Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
Küzdelem a szív- és érbetegségek ellen I |||. EGÉSZSÉGÜNK - A LEGNAGYOBB KINCSÜNK A CUKORBAJ A szervezet cukor-anyagcseréjének zavara, amelyet a hasnyálmirigy Langer- hans-szigeteinek elégtelen inzulintermelése okoz. A század elején még gyógyíthatatlan betegségnek számított, amely különösen fiatalok esetében rövid időn belül halált okozott. Az inzulin feltalálása és gyártása, ma már a szájon át adható készítmények adagolása a rendszeres étrendi kezeléssel együtt lehetővé teszi, hogy a betegek évtizedekig tünet- és panaszmentesek legyenek, normálisan éljenek és dolgozzanak. A betegek fegyelmezetlensége állapotuk leromlásához vezet, egész testükben károsodhatnak a kisebb erek és a hajszálerek. Cukorbajban gyakrabban betegszenek meg a vesék, a látás, a szív, a végtagok vérellátása és az egész idegrendszer. Ismeretes, hogy a cukorbaj örökletes illetve öröklésre hajlamos betegség, főleg a fiatalkorban előforduló típusa. Gyakrabban fordul elő felnőttkorban, ilyenkor a kezelés is eredményesebb. Valószínű, hogy idősebb korban a betegség létrejöttében szerepet játszik az érelmeszesedés. A cukorbaj meggyorsítja a szövetek és szervek elhalásának folyamatát a kisebb erek beszűkülésének következtében. A cukorbaj és az érelmeszesedés együttes előfordulása különösen rontja a szív vérellátását. A cukorbetegség egyre gyakrabban fordul elő, hozzávetőlegesen a lakosság öt százalékát érinti. A betegek számának szaporodása összefügg a mértéktelen táplálkozással, a betegek fegyelmezetlenségével. Közismert tény, hogy az elhízott cukorbetegek állapota mindig javul, ha lefogynak. A veseerek károsodása cukorbajban súlyos vérnyomás-emelkedést okozhat, ami csak rontja a beteg állapotát. Az is bebizonyosodott, hogy a cukorbetegek között gyakrabban fordul elő szívinfarktus és a betegség lefolyása súlyosabb. A végtagok vérellátásának zavarai gyakran súlyos szövődményekkel járnak, nem ritka, hogy szükségessé válik az ujjak vagy a végtagok nagyobb részeinek amputálása. Azt is tudnunk kell, hogy a cukorbetegek sebei lassabban gyógyulnak. Nálunk kötelező a cukorbetegek állandó ellenőrzése. Rendszeresen mérik vércukrukat, a vizelet cukortartalmát és ennek alapján szabályozzák a gyógyszerek vagy az inzulin adagolását. Alapvető követelmény, hogy a beteg pontosan megtartsa az előírt étrendet. A betegnek minden panaszával azonnal a kezelő orvosához kell fordulnia, aki elrendeli a szükséges kezelést, mert ellenkező esetben állapota leromolhat és szövődmények fejlődhetnek ki. AZ ELHÍZÁS Az érelmeszesedés további fontos rizikótényezője az elhízás. Ha a bőr alatt, az egyes szervekben és az erekben is aránytalanul fokozódik a zsírlerakódás ez meggyorsítja az érelmeszesedést. Az elhízás, amint már említettük, kedvezőtlenül hat a cukorbajra, a magas vérnyomásra, megterheli az Ízületeket és a hátgerincet és súlyosabb esetekben szinte akadályozza a mozgást. A normális súlyú ember szervezetében is vannak zsírszövetek, ami természetesen nem káros, ám kóros elszaporodásuk már betegséget jelent. Azt mondhatjuk, hogy a fölösleges zsírszövetek élősködnek a szervezeten, mivel normális vér- és tápanyagellátást igényelnek, miközben nincs funkciójuk, sőt csak fölöslegesen terhelik a szervezetet. Csehszlovákiában nagyon gyakori az elhízás, a lakosság csaknem 40 százalékának súlya meghaladja a normális testsúlyt. A felnőtt normális testsúlyát aránylag könnyen megállapíthatjuk: centiméterekben kifejezett testmagasságunkból vonjunk ki százat és a maradt érték azonos a kilogrammokban kifejezett normális testsúlyunkkal. Az így meghatározott norma azonban eléggé enyhe, pontosabb táblázatok is léteznek, amelyek az említettnél alacsonyabb testsúlyt írnak elő. Az elhízás már sokszor gyerekkorban előfordul, egyes családokban gyakoribb, az elhízásra való hajlam öröklődik. Az elhízást azonban sokkal gyakrabban a család étkezési szokásai, életmódja okozza - bőségesen