Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
EGÉSZSÉGÜNK - A LEGNAGYOBB KINCSÜNK A szív- és érbetegségek alkotják a vezető betegségcsoportot mind a halálozásban, mind a rokkantságot okozó megbetegedésekben. Csehszlovákiában a halálozások 55 százalékát, a tartós rokkantságnak pedig mintegy egyharmadát okozzák. Ez azt jelenti, hogy minden második lakos ebben a betegségben hat meg, ami több, mint a fertőző betegségek, balesetek és rosszindulatú daganatok okozta elhalálozások összessége. Ez a tény, valamint a betegség további kedvezőtlen alakulása tette szükségessé a szív- és érbetegségek programjának kidolgozását. A programot a legutóbbi ötéves tervidőszakban kezdtük megvalósítani az onkológiai programmal együtt. A legfontosabb feladat, hogy a szív- és érbetegségek megelőzése és gyógyítása hatékonyabbá váljék, ami csakis az egészségügyi dolgozók és az egész társadalom összefogásával érhető el. A feladat nagyon bonyolult, ezért fontos, hogy konkrét intézkedések szülessenek a népgazdaságban, az árpolitikában, meg kell változtatni az életmódunkat, el kell érni, hogy az emberek többet mozogjanak. A helyzet javulása csak akkor érhető el, ha mindenki tudatosítja: önmagánál keli kezdenie és az egészséges életmódot egész családjának el kell sajátítania. A vérkeringési betegségeket, vagyis a szív- és érbetegségeket három csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a veleszületett szívbántal- mak tartoznak. Ezek többségét műtéti beavatkozással már gyógyítani tudjuk. A második nagy csoportot a szív- és érrendszer gyulladásos megbetegedései képezik, amelyeket leggyakrabban baktériumok vagy vírusok idéznek elő. Ebben a csoportban is jelentős eredmények születtek mind a megelőzésben, mind a gyógyításban, mindenekelőtt a különféle közegészségügyi intézkedések (védőoltások stb.), az antibiotikumok alkalmazása valamint az orvosi ellátás javulása eredményeként. A szív- és érbetegségek legnagyobb csoportját az anyagcserezavarok okozta betegségek képezik, főleg a test különböző részeiben előforduló érelmeszesedés, de ide tartoznak a vérellátási zavarok is (az isémiás szívbetegség, az agyi erek betegségei stb.). Mi elsősorban az isémiás vagyis a koszorúsér-betegségekkel foglalkozunk majd, megismerjük a rizikótényezőket (rizikófaktorokat, azokat a tényezőket, amelyek a betegségre hajlamosítanak) és a betegség elleni harc módszereit. A KOSZORÚSÉRBETEGSÉGEK Az isémiás szívbetegség a leggyakoribb és legsúlyosabb szív- betegség. A szívizom elégtelen vérelíátását jelenti. A szív a köszörűsetekből kapja a működéséhez szükséges vért. Azt mondhatjuk tehát, hogy az ember életének hossza, amennyiben azt csak a szív működése határozza meg, a koszorúserektól függ. A koszorúserek elmeszesedését - arterio- szklerózisát - az erek fokozatos beszűkülése, az érfalban felszaporodó zsírlerakódás okozza. Az érelmeszesedés az élet első háromnégy évtizedében általában lassan, tünet és fájdalommentesen megy végbe. A beszűkült érben azonban bonyodalmat okozhat a trombusképzódés (vérrögképződés), ami vérellátási zavarral jár. Ez szívizominfarktust idézhet elő (a szívizom egy részének elhalását) és nem ritkán hirtelen elhalálozást is. Ha a beteg túléli az infarktust, a szívizmon heg képződik. Melyek az isémiás szívbetegség tünetei? Ez a szívbetegség gyakran nem jár tünetekkel, az ember teljesen egészségesnek érezheti magát, főleg a betegség kezdeti szakaszában. Ez vonatkozik elsősorban a betegség nem fájdalmas formáira, amikoris előfordulhatnak ritmuszavarok, de ezek közül csak a legsúlyosabbak okoznak eszméletvesztést, nehézlégzést nehéz fizikai megterhelés esetében vagy akár nélküle is, néhány esetben alvás közben. Az isémiás szívbetegség előrehaladottabb állapotában jellemző vizenyő képződése például a tüdőben, májban, keresztcsonti tájon, a végtagokon. Szélsőséges esetekben hirtelen beáll a halál (például alvás közben minden fájdalom nélkül, rendszerint súlyos ritmuszavar következtében). Általánosságban ismertebbek az isémiás szívbetegségek fájdalommal járó formái: az angina pek- torisz vagy a szívizominfarktus. Gyakran előfordul, hogy a beteg „lábon hordja ki“ az infarktust, vagyis nem jár komolyabb fájdalommal, illetve a beteg valamilyen más, könnyebb betegségre gyanakszik csupán (gyomorrontásra, rosszullétre, influenzára, reumatikus