Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
E zt a kérdést két házaspár sorsán keresztül fogalmazza meg a szerző. Rég túl vannak a mézesheteiken, talán már ahhoz is hozzászoktak, hogy kapcsolatukban a kötést nem az érzelmek, hanem a számítás és az anyagi megfontolások jelentik. Káló Flórián - a színmű szerzője - elsősorban színészként ismert, a budapesti József Attila Színház tagja, s tavaly pályafutásának harmincadik évfordulóját ünnepelhette. Színmüveket a hetvenes évek elején kezdett írni, Az ön családjában minden rendben van? s a hagyományos realista színházi iskola képviselője. Talán éppen ezért játsszák, szeretik hangjáté- kpit, színműveit, tévéjátékait külföldön is. A Vecerni Brno Szatirikus Szin- ház idén január 10-én mutatta be Négyen a parkban című vígjátékát, Frantisek Stier és Ida Vries fordításában. A mai Magyarországon játszódó darabot Jaroslav Fért rendező, Jan Pestál díszlettervező közreműködésével állította színpadra. A brnói társulat idén ünnepli alapításának huszonötödik évfordulóját, s ezzel a darabbal sikeresen gazdagította repertoárját. Bár Jaroslav Fért nem specialistája a magyar színműveknek, hiszen csak a második magyar darabját rendezte, nyilatkozatában szólt arról, hogy ez a darab is mesterien megirt, amely a klasszikus vigjátékírók teremtette hagyományokra épül. Elsősorban Feydeau iskolája érződik a szövegen. Szinte teljes bizonyossággal megállapítható a nézők reagálása, így minden társulat számára sikert jelent. Bemutatásuktól nem lehet különösebb gondolati vagy formai újításokat elvárni, hiszen elsősorban az igényes szórakoztatás a céljuk. A brnói társulat az idén megrendelésre kerülő magyar kultúra napjait köszönti ezzel az előadással. ALES MORÁVEK A cademica Instropolitana. Két férfitenyér nagyságú táblán olvasható a felirat. A reneszánsz épület formáival együtt nyúlfarknyi szöveg idézi a múltat, önkéntelenül gyűrűzni kezd a gondolat, végtelenül lassuló körkörös hullámmozgással, min a viz, amikor sima felszínén kő hatol át. A reneszánsz Közép-Európa égyik legrégebbi egyetemének épületében van Szlovákia egyetlen színművészeti föikolája. Ellentétben más közép-európai szakosodott művészeti főiskolákkal, itt karonként tagozódva, de közös pedagógiai irányítással tanulhatnak a dramatikus művészetek „tanoncai". Színház, film, tánc... színészek, rendezőki dramaturgok, operatőrök, vágók, korreográfusok, táncosok, operaénekesek készülnek hivatásukra. xxx- Nézd, az a kő Mátyás király idejében került a helyére. Ez az épület, maga a történelem - jegyzi meg valaki a felvételizők figyelmét terelgetve, izgalmat oldó szándékkal. A kis csoport tekintete egy pillanatra elréved, majd mind a hatan ismét önmagukba temetkeznek. Vallomásra aligha lehetne bírni bárkit is közülük. Talán már tizedszer kérdezik meg társaiktól, milyen számot kaptak. Könnyen kideríthető, hogy alfabetikus sorrendben osztották a számokat. Furcsa ez a látszólagos névtelenség, hiszen a főiskolán „valakik“ tudják, kit „takar“ egy-egy szám. Amikor valakit szólítanak, szinte mindegy, hogy nevet vagy számot mondanak. Mégis, legalább az elfogulatlanság látszatára ad a főiskola. Mindenki az izgalom, a feszültség oldálán „fáradozik“ Meglepő, hogy a felvételizők többsége dohányzik. Kevesebben vannak, akik önmagukba fordulva, várakoznak. Leülni nincs hova, s az idő haladtával egyre merevebb, fáradtabb lesz a láb. A nagy számok „tulajdonosainak“ nem a legbiztosabb rajt egy színészi tehetségvizsgán. Vannak, akik nem várakoznak egy egész délelőttön át. Kiszámítják, hogyha a vizsgabizottság tiz-tizenöt percet szán egy