Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-15 / 7. szám
\ . II. 15. • Obergesell László doktor szabályozza a beteg lábán lévő készüléket M ár több mint három évtizede annak, hogy a messzi-messzi Kurgan városából „csodadoktorról“ szóló hírek kezdtek szállingózni. Arról szóltak, hogy a doktor végtagokat hosszabbít, töréseket gyógyít egy speciális, maga alkotta műszer segítségével. A hírek igazak voltak, s ma már a méltán világhírű Ilizarov professzor neve, gyógymódja közismertté lett, s egyre több orvos jut el a szibériai városba, ahol a professzor mellett megtanulja a készülék használatát. A galántai (Galanta) kórház baleseti osztályán 14 hónap alatt 22 beteg esetében rögzítették a törött végtagokat az llizarov- féle műszer segítségével. Hogyan is kezdődött? - kérdeztük Obergesell László doktortól. A válaszadás helyett a mellette álló dr. Dusán Óimo főorvosra, kandidátusra nézett, majd rövid gondolkodás után válaszolt: - Véletlen szerencsénk volt.- Ez így elmondva egyszerűnek tűnik- kapcsolódik a beszélgetésbe Őimo főorvos. Közli, hogy már műtét előtt fel kell készülnie az orvosnak, hiszen méretre állítja össze a műszer fémkarikáit, s a szerelés néha eltart két óráig is. Azután következik a több órás műtét, amely nagyon igénybe veszi az orvost, hiszen nemcsak három dimenzióban kell gondolkodnia, hanem figyelnie kell azt is, nehogy a drótok bevezetésénél idegeket, ereket sértsen meg. S mire a még alvó beteget kitolják a műtőből, a következőt már elő is készítik. - A baleseti sebészeten nincs megállás - mondja, s búcsúzik is, mert a műtőben már csak rá várnak.- Még nem szóltunk az llizarov-módszer előnyeiről - mondja hirtelen Obergesell doktor, majd hamarjában sorolni kezdi. Megtudjuk, hogy a műszer könnyebb a hagyományos gipsznél, viselése nem jár fájdalommal, a beteg (mivel a csont nem mozdul) a műtétet követő napokon már járhat, s a gyógytornász is azonnal elkezdheti a végtagok rehabilitációját. Két hét elteltével a csontot monitor által megvizsgálják, s ha kell) szabályozzák a drótok feszességét, majd havonta ellenőrzik a csont forradását. A csont esetenként 4-6 hónap elteltével forr össze.- Azután már csak ki kell húzni a drótokat- foglalja össze az orvos, majd hozzáteszi:- A bőr öngyógyulási folyamata hamar eltünteti a lyukakat. De nézzük meg betegeinket- invitál. A kórterembe érve elmondja, hogy a 17 éves Kovács Róbert combtörés utáni szövődmény miatt került hozzájuk, mert tíz hónappal a műtét után csontgyulladást kapott. A combcsontjából „kiesett“ tíz centiméternyi darab, azt a csípőjéből vett csontdarabbal pótolták, s mindezt az llizarov-készü- lékkel rögzítették. S mit mond erről a beteg?- A baleset után az egész lábam gipszben volt, nem volt szabad megmozdulnom sem. Most legalább járhatok - sóhajtott. - Nem is táj a lábam, csak nem szeretem látni a lábamból kilógó drótokat... A szomszéd kórterembe érve meglepve vettük tudomásul, hogy az llizarov-féle készüléket a beteg karján látjuk. csmcoftor. Kiderült ugyanis, hogy a bratislavai kra- márei és a galántai kórház baleseti osztályának főorvosai nemcsak kollégák, hanem jóbarátok is, és amikor dr. Miloé Brix kandidátus hazatért Kurganból, meghívta agalántai- akat egy kis tapasztalatszerzésre. S mert a barátságot illik megpecsételni is - a vendéglátók eltértek a hagyományos formáktól- ezt egy llizarov-készülék ajándékozásával tették.- íme, ez az - tartja elénk a műszert Obergesell doktor.- Négy karika és nyolc drót - állapítjuk meg ránézésre, mire az orvos röviden elmagyarázza a műszer lényegét. Megtudjuk, hogy az alsó végtagtöréseknél általában gipszrögzítést alkalmaznak, annak ellenére, hogy az orvosok már az 1910-es és az 1920-as években Denis- és Lanbott- féle külső rögzítőt használtak, majd az 1930—40-es években a Hoffmann-félét, s azóta is egyre készülnek az újak,.melyek azonban nem nyerték meg a szakemberek tetszését. Az llizarov-féle külső rögzítő annál inkább...- A műtétet monitoron figyeljük, segédeszközünk egy fúrógép és egy kulcs. Amíg a beteg alszik, a fúrógépbe helyezzük a 2 mm vastagságú drótot, átfúrjuk vele a csontot, majd az egyik végét a kulccsal a karikához rögzítjük, a másikat pedig megfeszítjük. Ugyanezt végezzük el a másik oldalról és a csont ilyen rögzítés mellett nem mozdulhat el. Egy-egy törésnél rendszerint nyolc dróttal rögzítjük a törött végtagot- mondja az orvos, s azonnal mutatja is, hogy hogyan.