láttalak - ölelgette agyra- főre egykori iskolatársát, Ász Ottót, aki vörös orrát törölgette, és kitartóan köhögött.- Ne marháskodj, öregem - hárította el amaz. - Elkapod a náthát. Annál jobb, gondolta magában Hrajnoha és még aznap meglátogatta az osztályveze­tőjét. Virágot és narancsot vitt neki, pedig ki sem állhatta. Titkon azt remélte, hogy a főnö­ke vírusai csak leveszik a lábáról.- Olyan a fejem, mint egy tűzgolyó, és IVAN KULHÁNEK: Járvány izzadok, mint a gőzgép - hörögte nagy nehezen az osztályvezető.- Nem értem - hajolt közelebb Hrajnoha, és teli torokkal s: 3dte a levegőt, szaporán cserélgette főnöke homlokán a borogatást. Mindent elkövetett, hogy elkapja a náthát. Addig okvetetlenkedett a betegágynál, hogy a főnöke is megunta és szépen megkérte, hogy hagyja már békén. Ezt követően Hrajnoha betért egy élelmi­szerboltba és szándékosan kiszemelte azt az elárusítónőt, aki szemmel láthatóan beteg volt. Készakarva csomagolatlan holmit kért, és lelki szemeivel látta, hogy a vírusok ho­gyan vándorolnak át az árura. De csak nem akart beteg lenni. Kétségbeesetten dolgozott, ellátta öt em­ber, az egész betegállományban levő osztály munkáját. Rendes határidőben elintézett mindent, sőt, elővette az „elpíhentetett“ ak­tákat is abbeli reményében, ha túlfeszíti erejét, végtére is csak megbetegszik. Elin­tézte a következő negyedévben esedékes ügyeket, de csak nem akart beteg lenni. Munkatársai közben egymás után felépül­tek és munkába álltak. Mintha nehezteltek volna Hrajnohára. Az osztályvezető egysze­riben rájött, hogy Hrajnoha nincs kellőkép­pen kihasználva, át kell helyezni. Oravec jó barátja volt, egy üveg bor mel­lett elmondta neki, hogy mit beszélnek a háta mögött.- Ember, miért nem játszottad meg a be­teget, miért törted magad - korholta barátját. - Ezzel bebizonyítottad, hogy egyetlen em­ber elláthatja az egész osztály munkáját, beleértve az osztályvezetőt is. Pedig éppen most akarta idehozni az unokahugát iktató­nak. Csodálkozol, hogy haragszik rád? A szerencsétlen Hrajnoha belátta, hogy a fránya náthaláz miatt, amely következete­sen elkerülte, kiközösítette magát az osztály­ról. Haladéktalanul benyújtotta felmondását. Az osztályvezető sajnálkozva, de alig lep­lezett örömmel elfogadta a felmondást. Min­denesetre kedvező véleményezéssel bo- csájtotta útjára. Végső soron nem feftétlenül fontos, hogy az unokahuga közönséges ikta­tóként kezdje, ha megüresedett Hrajnoha jól fizetett előadói állása. Palágyi Lajos fordítása ÚJ SZÚ 22 1985. IV. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents