Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
(Foto: CSTK) I SZÚ 5 85. II. 22. ■Min HUH A Nagy Honvédő Háború történetének az egyik nagyszerű fejezete: a szovjet csapatok hősi harca a Kis Földért - a Novorosszijszk kikötőváros környékén levő, tenger menti hídfőállásért amely 1943. február 4-től szeptember 16-ig tartott. Azoknak a vereségeknek a következtében, amelyeket a fasiszta csapatok Sztálingrád előtt szenvedtek el, 1942 decemberének végére a keleti fronton és elsősorban annak déli szárnyán, a szovjet hadsereg javára változott meg a helyzet. Véget ért a Kaukázusért vívott csata fél évig tartó védelmi szakasza. 1943 januárjában a szovjet csapatok támadó hadműveleteket indítottak. ■ A fasiszta parancsnokság, mivel attól félt, hogy az Észak-Kaukázusban harcoló csapatait bekerítik, sietve megkezdte kivonásukat. Február 14-én a szovjet katonák benyomultak Rosztovba: a Kaukázusból visszavonuló ellenséges csapatok szárazföldi útját elvágták. Ezért az ellenfél kénytelen volt a Tamany-félsziget felé visszavonulni, amelyet a Kercsi-szo- ros választ el a Krímtől. Az ellenség, miután válságos helyzetbe került, lázas ütemben erősítette aTamany-félszigetet, ahol sok száz katona és tiszt tartózkodott. Különösen megerősítette Novorosszijszk körzetét, amely az ellenség egész Ta- many-félszigeti védelmének kulcsa volt. Január végén a novorosszijszki irányban harcoló szovjet csapatok előretörtek. Az a feladat várt rájuk, hogy szétzúzzák a Novorosszijszk körzetében levő ellenséges alakulatokat, aztán pedig, a más irányokból támadó csapatokkal együttműködve, felszabadítsák a Tamany-fél- szigetet. A szovjet parancsnokság, hogy segítséget nyújtson azoknak a csapatoknak, amelyek kelet felől intéztek támadást a város ellen, úgy határozott, két deszantot tesz partra - a főerőt Juzsnaja Ozerijka körzetében, a színlelt deszantot pedig Novorosszijszk elővárosa, Szta- nyicski körzetében, mintha a Miszhako- félsziget felé akarna támadni. A színlelt deszantban mindössze 800 tengerész- gyalogos vett részt, de valamennyien edzett harcosok voltak, akik önként jelentkeztek. Cézár Kunyikov őrnagy volt a parancsnokuk - rettenthetetlen és tapasztalt tiszt. A deszant-alakulatok partraszállása a február 2-ára virradó éjszaka kezdődött. Az ellenség erős tüze és a tomboló szélvihar miatt azonban nem sikerült teljes létszámban partra tenni a föerőt. Másként alakultak az események a színlelt deszant akcióinak körzetében - ennek a csapása meglepetésszerűen érte az ellenséget. A soraiban támadt zavart és pánikot felhasználva a tengerészgyalogosok első csoportja, élén Kunyikov őrnaggyal, lendületesen előretört, és heves kézitusában elfoglalt egy talpalatnyi földet. Utána következett a deszant második és harmadik csoportja. Reggelre a partra szállított erők egy körülbelül 4 kilométer hosszú és 2,5 kilométer mély hídfőállást foglaltak el. A szovjet parancsnokság, miután értékelte a helyzetet, a fő deszanterőket azonnal az elfoglalt hídfőállásra irányította. A színlelt deszant így fő deszanttá vált. Néhány nap múlva már 17 ezer katona és tiszt tartózkodott ott. A szovjet harcosok, az ellenség szüntelen ellentámadásait visszaverve, szívósan előrenyomultak. Február 10-re 30 négyzetkilométerre szélesítették ki a hídfőállást, miután Novorosszijszk déli negyedeit elhódították az ellenségtől. A fasiszta parancsnokság ekkor elhatározta, hogy mindenáron felszámolja a hídfőállást, amely egész védelmi rendszerének stabilitását megbontotta. Az a veszély, hogy a szovjet csapatok a hídfőállásról nagy erejű, új csapást mérhetnek, állandóan feszültségben tartotta az