Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
\ Elektronika a mezőgazdaságban Működik a takarmányadagoló A tudomány és a kutatás legújabb eredményeinek gyors gyakorlati érvényesítése ma a mezőgazdaságban is legbiztosabb forrása a munkatermelékenység növelésének. A Öeské Budéjovice-i járásban és az ottani járási mezőgazdasági igazgatóságon ezt a fontos követelményt a szokásosnál jobban a magukévá tették. Tavaly a járás minden mezőgazdasági vállalatának volt már tudományos-műszaki fejlesztési programja, amely a gazdasági terv szerves részét képezte. Népgazdaságunk elektronizá- lási programjának teljesítéséhez járult hozzá eredményesen a jár- rás üríteni Egységes Földmü- vesszövetkezete. Próbaüzembe helyezték a mikroprocesszoros irányítású takarmánykeverék-adagolót. A szövetkezet egyik tehénistállójában így minden állat a zoo- technikus előírásának megfelelően automatikusan, emberi kéz beavatkozása nélkül kapja meg az abraktakarmány-adagját. Az adagokat aszerint állapítják meg, hogy azt eg’y-egy tehén miként hasznosítja. Az első számítások szerint a berendezés a laktációs görbék lényeges kiegyenlítődését, a tehenenként napi tejhozam 4 literrel való növekedését és a szemestakarmány-szükségletnek mintegy 10 százalékkal való csökkenését eredményezte. Ha az eredmények hosszabb távon is hasonlóak lesznek, akkor fokozatosan az összes tehénistállót felszerelik ilyen berendezéssel. Ez csupán az egyike annak a sok célnak, amelyet a dél-csehországi járás földművesei el akarnak érni. A tudomány és technika eredményeinek gyakorlati érvényesítését a Ceské Budéjovice-i Járási Mezőgazdasági Igazgatóság irányítja. Kidolgoztaafejleszté- si programot és koordinációs munkahelyet létesített. Ennek szerepéről beszél Milan Nousek mérnök,. megbízott dolgozó:-Tudatában voltunk annak, hogy olyasvalamivel kell kirukkolnunk, ami az elektronizálási folyamatnak rendszert ad. Egyúttal ki akartuk dolgozni az ésszerűsítési mozgalom kibontakoztatásának programját, a szövetkezetek saját műszaki fejlesztési programjait, illetve az újító- és feltalálómozgalom, valamint a komplex racionali- zációs brigádok mozgalmának programját. Ha azt akarjuk, hogy mezőgazdasági vállalataink és dolgozóik alkotó teljesítőképessége teljes mértékben kibontakozhasson, sokrétű tevékenységüknek kölcsönösen ki kell egymást egészíteniük. Nem csinálhat mindenki mindent, és nem engedhető meg, hogy egyik a másikról ne tudjon. A program eredménye az is, hogy a járás mezőgazdasági vállalatai az elektronizálást nem egyszeri akciók sorozataként értelmezik, hanem hosszabb folyamatként. Tudják, hogy e folyamatnak csupán a kezdetén vannak. A Dubnéi Efsz-ben melléküzem- ágat létesítettek a mezőgazdaságot szolgáló elektronikus berendezések gyártására. Jan Mach mérnök, a melléküzemág vezetője mondja erről a termelésről:- Sok célgépet gyártunk és kell gyártanunk a jövőben is magunknak, mivel az egész népgazdaság szempontjából olyan egyedi darabokról van szó, amelyek termelésére a központi elektrotechnikai vállalatok soha nem fognak vállalkozni. Melléküzemágunk számára az elektronika pedig sok évre szóló távlati programot jelent. Sokkal hatékonyabb, mint például a gomb- vagy a villagyártás, amit a múltban folytattunk. Szerintünk a szövetkezet melléküzemága az eddiginél jelentősebb szerepet játszhat majd az elektronizálási folyamatban. A dubnéi szövetkezet, amely a járás összes szövetkezete számára termel és együttműködik melléküzemági részlegeikkel, több millió korona értékű új termelőcsarnokkal gazdagodott. Termelési programjába nem csupán az automatikus takarmányadagoló gyártása tartozik majd, hanem az elektronikus üzemanyagfogyasztásmérő műszer, továbbá az Ag- rofemnek elnevezett berendezés, amely a takarmány szárazanyagtartalmának megállapítására szolgál, hogy csak néhányat említsünk. Az automatikus folyamatszabályozó, illetve mérőműszerek jelentőségéről szól Jan Stanék, a dfíteni szövetkezet elnöke:- Az elektronizálás