- Néhány nappal ezelőtt először alkalmaztuk ezt a módszert az alkar rögzítésére. Nincs ezidáig tudomásunk arról, hogy Szlovákiában másutt is kipróbálták... - közölte kissé ünnepélyesen az orvos, majd készségesen ismertette a műtét előzményeit. Elmondta, hogy amikor közvetlenül a baleset után behozták a 25 éves fiatalembert, azonnal nem is tudtak dönteni, mi legyen vele. A beteg eszméleténél volt és elmondta, hogy egy autódarun dolgozva karja két acéldrót közé szorult. - Megállapítottuk, hogy a kezén megsérült a szövet, az izom, az idegek s úgy láttuk, hogy amputálnunk kell a végtagot. Azután másképp döntöttünk. Ez idáig az lli- zarov-módszert csak lábszártöréseknél alkalmazták, mi megpróbáltuk a combtörést rögzíteni, sikerrel. Miért ne lehetne az alkaron is? - gondoltuk. - Az eljárás ugyanaz volt, csak kisebb átmérőjű fémkarikákkal dolgoztunk. ' - Még érzem a fájdalmat - mondta nyugodtan Viliam Meces, - de mi ez a néhány nappal előtti fájdalmakhoz képest. Azt talán el sem lehet mondani, mennyire féltem attól, hogy amputálni fogják a kezemet. Azt sem hittem, hogy ha megmarad a karom, valaha megmozdíthatom az ujjaimat. És most? - mondta, miközben óvatosan megmozgatta őket. Elbúcsúztunk a baleseti osztály orvosaitól, akik ismét valamivel bizonyosabbá tették a műtétek bizonytalan kimenetelét, s hozzájárultak a baleseti sebészet további fejlesztéséhez. PÉTERFI SZONYA • A beteg ujjai megmozdulnak... (Pszota Lívia felvételei) I I ■- Az előbb még itt láttam Agneskát, talán az udvar másik végébe ment, a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket készítik elő - fogadott az Oroszvári (Rusovce) Egységes Földművesszövetkezet jarovcei részlegén Emil Komárik agronómus, amikor a gazdaság egyetlen traktorosnöje iránt érdeklődtem. Benéztünk még a műhelyekbe, hátha ott pontosabbat is tudnak mondani holléte felöl, de csak igazolták az agronómus feltételezését. Aztán traktorzúgásra figyeltünk fel. A sarkon még be sem fordult a jármű, de kísérőm máris közölte: ez ő lesz. Amikor elmondtam, hogy miért keresem, egyik férfi kollégája átvette a vezetést, Agnesa Rotová pedig kemény kézszorítással üdvözölt.- Talán menjünk be valamelyik irodába - javasolta, majd hozzátette: - Nem mintha én fáznék, hisz kora reggeltől kint vagyok. Hozzászoktam a csípős téli levegőhöz. Olajos kezével levette sapkáját, melyet bizony nincs ideje kímélni, nem is jut eszébe, hogy fekete kezével ne nyúljon hozzá. Aztán nyugodtan várta, vajon mire vagyok kíváncsi. „A munka senkinek sem árthat..." (Gyökeres György felvétele)- Hogyan lesz egy nőből traktoros? - fordultam hozzá a számomra legérdekesebb kérdéssel.- Akarni és szeretni kell ezt a munkát. Az alapiskola elvégzése után kerültem a szövetkezetbe. Mindenféle kisegítő munkát végeztem, ott dolgoztam ahová beosztottak, de a gépek nem hagytak nyugton. Már kiskoromban sem a babák érdekeltek, mint a legtöbb lányt, hanem a mozgásba hozható, szétszedhető, csavarozható játékok. Alig múltam el tizennyolc éves, megszereztem a jogosítványt. Arra ugyan várnom kellett, hogy traktorra ültessenek, mert ha manapság ritkán lát nőt az effajta masinán, akkor húsz éve még inkább furcsállották az ilyesmit. Rakodóval dolgoztam, s amikor csak tehettem, felültem a traktorra. Aztán látták, hogy nem lehet velem bírni, így kaptam egy ,,sajátot". Tizenhárom évig jártam azon, a mostanit már hét éve vezetem. Szüleim természetesen hallani sem akartak a hóbortnak vélt szakmáról, főképp a mamám tiltakozott a vezetés ellen. A többi lány is csak mosolygott rajtam. Agnesa azonban nem engedett, egyre bizonygatta: ő valóban ezt akarja csinálni, ez a munka érdekli. Azóta persze már az otthoniak is belenyugodtak, s örülnek is, hogy lányuk a szövetkezet megbecsült tagja lett.