Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

\ . II. 15. • Obergesell László doktor szabá­lyozza a beteg lábán lévő készüléket M ár több mint három évtizede annak, hogy a messzi-messzi Kurgan váro­sából „csodadoktorról“ szóló hírek kezdtek szállingózni. Arról szóltak, hogy a doktor vég­tagokat hosszabbít, töréseket gyógyít egy speciális, maga alkotta műszer segítségével. A hírek igazak voltak, s ma már a méltán világhírű Ilizarov professzor neve, gyógy­módja közismertté lett, s egyre több orvos jut el a szibériai városba, ahol a professzor mellett megtanulja a készülék használatát. A galántai (Galanta) kórház baleseti osz­tályán 14 hónap alatt 22 beteg esetében rögzítették a törött végtagokat az llizarov- féle műszer segítségével. Hogyan is kezdő­dött? - kérdeztük Obergesell László doktor­tól. A válaszadás helyett a mellette álló dr. Dusán Óimo főorvosra, kandidátusra né­zett, majd rövid gondolkodás után válaszolt: - Véletlen szerencsénk volt.- Ez így elmondva egyszerűnek tűnik- kapcsolódik a beszélgetésbe Őimo főor­vos. Közli, hogy már műtét előtt fel kell készülnie az orvosnak, hiszen méretre állítja össze a műszer fémkarikáit, s a szerelés néha eltart két óráig is. Azután következik a több órás műtét, amely nagyon igénybe veszi az orvost, hiszen nemcsak három di­menzióban kell gondolkodnia, hanem figyel­nie kell azt is, nehogy a drótok bevezetésé­nél idegeket, ereket sértsen meg. S mire a még alvó beteget kitolják a műtőből, a kö­vetkezőt már elő is készítik. - A baleseti sebészeten nincs megállás - mondja, s bú­csúzik is, mert a műtőben már csak rá várnak.- Még nem szóltunk az llizarov-módszer előnyeiről - mondja hirtelen Obergesell dok­tor, majd hamarjában sorolni kezdi. Megtud­juk, hogy a műszer könnyebb a hagyomá­nyos gipsznél, viselése nem jár fájdalommal, a beteg (mivel a csont nem mozdul) a műté­tet követő napokon már járhat, s a gyógytor­nász is azonnal elkezdheti a végtagok reha­bilitációját. Két hét elteltével a csontot moni­tor által megvizsgálják, s ha kell) szabályoz­zák a drótok feszességét, majd havonta ellenőrzik a csont forradását. A csont ese­tenként 4-6 hónap elteltével forr össze.- Azután már csak ki kell húzni a drótokat- foglalja össze az orvos, majd hozzáteszi:- A bőr öngyógyulási folyamata hamar eltün­teti a lyukakat. De nézzük meg betegeinket- invitál. A kórterembe érve elmondja, hogy a 17 éves Kovács Róbert combtörés utáni szövődmény miatt került hozzájuk, mert tíz hónappal a műtét után csontgyulladást ka­pott. A combcsontjából „kiesett“ tíz centimé­ternyi darab, azt a csípőjéből vett csontdarab­bal pótolták, s mindezt az llizarov-készü- lékkel rögzítették. S mit mond erről a beteg?- A baleset után az egész lábam gipszben volt, nem volt szabad megmozdulnom sem. Most legalább járhatok - sóhajtott. - Nem is táj a lábam, csak nem szeretem látni a lá­bamból kilógó drótokat... A szomszéd kórterembe érve meglepve vettük tudomásul, hogy az llizarov-féle készüléket a beteg karján látjuk. csmcoftor. Kiderült ugyanis, hogy a bratislavai kra- márei és a galántai kórház baleseti osztályá­nak főorvosai nemcsak kollégák, hanem jó­barátok is, és amikor dr. Miloé Brix kandidá­tus hazatért Kurganból, meghívta agalántai- akat egy kis tapasztalatszerzésre. S mert a barátságot illik megpecsételni is - a ven­déglátók eltértek a hagyományos formáktól- ezt egy llizarov-készülék ajándékozásá­val tették.