Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
i 1 TANÁCS- Szóval maga a csontkovácsnál járt ezzel a sérüléssel - nézegeti a futballista lábát az orvos.- Na, szeretném tudni, miféle ostobaságot tanácsolt magának az a kuruzsló?-Azt mondta, jöjjek el magához, doktor úr. SZIGORÚ- Az én mamám nagyon szigorú asszony - meséli a tizenkilenc éves Giziké. - Ha éjfélig nem megyek haza...- Meg pofoz?- Nem. Megeszi a vacsorámat. LOGIKA A férj és a feleség bejáratja az új kocsit. A motor egyszer csak bedöglik.-Azok az átkozott gyertyák!- mérgelődik a férj.- Ez természetes, drágám- jegyzi meg a felesége, - hiszen erős szél fúj... AJÁNDÉK-Tudod, hogy ma van a tizenötödik házassági évfordulónk? - ébreszti reggel Kovácsné gyengéden a férjét. - Igazán meglephetnél egy-két aprósággal, ide kellene valami a nyakamra, esetleg a kezemre...- Rendben van - mondja morogva Kovács. - Áruld el, melyik a kedvenc szappanod! KULCS Fekete mondja a feleségének:- Add oda a kapukulcsot, lefutok a kocsmába egy pohárka fröccsre. Mire a feleség:- Felesleges, Géza. Ha úgy érkezel haza, mint máskor, akkorra a kapu nyitva lesz. Ha meg valamivel hamarabb, akkor úgysem találod meg a kulcslyukat!- Hé, hol késik 3 segítség? Már tíz perce itt fekszem, de a rumnak még a szagát sem érzem! (Gossányi Péter karikatúrája) ANYANYELV-ÖLTÖGETŐ VI. Legjobb a középrút. Tudja, mitől hizik. A disznó! * * * Amit ma megtehetsz, megteheted holnap is. A ruha eszi az embert. Kimutatja a mérlegfogát. A parancs is keserű, ha nagyon facsarják. Olajat önt a szűzre. Olcsó és nem zár. * * * Szemetet vetett rá. Tarisznyában hordozza az esszét. Kisebb gombja is nagyobb annál. • * * * Tátong, mint a Marcsa. Sok hűhó mindenért. Kivágja, mint húszán egyet. Nyögi az igét. Kulcsár Ferenc PÉNZ- Voltam grafológusnál.- És mit szólt?- Semmit. Csak elsápadt és szó nélkül visszaadta a pénzemet. EBÉD Az üzletvezető ebédidőben magához hivatja a pincérnöket és így szól hozzájuk:- Arra kérem magukat, hogy ma gondosan fésülködjenek meg, kivágott blúzt vegyenek föl, és mosolyogjanak minden vendégre, mert a szakács odaégette a húst. MÁSIK A betegnek rettenetes gyomorégése van. Elrohan az orvoshoz. Az orvos megvizsgálja, és így szól:- Felírok magának egy gyógyszert. Ha ez nem használna, jöjjön el ismét, akkor majd felírok egy másikat, az biztosan használni fog A beteg szerényen közbeszól:- Kérem, doktor úr, nem írhatná fel mindjárt azt a másikat? FÉRFIAK- Áruld el, mi történt, hogy mégis megnősültél!- Ennek az a magyarázata, hogy azelőtt otthon és házon kívül egyformán pocsékul éreztem magam. Most viszont legalább házon kívül jól érzem magam... TALÁLKOZÓ Cicvarek hazaérkezik az érettségi találkozóról.- Na, milyen volt? - kérdezi a felesége.- Semmi különös. Láttam egy sereg régi arcot, és még több új fogat. HŰSÉGES- Mindig hűséges leszel hozzám? - kérdezi a fiatal feleség.- Persze. Hiszen azóta, amióta megismertelek, minden nőt meggyülöltem. ŐSZINTE Két barátnő beszélget:- Szereted öt?