pályázóra, akkor mikor kiálthatják a számukat. A később érkezők is bemehetnek, vita ebből sincs. Néhányan magánszámokkal szórakoztatják, vagy próbálják megfélemlíteni sorstársaikat... xxx Százhúzból hatan. A felvételizők aránya idén sem tükrözte Szlovákia lakosságának nemzetiségi összetételét. A vizsga második felében nincsenek magyar nemzetiségű pályázók, hiszen mind a hatan a bratislavaiakkal és a nyugat-szlovákiaiakkal felvételiztek. A minisztériumi irányelvek alapján a főiskolán évente két magyar nemzetiségű színészjelölt tanulhat, ha megfelelő tehetséget bizonyítanak a négylépcsös felvételi vizsgán. A három szakaszból álló tehetségvizsgán túljutottak sem lehetnek biztosak a dolgukban, hiszen nem biztos, hogy a júniusi műveltségi tesztet megoldják. Ezért is jó, hogy az idén választhatott a bizottság. A tehetségvizsgák után hatból ketten maradtak. Lényegében mindegy, hogy kik, ha a nagyobb közösségek - a színházak, a nézők - felől közelítem meg a tényt. Más a helyzet a pályázók szemszögéből. xxx Az „ötös“:-Túl vagyok rajta. Másodszor sem volt könnyű - jelenti ki, színlelt magabiztossággal takargatva a feszültség nyomában feltörő bizonytalanságot. - Tavaly jobban féltem. Fel- készültségem sem volt ilyen, mint most. Idén nem kellett drámai szituációt hozni, ezért számomra érezhető volt a különbség. Amit a színházban egy év alatt tapasztaltam, legalább arra jó volt, hogy miképpen nem szabad. MEGSZÁMOZOTT TEHETSÉG Felvételi vizsga a színművészeim így volt ez más, talán felszabadultabb, mint tavaly. A „tízes“:- Nyolcvan százalékban bejött, amit vár- 'tam. Ha nem vesznek fel, a színháznál maradok, s jövőre ismét megpróbálom. Úgy érzem, megtettem mindent azért, hogy sikerüljön. Mezőgazdasági szakközépiskolába jártam, ezért nekem többet kellett pótolnom mint azoknak, akik gimnáziumokban gazdagabb irodalmi, esztétikai ismereteket kaphattak. Nem hiszem, hogy első nekifutásra értő tanácsok nélkül bárki is eredményes lehetne ezen a vizsgán. Persze nem feltétlenül kell színházhoz szerződnie, mert a hangsúly a jótanácson van. No és a tehetségen. Mit tettem mindeddig? Úgy érzem keveset. Továbbra is kötelező az önművelés, a beszédtechnika javítása, a színházesztétika megismerése, a mozgáskészség fejlesztése. Ha nem vesznek is fel, lesz mit csinálnom. A „tizenhatos":- Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Igaz, az utolsó pillanatban adtam rá a fejem. Később gondoltam meg, így nekem a felvételi arra volt jó, hogy rádöbbenjek, mennyi pótolni valóm van. A „negyvenhármas“:- Kissé meglepett, hogy mást kértek, mint amit vártam. Csak a verset kérték, a táncot, az éneklést és az etűdöt. Nem tudom, mit állapíthattak meg tíz perc alatt. Akik felkészítettek, szinte teljesen másképpen instruáltak. Ha nem vesznek fel, maradok a színháznál, s megpróbálok több embertől is tanulni, hogy ne egyoldalúan lássam a pályát. Ez feltétlenül nagy tanulság számomra, mert jövőre újra megkísérlem. A „harmincas“:- Majdnem elkéstem a felkészüléssel. A kötelező szövegeket viszonylag könnyen megtanultam, hiszen még gimnazista vagyok. A problémáim a tapasztalatlanságból és az izgalomból adódtak. Nem igy képzeltem el a vizsgát, bár a tapasztalás jövőre segítségemre lehet. Az önbizalommal kissé hadilábon állok, több segítséggel talán jobban helyt állhatok. Mindenképpen a színházhoz szeretnék kerülni. A „negyvenhetes“:- Szabad választásomra bízták, mivel kezdem a vizsgát. Verset mondtam, majd Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versét kellett megismételnem úgy, hogy a siralomházban töltött éjszaka utáni hajnalt kellett felidéznem. Talán sikerült, hiszen a vers maga is kínálja az ilyen hangulatot, helyzetet. Ez csak az első kör, ahol a legalapvetőbb dolgokat kérik. Ha sikerült, még két lépcsőn kell felkapaszkodni, mig meghívnak az intelligenciavizsgára. Nehéz lesz.