Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
óta öreg házunk minden lakója vikendezni jár, vidéken tölti a hétvégét. Pénteken délután felkerekednek lakásaikból és kirajzanak a szélrózsa minden irányába. Autón, vonaton és repülőgépen, vastagtalpú turistabakancsban vagy utcai csizmában, gyalogosan, sót siléce- ken elhagyják otthonukat. Szombaton és vasárnap üresen, hidegen és elhagyatottan áll a ház, némán, az élet minden jele nélkül, mintha elátkozták volna, s az átok beteljesült. Ilyenkor senki nem törli le ablakairól, nem olvasztja fel meleg leheletével a jégvirágokat. Az idei kemény tél mostohán bánik velünk... Házunk fűtője a nénikéjét látogatja. A szekesztöségben elmélkedtem délidőn és télidőn. Péntek volt, s én még nem tudtam, hová utazom. Jó lenne itthon maradni, a szorgos hét után nagyot pihenni, forró vízben fürödni, a tévé előtt lustálkodni, de - a következőkből kiderül, miért! - ez tehetetlen. Miért éppen ezen a hétvégén lenne lehetséges, ha máskor lehetetlen volt? A házban a héten olyan szóbeszéd járta, hogy a fütő nénikéje levágja az egyik hízót, disznótorra készülnek. Amennyiben a hír igaz, földi erő nem marasztalja a fűtőt a városban. Személyében a sors keze játszik velünk. Reménykedésem s a vele járó kételyek rövidesen eloszlottak. Nincs más lehetőség, utazni kell. A vidéki vikende- zésnek ezen a hétvégén sincs számomra alternatívája, ahogy az emberiség számára nincs alternatívája a békének. A Hviezdoslav téren találkoztam Kamilla nénivel. Mindketten haza igyekeztünk. Kamilla néni sítalpakat vitt a vállán, bő mellét oldalzsák vászonpántja keresztezte, mint nehéz fegyverük szíja a katonákat. Pamutharisnyás lábán piros-fekete műanyag sicipö. Az idős hölgy elszántnak látszott, eltökéltnek, mint aki nehéz döntés után határozott és megnyugodott-Utazunk, Kamilla néni...? - kérdeztem a sorstárs meleg közvetlenségével.- Megyünk..., a hír igaznak bizonyult, szombaton meglesz a disznótor...- Amúgy is elment volna - véltem avatottan -, a pinceablakon át megfigyelték a gyerekek, hogy már tepertőt evett, és a törkölypálinkája is elfogyott.- Tudom... - válaszolta szórakozottan Kamilla néni Bigéné látta reggel, ünneplőbe öltözve jött megrakni a kazánt. Jött s már ment is, alig időzött, a kilences gyorsra sietett. Ment előkészíteni a disznótort. ..- Maga síel? - kérdeztem lakótársamat és kétméteres léceire sandítottam.- Nem. De megtanulok - jelentette ki elszántan. - Beiratkozom egy tanfolyamra és megtanulok. Egyszer talán még versenyezni is fogok...!- Nagyon egészséges sport..., gyönyörű vidékeken, szélvészként siklik az ember, srvitva fütyül körülötte a levegő...- Megunta a nővérem, hogy hétvégén hozzá járok - közölte kissé panaszosan hónapok óta minden víkendet nála töltöttem. Már nem volt beszélnivalónk, nem tudott mit főzni, valósággal megutáltuk egymást...!- Jó ötlet a síelés... - biztattam az idős hölgyet amíg hó lesz, megoldódik a hétvégek problémája... Beszélgetve ballagtunk hazafelé. A házunk előtt szivmelengetöen ismerős kép fogadott. A háromgyerekes család útra készen állt az úttest közepén. Későn születtek a gyerekek, az asz- szony negyven múlt, az apa ötven felé közeledett, amikor az első fiú világra jött. Aztán még két lány érkezett, évente, egymás után. A férfi elnehezedett, nagyapás külsőt öltött, az asszony pedig megőszült, míg fiuk elérte a kamaszkort. A menetkész csoportban a gondterhelt, nyugdíjas férfi állt elöl. Fején széles, füles szörmesapkát viselt, afülvédöt lehajtotta és zsinórját maslira kötötte álla alatt. Vállán nagy tömött hátizsák, kezében görbebot, lábán hatalmas filcbotos. Hosszú, hideg útra készült fel, erősen beöltözött. Mögötte az asszony, ijedt szemű, töpörödött, kopott barna nercbundában, hátán valamivel kisebb hátizsák, mint a férfié. Kezében tömött bevásárlószatyor és hegymászófokos. Nyomukban a három gyerek, libasorban, nagyság szerint. Hátizsákjuk is eszerint kisebbedig akárcsak műanyag hócsizmájuk, kezükben turistabot. A kamaszfiú derekára hegymászókötelet csavartak, a nagyobb lány pedig hótalpakat vitt a vállán. A legkisebb mellén nagy távcső lógott, kezében nájlontasak, benne termoszban forró tea. Nagy teljesítményre szerelkeztek ff fel. Nyugtalan csoportjuk útra készen topogott az úttest közepén.- Indulnak, szomszéd úr?! - kérdezte Kamilla néni barátságosan.- Eljött az ideje - mondta határozottan az expedíció feje -, a radiátorok alig langyosak.- S az úticél? - kérdeztem őket. - Merre lesz?- Északnyugat felé... - gyorsan szólalt meg az asszony és gondterhelten férjére pillantott -, a Kiskárpátokon keresztül. .. Ha ránk esteledik, éjjeli szállást kérünk, mindenhol vannak jó emberek. Mi... a menetelésünk alatt szociális eset vagyunk - jelentette ki meggyőződéssel, és a gyerekekre mutatott. Azok nyugtalanul topogtak, turistabotjukkal a havat kapálták, mint a hámba fogott, jóvérű fiatal csikók. Hallván, hogy szociális eset lesznek, hetykén felszegték a fejüket. Apjuk megszemlélte őket, harcba induló seregeit a fővezér, majd kiadta a parancsot.- Indulunk! Előre...! - Megfontolt, súlyos léptekkel kilépett a Duna-part felé. Libasorban haladó csoportjuk nemsokára eltűnt a saroképület mögött.- Egyvonalban mennek, ahogy a dar- vak repülnek melegebb vidékekre - nézett utánuk Kamilla néni beievénültek a gyerekáldásba, de megvédik őket a hideg elől... Lakásomba érve megállapítottam, hogy a fűtőtestek hidegek. Éreztem, hogy a szoba is hűlni kezd. A jégvirágok néhol tompa, máshol ragyogó fényben, de illat nélkül pompáztak az ablakokon. A fűtőnk nénikéje Malacky mellett lakik. Falun él az öregedő, módos parasztasszony, egyedül. Ha meghal, mindenét unokaöccse, a fűtőnk örökli. Ezért tölt nála minden hétvégét. Segítségére van, körülrajongja, hízeleg neki, és vasárnap esténként sok jó falattal megrakodva tér vissza a fütóházba. Két napig természetesen nem fűt, vasárnap este kezdenek melegedni az öntöttvas fűtőtestek. A fűtési idény kezdetén boldog gyanút- lanságunkban semmit sem tudtunk a fűtő nénikéjéról. Az első hétvégén kihűlő fűtőtestekre csak legyintettünk; lustálkodik a betyár fűtője, gondoltuk. Enyhe októbervége volt, erősen és melegen sütött a nap, a Duna-parton felöltő nélkül, hajadonfővel sétáltak az emberek. De a következő héten beborult, szelek támadtak és lehűlt a levegő, házunk ódon falai egyszerre nyirkos hideget leheltek. Először