táplálkoznak, miközben fizikailag kevésbé igénybe vettek, keveset mozognak, nem végeznek fizikai munkát, nem sportolnak. Többnyire kényelmes, akaratgyenge emberekről van szó, akik esetében az elhízás megelőzése és gyógyítása nem jár sok sikerrel. Rendszerint kapásból érvelni is tudnak - bizonygatják, hogy szinte semmit sem esznek, akkor sem fogynak le, ha éheznek stb. Hajlandók „fogyasztó“ pilulákat szedni, de nem elég fegyelmezettek ahhoz, hogy rendszeresen tornázzanak, sétáljanak, és pontos napirend szerint éljenek. Tehát fölösleges is hangsúlyoznunk, hogy az elhízott embereknek szigorúan le kell mondaniuk a cukorról, mézről, tésztafélékről, édességekről. Az általuk elfogyasztott élelem kalóriatartalmát úgy kell szabályozniuk, hogy az alacsonyabb legyen mint a rendszeres napi energiaveszteségük. Közismert tény, hogy sokan azután kezdenek hízni, hogy abbahagyják a dohányzást. Ezért sokan ismételten cigarettázni kezdenek, mondván, hogy nem akarnak elhízni. Ez a jelenség is bizonyítja, hogy a dohányzás révén olyan mérgező anyagok kerülnek a szervezetbe, amelyek rontják az étvágyat, a többi káros hatásról már nem is beszélve. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, a dohányosnak lelkileg fel kell készülnie, ha le akar szokni szenvedélyéről. Tudatosítania kell, hogy a dohányzás abbahagyása után gondosan ellenőriznie kell étkezési szokásait, rendszeresen mérnie kell testsúlyát. Az elhízás is rizikótényező, ha nem is olyan súlyos mint a dohányzás. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a sportolók a rendszeres testedzés megszűnte után meghíznak. Ilyenkor is ügyelni kell az étkezésre - aki sportol vagy nehéz fizikai munkát végez, annak természetesen több táplálékot kell fogyasztania. A versenyszerű sportolás befejezése után folytatni kellene a kevésbé igényes testedzést, esetleg megfelelő fizikai munkát végezni pl. kertben, és természetesen kevesebb ételt szabad fogyasztani, hogy a testsúly ne növekedjen fölöslegesen. A testsúly megtartása egyéni adottság. Van aki sokat eszik és mégsem hízik meg, sőt sovány marad, más viszont a kevés ételtől is hízik vagy nem tud lefogyni. Ez az anyagcsere különböző intenzitásával magyarázható: a kövérebbeknél az anyagcsere lassúbb. Képletesen szólva: a lassan őrlő malomba nem adagolható több búza, mint amennyit meg tud őrölni. Ezzel megbomlana az energia bevitelének és felhasználásának egyensúlya, s ez súlyfelesleghez vezet. Az elhízás különféle fogyókúrás étrenddel, gyógyfürdői kezeléssel gyógyítható, de a lényeg az energia bevitelének állandó ellenőrzése és felhasználásának szabályozása a megfelelő fizikai igény- bevétellel. Nehezebb az olyan elhízott betegek helyzete, akik éppen elhízásuk következtében megbetegszenek és ezért orvosuk akárcsak átmeneti időre sem engedélyezheti, hogy fizikai megterhelésüket fokozzák. Ilyen esetekben a fogyókúrás étrendet kell választani, miközben csak fokozatosan szabad orvosi felügyelettel növelni a megterhelést, illetve rehabilitációt (például infarktus után). Ezeket az elveket még szigorúbban kell megtartaniuk a cukorbetegeknek, akiknek állapota javulhat, ha elhízásuk mértéke csökken. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy valamennyien megöregszünk és idősebb korban nem ritkák az izületi vagy gerincpanaszok. Ilyenkor aztán az elhízás gyógyítása a nagyobb fizikai aktivitás nélkül nagyon nehéz! Arról nem is beszélve, milyen gondot jelent a túlsúly, ha az idős embert betegsége ágyhoz köti! A KÖSZVÉNY A köszvény a fehérjeanyagcsere zavara, a beteg vérében emelkedik a húgysav szintje. Néhány esetben enzimzavarok okozzák, máskor a fehérjedús tápanyagok lebontásából származó aránytalanul sok salakanyag, illetve az, hogy a beteg vese nem választja ki elégségesen ezeket az anyagokat. A húgysav kristályai zavart okozhatnak a veseműködésben, ami vérnyomásemelkedéssel is párosul. A húgysav az ízületekben is lerakódhat, (rendszerint a láb öregujjának