Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

I

Az agrárügyi minisztérium fejlesztési osztályán • A pusztító szárazság időszaka • A haladó erők harca az éhség és a banditizmus ellen

j*.

Két évre szóló munkavállalásának letelte után a közelmúltban érkezett haza családjával Afrikából Herényi Béla agrármérnök. Az ismert mezőgazdasági szakember - a Rimaszombati (Rimavská So- bota) Területi Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója - nem első alkalommal teljesített hosszabb külföldi szolgálatot, hiszen 1965 és 1968 között Kubában tevékenykedett. Utóbb egy másik földrész országában, Mozambikban próbált a maga módján segíteni. Hogyan került a függetlenségét csak egy évtizede kivívott országba, s milyen céllal, megbízással?- Miután már korábban is dolgoztam spanyol nyelvterületen, az ENSZ gazdaságfejlesztési bizottságának hazai nyilvántartásában szerepeltem, s tulajdonképpen már 1980-ban, a szükséges szakmai és nyelvvizsgák után, esedékes volt kiküldetésem. Különböző okok miatt akkor erre nem került sor, két évvel később azonban egy államközi egyezményt követően a Politechnától kaptam ajánlatot a kiutazásra. Az ország rohamosan fejlődő, vagy inkább úgy fogalmazhatnék, hogy gyarapodó fővárosában, Maputóban az agrárügyi minisztériumban vártak, ahol a fejlesztési osztályra kerültem. Ezen a fontos munkaterületen rajtam kívül brazil, portugál, svájci, chilei, belga és szovjet szakemberek is dolgoztak. Egészen konkrétan munkám a norma- és bérrendszer kidolgozásából állt, ezenkívül szaktanácsokkal láttam el a tartományi agrárügyi igazgatóságokat, terveket készítettem számukra. Sok utazással járó feladat volt, melynek elvégzéséhez buzgalommal láttam hozzá. Azonkívül, hogy az országnak mind a tiz tartományában eltöltöttem rövidebb- hosszabb időt, kaptam egy egészen konkrét megbízatást is, mégpedig egy kávéültetvény telepítésére, közvetlenül a fővárosi repülőtér közelében.- S milyen eredménnyel járt fáradozása?- Ezt meglehetősen nehéz lenne lemérni, a helybeliek mindenesetre nagyon pozitívan értékelték munkámat, mint ahogyan jó véleménnyel voltak más szocialista országok szakembereiről is. A tőkés országokból érkezett szakemberek munkája viszont nem lehetett ilyen hatékony, hiszen az ő világuktól meglehetősen távol áll a szocialista kollektív termelési forma elmélete és gyakorlata. Az volt

a személyes benyomásunk, hogy a fiatal, sok gonddal-bajjal küzdő ország gazdasági függősége miatt „tart igényt“ munkájukra és tanácsadói szerepükre, és az igazsághoz tartozik, hogy a mi konkrét segítségünket sem tudta teljesen kamatoztatni az ország mezőgazdasága a rendkívüli szárazság miatt.- Mondhatna ez utóbbi következményeiről valami közelebbit?- Időjárás szempontjából az országot három sávra osztják: északi, közép és déli zónára. Északon, az úgynevezett humán trópusi égövben normális körülmények között átlagosan évi 2000 milli- méternyi csapadék hull, délen mindössze 400 milliméternyi. Az utóbbi két évben viszont ennél jóval kevesebb, csaknem semmi sem esett, s ahol igen, abban sem volt semmi köszönet. Magam is átéltem a fővárosban, amikor az égi áldás zuha- tagszerűen érkezett, elsepert mindent, ami az útjába került. A tájfun vidéken is

• Az édesburgonya

(Archív felvételek)