- íme, ez az - tartja elénk a műszert Obergesell doktor.- Négy karika és nyolc drót - állapítjuk meg ránézésre, mire az orvos röviden elma­gyarázza a műszer lényegét. Megtudjuk, hogy az alsó végtagtöréseknél általában gipszrögzítést alkalmaznak, annak ellenére, hogy az orvosok már az 1910-es és az 1920-as években Denis- és Lanbott- féle külső rögzítőt használtak, majd az 1930—40-es években a Hoffmann-félét, s azóta is egyre készülnek az újak,.melyek azonban nem nyerték meg a szakemberek tetszését. Az llizarov-féle külső rögzítő annál inkább...- A műtétet monitoron figyeljük, segéd­eszközünk egy fúrógép és egy kulcs. Amíg a beteg alszik, a fúrógépbe helyezzük a 2 mm vastagságú drótot, átfúrjuk vele a csontot, majd az egyik végét a kulccsal a karikához rögzítjük, a másikat pedig meg­feszítjük. Ugyanezt végezzük el a másik oldal­ról és a csont ilyen rögzítés mellett nem mozdulhat el. Egy-egy törésnél rendszerint nyolc dróttal rögzítjük a törött végtagot- mondja az orvos, s azonnal mutatja is, hogy hogyan.- Néhány nappal ezelőtt először alkal­maztuk ezt a módszert az alkar rögzítésére. Nincs ezidáig tudomásunk arról, hogy Szlo­vákiában másutt is kipróbálták... - közölte kissé ünnepélyesen az orvos, majd készsé­gesen ismertette a műtét előzményeit. El­mondta, hogy amikor közvetlenül a baleset után behozták a 25 éves fiatalembert, azon­nal nem is tudtak dönteni, mi legyen vele. A beteg eszméleténél volt és elmondta, hogy egy autódarun dolgozva karja két acéldrót közé szorult. - Megállapítottuk, hogy a kezén megsérült a szövet, az izom, az idegek s úgy láttuk, hogy amputálnunk kell a végtagot. Azután másképp döntöttünk. Ez idáig az lli- zarov-módszert csak lábszártöréseknél alkalmazták, mi megpróbáltuk a combtörést rögzíteni, sikerrel. Miért ne lehetne az alka­ron is? - gondoltuk. - Az eljárás ugyanaz volt, csak kisebb átmérőjű fémkarikákkal dolgoz­tunk. ' - Még érzem a fájdalmat - mondta nyu­godtan Viliam Meces, - de mi ez a néhány nappal előtti fájdalmakhoz képest. Azt talán el sem lehet mondani, mennyire féltem attól, hogy amputálni fogják a kezemet. Azt sem hittem, hogy ha megmarad a karom, valaha megmozdíthatom az ujjaimat. És most? - mondta, miközben óvatosan megmozgatta őket. Elbúcsúztunk a baleseti osztály orvosaitól, akik ismét valamivel bizonyosabbá tették a műtétek bizonytalan kimenetelét, s hozzá­járultak a baleseti sebészet további fejleszté­séhez. PÉTERFI SZONYA • A beteg ujjai megmoz­dulnak... (Pszota Lívia felvételei) I I ■- Az előbb még itt láttam Agneskát, talán az udvar másik végébe ment, a tavaszi munkákhoz szükséges gé­peket készítik elő - fogadott az Oroszvári (Rusovce) Egységes Föld­művesszövetkezet jarovcei részlegén Emil Komárik agronómus, amikor a gazdaság egyetlen traktorosnöje iránt érdeklődtem. Benéztünk még a műhelyekbe, hátha ott pontosabbat is tudnak mon­dani holléte felöl, de csak igazolták az agronómus feltételezését. Aztán trak­torzúgásra figyeltünk fel. A sarkon még be sem fordult a jármű, de kísé­rőm máris közölte: ez ő lesz. Amikor elmondtam, hogy miért ke­resem, egyik férfi kollégája átvette a vezetést, Agnesa Rotová pedig ke­mény kézszorítással üdvözölt.