- Rettenetes dolog, amikor egy beavatott ember valakinek azt mondja, hogy „tehetséges vagy“, próbáld meg. Számtalan esetben ez vagy túlzott önbizalmat kelt, vagy tévutakra vezeti a gyerekeket. Dráfi Mátyás, a főiskolán a magyar beszédtechnika vendégtanára, kissé bosszankodva kezdi a vizsgák utáni beszélgetést. Ez azonban inkább az elégedetlenség, mint a fáradtság eredménye.- A lehetőségeket a színháznál meg kell adni a fiataloknak akkor is, ha nem kerülnek be a főiskolára. Ez azonban nem végleges megoldás. Előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell kísérelnie a felvételit. A színház egy ideig segíti, hogy az adottság tehetséggé érjen, de később óhatatlanul megállít a fejlődésben, s elfásultsághoz vezet. Nem állíthatom, hogy ez az iskola művészképző. Felkészít a hivatásra, de csak alapot ad, és az önművelés rendszerét, igényét hozza létre a hallgatókban. A színész önmaga belső harcai után születik, lesz művésszé. A felvételizők nyolcvan százaléka beszédhibás volt, s olyannyira szegényes lett az idei mezőny, hogy az első fordulóból tovább engedtek egy ilyen kislányt. Van aki a kötelező anyag szövegének ismerete nélkül elmerészelt jönni a vizsgára. Hol az a pedagógus, aki ilyen esetben javasolni merte, hogy ez a gyerek ide jöhet? Sokaknál hiányzott az önkritika, voltak nyeglék, szemtelenek, csinoskák, szorongásos jelöltek is. Ilyen helyen minden megtörténik. A Magyar Területi Színházhoz készülök hatan voltak, ami biztató jel. Az első felvételi nap hatvan pályázójából tizenkettőt engedtek tovább, közöttük két magyar nemzetiségűt. Nem rossz eredmény, bár a mezőny idén gyengébb volt. Rosszindulatról tehát nem lehet beszélni, hiszen itt annyira egyértelműen meglátszik, kivel érdemes foglalkozni. Bár minden eshetőségre számítva hangsúlyozom: a sikeres felvételi vizsga még nem főnyeremény. Helyt is kell állni. xxx Skronka Tibor, a főiskola elsőse, tavaly harmadik próbálkozás után jutott be a főiskolára:- Ez persze nem minden, mert a neheze itt kezdődik. Az egyetlen dolog, amire felhívnám a jövendőbeli sorstársaknak, pályatársaknak vagy diáktársaknak a figyelmét: ez nem színház. Felejtsék el a színház szabadságát, amely itt nem lehet jelen. Ez iskola, ahol a hivatás, a mesterség alapjain túl sokoldalúságot, fogékonyságot, kreativitást és mindenekelőtt önellenőrzést kell tanulni. A tanuláson van a hangsúly, s ezt kellene megszívlelni. Szerintem a tehetségvizsgán arra kiváncsiak, milyen képességei vannak a jelöltnek, s nem arra, amit már tud. A rugalmas, a hajlítható tehetség kell ennek az iskolának Ezzel szembeszegülni lehet, de minek. Az önálló alkotásra ott a színház, a pálya csak az iskola elvégzése után kezdődik. DUSZA ISTVÁN V alamikor évekkel ezelőtt a Nő címlapján láthatták Gyöngyössy Katalin színésznőt, öléberr kislányával. Azóta a kislány már érettségire készül, a mama pedig - bár változatlanul kislányos, törékeny jelenség, - túl van rengeteg színházi, filmes és televíziós sikereken. Jelenleg a Gágyor Péter rendezésében színre vitt Gelman-darabban tapsolnak neki estéről estére, s már nemcsak Győrött, hanem Budapesten, Mosonmagyaróváron is. A darab kétszereplős, a siker igy különösen szivet melengető. Érződik ez a színésznőn is, amikor egy röpke beszélgetésre vállalkozik. Pályája sok szép drámai szerepet kínált, a Vérnászt, A Bűnbeesés után Maggie-jét, sok-sok