Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
t % *-€zt nem ipi mondjuk. LUDÉK BU- KAŐ (felvételünkön), a csehszlovák válogatott vezető edzője nyilatkozta a szarajevói téli olimpia után az 1985. évi prágai világbajnokság kapcsán: „Alibizmus lenne, ha más célt tűznénk magunk elé, mint az aranyérem megszerzését.“ Most, egy esztendővel az olimpia után és két nap híján két hónappal a VB előtt is igy vélekedik a válogatottat négy éve irányító Ludék Bukac? - tettük fel a kérdést a szakvezetőnek.- Standa Nevesely segítőtársammal olyan csapatot formáltunk, amely az olimpián és a két legutóbbi viágbajnokságon a második helyen végzett. Mivel hazai környezetben játszunk, nem lehet célunk az ezüstérem. Hetedszer lesz a VB színhelye Prága, az utóbbi tizenhárom évben harmadszor. Tehát jól emlékszünk, milyen nagyszerű légkör uralkodott a világ- verseny folyamán. Természetesen most is így lesz, ennek érdekében mindent megteszünk. Bizonyára nem kevés gonddal kell majd megküzdenünk, nem kizártak a sérülések és más bonyodalmak. Ennek ellenére a legmagasabb célt tartom az egyetlen lehetőségnek. Ezzel nyilvánosságra is hoztam: milyen komolyan vesszük az 1985-ös világbajnokságot. • Egyértelmű beszéd. A jégkorongedzők kemény, szókimondó emberek. Pedig nem könnyű az életük. (Kedden a csúcson, pénteken a mélyben. Erre szerződtek, ez a sorsuk.) Talán éppen ezért ilyenek?- Nem leányálom az olyan munka, amely során állandó kapcsolatban kell lenni az emberekkel. A jégkorongedzőnek elsősorban tekintéllyel és nem utolsósorban diplomáciai érzékkel kell rendelkeznie. Az alapvető dolog azonban a játékosok iránti bizalom, gondjaiknak megértése és respektálása. Csak igy kaphatunk teljes képet egyéniségükről, képességeikről. Egyesek visszaélnek a bizalommal. Mondjuk segítünk valamelyik korongozón. Eljön a mérkőzés, s utána nehezünkre esik a szemébe nézni. De tovább kell vele dolgozni. Lelkesíteni, „idomitarjj" a becsületes munkára, hozzáállásra. A szakvezetőnek nem szabad hagynia magát elkedvetleníteni. Pszichikailag teherbírónak kell lennie. El kell tudni viselni a különböző nyomásokat, fúrásokat, a túlzottan kemény bírálatokat, s igy menni tovább azon az úton, melynek helyességéről szilárdan meg van győződve. • • • Emlitette a bírálatot. Tudjuk, az eröhoki híve. Egyes szakemberek azt állítják, ez a felfogás „nem passzol“ a csehszlovák korongozóknak, a múltban sem ezzel ért el sikereket a válogatott.-Téves és eléggé felnagyított az interpretálás. Amikor Standa Neveselyvel átvettük a válogatott irányítását, az edzések egyetlen és lehetséges minőségi javulását, változását az erőbedobás fokozásában és a taktikai fegyelem további szilárdításában láttuk; főleg a csapat védekezési formáját illetően. Mert mi a mai védekezés? Minél gyorsabban az ellenfél közelébe kerülni és akadályozni. Ez sok párharcot jelent. Ezek során a fizikai erőn alapuló technika jut érvényre és győzedelmeskedik. Egy jól korcsolyázó, megfelelő gyorsasági erőnléttel rendelkező ko- rongozónak fizikailag is erősnek kell lennie. Ha nem igy van, ha nem elég erősek a végtagjai, ha kevésbé dinamikus, ha hiányzik a gyorsasági kitartást éltető erő, eredménytelen marad. Még egyszer hangsúlyozom: a fizikailag gyengébb játékosnak, aki nem tud gyorsan és kis területen cselezni, nincs esélye a mai hokiban. Ezért játssza azt, amit játszik: a palánkhoz szorítja a korongot, vagy alibista módon megválik tőle. • A konklúzió tehát világos...