ellenséget, erőit és eszközeit elvonta más irányokból. A 17. német hadsereg parancsnoksága, miután öt gyalogos hadosztályt, nagy harckocsi- és légierőket vont oda, ezeket a Kis Föld - a szovjet katonák így nevezték ezt a hídfőállást - védői ellen vetette be Február 16-án megkezdődött a Kis Föld héthónapos, hősies védelme. Az ellenfél rohamai egymást érték. Légiereje - 40-60, egymást állandóan váltó repülőgépből álló kötelékek - órák hosszat a szovjet állások fölött körözött, s hatalmas bombacsapásokat mért rájuk. Az ellenséges tüzérség az egész hídfőállást keresztül-kasul tűzzel árasztotta el. A fasiszta parancsnokság februártól májusig néhány, több napig tartó rohamot intézett. Különösen heves volt a fasiszták nyomása áprilisban, amikor más harceszközök mellett 650 repülőgépet is bevetett a Kis Föld védői ellen. Minden szovjet katonára az ellenfél több mint egy tonna lövedéke és bombája jutott. Úgy látszott, lehetetlen kitartani. A szovjet harcosok azonban mindhalálig helytálltak, s egyre újabb ellenséges erőket őröltek fel. A Kis Földön vívott harcokra a szovjet katonák tömeges hősiessége jellemző. Sok szovjet katona és tiszt halt hősi halált. Cézár Kunyikov őrnagy, a tenge- rész-deszantosok híres parancsnoka is elesett, s halála után a Szovjetunió Hőse címet adományozták neki, sok száz katonát pedig érdemrenddel jutalmaztak. A Kis Földet védelmező szovjet katonák és tisztek kiváló harci szellemét sok tekintetben az szavatolta, hogy szüntelenül folyt a pártpolitikai munka. Minél nehezebb volt a helyzet a hídfőálláson, annál több kérelem érkezett a katonáktól és a tisztektől, hogy vegyék fel őket a kommunista pártba. A Kis Földért több tucat nemzetiséghez tartozó katonák harcoltak, többek között a kaukázusi nemzetiségek soraiból származó katonák és tisztek ezrei. A 18. deszanthadsereg parancsnoka például a grúz nemzetiségű K. Leszelidze tábornok volt. A hídfőálláson folyó harcok egyik legforróbb napján a fasiszták 17-szer indítottak támadást azon állás ellen, amelyet az azerbajdzsán A. Pirijev alegysége védett, de sehogy sem tudták elfoglalni. Ezalatt a szovjet csapatok május elejére visszavetették az ellenséget a Ta- many-félszigetre; itt a németeknek igen erős védelmet sikerült létrehozniuk „Kék vonal“ néven. 1943 nyarán a szovjet hadsereg Kurszk környékén megsemmisítő csapást mért az ellenségre, a Dnyeper és a Krím-félsziget felé tört előre. A szovjet parancsnokság ebben a kedvező helyzetben úgy határozott, hogy végleg szétzúzza a Tamany-félszigeten levő ellenséges csoportosulást. Legelőször Novorosszijszkot kellett elfoglalni. Az 1943. szeptember 10-re virradó éjszakán erős szovjet deszant szállt partra a novorosszijszki kikötőben, s ez teljesen meglepetésszerűen érte az ellenfelet. Ugyanakkor a 18. hadsereg csapatai és a Kis Föld védői támadásba mentek át. Szeptember 16-án Novorosszijszk felszabadult. Az ellenség pánikszerűen evakuálta csapatait a Krím-félszigetre. Október elején a szovjet csapatok felszabadították a Tamany-félszigetet, és megkezdték az előkészületeket arra, hogy a Kercsi-szoroson keresztül áttörjenek a Krím-félszigetre. Véget ért a Kaukázusért vívott csata, amelynek sikeres befejezéséhez a Kis Föld védői jelentős mértékben hozzájárultak. Ma Novorosszijszk, a hős város szélén, azon a helyen, ahol Kunyikov őrnagy tengerészgyalogosai negyven évvel ezelőtt rettenthetetlen bátorsággal rohamozták meg az ellenséget, a „Kis Föld" emlékmű-együttes áll. Mintha újra a robbanásoktól tajtékzó vizet hasítaná, úgy siet a partra a betonból és acélból formált csapatszállító hajó, és a bronzból mintázott