fájdalomra, eperohamra stb.). Az angina pektorisz kórállapotának első leírása 1768-ból származik. Erős mellkasi szorító fájdalomként jelentkezik, leggyakrabban nagyobb terhelés, hideg széllel szembeni gyaloglás alatt, evés után vagy izgalomban (a vérnyomás emelkedésével párhuzamosan). A fájdalom magától megszűnik a terhelés mérséklése vagy pedig Nitroglicerin tabletta nyelv alá való helyezése után. Aztán újabb testi megerőltetéssel kapcsolatban ismét jelentkezik a fájdalom, amely a bal oldali lapockatájtól egészen az ujjakig is kiterjedhet. Máskor a gyomor, epe, hasnyálmirigy, nyak, tarkó és hát tájára is kisugározhat. A megerőltetéssel kapcsolatos anginás fájdalom éveken, sőt évtizedeken keresztül is jelentkezhet nagyobb változások nélkül, ilyenkor az angina pektorisz stabil formájáról beszélünk. A betegség súlyosabb formája esetében a fájdalom terhelés nélkül nyugalomban is jelentkezik, a szívérgörcs időtartama hosszabb (akár 20 perc is) és a roham intenzívebb. Ha a roham gyakrabban megismétlődik és a nitroglicerin tabletta bevétele után sem szűnnek a fájdalmak, szívinfarktusról lehet szó. A beteget kórházba kell szállítani. A szívizominfarktus erős, több mint húsz percig tartó, az angina pektoriszhoz hasonló fájdalommal jelentkezik. A beteg rendszerint sápadt, verejtékezik, a fájdalmat nehézlégzés, hányás, eszmélet- vesztés is kíséri. A beteg élete veszélyben van, azonnali orvosi ellátásra szorul. Ilyen esetekben azonnal cselekedni kell, orvost hívni, mentőket értesíteni és nem szabad megengedni, hogy a beteg tömegközlekedési eszközzel induljon el az orvoshoz. A kórházakban számukra létesített külön osztályok vagy részlegek (ún. intenzív egységek) gyakran olyan súlyos esetekben is megmentik a beteg életét, amilyenek a múltban mindig halállal végződtek. Tudnunk kell, hogy az infarktus halálozási aránya magas (20-30 százalék) és a betegek a legnagyobb veszélyben az infarktus első időszakában, az első két órában vannak. Az isémiás szívbetegségek ismertetett formái az érelmeszesedés leggyakoribb megnyilvánulásai. Az erek meszesedése azonban más szervekben is jelentkezhet, így az agyban, vesében, hasnyálmirigyben, alsó végtagokban stb. Az erek beszűkülésének fokától, elzáródásának gyorsaságától függően különböző betegségtünetek jelentkezhetnek, például agyvérzés okozta bénulás, nszichés zavarok, cukorbaj, vérnyomásemelkedést okozó veseelégtelenség stb. Az érelmeszesedés az artériákat (verőereket) a test csaknem valamennyi részében károsíthatja. Az erek hálózata biztosítja a test vérellátását. A vér szállítja a sejtek működéséhez és életéhez szükséges anyagokat, oxigént és más tápanyagokat. Az érelmeszesedés hosszú éveken sőt évtizedeken keresztül fájdalom és más tünetek nélkül megy végbe egy bizonyos szervben vagy egyes érterületeken. Amikor az első nehézségek jelentkeznek az erek már rendszerint mintegy 70 százalékra beszűkülnek. Az erek belfelületén zsírok rakódnak le. Ezek a sérült helyek elvesztik rugalmasságukat, megkeményednek, kivételesen mész rakódik le bennük (innen származik az érelmeszesedés kifejezés). Az érfalban keletkezett ún. plak- kokból a véráramlat magával sodorhatja a zsírlerakódásokat és ez elzárhatja a kisebb ereket. E folyamat során esetenként véralvadé- kok is rétegeződnek a plakkban, ami teljesen átjárhatatlanná teheti az eret (trombus zárja el az eret). Egyelőre nem ismerünk olyan orvosságot, amely fel tudná oldani az érfalban lerakódott zsiradékokat, az érelmeszesedés visszafejlődése és gyógyulása csak kivételes eset. A szívben és az érrendszerben a vér áramlását az a fizikai törvény határozza meg, amely szerint a folyadék a nagyobb nyomású hely felől a kisebb nyomású hely felé áramlik. Az áramlás függ az erek átjárhatóságától is. Minél szőkébb egy ér, annál kevesebb vér áramlik át rajta. Szerencsére az erek szétágaznak és súlyosabb beszűkülés esetében a szűkülés helye előtt elágazó vékonyabb erek kitágulnak és így ezek biztosítják a vérellátást a veszélyeztetett területen. Ezzel magyarázható, hogy teljesen elzárt koszorúserek sem okoznak mindig szívinfarktust, a szívizom épségét ezekben az esetekben az ilyen kerülő véráramlás menti meg. Ha azonban egy nagyobb eret, például koszorúseret vérrög (trombus) zárja el, vagy pedig nagyobb fizikai