- Észre sem vettük, hogyan múltak el az esztendők. Szüleim már idősek, gondoskodnom kell róluk. Reggel épp csak a ház körüli munkát végzem el, megetetem az állatokat, aztán rohanás. Most télen ugyan hétkor kezdünk, de nyáron hatkor, vagy ha szükséges, még ennél is korábban munkába állok. Este megfőzöm a másnapi ebédet, hogy a mamának csak fel kelljen melegítenie. Ha az öcsém délutános, erre nincs gondom. Szerencsémre a katonaságnál szakács volt, s az ott szerzett tudását jól hasznosítja. Egyébként az öt testvér közül csak ő rendelkezik járművezetői jogosítvánnyal s így a szövetkezettől igényelt szállítások lebonyolítása, például a tüzelő hazavitele is az ő gondja a családban.- Szabad időm nem igen van, mert nem nézem én az órát, ha sürgős munka vár rám. Meg tudják rólam a szövetkezetben, hogy szükség esetén készségesen segítek. Hányszor megtörtént, hogy már indultam haza amikor szóltak, hogy valamit el kell végezni. Természetesen segítettem. Vagy ha az állattenyésztésben kell kisegíteni, helyettesíteni... Nem válogat, nem húzza ki magát még a legnehezebb munkából sem. A permetező repülőgépbe is ö rakja a vegyszereket, pedig erre kevesen vállalkoznak. De ugyanúgy helytáll a szántásban, vetésben, boronálás- ban. Aratás idején, ha szükséges, kombájnnal váltja fel a traktort. Fokozatosan feloldódott, arca kipirult a benti melegben. Úgy beszélt a férfias, jó erőnlétet megkövetelő munkájáról, mintha a legtermészetesebb dolog volna, hogy ő naponta a zötyögő traktoron ül és teljesítmé- ' nyét, munkabírását bárki bármikor összevetheti férfi kollégáiéval. Bocsánatkérően nyitott be Emil Komárik:- Két vagon lencse érkezett, Ag- neska. Ha befejeztétek a beszélgetést, szóljál, én addig értesítem a többieket, hogy készülődjenek.-j Látja, így van ez mindig. Munka van bőven, de én azt nem is bánom. Az egészségem jó, azon kívül, hogy egyszer otthon elcsúsztam és eltörött a lábam, még beteg sem voltam. A munka senkinek sem árthat, hisz látja, nekem még használ is - mutatott a munkaruháján feszülő gombokra.- Még szerencse, hogy a traktoron az ülés és a kormány közti távolság szabályozható.- Tehát rövidesen a lencséért V mennek, s amíg a többiek rakodnak ...- Én sem tétlenkedek - vágott közbe. - Ugyanúgy megfogom a zsákot, mint a kollégák.- De hát a nők és a cipelés? - néztem rá kérdően. - Amit bírok, elviszek, ha nem, otthagyom - válaszolt. A telepen harmincötén dolgoznak egy csoportban, traktorosok, segédmunkások. Ő az egyedüli nő köztük, de valamennyien tisztelik, egyenrangú kollégának tartják. Tudják róla, nem szereti, ha egy férfi zsebre tett kézzel áll.- Még jobban haragszom, ha a lányok, asszonyok pletykáznak. És ha ráadásul az út szélén állva köszörülik a nyelvüket, amikor én arra traktorzom, nagyon bosszús vagyok - mondotta mosolyogva. Vidám természetű, munkatársai kedvelik. A faluban működő tömegszervezetek rendezvényeinek szervezésébe is szívesen bekapcsolódik. Szeret társaságba járni, szórakozni.- A tüzoltóbálra készülünk. Nyáron sokat dolgoztunk, a szertárba bevezettük a vizet, most ezt is megünnepeljük. Tagja vagyok a Vöröskeresztnek is, de szégyen ide, szégyen oda, nem merek vért adni. Immár húsz éve vezet baleset nélkül járművet, üzemi balesete sem volt. Azt, hogy a jó értelemben vett egyenjogúságot kiérdemelte kollégáinál és felettesei szemében, szorgalmának, kitartásának, áldozatkészségének köszönheti. A fizetési szalagok közt sincs különbség: az elvégzett munkáért megkapja a neki járó bért. Nem véletlen az sem, ha az ö borítékában gyakran több van, mint a férfi kollégáiéban. Érdem szerint fizetnek. Elismerő oklevelek és ágazati kitüntetés is jelzik az elismerést. Éva Kisáková- nak, a szövetkezet főagronómusának szavai szerint Agneskát nem cserélnék el senkiért. Rá ugyanis mindig számíthatnak.-Akkor érzem jól magam, ha a munkaruhám olajos. Hétfőn, amikor tisztát veszek, mintha nem is én volnék. Szerintem a gázolajnak jobb az illata, mint a kölnivíznek. Nem is mennék én máshová dolgozni. Elégedett vagyok. Láttam rajta, türelmetlen, menne már. Nem is akartam tovább feltartani, elbúcsúztam.-Tudja, ha áll a vagon, ha nem rakjuk ki mindjárt a szállítmányt, az sokba kerül a szövetkezetnek - jegyezte meg. Fejére húzta sapkáját. Az iroda előtt már várták a többiek: mentek a lencséért. Felült a traktorra, nagy zúgással fordult ki a telepről az állomás felé. D.T.
