Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
- Nem, szó sem lehet róla. Házassági évfordulónk van, és én semmit sem vettem neked. Ki kell azonnal mennem.- Szó sem lehet róla. Ha úgy érezzük, szükséges kisétálni, kimegyünk együtt. Itt az újság, lapozd át, mig visszajövök. Ledőlt a heveröre és összetörtén bámult egy pontot a mennyezeten. Tehát Márta nem azért vette fel azt az átkozott ruhát, hogy őt bosszantsa. Utóvégre, miért is bosszantana? És ami azt az agglegényt illeti, mindig is úgy festett, akár egy cirkuszi bohóc, de hogy is nézhetett volna ki, azzal a lelógó hasával, kiöltözve is akár egy tökfilkó. S mit jelent számára az, hogy szellemes. Közönséges szószátyár. Az emberek ezeket a halandzsákat szívesen hallgatják, nevetnek rajtuk, és kinevetik őket. Utóvégre, Martin nem is olyan rossz. Valóban, sohasem kellett csalódnom benne, még a legnehezebb helyzetekben sem hagyott cserben. Most kezdi csak igazán sajnálni, hogy ma, házasságuk évfordulóján nem lehet közöttük, mint valaha. Márta visszatért, kedvesen mosolyogva nyújtott át egy csomagocskát. Lassan, óvatosan bontogatta. Milyen jó és gyengéd mindig Márta! Biztos most is végigszáguldozta az összes üzletet, amíg megtalálta, amit keresett. A csomagocska tartalma luxus csomagolásban volt. Hm __ez nem véletlen...- Pipa ...! Márta, hisz ez valódi aranypontos Savinelli! Ó, Márta, ez túlságosan csodálatos ahhoz, hogy igaz legyen!- Nem, Mirko, ez igazán egy valódi márkás pipa, a mai nap pedig házasságkötésünk igazi évfordulója. Ezt a ruhát pedig abból a anyagból varrtam, amit tőled kaptam azzal a kéréssel, hogy a mai évfordulón viseljem. Mindezt elfelejtetted volna? . Az arcára szomorúság borult.- Igen Márta, minden úgy van ahogy mondod. Én valóban egy faragatlan tuskó vagyok, és összehordtam itt egy csomó szamárságot, még Martinról is, a legjobb barátomról. Most ha élne, biztos itt lenne közöttünk. Emlékszel, mindig mondogatta, ö fog elsőnek gratulálni a századik házassági évfordulónkon! S íme, még ezt sem érte meg szegénykém. Tizenhárom éve eltávozott az élők sorából. Márta gyöngéden hozzálép és 'megcirógatja őszülő, de még mindig rakoncátlan hajfürtjeit.- Már huszonnégy éve, drágám. BÚS MÁRIA fordítása gérje meg, )rábban. lit - indult tudom, mi hogy most / a másik t a szereidül érezte öreg roko- Dgy pihen- tra is úgy lesz, kicsi kilenc év írom hétre nézett élőén járnak, se bokor; ibolt, ami- ! a város- !, mint egy lel odatar- ly sóhajjal om éves eszkedett szótlanul )lygó nőt, r életébe, az unalo- rövidültek il lassúak n. a karját íjtani, és ozzáérni, ilmot, ne- tott karjai fekszik.- Nagyon szerelmes belém? - kérdezte váratlanul az asszony. A fiatalembert megzavarta az asz- szony nyitott szeme és a hirtelen kérdés.- Nem... nem. - dadogta zavartan.- Ne mondja, hogy nem - ingerke- dett az asszony. - Csak nem meri bevallani. Igaz?- Nem igaz... Az asszony egészen közel érezte magát az éghez. Mesebeli égbolt.- Miért nem igaz? - nézett szemébe változatlan mosollyal, szinte követelőén, hogy hosszú beszédre bírja a másikat. A fiún könnyű nyári ing volt. Jól látszottak izmai, kamaszos zavara, ahogy szembetalálta magát az igazsággal. Amelyet most ki kellene mondani. A fiú merengve nézett az asszony szájára, és a nevetést nem látta többé titokzatosnak. Éles, bántó, gúnyos hangnak hallotta, amellyel kinevették fiatalságát, tapasztalatlanságát és szerelmét. Hirtelen düh tört fel belőle, megtörve a mesebeli kékséget.