vagy pszichikai terhelés esetében a beszűkült koszorúsér melletti kitágult mellékerek nem működnek, szívinfarktus vagy hirtelen halál lép fel. AZ ÉRELMESZESEDÉS RIZIKÓTÉNYEZŐI Világszerte felméréseket végeztek, mi okozza az érelmeszesedést és az általa kiváltott megbetegedéseket. Bebizonyosodott, hogy nincs egy, elkülöníthető oka, nagyon sok tényező együttes hatására jön létre. Az érelmeszesedés kialakulásában fontos szerepet játszó tényezőket rizikófaktoroknak,. vagyis rizikótényezőknek nevezzük. A szakemberek általában 10 ilyen veszélyeztető tényezőt említenek, ismerkedjünk meg ezekkel. Az öröklés, a nem és a kor is kétségkívül rizikótényező. Ezek azonban adottak, nem tudunk rajtuk változtatni. Tudjuk, hogy egyes családokban az érelmeszesedés súlyos formái fordulnak elő. A betegségre való hajlam öröklődése azonban figyelmeztetés a családtagoknak: tartsák meg szigorúan a betegség megelőzésének szabályait, amelyekről a későbbiekben beszélünk majd. A nők a változás koráig (40-50. éves korig) kisebb arányban betegszenek meg érelmeszesedésben mint a férfiak. Ezt a női hormonok védóhatásának szokták tulajdonítani. Negyvenéves korig a nők és a férfiak aránya az infarktusban 1:24-hez. A változás korától ez a „védettség“ megszűnik. Ma azonban, amikor egyre több nő dohányzik és szed fogamzás- gátló pilulákat, ez az arány fokozatosan megváltozik. A kor szerepe logikusan abból következik, hogy az erek elmesze- sedése hosszú folyamat. Régebbi felmérések szerint az infarktus leggyakrabban 50-60 éves korban fordult elő, a nőknél tíz évvel későbben. Ma már azonban nem ritka az infarktus harmincéves férfiak között sem, vagyis a betegség a munkaképes lakosságot érinti. Ha végiggondoljuk, mit jelent a családfő elhalálozása vagy rokkantsága, a fiatal házaspároknak is tudatosítaniuk kellene az érelmeszesedés rizikótényezőit és a helyes életmód kialakításával meg kellene alapozniuk a család további nyugodt életét. A rizikófaktorok közül a legfontosabbak a magas vérnyomás, a vérzsírszint emelkedése és a dohányzás. A 40-60 éves férfiak csoportjában ennek a három kór- tényezőnek a fennállása esetében az isémiás szívbetegség gyakorisága tizennégyszeresére nőtt. A veszélyeztető tényezők közé tartozik még a cukorbaj, az elhízás, a mozgáshiány, a túlzott pszichikai megterhelés, a stresszhelyzetek stb. A rizikótényezők hatásának időtartama alapján felmérhető, milyen káros hatással voltak azok az adott ember szívére és érrendszerére. Az orvostudomány meg tudja állapítani az erek állapotát, de az ilyen kivizsgálások nem lennének gazdaságosak, amíg nem jelentkeznek a kórtünetek. Az általános állapot kivizsgálható a szív- és érrendszeri program keretében. A program megvalósítását már a múlt ötéves tervidőszakban megkezdtük a lakosság bizonyos korcsoportjaiban, az onkológiai programmal együtt (a daganatok felkutatásának programja). Lakosságunk körében nagyon gyakoriak az említett rizikófaktorok, nem ritka az olyan ember, akit csaknem az összes érint. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tényezők hosszú idejű együttes, számszerűen kifejezhető hatása a matematikai összevonásnál nagyobb méretű veszélyeztetettséget jelent. A világ számos fejlett országának orvosai bizonyították eddig az érelmeszesedés és szív- betegségek, valamint a rizikótényezők törvényszerű összefüggéseit. Vannak országok, ahol az érelmeszesedés és az ilyen eredetű szívbetegségek előfordulása örvendetesen csökkent a rizikó- faktorok elleni céltudatos küzdelem eredményeként. Ezeket a tapasztalatokat a mi viszonyaink között is kamatoztatnunk kell, habár ez nem is olyan könnyű feladat, mint ahogyan az az első pillanatban tűnik. A szocialista egészségügy azonban nagy hangsúlyt helyez a betegségek megelőzésére, bevált irányítási rendszere van, azért megvannak a feltételeink ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el a szív- és érbetegségek területén is. Ennek azonban fontos feltétele, hogy mindenki egész élete folyamán helyes életmódot folytasson. Ezzel foglalkozunk majd a továbbiakban a rizikótényezők elemzésével, megelőzésével és gyógyításával kapcsolatban. (Folytatjuk.) Dr. ONDREJ LIPTÁK docens, kandidátus Az ember szíve elölnézetben - a valóságban ökölnagyságú. 1, 2 - koszorúserek, 3 - aorta, 4 - tüdőartéria, 5 - jobb kamra