ízületében) ami rohamszerűen fellépő, tűrhetetlen fájdalmakat vált ki. A betegséget idejében fel kell ismerni a vér laboratóriumi vizsgálata alapján. A kezelés egyrészt étrendi (nem szabad belsőségeket vagy más fehérjedús élelmiszereket fogyasztani), másrészt olyan gyógyszerek adagolásából áll, amelyek elősegítik a húgysav lebontását és azt, hogy a vizelettel távozzon a szervezetből. A STRESSZ A túl nagy szellemi megterhelés, az állandó túlórázás, főleg a vezető beosztású férfiak esetében, szintén az isémiás szívbetegségek rizikótényezője. Ez főleg a pszichológusok által az ún. A típusba sorolt emberekre vonatkozik, akik agresszívek, becsvágyók, önmagukat hajszolják. Ennek alapján nevezték el az infarktust „menedzser-betegségnek“. Az ilyen emberek állandó időhiánnyal küszködnek és ráadásul rendszerint dohányoznak is, sok kávét és alkoholt fogyasztanak, túltápláltak és a vérnyomásuk is magas. Mivel állandó időzavarban élnek, gyakran megfeledkeznek az orvos meglátogatásáról, sőt az orvos tanácsait sem tudják vagy akarják megtartani. így aztán nem ritka, hogy teljesen váratlanul éri őket az infarktus vagy más szív- és érbetegség. A stressz fogalmat a komáromi származású Selye professzor vezette be, kidolgozva a szervezetnek a rendkívüli megterhelésekhez való alkalmazkodásának elméletét. Normális körülmények között az ember, sőt az állat is, élete kezdetétől alkalmazkodik környezetéhez, a különféle megrázkódtatásokhoz. Ezáltal bizonyos edzettségre tesz szert, amely nélkülözhetetlen az élethez. A rendkívüli, szélsőséges stresszhelyzetek rendkívüli alkalmazkodási reakciót váltanak ki, amely nagy idegmegterhelést jelent, vérnyomás-emelkedéssel, szaporább szívműködéssel jár és kimeríti a szívet. A szívműködésben sokszor ritmuszavarok keletkeznek. Az emberiség történelmének kezdetén az ilyen reakciók mentették meg gyakran az ősember életét, például ha állatok támadták meg. Korunkban ugyan sokkal több a konfliktusos helyzet, de ezek nem primitívek, azt mondhatjuk róluk, hogy rafináltan „megszervezettek“ és a konfliktus nem is „robban ki“ minden esetben. így aztán az idegi és hormonális felkészülés a védekezésre fokozatosan tartós állapottá válik, ami károsan hat a vérnyomásra, az erekre és az egész szabályozó rendszerre. Ráadásul az ember ilyenkor gyakran dohányzásba, alkoholba vagy mértéktelen evésbe fojtja mérgét. Ha az ilyen megterhelések gyakoriak és az ember sokat dolgozik munkaidején túl is, esetleg éjjel nem tud aludni, a szívizom-infarktus kockázata megsokszorozódik. Csaknem kivétel nélkül mindenki találkozik stresszhelyzetekkel, de egészségkárosító hatásuk elsősorban azokat sújtja, akik huzamosan ilyen helyzetben élnek vagy dolgoznak, s akiknek szíve és érrendszere más veszélyeztető tényezők hosszabb idejű hatására már amúgy is károsodott. Ezért emlékeztetni szeretnénk arra, milyen fontos a vezető beosztású dolgozók helyes kiválasztása. Nemcsak szakmai és politikai szempontból, kell felkészülniük munkájukra, hanem fontos, hogy fizikailag edzettek legyenek, sportoljanak, ne dohányozzanak, ne fogyasz- szanak mértéktelenül sok szeszes italt, jól meg tudják szervezni munkájukat, de pihenésüket is úgy, hogy elegendő idejük maradjon az alvásra. Ugyancsak fontos, hogy szabadságukat tervszerűen kimerítsék, a hétvégeket lazításra használják ki, ki tudjanak kapcsolódni. Nem egyszerű feladat ez. Az ésszerű életmód, a megfelelő magatartás a konfliktusos helyzetekben, akár időnként egy nyugtató pilula lenyelése árán is - ez a feltétele annak, hogy a vezetők is egészségesen éljenek. KEVESET MOZGUNK A helyes életmód egyik fontos követelménye az egyén képességeinek és lehetőségeinek megfelelő rendszeres mozgás. Gondolunk itt a mindennapi reggeli vagy esti tornára, a hétvégi testedzésre a rendszeres napi sétákra, kocogásra vagy sízésre, úszásra stb. Ez mindenekelőtt azokra vonatkozik, akik ülőmunkát végeznek, fizikailag kevésbé vannak megterhelve. Az ideális az lenne, ha