- Igen. Szigorítani a fizikai, erőnléti felkészülést. Ehhez súlyzók is kellenek. Mert nem elég, ha a játékosok csak 1 sprinterek, akik ezt a gyorsasági elemet képesek kétszer-háromszor alkalmazni. Gyorsasági kitartásra is szükség van. A jégkorongozónak képesnek kell lennie fáradtság nélkül végigjátszani azt a néhány tiz másodpercet, amit a jégen tölt; utána pedig gyorsan regenerálódni. Hiányoznak nekünk az ilyen erőfejlesztő gyakorlatok. A szovjet válogatott a világ leggyorsabb és legtechnikásabb csapata, ráadásul fizikai erőben, erőnlétben is mindenki felett áll. • Régi mondás: amilyen az I. liga olyan a válogatott.- Ez napjainkban is érvényes. A bajnokság olyan hiányosságokkal küszködik, mint a válogatott a nemzetközi porondon. A jégkorong ugyanis alapvetően más lett és állandóan változik. Ezt mindnyájan tapasztaljuk. Ha egy kisiparos azt mondja, tizenöt évvel ezelőtt könnyen eladta termékeit, most viszont nem kapkodják, akkor tennie kell valamit. Javítani a minőséget, a külalakot. Minden megy előre, fejlődik. Játékfelfogásunk mintha egy kicsit idejét múlt lenne. Manapság már képtelenek vagyunk annyit profitálni technikánkból, alkotókészségünkből, mint a múltban. • Logikusan adódik a kérdés: miért?- Azért, mert a játékosnak kisebb terület és kevesebb idő áll rendelkezésére, állandóan „hátán“ az ellenfél, nagyobb az iram és ilyen körülmények között nem érvényesül játéktudása. Nemcsak egyéni technikában, hanem speciális erőben, erőnlétben is észlelhető a lemaradásunk a Szovjetunió mögött. • Most újra az előző kérdést kell feltenni...- A korosztályos csapatoknál kezdődnek a problémák. Az edzők az ifjúsági kollektívákból ambiciózus együtteseket igyekeznek alkotni, agyontaktikázva ezzel a mérkőzéseket, ahelyett, hogy védenceiket megtanítanák korcsolyázni és elsajátíttatnák velük a jégkorong ábécéjét. Mondok egy hasonlatot. Ha valaki ki akar tűnni a zenében, először a hangszert kell megtanulnia kiválóan kezelni. Csak aztán lehet a zenekar tagja, ahol feladatot kap. Nálunk a „jégkorong-zenekarokat“ már az ifjúsági csapatoknál kialakítják, pedig ezek a fiatalok távolról sincsenek tisztában a játék alapvető elemeivel. A taktika a felnőtt csapatok dolga. Ott alkotják azt a bizonyos zenekart. • Ebből következik, nincsenek könnyű helyzetben az I. ligás csapatok edzői.- Különböző minőségű játékosanyaggal kell dolgozni. Minden korongczónak van gyenge és erős oldala. A tehetség önmagában azonban semmit sem jelent. Csak előfeltétel. Az edzést az iskolai tanításhoz hasonlítanám: vannak tanulók, akik rögtön mindent felfognak, mások hazamennek s fogalmuk sincs a tananyagról. Tehát az edzésen való jelenlét önmagában kevés. Az élvonalbeli koron- gozónak olyan hozzáállással kellene edzeni, mint az egyéni sportágban versenyzőknek. • Tehát hogyan zajlanak a gyakorlatok az I. ligában? Ezt bizonyára nagyon jól tudja a válogatott szakvezetője, hiszen egyúttal központi edző is, akinek kötelessége útmutatást adni és ellenőrizni az edzésfolyamatot.- Igyekszünk differenciált, individuális edzéseket végezni; ezért van két edzője egy csapatnak. De ha tizen is lesznek, akkor sem garantálhatják, hogy a játékos maximális intenzitással fog gyakorolni. Nem nagyon bízhatunk kezdeményezésükben. Mint a válogatott edzője Standa Neveselyvel teljes mértékben a klubokban végzett felkészülésre építünk. Az már más lapra tartozik, hogy az edzőtáborozások, az ellenőrző összejövetelek során intenzív munkával igyekszünk behozni bizonyos fokú lemaradásunkat a szovjet válogatottal szemben. • Sokan azt mondják, soha nem volt ilyen igényes felkészülése a válogatottnak, mint az idei idény előtt. A Kanada Kupa és az Izvesztyija Kupa nem ezt bizonyította...