deszantosok egy emberként, nagy lendülettel rohannak az ellenségre... NYIKOLAJ KUROV ezredes (APN) G agarin történelmi jelentőségű űrrepülése 108 percig tartott. Beregovoj és Lebegyev már hét hónapig dolgozott a Föld körüli pályán keringő űrhajó fedélzetén. Afy- kov, Kizim és Szolovjov minden eddigi határt túlszárnyalt. De meddig viselhetik el a súlytalanság állapotát? A súlytalanság az űrhajósok talán legnagyobb ellensége. Amint az űrhajó keringési pályára áll, érezteti hatását a sajátos állapot. A vér a fejbe áramlik, hányinger, émelygés jelentkezik. Sok űrhajósnak az a kényszerképzete támad, hogy fejjel lefelé lóg a semmiben. Körülbelül harminc nap múlva véget ér a szenvedés, helyreáll a közérzet és a munkaképesség. Ám a szokatlan helyzet Szvetlána Szavickaja ◄-----------------------------határt - ez a vérben levő eritrociták teljes kicserélődésével jár együtt. Az emberi szervezetben minden másodpercben mintegy hétmillió vörös vértestecske hal el, és ugyanilyen mennyiségű új születik. Négy hónap alatt állományuk teljes egészében megújul. Az orvosoknak mindenekelőtt azzal kellett tisztába jönniük, hogy űrviszonyok között nem történnek-e visszafordíthatatlan változások az eritrociták állományában. Kovaljo- nokék repülés utáni tüzetes ellenőrző vizsgálata kimutatta, hogy az eritrocitákban semminemű minőségi változás nem következett be, csak számuk csökkent elhanyagolható mennyiségben. Ez azonban természetes reakció, hiszen az eritrociták hordozzák az oxigént, ennek szükségletét pedig az energiafelhasználás határozza meg. A súlytalanság állapotában kisebb az energiafelhasználás, mint a Földön, és így természetes, hogy a vörös vértestecskék száma is csökkent valamelyest. Viszont csak e jelenség egyértelmű tisztázása után lehetett hosszabb távú űrrepüléseket betervezni. Az űrhajósok közérzetét, fizikai állapotát mindegyik repülés során gondosan ellenőrzik úgy, hogy a fedélzeti műszerek segítségével szerzett adatokat telemetrikus csatornákon a földi megfigyelő állomásokra továbbítják. A tudósokat azonban a súlytalanságnak az emberre kifejtett egyéb hatásai is érdeklik. Ilyenek: az anyagcsere működése, a hormonállapot sajátosságai, a sejtekben végbemenő reakciók. Ezeket a vizsgálatokat pedig csak a helyszínen tartózkodó orvos végezheti el. Nos, ez volt a feladata Oleg Atykovnak a Szaljut-7 feldézetén. A hosszú távú űrrepülés nem öncélú. A kozmonauták nem a rekordok kedvéért tartózkodnak a világűrben. Fő feladatuk az, hogy kitapasztalják; mennyi ideig viseli el a szervezet károsodás nélkül az űrviszonyoAz emberi szervezet és az űrrepülés A SÚLYTALANSÁG KÁROS HATÁSAI • MINISTADION AZ ŰRÁLLOMÁSON • MIRE KIVÁNCSI AZ ŰRREPÜLŐ-ORVOS? még sok kellemetlen következményt tartogat. A hosszú ideig súlytalanságban élő űrhajós izomzata fokozatosan gyengül, sorvadásnak indul. Felborul ásványi anyagcseréjének rendje, szervezetéből szinte kimosódik a szív- és érrendszeri működést jótékonyan befolyásoló és a csontszövetek szilárdságát biztosító létfontosságú kalcium.- A szovjet ojvosok kidolgozták a védekezés és a megelőzés módszerét. Napi rendszerességgel végzett különleges testgyakorlatokkal kiküszöbölhető a súlytalanság állapotában fellépő valamennyi káros hatás. A Szaljut-7 űrállomáson a tervezők helyet szorítottak egy sajátságos „ministadionnak“. A parányi űrstadion fő felszerelési tárgya az edző-kerékpár, a veloergométer, amelyen öt terhelési fokozat állítható be. Az ötödik fokozaton az űrhajós már néhány perces pedálozás után úgy érzi magát, mintha meredek kaptatón hajtana. A veloergométer rendszeres használatával az űrhajósnak naponta 