a háromgyerekes családapa kezdett kiabálni az udvaron, és görbebotjával fenyegetően hadonászott. A meghökkentő nyitány után sorra jöttek a kietlen hétvégék, didergést, köhögést és náthát hoztak. A fűtőtestek fagypontra hűltek, hiába légtelenítettük őket, nem szeleitek, víz sem kotyogott bennük. Egyre több lakó átko- zódott az udvaron és a háromgyerekes atya megbotozni készült fűtőnket. Nyilvánosan panaszkodni kezdtünk, telefonálgattunk és küldöttségeket menesztettünk. Hivatalokba jártunk, protekciót kerestünk. Időnként némi biztatást is kaptunk, de az illetékesek általában csak a vállukat vonogatták. Fútenek a házban, kérdezték, van fűtőnk? Igen, válaszoltunk, van... hétközben fűt is...! Mit akarunk hát...? Hogy hétvégén is fütsön, kiáltottuk. Felmerült a kérdés: van-e joga hétvégi pihenőre? Nincs, válaszoltuk azonnal. Nem biztos, hangoztatták fenntartásukat, hátha mégis..., ki tudja... ?! Különben is, mit tegyenek vele, ha olyan makacs? Imádja a nénikéjét, ennyi az egész! örüljünk, hogy legalább hétközben fűt! A hétvégi melegre való jogunkat elismerték, de segíteni nem tudtak. Magát a fűtőt kezdtük hát megkörnyékezni, majd ostromolni. Felelősségre vontuk, korholtuk és fenyegettük. Keményen a lelkére beszéltünk. Először alig akart velünk szóba állni, de sarokba szorítottuk. Védekezve elmondta, hogy a nénikéje mennyire magányos lélek, bizonyára elveszne nélküle, valóságos szociális eset (mint a menetelő háromgyerekes család, ha leszáll az éj, gondoltam). Kötelessége róla gondoskodni. Főzni segít neki, fát vág és befűt, állandóan tüzel nála, különben talán meg is fagyna, szegény! Hát mi..bömbölte a háromgyerekes apa, és a gyerekek...?!- Utazzanak el - ajánlotta erre a fűtő -, vikendezzenek...! Kamilla néni hisztérikusan felkacagott és pokolravalónak nevezte öt. Esküdö- zött, hogy ha nem fűt, majd ö befűt neki. De a fűtő megmakacsolta magát, öszvér természete lehetett vagy talán valóban annyira imádta a nénikéjét. Leesett a hó, jöttek a metsző decemberi szelek és a dermesztő fagyok. A végzet hatalma betelt felettünk, kiteljesedett, jeges lehelete volt. A fűtő pénteken eltűnt, és hétfőn lerágott libacombokat, füstölt kolbászvégeket és illatos szalonnabőrkéket dobált ki a pince ablakán. A nyitott kazánajtón kisugárzó, rötvörös fényben stampedlizett és mustáros pohárból borozott. E tényeknek rövidesen hírük ment a város állattársadalmában, hétfő reggelenként néhány kóborkutya és borzas szőrű macska jelent meg házunk előtt, napokig ott maradtak. Türelmesen várták a fűtő falatozásainak eredményét és mohón felhabzsolták a libacsontokat, kolbászvégeket és szalonnabőrkéket. Még dacoltunk a sorssal, kitartottunk és nem utaztunk. Akkor kezdtünk utazni, amikor egy különösen hideg éjszakán Bige úr, az első emeletről kitakarózott és reggelre lefagytak a lábujjai. Nem volt mit tenni, utazni kellett. Meglátogattam a szülőfalumat, Kamilla néni pedig a nővérét. A háromgyerekes család vidéki sógorukhoz menekült. A látogatás azonban balul ütött ki, mert az erősen anyagias és számitó sógor, meglátva a házába tóduló városi rokonságot, szívinfarktust kapott. A hátsó traktusi, nyugdíjazás előtt álló könyvelő rendszeresen