- Hát ha az igazságot akarja tudni megmondom! Nem vagyok szerelmes magába, nem szeretem, csak érdekelt, mert... mert azt gondoltam, hátha elérek valamit. - Hadonászott a kezével, nem nézett az asszonyra, hanem le a folyóra, amely csendesen folydogált medrében. Úgy beszélt, mintha hinne szavaiban. Az asszony felült. Mindegy, hogy hazudott a fiú, vagy igazat mondott, nem mérlegelte a szavakat. Csak elvesztette a fűszálas kék eget, a délután önfeledt, kábító hangulatát, a nyár megtalált melegét. Lehunyta szemét, aztán felállt.- Menjünk haza - mondta röviden és elindult. A fiatalember szótlanul lépdelt mellette. Sírás fojtogatta torkát, nem tudott beszélni. A hid árnyéka mélyen, valószínűt- lenül elnyúlva vibrált a vízben. TALLÓSI BÉLA A kisfiús (A. S. Exupéry emlékének) A kisfiú a téren állt. Haja szőke volt, szeme kék és nevetett. Galambokat etetett a tenyeréből. Amikor zsebéből elfogyott a zsemlemorzsa, leült egy kopott fapadra, pici lábaival kalimpált, és árvaságával magához édesgette a galambokat. Elmentem előtte. Hozzám szegődött. „Mit akarsz, te, bogáncs?"- kérdeztem tőle. Nevetett. „Én semmit." Benyúlt a zsebembe. „Nincs morzsád?" Fájt, hogy nincs morzsám. Az ember mindig hordhatna a zsebében morzsát. Megérezte, hogy fáj. Kobakján megkócoltam az aranyhajat. Felnézett rám. „Hé, te! Nem egy kisfiút keresel, aki elveszett?" „Nem - mondtam engem keres egy kisfiú, aki elveszett. “ A Művészeti Bank (továbbiakban MB) új formáját jelenti a bank-, a beruházó és az oktatási tevékenységnek, egyben új utat nyit az egyén, az összesség és a művészet viszonyainak történetében. Bankunk új kulturális mintapéldányt teremt, amely a jövőben a túlélés lényeges előfeltételének fog bizonyulni. Olyan mintapéldányt, amely tiszteletben tartja minden emberi lény egyediségét, és amely elősegíti a szembenézést a társadalom szükségleteivel. Az MB kétszeresen is gondoskodik önről: a) kép-, szobor-, karc-, rajz-, és happeningkiállitásokkal szolgál az ön hivatali helyiségeiben és termeiben, b) lehetőséget nyújt önnek arra, hogy pénzét művészeti alkotásokba fektesse. Őszinte érdeklődésünket bizonyítja új szerzeményünk az MB központi irodáiban, az a 8,10x3,90-es kép, amelyet két évvel ezelőtt rendeltünk- vagy - ha igen nagy értékű képről, vagy szoborról van szó - megszervezvén az osztozkodás jogát társtulajdonosokkal. Persze a kép vagy a szobor mindig az MB múzeumában lesz, biztosítva éjjel-nappal, minden korszerű megfigyelő és ellenőrző eszköz oltalma alatt. Mégis, esztétikai élvezet céljából mindig rendelkezésére áll - természetesen a nyitvatartási idő alatt. így ön többszörösen is biztosított, éspedig- lopás- pusztulás- íemásolás veszélye ellen. Következésképpen ugyancsak levesszük önről a gondokat. Lényegileg az ön minden megterhelése nélkül megőrizzük és biztonságban tartjuk a valóságos és érzelmi értékeket. Akiknek ezen álláspontunk netán sajátságosnak tetszenék, azokhoz csupán a következő kérdést intézzük: amikor SZAKISZ PAPADIMITRIU tmvm meg, olyan színben, amely illik az ügyfeleinknek és munkatársainknak olyannyira otthonos környezetet nyújtó paliszander-bútorokhoz. Újabb művészeti hozzájárulás ez az MB- ben, a kiműveltek bankjában, akik előre tekintenek és helyesen ítélnek. Mi az alapvető különbség köztünk és más olyan szervezetek között, amelyek művészeti beruházásokkal foglalkoznak? Mi nem keresgélünk állítólag szentesített értékű, régi műalkotásokat. Nem hagyatkozunk más korszakok ítéleteire. Nem engedjük, hogy az idő döntsön. Mi megteremtjük az értékeket. Ellenőrzésünk alatt tartjuk az értékek tőzsdéjét, egyszerűen azért, mert az élen haladunk. Más bankok ipari beruházásokra, biztosítási üzletre vagy középlejáratú kölcsönökre szakosítják magukat. Miközben