- Talán menjünk be valamelyik iro­dába - javasolta, majd hozzátette: - Nem mintha én fáznék, hisz kora reggeltől kint vagyok. Hozzászoktam a csípős téli levegőhöz. Olajos kezével levette sapkáját, melyet bizony nincs ideje kímélni, nem is jut eszébe, hogy fekete kezé­vel ne nyúljon hozzá. Aztán nyugod­tan várta, vajon mire vagyok kíváncsi. „A munka senkinek sem árthat..." (Gyökeres György felvétele)- Hogyan lesz egy nőből traktoros? - fordultam hozzá a számomra legér­dekesebb kérdéssel.- Akarni és szeretni kell ezt a mun­kát. Az alapiskola elvégzése után ke­rültem a szövetkezetbe. Mindenféle kisegítő munkát végeztem, ott dol­goztam ahová beosztottak, de a gé­pek nem hagytak nyugton. Már kisko­romban sem a babák érdekeltek, mint a legtöbb lányt, hanem a mozgásba hozható, szétszedhető, csavarozható játékok. Alig múltam el tizennyolc éves, megszereztem a jogosítványt. Arra ugyan várnom kellett, hogy trak­torra ültessenek, mert ha manapság ritkán lát nőt az effajta masinán, akkor húsz éve még inkább furcsállották az ilyesmit. Rakodóval dolgoztam, s ami­kor csak tehettem, felültem a traktor­ra. Aztán látták, hogy nem lehet ve­lem bírni, így kaptam egy ,,sajátot". Tizenhárom évig jártam azon, a mos­tanit már hét éve vezetem. Szüleim természetesen hallani sem akartak a hóbortnak vélt szakmáról, főképp a mamám tiltakozott a vezetés ellen. A többi lány is csak mosolygott rajtam. Agnesa azonban nem engedett, egyre bizonygatta: ő valóban ezt akarja csinálni, ez a munka érdekli. Azóta persze már az otthoniak is belenyugodtak, s örülnek is, hogy lá­nyuk a szövetkezet megbecsült tagja lett.- Észre sem vettük, hogyan múltak el az esztendők. Szüleim már idősek, gondoskodnom kell róluk. Reggel épp csak a ház körüli munkát végzem el, megetetem az állatokat, aztán roha­nás. Most télen ugyan hétkor kez­dünk, de nyáron hatkor, vagy ha szükséges, még ennél is korábban munkába állok. Este megfőzöm a másnapi ebédet, hogy a mamának csak fel kelljen melegítenie. Ha az öcsém délutános, erre nincs gondom. Szerencsémre a katonaságnál sza­kács volt, s az ott szerzett tudását jól hasznosítja. Egyébként az öt testvér közül csak ő rendelkezik járművezetői jogosít­vánnyal s így a szövetkezettől igé­nyelt szállítások lebonyolítása, példá­ul a tüzelő hazavitele is az ő gondja a családban.- Szabad időm nem igen van, mert nem nézem én az órát, ha sürgős munka vár rám. Meg tudják rólam a szövetkezetben, hogy szükség ese­tén készségesen segítek. Hányszor megtörtént, hogy már indultam haza amikor szóltak, hogy valamit el kell végezni. Természetesen segítettem. Vagy ha az állattenyésztésben kell kisegíteni, helyettesíteni... Nem válogat, nem húzza ki magát még a legnehezebb munkából sem. A permetező repülőgépbe is ö rakja a vegyszereket, pedig erre kevesen vállalkoznak. De ugyanúgy helytáll a szántásban, vetésben, boronálás- ban. Aratás idején, ha