Karlovy Varyba utazott, ivott híres gyógyvizéből, végigsétált a promenádon, majd felült a legközelebbi gyorsra és vasárnap estére éppen hazaért. A ház vadásza, egy marcona geológus, autóba ültette feleségét és két gimnazista fiát, vaddisznóhajtásra vitte őket a hegyekbe. De a családi hajtások eredménytelenül végződtek, mert a kemény télben a vaddisznók lejöttek az erdőből, a város perifériájára merészkedtek, sőt - emlékezetes eset volt - egy fiatal kan a Carlton kávéházba is betért, de nem szolgálták ki, elkergették. Hiába hujjogott a geológus családja, hogy a marcona vadász felé tereljék a vadakat, egyetlen vaddisznóval sem találkoztak. Más lakók Kassára vagy Prágába repültek, nyilvános szórakozóhelyeken, bárokban és éjjeli lokálokban ütötték agyon a hétvégét. Sajnos, gyakran huligánok és utcalányok kezei közé kerültek, és vasárnap este halálosan elfáradva, kifosztva, sokszor megverve és megalázva vergődtek haza. A fűtő nénikéjének puszta léte esendó- séget, bűnt és nyomort terjesztett közöttünk. Furcsa szóbeszédek és legendák indultak az öreg házról, s a járókelők megborzongtak, mikor ködös hétvégeken sötét élettelen ablakaiba néztek, és meggyorsították lépteiket. A nyitott konyhaablakon lenéztem az udvarra. Arcul csapott a hideg levegő, aztán az orromba mart. Kamilla néni ment át az udvaron, síleceivel a kapu felé tartott. Hallottam, hogy a geológus golyósfegyvere závárját csattogtatja, autója útra készen állt a ház előtt, nemsokára indulnak a vaddisznók után. A lépcső- házból Bige úr sántikált ki, bőröndöt cipelt, nyomában a felesége, ismeretlen okokból napernyőt és strandtáskát vitt a kezében. A háromgyerekes család azóta Lamacs környékén menetel. . Uramisten, hol töltsem a hétvégét? A hálózsákomban talán kibírnám a lakásban! Víkend a hálózsákban, tréfáltam magammal fanyarul. Aztán elvetettem az ötletet, két napig nem kuporoghatok hálózsákban! Kassán már mulattam, Prágában is áttáncoltam két éjszakát, vidéki városba pedig nem érdemes menni, tömény unalom. Megérintett és elbágyasztott az árvaság kora, mely Íme, megérkezett. S akkor zseniális gondolat villant belém. Egészen felvillanyozott. A fűtő nénikéjéhez megyek, fogadjon a házába hétvégére! Vettem öt szál piros szegfűt, vonatra szálltam, sötétedés előtt már a nénike háza előtt sétáltam. A fűtőnk, vígan fütyü- részve fát vágott az udvaron. Ahogy benéztem a kapun, meglátott.- Nicsak, szerkesztő úr...! - örvendezett. - Mi járatban a nénikém falujában? Mondom, hivatalosan vagyok itt, de nincs hol aludnom, szállást keresek.- Meghálhat Amálka néninél - invitált jósziwel -, jólelkú, aranyos teremtés, meglátja, ha megismeri... Amálka néni bágyadt lelkületű, fekete ruhás idős asszonyság, általában összekulcsolva tartja a kezét, mintha imádkozna. Mint később kiderült, valóban állandóan az imádkozás hangulatában él. Vallásos, jámbor természetű. Templomjáró és fohászkodó lelkű, s nagyon erkölcsös, áhitatos. Jó szívvel fogadott, asztalhoz ültetett, vacsorát adott. Lakomáztunk, iszogattunk, beszélgettünk. A fűtőnek segítettem megfenni a nagykéseket. Amálka néni elmondta, hogy Vili, a fűtő, nagyon jó fiú, erkölcsös és jóravaló; dolgos és gondos vele szemben, sokat szorgoskodik a ház körül, jóformán egyetlen támasza, ezért egyszer majd örököse lesz.