Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
LELÖVIK, UGYE ? Jut eszembe az ismert film - A lovakat lelövik, ugye - apropóján a kérdés, miután végigjárom a Karikás fácántelepet.- Igen, a fácánokat lelövik - hangzik az egykedvű válasz a gondozónőktől, akik számára a fácánnevelés és azok lelövése a világ legtermészetesebb dolga. - Hiszen azért is keltetjük, neveljük őket, hogy ősszel puskavégre kerüljenek. Ezen sem megbotránkozni, sem elcsodálkozni nem szabad: bár sajnáljuk őket, de hát ez a dolgok rendje. Igen, sajnos vagy nem sajnos, de ősidők óta ez a dolgok rendje. Bármenynyire is állatbarát vagyok, e szerint az elfogadott rend szerint próbálom megközelíteni a témát: fácánt nevelni, kemény valutával fizető nyugati vadászokkal lelövetni, s a lelőtt fácán húsát szintén kemény valutáért eladni. Szóval: üzletelni! S az üzlet, főleg, ha valutát hoz, talán még sosem volt annyira népgazdasági érdek, mint manapság. Miért lenne épp kivétel a vad, a fácán. Sőt, a vad nemcsak hogy nem kivétel, hanem már évtizedek óta hagyományosan jó pénzforrás. De itt álljunk meg egy kis kitérőre.-A Karikáspusztán lévő fácántelepben mi elsősorban nem üzletet, pénzt látunk, hanem magát a fácánt - mondja Hlavaj Zoltán mérnök, az Állami Erdőgazdaság kékkői (Modry Kamen) igazgatóságának dolgozója. - Mert számunkra nem az a fő cél, hogy lelövessük a madarakat, hanem elsősorban az, hogy fenntartsák az állományt, hogy környékünkön is életben tartsuk a fácánfajt. Ezek egy állatbarát számára - aki még a legyet is némi lelkifurdalással üti agyon - meglehetősen szimpatikus mondatok. Mert a beszélgetésünkből később kiderül az is, ami nem titok, ám figyelmeztetni rá mégsem árt, hogy egyre inkább veszélyben vannak a vadon élő állatok. Köztük a fácán is. Sót, ha nem lenne Szlovákiában három nagy fácántelep — az egyik Palárikovóban, a másik Hlohovecben, a harmadik a Bátorfaluhoz (Bátorová) közeli Karikáson -, akkor bizony olyan ritka vad lenne napjainkban a fácán, mint a fehér holló. Több oka is van a fácán rohamos pusztulásának. Csak néhányat említve: a mezőgazdasági területek vegyszerezése, a földeken a rengeteg mezőgazdasági gép zavarja az állatkák nyugalmát, az utakon sok a gépjármű, amelyek szintén tizedelik a fácánokat (is)... Persze, az éremnek most is két oldala van. Az egyik: ne mútrágyázzunk, arassunk kézi kaszával, járjunk gyalog - és akkor lesz rengeteg fácán. Vagy: tegyük ahogy eddig tettük, és kihalnak a mezei vadak. Első hallásra is érthető, világos, hogy egyik űt sem járható. Hogy azt a bizonyos arany középutat kell megtalálni. Nos, ezt az arany középutat jelenti a Karikáson létrehozott fácántelep is. A közel húsz éve létező farmon kezdetben összefogtak száz fácántyúkot és kakast. És azóta zárt környezetben történik a szaporítás. Nem kis ráfordítással, anyagi befektetéssel. Ahhoz túl gazdagoknak kellene lennünk, hogy egyebek mellett az ilyen fácántelepeket is állami dotációból tartsuk fenn. így aztán megint következik az arany középút. De ne vágjunk a dolgok elébe. Nos, a 365 hektáros fácántelep Bátorfalu fölött, dombos, nagyon szép erdős környezetben található. Az alapállomány kétezer darab. Ezt ugyan évről évre felfrissítik, de legalább ennyit mindig meghagynak szaporítás céljából. Az alapállományból 