- Várjunk még a következtetésekkel. Csak áz idény után lehet egyértelműen megítélni munkánk milyenségét. Úgy gondoljuk, igényes volt a felkészülés. Ám ennek milyenségét nem értékelhetjük a mi hagyományos mércénkkel, mert vannak általános kritériumok is. Valaki például azt mondja: eleget edz. Közben kiderül, hogy mégsem. A felkészülés akkor jó, ha jók az eredmények. Tekintet nélkül a szubjektív véleményekre, léteznek objektiv tények: a jégkorong egész éves sport lett, több a mérkőzés, sok az utazás, szaporodnak a játékosokkal szembeni követelmények. Erre fel kell őket készíteni. Játékosságban, technikailag, taktikailag, de elsősorban fizikailag. Minden vitán felül az edzés a domináns tényező, de visszamenőleg a felkészülést is az eredmények alapján értékelik. • A szovjet válogatott elleni prágai két meccsen kiváló teljesítményt nyújtottak a csehszlovák korongozók. Szinte sugárzott belőlük az erő, a magabiztosság. Később ezt már nem mondhattuk el róluk.- A jégkorong ugyan kollektív játék, de egyesek visszaélnek ezzel. A játékos egyéni értéke néha ellenőrizhetetlen. Ellentétben az atlétával, úszóval, teniszezővel a jégkorongozó személyesen nem felelős az eredményért. Névre szóló bírálattal csak ritkán találkozunk és nemcsak a sportban! Sok olyan játékosunk van, akik optimális feltételek között briliáns teljesítményre képesek. így volt ez decemberben is a „szborna“ elleni két találkozón, amikor a válogatottak többségének „jó napja“ volt. • Aztán jöttek a kevésbé jó napok. Pardubice, Moszkva, gyenge teljesítmények, vereségek...- A labilisabb játékosokat a legparányibb apróságok is kizökkentik s aztán képtelenek még a közepes teljesítményre is. Nem szívesen használom azt a kifejezést, hogy „átlagos teljesítmény“, amit mindenkinek nyújtania kell a munkahelyén. Az Izvesztyija Kupán a finnek elleni sikerhez semmilyen szuperjátékra nem lett volna szükség. Csak jó átlagra, durva hibák nélkül. • A decemberi erőfelmérések során a mérkőzések elején „behúzott kézifékkel“ játszott a csapat, utána kellett ledolgozni a hátrányt. Pedig annyit beszélünk a jó kezdés fontosságáról...- Az Izvesztyija Kupa értékelése megmutatta, hogy a találkozók utolsó játékrészében sikeresebbek voltunk, mint az előző kettőben. Ez egyúttal azt is igazolja: jó a csapat edzettségi állapota. Nehéz arról beszélni, hogy az első perctől kezdve teljes erőbedobással korongozunk, ha átengedjük a kezdeményezést az ellenfélnek. Nem mellőzhetjük a találkozók előtti bemelegítés problematikáját. Mintha elegendő lenne bemenni az öltözőbe, korcsolyát húzni és irány a játéktér. A megfelelő bemelegítés a csúcsteljesítmény feltétele. • A legtöbbet bírált elem a válogatott játékában az emberelőny kihasználása...- Sokat foglalkozunk ezzel a kérdéssel - minden szinten. Az emberelőny során egy teljesen védekezésre berendezkedett csapat ellen kell eredményesnek lenni. Ismert dolog, hogy a gólok száma egyenes arányban van az ellentámadásokkal és az olyan játékszituációkkal, amikor három, kettő vagy egy csatár csak két vagy egy védővel, illetve kapussal áll szemben. Mindebből világos: a támadó csapat akciói akkor eredményesek, ha az ellenfél védelme rendezetlen. Az egy játékossal megfogyatkozott együttesnek viszont százszázalékosan megszervezett a védelme. Az emberelőny során egy kicsit megváltozik a játék, automatikusan csökken az iram, mivel csak a pálya egy harmadában folyik a küzdelem, az ellenfél térfelén. • Ez mind igaz. A szovjet csapat többnyire mégis villámgyorsan kihasználja előnyét.