során eddig a nagy számítógépek kihasználására irányítottuk a figyelmet. A szövetkezeti irányítás és adminisztráció adatait a Jindfichov Hradec-i számítóközpontban dolgozzuk fel. Évente mintegy egymillió koronát fizetünk érte. és sok tucat liter benzint fogyasztunk el az ide-oda utazásra. És ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy az ilyen feldolgozással nyert adatok nagyon megközelítöek csupán, és bizony gyakran tévesek is. A gázolajfogyasztásról például közvetlenül a traktorosoktól kapjuk az adatokat, akik a tachométer állása és az üzemanyag-tartály tartalma szerint töltik ki az űrlapokat. Még a legjobb akarattal sem kaphatunk pontos adatokat, a tolerancia ±15-20 százalék körül van. Csupán az új elektronikus berendezés válhat a tökéletes információk forrásává. A nagy számítógépek kihasználására fordított költségek pedig csak így térülhetnek meg. A „kerekasztal-beszélgetést“ Milan Nousek mérnök, a Öeské Budéjovice-i Járás Mezőgazdasági Igazgatóság dolgozója foglalja össze:- Valahogy így képzeljük el tehát. Kis elektronikus műszerek, a legkisebb automatizált rendszerek bevezetésével kezdjük, mivel ez hozza meg az azonnali és kimutatható népgazdasági hasznot. Ehhez van erőnk is, termelési bázist építünk, az elektronikai ipar fejlesztésének jelenlegi fázisa adja meg ehhez a legjobb feltételeket. És csak ennek a bázisnak a kiépítése után, akkor, ha a „legapróbb“ elektronika érvényesül gyakorlatunkban, akkor lesz hatékony a magasabb szintű automatizált rendszerek kiépítése. Előbb a szövetkezeti részlegek, majd a szövetkezetek, később pedig a járási mezőgazdasági igazgatóságok szintjén is. Tömören - a bérelszámolás és hasonló ügyviteli számítások nagy számítógépek segítségével való végrehajtása nem hatékony számunkra, nem ez képezi távlati elektronizálási programunkat. A szó szoros értelmében vett, valódi automatizált irányítási rendszereket akarunk létesíteni. Az elektronizálási programunk kidolgozásakor tulajdonképpen erről volt szó. A járási mezőgazdasági igazgatóság és a járás földmüvesszö- vetkezeteinek az elektronizáláshoz, az elektronika tervszerű fejlesztéséhez való közelítését a földművesszövetkezetek X. kongresszusán is értékelték - és elismerték. MILAN ADÁMEK Josef Rychta a takarmányadagoló szerelése közben, a dubnéi szövetkezet melléküzemági termelőrészlegén (A szerző felvételei) Méhek és emberek szorgalma (Ilyenkor, télidében csendes a kaptárak környéke. Mentes a méhzúgástól, az ezernyi bogár röpködésétől. Őrök sem mászkálnak a kaptárak bejáratánál. Csend van, a méhcsaládok pihennek. Téli nyugovóra vonultak, akár a hóboritotta természet. Csak az ember pillant naponta a méhes felé. A méhész. Neki látnia kell, mi zajlik ott, hányadán áll a teleltetés. Ezekben a hónapokban különben alig akad dolga. Kaptárt nem nyithat, nincs értelme védőálarcot tenni a fejére, nem kell a rajok kirepülését lesnie... Csak pihen, mint a méhek, s esetleg felszerelését készíti elő a következő idényre. Vagy éppen szakirodalmat olvas. Miközben terveket sző a legközelebbi hónapokra, s megvonja az elmúlt esztendő mérlegét. Mindig csak tesz-vesz valamit. Ezzel menti át szorgalmát: ősztől tavaszig.) SZERVEZETI ÉLET, KAPCSOLATOK Szlovákiában 36 750 méhészt tartanak számon. Pontosabban: ennyien tagjai a Méhészek Szlovákiai Szövetségének (MSZSZ). Számuk azonban ennél jóval nagyobb. Fontos lenne, ha közülük is minél többen bekapcsolódnának a szervezeti életbe. Abba a tevékenységbe, amely az alapszervezetekben az utánpótlás nevelésében és a szak- tanácsadásban domborodik ki a leginkább. De nem mindenhol egyformán jól. Vannak helyek, ahol gyengébben tevékenykedik a körzetbizalmi, lazaságok mutatkoznak az ellenőrző tevékenységben. Ennek hírét leggyakrabban a tagság panaszlevelei viszik a szövetség központi bizottságára. Kedvező jelenség viszont az alapszervezetek vezetőségei által szervezett társadalmi rendezvények egész sora, melyek mindenhol más-más