1700 a tyúk s háromszáz a kakas. A tyúkok évente 65-70 ezer tojást produkálnak. A tojások keltetését azonGyöngytyúk tenyésztésével is foglalkoznak (A szerző felvételei) ban már nem bízzák az, anyákra. Az eddig természetes folyamatba belép Victoria, az olasz keltetőgép. És nevéhez híven győzedelmeskedik - az esetek (tojások) többségében. Huszonegy napon belül fácánfiókák dugják ki a fejüket a tojásokból. A Victóriába betett tojásokból ugyan sok eldobható, de még így is 40-45 ezer kis fácán látja meg a napvilágot. Pontosabban, az első napokban az izzók fényét. Mert a fácánanya szárnyai helyett az adja nekik az éltető meleget. A kritikus nyolchetes kort a nyári állományból 35-40 ezer éli meg. A szakemberek szerint ez nagyon szép arány. A gondozónők szerint szintén, hiszen a kicsi fácán nagyon, de nagyon kényes állat.- Kényesebb, mint a csirke - mondja Ivanics Mária gondozónő. - Óvni kell őket mindentől, elsősorban az esőtől. Az eső a legnagyobb ellensége a kicsiknek. De sok velük a munka egyébként is, babusgatjuk, majd nyolchetes korukban világgá engedjük őket. Igaz, ez a világ meglehetősen szűk. Bár nyolchetes koruktól, amikor kiengedik őket a fácántelepről, már nincsenek kerítések közé zárva, a fácánok ösztön- szerúen megérzik, hogy a környező dombok erdőségein túl ne merészkedjenek. Ezek a dombok, erdők viszonylagos védelmet, biztonságot nyújtanak számukra. Az életösztön és az erdőgazdaság szakembereinek jóvoltából a legtöbbje életben is marad. Mindaddig, amíg meg nem szűnik a fácánok kilövésére vonatkozó tilalom. Mert akkor aztán...- Valóban lelőjük őket, bár csak egy részüket - mondja Hlavaj Zoltán. - Az évi 35-40 ezres állományból háromezret meghagyunk jövő évre, 12-15 ezret kiengedünk a szabadba, a többit pedig a környező erdőgazdaságoknak adjuk el. A nálunk maradt 12-15 ezerből aztán ősszel 5200-at lelövünk. Hogy ez sok-e vagy kevés? Nos, megütjük a világátlagot. Mert általában az a gyakorlat, hogy egy-egy idény során az állomány 33 százalékát szabad kilőni. Mi is így tesz- szük. A többire égetően szükség van ahhoz, hogy a faj fennmaradjon. Hogy természetes környezetben is szaporodjanak. Mint már említettem, a fácántelep költséges szaporító állomás. Persze, ha akarva akaratlanul pusztítjuk az állatokat, akkor elengedhetetlenül szükséges az ilyen telepek fenntartása. De mivel ehhez pénz kell, hát természetes, hogy ezt a pénzt maguk a fácánok „hozzák“ - önmaguk érdekében. Az évi ötezerkétszáz fácán kilövése és húsuk eladása meghozza ezt a pénzt. A fácán kilövése akkor hoz igazán sokat a konyhára, ha külföldi vadász kapja puskavégre. A Tatratour utazási iroda szervezésében ősszel kisebb-na- gyobb létszámú vadászcsoportok érkeznek hazánkba, így Karikásra is. Az egy vadászati nap során elejtett fácánok számától függően 80-100 korona közötti összeget fizet a vadász. Egyetlen lelőtt madárért. S csupán azért, hogy lőtt, hogy célba talált. Mert a nyugati vadász magát a fácánt nem viszi, nem viheti haza, az továbbra is az erdőgazdaság tulajdona marad. Erre szokták mondani, remek üzlet. Csakhát, sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy ezzel a remek üzleti lehetőséggel nem nagyon tudunk élni. Hlavaj Zoltán mérnök panaszkodik, hogy egyre kevesebb a nyugati vadász. Hogy szívesebben