saját művészeinket emeljük fel, eljövendő vagyonok kötvényeit bocsátjuk ki. Természetesen, a művészek saját műveinek kivitelezését, témáját, formáját, tartalmát, anyagát és méreteit a nemzetközi piac figyelésével megbízott szakbizottság fogja megtervezni. így nem történhet meg, hogy elmaradunk az új áramlatoktól. Persze minden művészre, tehetségének megfelelően, olyan müvet bízunk, ami a legjobban illik neki, ezáltal újólag is bizonyítva mélységesen demokratikus hagyományainkat. Nem szükséges tehát kis galériákba és kis gyűjtőkhöz járnia. így nincs is szüksége a közvetítők tanácsaira sem. A hamisítványok veszélyének sem teszi ki magát, és nem kell a biztosítóhoz szaladgálnia. Nem lesz szüksége semmi egyéb tájékozódási forrásra, mint havi szemlénkre, amelyben megtalálhatók az MB kötvényei, az árfolyam emelkedési mutatói és múzeumunk új szerzeményeinek katalógusa. Meglátogathatja bankunk szolgáltatási ügyosztályát, amely naponta de. 10-töl du. 2-ig és du. 6-tól 10-ig áll rendelkezésre, hétfő kivételével. Speciálisan képzett munkatársaink várják ott, akik, miként ön is, a művészetet életünk elsőrendű fontosságú beruházási tényezőjének tekintik. Megvitatván velük a dolgokat, nem lesznek többé kétségei, mikrofilmeken és diapozitiveken láthatja majd az önt érdeklő festőknek a képeit. Ugyanakkor módjában lesz valamely művészeti alkotás résztulajdonosává válni,- vagy feliratkozván arra a kötvényre, amely a festőt mint egészet képviseli. egy iparvállalat részvényeit vásárolják meg, hazavisznek-e abból a vállalatból bármilyen gépet, épületrészt vagy akár egy munkást? Nyilvánvalóan nem. Kövesse nyomon, lépésről lépésre, festőink sikereit, árfolyamuk emelkedését a tőzsdén, megjelenéseik nyilvánosságát. Gondoljon arra, hogy sikereik bizonyos hányada önt illeti. ön is sikeres ember lesz. Mi értelme annak, hogy egy háztartási készülékeket gyártó társulatnak vagy akár egy szénsavas italokat palackozó vállai latnak még több részvényét vásárolja össze? Kövesse a sikereseket! ízlelje meg a hírnevet és a nyilvánosságot! Következésképp a művész sem érzi már magát egyedül. Tudja, hogy emberek állnak mellette, kik sokat várnak tőle, tehát nem okozhat csalódást nekik. Felgyorsul az ösztönzés az alkotásra. Az összességhez kapcsolódó egyén az egyénnek és az összességnek is alkot. Az egyén az összességet képviseli. Az összességet az egyén képviseli. A művész nem valami egyedi eset: ő egy társadalmi csoportnak, a részvényesek csoportjának akarata, amely a vállán tartja őt; arra sarkallják, hogy kifejezőjük legyen. Egyén és társadalom a művészetben is együtt haladnak, miként az életben. Amit az úgynevezett „utópisztikus társadalmi bölcselet“ mindig is áhított, hála a mi szisztémánknak, most valósággá válik. Nem titkoljuk, hogy célunk Fuller elvének - Dymaxion - megvalósítása, azaz „minél több eredményt minél kevesebb előfeltétellel elérni“. Nálunk az ön pénze sohasem veszíthet értékéből. Infláció és leértékelés nem befolyásol minket. A pénzre úgy tekintünk, mint művészetre — és lehetőleg mint modernre. AJÁNDÉK: minden év végén sorsolást rendezünk, valamennyi kötvénytulajdonosunk részvételével. A szerencsés nyertes abban a különleges jutalomban részesülhet, hogy az MB egyik festője elkészíti arcképét. A képet természetesen múzeumunkban fogjuk elhelyezni, és ez Így azonnal óriási értékre tesz szert, egyszersmind megörökítve a mindenkori nyertes személyiségét. Íme, még egy nyomós ok arra, hogy ön is csatlakozzék az MB-hez, ahhoz a bankhoz, amely pénzének személyiséget és művészi értéket kölcsönöz. HAMVAS ENDRE fordítása Mmég