mindenki szellemileg és fizikailag egyformán igénybe lenne véve. Az isémiás szívbetegségekkel és az érbetegségekkel kapcsolatos szűrővizsgálatok ugyanis azt tanúsítják, hogy a fizikai megterhelés hiánya, illetve a mértéktelen szellemi igénybevétel is veszélyességi tényezőnek számít, főleg ha ehhez hosszabb időn keresztül más rizikótényezők is társulnak (magas vérnyomás, vérzsírszint emelkedése, dohányzás, elhízás, cukorbaj és a stresszhelyzetek). A MEGELŐZÉS MÓDJAI Eddig a szív és a koszorúserek működésével, illetve az érelmeszesedés veszélyeztető tényezőivel foglalkoztunk. Megemlítettük a helyes életmód, az észszerű táplálkozás fontosságát is. Szólnunk kell még az isémiás szívbetegség megelőzésének szabályairól és végezetül a betegség gyógyításának módjairól. A szülők, pedagógusok irányításával már gyerekkorban el kell sajátítani a helyes életmód, az ésszerű táplálkozás alapelveit. Kerülni kell a különböző szenvedélyek kipróbálását (dohányzás, szeszes italok, kábítószerek). Rendszeresen és fegyelmezetten ki kell alakítani a harmonikus napirendet, heti és évi programot, arra irányítva a figyelmet, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el. Nagyon helytelen, ha valaki kudarc vagy konfliktus esetében a káros szenvedélyekhez menekül, hiszen ez gyávaság, terveink feladásának a jele. Természetesen az orvosok sem tiltják, hogy időnként szeszes italokat fogyasz- szunk, ám csak mértékkel. Az alkohol rendszeres fogyasztása nem egészséges, arról nem is beszélve, hogy nagy a kalóriatartalma s fokozza az étvágyat. Ez utóbbi különösen a kövér emberek esetében és cukorbetegeknél veszélyes. Ha valakinek örökletes hajlama van a cukorbetegségre, törvényként meg kell tartania az előírt étrendet és időnként ellenőriztetnie kell a vér és a vizelet cukor- tartalmát. A leghelyesebb, ha nem is kezdünk el dohányozni, de ha már rászoktunk, azonnal hagyjuk abba, minél később teszünk így, annál nagyobb károsodást okoz szervezetünkben. Ez különösen szigorú követelmény a magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében, hiszen a vérnyomás-emelkedés az érelmeszesedés legsúlyosabb veszélyeztető tényezője. Akinek magas a vérnyomása, annak egész élete folyamán az orvos utasításai szerint kell táplálkoznia, megszerveznie életrendjét, rendszeresen méretnie kell vérnyomását és rendkívül fontos a sószegény étrend. Elegendő zöldség és gyümölcs fogyasztása az egész élet folyamán szintén a megelőzés fontos része, a C-vitamin fékezi az elmeszesedés folyamatát. Cukorbetegeknek a Necalor fogyasztását ajánljuk (mesterségesen édesített citrom és grapefruit-kivonat), a port szódavízzel öntjük fel. Kalóriaszegény üdítő ital, amely az egész év folyamán C-vitamin- nal látja el a szervezetet. (Fogyasztása elhízás esetében is ajánlatos). A dolgozó embernek, s természetesen a betegnek is, rendszeresen kell táplálkoznia, miközben a reggeli és az ebéd tápértéke legyen nagyobb, a vacsora viszont már ne tartalmazzon sok zsírt, cukrot. Egész életünk folyamán rendszeresen ellenőrizzük testsúlyunkat, így megelőzhetjük a hízást. Röviden: ne együnk fölöslegesen. Gondoljunk nagyszüleinkre, akik nagyon nehéz fizikai munkát végeztek és szegényen táplálkoztak. De nem is volt oly gyakori az infarktus! Az emberek ma talán kétszer több táplálékot fogyasztanak, de fizikai igénybevételük minimális (korszerű tömegközlekedés, személy- gépkocsik, a munkafolyamatok gépesítése és automatizálása, mozgáshiány stb.) Röviden összegezve, az érelmeszesedés és az isémiás szívbetegség megelőzésének leghatásosabb módja: a magas vérnyomás, a cukorbaj és a köszvény ellenőrzése és kezelése, jól megszervezett napirend, elegendő pihenés és alvás, a káros szenvedélyek és a fölösleges gyógyszerszedés kerülése, a túlzott szellemi igénybevétel csökkentése, illetve a szabad időben kellő mozgással és fizikai megterheléssel való kiegyensúlyozása. - (Folytatjuk) Dr. ONDREJ LIPTÁK docens, kandidátus ÚJSZ 8 ■ 1985. II.