óriási károkat okozott, a kunyhóikból elmenekült embereket a magasabb fákról kellett vízi járművekkel megmenteni. A szárazság következtében az elvetett magvak ki sem kelnek a földből, vagy ha igen, egyhamar elsilányodnak. Viszonylag a gyapot - amelyet mintegy 51 ezer hektáron termesztenek a mampulai tartományban - hozott jó termést. Ezenkívül a sziszál - ez egy szárazságtűrő textilnövény - termesztése nevezhető eredményesnek. Más tartományokban a kávé és a tea is megtermett, csakúgy mint egyes déli gyümölcsök, mindenekelőtt az ananász. A termények zömét exportálja az ország, s még jelentősebb exportőrré válhatna, ha élelmiszerfeldolgozó iparát fejleszteni tudná. A búza és a rizs gyakorlatilag évenként többször is megteremne, ehhez azonban öntözőrendszerre lenne szükség. A természeti feltételek adottak, hiszen bővizű folyói vannak az országnak, hiányzik azonban a beruházási tőke. A külföldi hiteleket elsősorban az éhező lakosság élelmezésére kell fordítaniuk. A 45 százalékot képviselő állami tulajdonon kívül az országban ma még három tulajdonforma ismeretes: a szövetkezeti, a magán és a familiáris. Ez utóbbi kettő jelentősége ugyan csökkenőben van, de gyökerei mélybenyúlóak és erősek, melyen a jelenlegi nehéz helyzetben nem tud változtatni az ország kétségtelenül haladó vezetése. A kereskedelemben is meglehetősen nagy a korrupció, ezt az ágazatot hindu közösségek tartják kézben. Egyszóval az emberek többsége alultápláltságtól szenved, nagyon sokan el is pusztulnak. Az ország 1 millió200 ezer darabot számláló szarvasmarha-állományából az utóbbi időben csupán a maputói körzetben 40 ezer állat pusztult el, s mind több gondot okoz a sertések és egyéb hasznos háziállatok tartása is. A pusztító klímát néhány olyan szarvasmarha-fajta bírja elviselni, mely igénytelenebb a táplálékra. A vidéki lakosságnak a kecsketej kétségkívül biztosít némi táplálékot, ám ezen túlmenően sajnos egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az emberek, s a külföld segítsége nélkül aligha várható a helyzet javulása.- Hasznos tapasztalatok birtokában hogyan látja az ország, a mozambiki mezőgazdaság jövőjét?- A szárazság következményeinek a felszámolása, a túlélés biztosítása most a legnagyobb feladat. Később szerintem leküzdhetnék a bajokat, de ehhez az eddigieknél sokkal egységesebb, céltudatosabb gazdasági vezetésre lenne szükség, és persze a belső nyugalom megteremtésére. Az ország legégetőbb gondjait egyébként Samora Machet államfő, a haladó FRELIMO-párt tavalyi negyedik kongresszusán igen kifejezően fogalmazta meg. A stabilizáció legfontosabb tényezője eszerint az ország külső fenyegetettségének megszüntetése lenne. Ez ügyben a dél-afrikai kormánnyal már aláírták az ismert megállapodást, s javulás jelei tapasztalhatók. A hatalmas ország határai azonban továbbra is nyitottak, s az egyszer már legyőzött belső és külső reakció még nem mondott le a visszavágás lehetőségeiről. A külső fenyegetettségből adódik a másik fontos tényező, a belpolitikai bizonytalanság. A pártelnök megfogalmazásában a stabilizáció harmadik tényezője az éhség, a nyomor megszüntetése lenne, mert enélkül bizony nem igen lehet magasabb célú terveket kovácsolnia az ország vezetésének.- S végül egy személyes kérdés: elégedett-e feladatának teljesítésével?- Ezt a kérdést, ha nem is ilyen formában, de sokan feltették ismerőseim közül, akik körében sajnos kialakult egy tévhit az enyémhez hasonló külföldi kiküldetésekről. Sokan olyan kánaánnak tartják Afrikát, ahol a szakemberek jól kipihenik és agyonra keresik magukat. Nos, erről szó sincs, hiszen a munka - talán egy kissé az elmondottakban sikerült is érzékeltetnem - egyáltalán nem üdülés ma Afrikában, s a kereset sem olyan mesés, mint ahogyan azt egyesek elképzelik. Kétségtelenül gazdagabbnak érzem viszont magam élményekben, tapasztalatokban, s mivel családom is velem volt, néhány hónapig, gyermekeim nyelvtudása is gyarapodott. Ugyanakkor megpróbáltatásokról is szólnom kell, hiszen ezek alól Mozambikban ma a külföldi szakemberek sem mentesek. Nyolc hónapon át bizony egyetlen szem cukor nélkül fogyasztottuk a teát és a kávét, néha hetekig sem láttunk kenyeret, s a családtagok is megtanulták becsülni a mindennapi kenyeret, s egyáltalán a hazai állapotokat, a gondtalan és biztonságos jelent és a holnapot.