szükséges, kombájnnal váltja fel a traktort. Fokozatosan feloldódott, arca kipi­rult a benti melegben. Úgy beszélt a férfias, jó erőnlétet megkövetelő munkájáról, mintha a legtermészete­sebb dolog volna, hogy ő naponta a zötyögő traktoron ül és teljesítmé- ' nyét, munkabírását bárki bármikor összevetheti férfi kollégáiéval. Bocsánatkérően nyitott be Emil Komárik:- Két vagon lencse érkezett, Ag- neska. Ha befejeztétek a beszélgetést, szóljál, én addig értesítem a többie­ket, hogy készülődjenek.-j Látja, így van ez mindig. Munka van bőven, de én azt nem is bánom. Az egészségem jó, azon kívül, hogy egyszer otthon elcsúsztam és eltörött a lábam, még beteg sem voltam. A munka senkinek sem árthat, hisz látja, nekem még használ is - mutatott a munkaruháján feszülő gombokra.- Még szerencse, hogy a traktoron az ülés és a kormány közti távolság szabályozható.- Tehát rövidesen a lencséért V mennek, s amíg a többiek ra­kodnak ...- Én sem tétlenkedek - vágott köz­be. - Ugyanúgy megfogom a zsákot, mint a kollégák.- De hát a nők és a cipelés? - néz­tem rá kérdően. - Amit bírok, elvi­szek, ha nem, otthagyom - válaszolt. A telepen harmincötén dolgoznak egy csoportban, traktorosok, segéd­munkások. Ő az egyedüli nő köztük, de valamennyien tisztelik, egyenran­gú kollégának tartják. Tudják róla, nem szereti, ha egy férfi zsebre tett kézzel áll.- Még jobban haragszom, ha a lá­nyok, asszonyok pletykáznak. És ha ráadásul az út szélén állva köszörülik a nyelvüket, amikor én arra traktor­zom, nagyon bosszús vagyok - mon­dotta mosolyogva. Vidám természetű, munkatársai kedvelik. A faluban működő tömeg­szervezetek rendezvényeinek szer­vezésébe is szívesen bekapcsolódik. Szeret társaságba járni, szórakozni.- A tüzoltóbálra készülünk. Nyáron sokat dolgoztunk, a szertárba beve­zettük a vizet, most ezt is megünne­peljük. Tagja vagyok a Vöröskereszt­nek is, de szégyen ide, szégyen oda, nem merek vért adni. Immár húsz éve vezet baleset nél­kül járművet, üzemi balesete sem volt. Azt, hogy a jó értelemben vett egyen­jogúságot kiérdemelte kollégáinál és felettesei szemében, szorgalmának, kitartásának, áldozatkészségének kö­szönheti. A fizetési szalagok közt sincs különbség: az elvégzett munká­ért megkapja a neki járó bért. Nem véletlen az sem, ha az ö borítékában gyakran több van, mint a férfi kollégái­éban. Érdem szerint fizetnek. Elisme­rő oklevelek és ágazati kitüntetés is jelzik az elismerést. Éva Kisáková- nak, a szövetkezet főagronómusának szavai szerint Agneskát nem cserél­nék el senkiért. Rá ugyanis mindig számíthatnak.-Akkor érzem jól magam, ha a munkaruhám olajos. Hétfőn, amikor tisztát veszek, mintha nem is én vol­nék. Szerintem a gázolajnak jobb az illata, mint a kölnivíznek. Nem is men­nék én máshová dolgozni. Elégedett vagyok. Láttam rajta, türelmetlen, menne már. Nem is akartam tovább feltarta­ni, elbúcsúztam.-Tudja, ha áll a vagon, ha nem rakjuk ki mindjárt a szállítmányt, az sokba kerül a szövetkezetnek - je­gyezte meg. Fejére húzta sapkáját. Az iroda előtt már várták a többiek: mentek a lencséért. Felült a traktorra, nagy zúgással fordult ki a telepről az állo­más felé. D.T.

Next

/
Thumbnails
Contents