- Vilike nagyon lelkiismeretes - biztosított melegen. Vilike libacombot rágott és szélesen mosolygott. Másnap kétmázsás disznót öltűnk. Segítettem a böllémek, vizet hordtam, kolbászhúst őröltem, hurkát töltöttem. Igyekeztem megszolgálni a vendéglátást. Közben sokat ettünk, iszogattunk. Vilivel letegeztük egymást, s együtt utaztunk haza vasárnap délután. Közben erősen furdalt a lelkiismeretem, úgy éreztem, bűnt követek el, házunkkal szemben.- Minden hétvégén velem jöhetsz - ígérte jószivűen Vili -, Amálka néninél mindig van számodra hely! Bensőjében jó fiú volt, mégis elárultam őt. Előtte azonban sokat vajúdtam, mérlegeltem, szenvedtem. Ablakomból néztem, ahogy bevonul az udvarra a három- gyerekes család. A papa medveként cammogott, a mama alig vonszolta magát. Egy erdészházban éjszakáztak és az asszony nercbundáját megrohanta és összetépte az erdész harcias borzebe. Kamilla néni nem tért haza, sizés közben kificamította a bokáját, vidéki kórházban ápolták. A Karlovy Varyba utazgató könymmM MHtiS) dBflf WjBjk m£M j/^R ^^^3g§9 Hl jhbhI ^^^bHEÍ HBI j^H H §M& ® 9K^ Hm? nfl» R0^ lm B® mii §H& I velő gyorsvonata napig a nyílt pály könyvelő rengetee este ért haza. A rt disznó helyett lel kecskebakot, és b lési engedélyét. A ka néninél disznót den lakója számár sokat hozott. Lelkiismereti v; vetült a jövő nyug gyes érzéseket o váltam, meghason földi jóban dúskált zsölök, lakótársair vednek és veszély lesz, míg el nem j< önzésem és ei bekerültek felelős: zösségi érzésemr delembe kezdtek i egymással. Becsületemre li zösségi érzés gyö Komoly, megfor ka néninek. Becsű hivatkoztam. Böb hogy az unokaöo minősíthetetlen S2 középületek - iskc vatalok - falára, é: nül káromkodik. A pózik és napokig I nős kéjmámorban gyökön. Ha Így menthetetlenül... A közösségi ér megrágalmaztam ' Azon a hétvégéi visszatért a néniké moltak róla, hogy tepertőt eszik. Ser combot nem kapi a kóbor kutyák és előtt, kedden csalc Megbizonyosodt ban indultam el, e2 nőm tovább. A következő lev< Amálka nénit, hog viszonyba kevered rosi özvegyasszoi apasági keresetet i velet aláírtam, mini Erre fel Vili mán lent házunkban, ke cébe és befütött, mi Sikerem akkor I utazik Amálka néi hogy az imádsá a szűrét, végleges: A ház lakói sert a megváltozott k örömmel csökkent' saikat. A háromg csak a Zergehegyr rekek kiszánkázták rult arccal megtérte A legkisebb meg leszünk már szódé- Nem... - válás -, valami csoda tör sok kora a tavasz jé fölül. A köz ügyének e nyolitottam a csőd? Ezúttal a bokafic milla nénit küldterr mellett - fűtőnk ne pattant idős hölgy^ Amálka néninek, he ajánlatokkal üldözi visszautasítani, me gátlástalanul rámei tatlan Megtört har hogy látogatásáról segítséget kért. Fűtőnk péntek c de este visszatért, és újságpapírból fe A lakásokban szint azon a hétvégén.. Sajnáltam Vilit, , kább. Dehát... a t előtt. Nemsokára tam. Hírül hozták, udvarán egy cse özvegyember hasc a sors! Ha fútönl kötelességét, időv: örököl. De felelőtl ellen a végzetet, sőt öröksége is ve Házunk azonba hétvégeken is él. tatlan a hőség. Izzadunk, várjuk I