Mindent egybevetve nem volt elveszett idő életemből ez a két esztendő. Búcsúzáskor azt mondta a felettesem, hogy nagyon sokat tettem az ország mezőgazdaságának fejlesztéséért. Ez persze túlzás, csak nagyon keveset tettem, de ott - ez sem kevés. HACSI ATTILA

Egy járás mezőgazdasága a számok tükrében

A losonci (Luőenec) járásra is jellemző az a megállapítás, hogy az állandóan fejlődő szocialista mezőgazdaság a fejlett szocialista társadalmunk építésének fontos láncszeme. Az elmúlt harmincöt év alatt a kezdeti kis és közép- nagyságú gazdaságokat tervszerűen nagyobb gazdasági egységekbe társították, hogy így jobban ki tudják használni a meglevő gépparkot, jobban érvényesíthessék a nagyüzemi gazdálkodás minden előnyét. Jelenleg 52 966 hektár mezőgazdasági földterületet tartanak nyilván a járásban. Ebből 21 600 hektár a szántóföld, amelyet a járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása alatt 15 efsz és két állami gazdaság művel meg. A mezőgazdaság szocializálásának a kezdetén és még a későbbi években is egyenetlenül hasznosították a meglevő földterületeket a növénytermesztésben. Az utóbbi tíz évben előrelépés történt ezen a téren is, főleg a kapás- és az olajnövények, valamint a hüvelyesek hektárhozamainak állandó emelése terén.

A járás mezőgazdaságában az elmúlt 35 év alatti fejlődést az alábbi számok is tükrözik. A gabo- naneműek hektárhozama 1949- ben járási viszonylatban két tonna körül volt. A jelenlegi átlaghektár- hozam az állami gazdaságokban 5,09, a szövetkezetekben pedig 5,15 tonnára emelkedett. Az efsz- ek és állami gazdaságok először 1983-ban és tavaly értek el rekordhozamokat gabonafélékből. A gabonatermesztés 1984. évi tervét 23 százalékkal teljesítették túl a járásban, vagyis 12 851 tonnával több gabonát termesztettek a tervezettnél. Az 1983-as évi jó terméshez viszonyítva tavaly 9711 tonnával termesztettek többet.

Az állattenyésztés is dinamikusan fejlődött az elmúlt 35 év alatt. Ezt részben úgy érték el a gazdaságok, hogy biztosították a szükséges mennyiségű abrak- és szálas takarmányt, s a helyi adottságoknak megfelelően minden gazdaság legalább egy-egy állatfajta tartására szakosodott. A gazdaságokban a távlati tervek szerint hajtották végre a kevésbé hasznos gazdasági állatoknak a hasznosabb fajtákkal való lecserélését, nagybani kooperációs tenyésztését. Ez tette lehetővé elsősorban is a hús- és a tejtermelés évről évre való növekedését. És nem utolsósorban a jobb munkaszervezés, az új munkamódszerek széles körű alkalmazása az állat- tenyésztésben is. A gazdaságokban az abraktakarmányok fel- használásában a gazdaságos termelésre helyezték a súlyt, és az utóbbi években jó eredményeket értek el. A jó eredmények ellenére az egyes mezőgazdasági üzemek között indokolatlan eltérések mutatkoznak. Ezek felszámolásával behatóan foglalkoztak az efsz-ek kongresszusa előtti vitában és az efsz-ek járási konferenciáján is.

Az elmúlt harmincöt év alatt a járás mezőgazdasági üzemeiben a gabonanemüek termesztése és a vágóállatok tenyésztése mellett komoly figyelmet fordítottak az ipari növények, hüvelyesek, zöldség- és a gyümölcsfélék intenzív termelésére. Ma már elmondhatjuk, hogy a járásban is meghonosodott a nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermesztés. Korszerű gyümölcsösöket és szö- löskerteket telepítettek több száz hektáron olyan területen, amelyeket azelőtt nem műveltek. Szemre is gyönyörködtetóen megváltozott ezáltal jó néhány község, s a járás látképe.

CSÁK ISTVÁN

• Teagyűjtés

J^eő év-