Csehovot, Lengyel Menyhért Tájfunját, Ibsen Tenger asz- szonyát. Szolnokon kezdett olyan partnerekkel, mint Mensáros László, Mádi Szabó Gábor, Somogyvári Rudolf, s mivel abban a hat évben sok televíziós felvétel készült a szolnoki produkciókról, hirtelen felfedezte őt magának a televízió, a film. Aztán jöttek a miskolci évek, Budapest, újra Miskolc, végül Pécs és Győr. A legtöbbet Illés Istvánnal dolgozott, hiszen ő is Miskolcról került erre a vidékre. Sok-sok filmszereplés után úgy tűnik fel, most inkább az elmélyültebb színházi munka vonzza. Talán már túl fiatalon élvezte a nyilvánosság előnyeit, hátrányait. Zárkózott alkat, nehezen barátkozik. Vajon vannak-e barátai Győrött, annak ellenére, hogy Budapesten él orvos férjével, családjával?- A mi pályánkon nagyon sokat jelent a kollégák közötti barátság. Annál inkább, mivel mi kénytelenek vagyunk lelkileg szinte meztelenre vetkőzni egymás előtt egyegy szerep megformálásakor. A legtöbbet az emberről a munka mondja el. Gyöngyössy Katalin érdekes módon dolgozik. Csak a monológokat tanulja meg előre, a többit a partnertől, az ö szeméből olvassa ki. Azt akarja, ösztönösen jöjjenek a szájára a szavak, ne rutinból, emlékezetből. Fél a sztereotipiáktól, a betanult mondatoktól. Nos, Gelman darabjában valóban fontos, hogy a lélek mélyéről, őszintén szakadjanak fel az érzelmek.- Életünk során valamennyien kerülünk olyan állapotba, ami az önkívülethez hasonló - magyarázza a színésznő. - Ezt újra átélni, ez a színész dolga. Abigél is gyilkolni akar a Szálemi boszorkányokban. Az életben többször előfordul, hogy annyira szeret valakit az ember, hogy ölni tudna érte. Itt is, meg tudná ölni a férjét az asszony, amiért a gyermeke nyomorékká válásában hibáztatható. Átélni a helyzetet, gyötrődni miatta nap mint nap, ez a színész sorsa. Mindennap próbálni, hét órán keresztül: külön megteszi a hatását. Elképzelhető, milyen állapotban élt Gyöngyössy Katalin, amig Gágyor Péterrel gyúrták, alakították a figurát.- Gyönyörű gyermekkorom volt - váltunk személyesebb témákra. - Falun nevelkedtem, vidéki értelmiségi családban, ám szegényként, a háború után. Úrilánynak neveztek. Mégis, földmunkákat, állatok körüli teendőket végeztem. Néha sírtam, mert a rámbizott nyáj úgy szétszéledt estére, hogy alig bírtam összeszedni. Máskor, hétvégeken, apám lovagolni tanított, mint az úrilányokat. Két és fél kilométert gyalogoltam az iskolába, s a hajnali busszal jártam a színművészeti főiskolára is, naponta. Szenvedélyem a színház, szerepálmom - talán önvédelemből - nincs. Akármilyen szerepet nem is vállal el Gyöngyössy Katalin. Szikora János rendezővel került Győrbe, s mikor a rendező színházat váltott - újkori divat szerint - a színészek is követték. Gyöngyössy Katalin maradt. Nem kötődik egy-egy rendezőhöz, nem bújik idegen szárnyak alá, megpróbál maga boldogulni a saját tehetségéből. Ritka eset, de nem a divatokért, nem a sikerért dolgozik. Ezt a művészi etikát, tartást látszik igazolni legutóbbi sikere a Magasfeszültségben. Kemény ember, ha nevet is, érződik valamiféle kontroll a nevetésében. Feloldódni, elengedni magát talán csak a színpadon sikerül. Ott viszont igen, szerencsére - a nézők szerencséjére is. Olyannyira, ahogy láthatták a Mária főhadnagyban,^ My fair lady-ban; játszott groteszket is. Ám a színházak részéről ez mindig pazarlásnak tűnt. Őt a drámai szerepekre tartogatták. Talán nem véletlen, hogy most Győrött a Magasfeszültséggel egyidöben a Stuart Mária címszerepére készül. PIÓ MÁRTA Színésznő, akit drámára tartogatnak Gyöngyössy Katalin szigora önmagához ÚJ SZÚ 14 1985. II. 22.