járnak Lengyelországba és Magyarországra. Pedig félő, ha ettől a jövedelemtől elesünk, akkor ezt a fácánok sínylik meg. Mert eddig az 5200 lelőtt fácánból, ha nyereség nem is, de legalább annyi jövedelem származott, ami a fácántelep fenntartásához elegendő volt. Fedte a kiadásokat. A helyzet egyre inkább kritikusnak mutatkozik. Hosszú lenne az okokat elemezni, maguk az erdőgazdaság szakemberei is - legalábbis amikor erről beszélgetünk - csak találgatnak, ám úgy tűnik, ahhoz, hogy a vadászok ide jöjjenek szükség van a megfelelő infrastruktúrára is. A vadászaton kívüli színvonalas kiszolgáló létesítményekre. Ahol szórakozhatnak, pénzüket költhetik. Ezekkel pedig - a nagykürtösi járásban - bizony hadilábon állunk. Hogy mit hoz a jövő, nehéz lenne megjósolni. Ami biztos - a járás és a környék területén a fácán és a nyúl kihaló félben van. Ha nem lenne fácántelep ^ már nem lenne fácán sem. És félő, ha nem lesz vadász - pénz! - akkor ez be is következhet. Vagy mégsem?... Jó lenne hinni,' hogy mégsem! ZOLCZER JÁNOS A fácán kényesebb mint a csirke MÉLTÓ KÖRNYEZETBEN- Városunkban gazdag hagyományai vannak a polgári szertartásoknak, egyre többen vesznek részt a testület különböző rendezvényein - mondotta Bende István, a Komáromi (Komárno) Városi Nemzeti Bizottság alelnöke. - Ezért nem véletlen, hogy szertartástermünk szűknek bizonyult. A város vezetőit már régebben foglalkoztatta a gondolat: egy újabbra, korszerűbbre és nagyobbra volna szükség. A régi kis terem a városháza épületében volt, ezért mérlegelték, hogyan lehetne az épületen belül megoldani a szertartásterem kérdését. Alapos megfontolások után született a döntés: a tószomszédságban levő, amúgy is lebontásra szánt lakások helyén kell létrehozni. A Schwarc házasár elkészítette a terveket, s ezek alapján láttak hozzá a munkákhoz.- Tudtuk, nagy fába vágjuk a fejszénket - emlékezett a kezdetekre Bende istván. - Egy új épület elkészítése bizonyára egyszerűbb lett volna, mint a régi teljés felújítása, de úgy gondoljuk, megérte a fáradságot. Invitált, nézzük meg a termet, melyet a közelmúltban adtak át.- Ez volt a régi terem - magyarázta kísérőm, miután ajtót nyitott. - Most már csak előcsarnokként szolgál. Néhány, virágokkal szegélyezett lépcső vezet az új részbe. A szertartásterem boltíves ablakait ritka, a járásban egyedülálló művészeti alkotások, Mester Péter festőművész munkái díszítik, az ó alkotása a falon függő gobelin is. A sarokban értékes orgona. A városi és a járási építőipari vállalat, valamint a hajógyár dolgozói kitettek magukért. A bratislavai művészeti központ munkatársainak egyszerű, ízléses berendezése ünnepélyessé teszi a termet. Mi mindent szerveznek ebben a teremben?- Körültekintően szervezzük meg lakosaink élete jelentős eseményeinek megünneplését - mondotta Szoroka Magda, a polgári ügyek testületének titkára. - Tavaly például 31 alkalommal összesen 306 kisbaba névadóját tartottuk, 206-nak pedig a szülők kívánsága szerint egyéni ünnepséget szerveztünk. örvendetes, hogy ezekre a kedves összejövetelekre egyre többen jönnek el a családtagok közül. A testület tagjai meghívót küldenek a szülők munkahelyén működő szakszervezeti bizottságoknak, hogy az örömteli eseményen a munÚJSZÚ 8 1985. III. 1. JÉ :0 C £■ *> E c 5 ő N ‘5T > X