- Nehéz lenne megmondani. Még nem tudom, hogy mennyit keres. E lbeszélést készültem írni egy emberről, aki pótalkatrészeket hajszol a gépkocsijába, csak nem tudtam, hogyan mozdítsam el otthonról. Megpróbáltam. ,,Ász Ottó reggel reszkető térddel, tétova léptekkel elindult hazulról“, írtam az igazságnak megfelelően, realista módon. Nem jó, csaptam nyomban a homlokomra. A mi irodalmunknak semmi szüksége olyan hősökre, akik mindjárt reggel tétova léptekkel indulnak el hazulról. „Ász Ottó“, írtam le az újabb változatot, ,,reggel elindult hazulról és...“ Nem. Ez így szürke, banális. Irodalmunknak semmi szüksége az olyan hősökre, akik szürkén és banálisán indulnak el hazulról. Nem nyújtanak jó példát az olvasónak, aki esetleg szintén el akar indulni hazulról, és csak azért nyúl a könyv után, hogy a hős megtanítsa, hogyan induljon el reggel hazulról. muorruK FELESÉG Sohonyai dicsekszik:- Én nem ismerek más nőt a feleségemen kívül, nekem elhiheti. Én nem ismerek senkit az én Jolánkámon kívül.- Meghiszem azt!- Hogy érti? Mi az, hogy meghiszem azt!- Na hallja? Ha ismert volna más nőt, akkor elvette volna a Jo- lánkát? TANÁCS Egy ifjú hölgy panaszkodik a barátnőjének:-Géza igazán aranyos fiú, de rettentően slampos. Még egyetlen randevúmon sem jelent meg borotvált arccal, mindig szőrös volt. Mit gondolsz, mit tehetnék?- Egyszerű - mondja a barátnő. - Próbálj pontosan érkezni a randevúra. A hét vicce Sopánkai kifakad:- Asszony, ne nézz hülyének, ne akard elhitetni velem, hogy a mellényemhez való anyag kétezer koronába került.- Pedig így van Jenő. Kétezerbe került az az anyag, amiből a mellényedet varrattam. A maradékból pedig egy kosztümöt csináltattam... BIZTONSÁG- Én úgy szeretnék férjhez menni, hogy a házasság biztonságot és védelmet nyújtson számomra.- Akkor szerencséd van velem, drágám. Én ugyanis biztosítási ügynök vagyok, az apám pedig rendőr! - vágja rá a fiú. As Szöveg nélkül (Punch) „Ász Ottó“, kezdtem újra, jobbra majd balra pillantott, aztán elindult hazulról.“ Miféle mondat ez? - eszméltem fel. A hős mielőtt elindulna óvatosán körülnéz jobbra is, balra is, mintha paranoiás PETER GREGOR: lenne. Szüksége van erre a mi irodalmunknak? „Ász Ottó, széles mosollyal az arcán, elindult reggel hazulról. “ Ez az, egy szempillantás alatt felvillanyozódtam. Tele van optimizmussal és inspirál is arra vonatkozólag, hogyan induljunk el reggel hazulról, csak van egy bökkenője: nem igaz. Hazugság mindjárt az első mondatban. Hisz az az ember, ne felejtsük, azért indult el hazulról, hogy pótalkatrészeket hajtson fel a gépkocsijába. Semmi oka a mosolygásra. Szüksége van a mi irodalmunknak hazugságokra? De nem hagytam annyiban. „Ász Ottó keserű mosollyal az arcán elindult reggel hazulról.“ Hm. Ez már közel jár az igazsághoz, csakhogy abszurd. Szüksége van a mi irodalmunknak abszurditásokra? Végül Ász Ottó reggel el sem indult hazulról Délben, délután és este sem. Egyszerűen otthon hagytam. Az irodalmat ezzel semmilyen kár sem érte, magamnak pedig rengeteg kellemetlenséget spóroltam meg. Mert akárhogy is indult volna el Ász Ottó hazulról, végeredményben csak arra akartam rámutatni, hogy baj van a pótalkatrész-ellátással. Palágyi Lajos fordítása ÚJ SZÚ 22 1985. II. 15.