40-45 ezer kilogrammnyi terheléssel kell megbirkóznia. Hasonlóan hasznos szerkezet a „futópálya“, amelynek végtelen szalagján a személyzet tagjai naponta 4—5 kilométert futnak és gyalogolnak, miközben külön e célra tervezett sajátos mezt viselnek. Az öltözék az űrhajóst mágneses erővel megtartja a pályán, s közben 50 kilogramm megterhelést fejt ki a törzs hossz- tengelye mentén. A dressz a nehézségi erőt imitálva a súlytalanság állapotában egyébként tétlen izmokat, izomcsoportokat készteti munkára. Az űrállomás személyzete mindennap 10-12 órán át viseli az úgynevezett pingvinruhát. Az öltözék gumiszalagjai megterhelik a mozgó űrhajós támasztó-mozgató mechanizmusát, s így kiegyenlítik a gravitációs erő hiányát. Az űrstadiont felszerelték expanderekkel is, amelyek segítségével ugyancsak fontos erőgyakorlatok végezhetők. Á súlytalanság leküzdése tehát mindenekelőtt munka, nehéz, verejtékes és mindennapos, de gyógyító, betegségmegelőző, állóképességet javító munka. Oleg Gazenko akadémikus, az orvosbiológiai kutatóintézet igazgatója 1977-ben megvalósíthatónak látta a féléves űrrepülést. Jelenlegi prognózisában másfél évben szabja meg a határt. Kovaljonok és Ivancsenkov űrrepülésük során átlépték a szervezet számára igen fontos következményekkel járó 120 napos kát. S ennek megvizsgálása azért döntő fontosságú, mert hosszú repülőutak nélkül nem fejlődhet az űrhajózás. Az természetes és nyilvánvaló, hogy az űrhajósok minden egyes útjukon számolnak a véletlen események és az ismeretlen hatások, akadályok lehetőségével. Ám ennek ellensúlyozására biztonságot nyújt számukra az állandó földi kapcsolat, s erőt ad az a tudat, hogy úttörők, és valamennyi repülésükkel a jobb, biztosabb emberi jövőt alakító tudományt szolgálják. Ezzel a céllal vállalkozott Rjumin két űrexpedícióra is, amelyek során csaknem egy évet töltött az űrben. S így pozitív választ adott arra a kérdésre: eljuthat-e napjaink űrhajósa a Marsra vagy a Vénuszra? Ä gyakorlat bebizonyította, hogy az ember fizikailag és pszichikailag készen áll a bolygóközi űrutazásokra. Ami azonban egyelőre lemaradt mögötte: az a technika. Csak egy példa: a Szaljut-7 űrállomásra a Progressz típusú teherűrhajók szállítják az élelmiszert, a vizet és a belső légkör regenerálásához szükséges berendezéseket. Bolygóközi utazásra viszont a teljes készletet magukkal kellene vinniük a kozmonautáknak. Az ilyen bolygóközi űrhajó indulósúlya tehát rendkívül nagy lenne. Ezért a tudósok most az anyagok természetes körforgásán alapuló, önfenntartó rendszerek kidolgozásán munkálkodnak. A jelenlegi ismeretek szerint azonban az ilyen típusú rendszerek egyelőre használha- tatlanul terjedelmesek és tökéletlenek. Éppen ezért végzik automaták a naprendszer bolygóinak felderítését. Az előbbinél van reálisabbnak ígérkező lehetőség. A tudósok, mérnökök bevonásával terveket dolgoztak ki nagy teljesítményű, orbitális energiatermelő állomások és kozmikus üzemek létesítésére. Ezeknek a feladata lesz a földi körülmények között nem gyártható vagy túlságosan is nagy termelési költségeket igénylő űrfelszerelések - például félvezetők, különleges orvosi készítmények - előállítása. Ezek a tervek már az ürviszo- nyok közötti építkezéssel, termeléssel, javítási munkákkal számolnak. Az ilyen műveletek közül jónéhányat már a gyakorlatban is elvégeztek a szovjet kozmonauták. Kizim és Szolovjov egyetlen űrrepülés alatt hat űrsétát hajtottak végre, s közben bonyolult karbantartási munkálatokat végeztek. Dzsanibekov és Szavickaja nemrég elektronikus sugárhegesztést, fémforrasztást és -vágást végzett sikerrel az űrben. (APN)