- Az emberelőny eredményességéről egyre gyakrabban a védők döntenek. Nemcsak azon képességükkel, hogy a kék vonalnál tartják a korongot, hanem elsősorban: hogyan veszik ki részüket az összjátékból, a góllövésből. Gondoljunk csak a szovjet Fetyiszovra, Kaszatonovra vagy az első Kanada Kupán Bobby Orra. • Elérkeztünk tehát a védőkhöz, akik játékukkal kellemes meglepetést szereztek Szarajevóban, de az utóbbi időben ismét sok ellenük a kifogás.- Szarajevóban olyan koncepciót választottunk, mely megkönnyítette a védők dolgát, a csatárok kötelezően „besegítettek“ az elhárításba. Egyúttal azonban tudatosítottuk, ha a támadókat rendszeres védőfeladatokra kötelezzük, hatástalanná válik az offenzivánk. Az olimpia után több fiatal lett kerettag, akiket inkább a támadójáték vonz, ezért a Kanada Kupán és a moszkvai tornán is gyenge volt a védekezésük. Aztán a védőket bírálták. Ha egy csatár klubcsapatában nem teljesít védófeladatot és meghívjuk a válogatottba, azt akarjuk tőle, hogy a defenzívából is kivegye részét, tulajdonképpen egy egészen más korongo- zóval van dolgunk... • Ezzel mintha a védőket pártfogolná...- Nem. Egy kicsit elmaradnak a mai követelményektől. Tulajdonképpen nincs is offenzív felfogású védőjátékosunk. Legnagyobb ellenfeleinknek viszont van. Az I. ligában könnyű a helyzetük, mert itt passzív a játék, a csapatok az ellenfél hibájára várnak. A nemzetközi porondon ilyesmit csinálni oktalanság, ugyanis a legjobb válogatottak egyre kevesebbek hibáznak. Ha tehát győzni akarunk, kezdeményeznünk kell. Ennél az igényes játékmódnál nem elég csak kiharcolni a korongot és a legegyszerűbb módon megválni tőle. A védőnek aktívan be kell kapcsolódnia az ellentámadásba. • Mint a prágai testnevelési főiskola tanára annak idején hosszabb tanulmányúton volt Kanadában, egy hónapot töltött Taraszov mester „jégkorong-konyhájában“. Milyen tapasztalatokkal tért haza?- Mindkét országban a legjobb edzők nagyszerű szónokok, s pedagógiai készséggel rendelkeznek. Ennek köszönhetően mindent teljesen potosan és érthetően el tudtak magyarázni mind a cserepadon, mind az öltözőben vagy az edzésen. De nemcsak ez. Lelkesíteni is tudtak az edzésre. Anatolij Taraszovtől egy alapvető tételt tanultam: az edző helye elsősorban a jégen van, munkája hosszú távú, mindent ennek kell alárendelnie, fáradságot és időt nem kímélva. Az egykori harmincszoros válogatott korongozó (tagja volt az 1961 -ben VB-ezüstérmet nyert csehszlovák csapatnak, tizenhárom évet edzösködött I. ligás együtteseknél) ezt csinálja. Taraszov mester tanítványai sok világ- bajnoki címet szereztek... TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunista Partja Központi Bizottsága, löszerkesztö Rabay Zoltán helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János, szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telelőn 309, 331-252 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18 gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek 815 80 Bratislava, Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közieteknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreíie 15. II emelet, telelőn 551-83, 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70 A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként Kis 13.- Terjeszti a Postai Hírlapszolgalat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 81381 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 CSAK AZ ARANYÉREM LEHET A CÉL Két hónappal a prágai jégkorong-VB előtt