formában, de egyformán hasznosnak bizonyulnak. Közben nem feledkeznek meg az utánpótlás neveléséről sem. Jelenleg is közel 1200 pionír ismerkedik a méhészet titkaival. Tavaly szerződést írt alá az MSZSZ a Pionírszervezettel és a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel. Ezután még nagyobb lehetőségek kínálkoznak az együttműködés elmélyítésére. Többet foglalkozhatnak a fiatal méhészekkel, s jobban felkészíthetik őket a szervezetbe lépésre. Az MSZSZ bővíti kapcsolatait a szocialista országok hasonló szervezeteivel. Tavaly a magyar méhészekkel írtak alá együttműködési szerződést, s készülőben van egy újabb, ezúttal a lengyelekkel. E kapcsolatok ilyen alakulása mindenképpen jó hatással van a hazai méhészet fejlődésére. TÖBB RAJ - KEVESEBB MÉZ Tovább növekedett a méhállomány, tavaly már 400 ezer családot tartottak számon. A mezőgazdaság számára oly fontos beporzás céljából az elmúlt esztendőben már 105 ezer méhcsaládot helyeztek ki a határba. Néhol fizetnek ezért a méhészeknek, máshol teljesen ingyen csinálják. Nem mindegyik mezőgazdasági nagyüzem értékeli kellőképpen ezt a szolgálatot. Pedig vannak olyan növényfajták (például a lóhere), amelyek beporzása csak a mezőgazdaságnak hoz hasznot. A méhállományban általában nagy kárt tesz, ezért tulajdonosaikat kártérítés gyanánt jutalmazzák. A nyolcvanas évek elején a mézfelvásárlás emelkedő tendenciát mutatott. Tavalyig. Az elmúlt évben ugyanis a felvásárolt méz mennyisége alig érte el a 2000 tonnát, az előző esztendő 5700 tonnájával szemben. Olyan esztendőt zártak, amelyben szó szerint érvényesült a mondás: „Több raj - kevesebb méz“. Továbbra is szóbeszéd tárgya a méz minősége. Ez a mutató kötelező mind a szállító, mind a feldolgozó számára. Erről készül tárgyalni a szövetség és a méz felvásárolója, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége. Tisztáznivalójuk lesz bőven: több Jednota-felvásárlónál tart a kannahiány, hosszadalmas a felvásárlás menete, sokáig tart a méz minőségének megállapítása és az ellenérték kifizetése. Bosszantó gondjai ezek a méhészeknek. A méz egyedüli hazai feldolgozója a galántai Medos. Amit itt nem dolgoznak fel, külföldre szállítják. Legtöbbet az NSZK-ba, Ausztriába exportálnak, de Franciaország, Svájc és Dánia is állandó megrendelőik között szerepel. Tehát csakis tőkés országok. Általában sötét mézet keresnek. ez iránt van a legnagyobb érdeklődés. MÉHÁLLOMÁNY ÉS EGÉSZSÉG A méhállomány törzstenyésztése hosszú távon folyik. Eddigi eredményeit rövidesen kiértékelik, összesen 45 törzstenyésztőt tartanak nyilván, ugyanezt a tevékenységet végzi részben a Liptovsky Hrádok-i Méhészeti Kutató Intézet is. Most mégis az a legfontosabb, hogy kiváló anyával erősítsék fel a méhcsaládokat. Tavaly például 3500 darab megtermékenyített és ezer darab megtermékenyítés előtti méhkirálynőt neveltek és adtak el a méhészeknek. Csakhogy a jelenlegi méhállomány megtartására Szlovákiában évente 150 ezer megtermékenyített méhkirálynőt kellene nevelni. Tehát jóval többet, mint ahányat a szövetség szervezett formában eljuttathat a méhészekhez. Ugyancsak fontos terület a méhcsaládok egészségi állapota. Tavaly az egész méhállományt sikerült Avartin 01-el kezelni, mégpedig tavasszal és ősszel is. Ez a gyógyszer pótolja a Magyarországról devizáért importált Varescens-készítményt. Alkalmazásával megállították a méhcsaládok elhullását. Miután mindenhol előírásszerűén járnak el, az anyag fokozatosan korlátozhatja s később fel is számolhatja a méhkullancs elterjedését. Egyébként a méhcsaládok egészségi állapotával még így sem elégedettek, további veszélyes betegségek elterjedését próbálják megelőzni azzal, hogy előfordulási helyükön felszámolják őket, még mielőtt máshova is eljutnának. HIÁNYCIKKLISTA ITT IS VAN Nem egy méhészfelszerelési kellék ma is a hiánycikkek listáján szerepel. Nincs elég fedelező, füstölő és egyéb méhész-szerszám. Hiányuk felszámolása érdekében egymást követik a tárgyalások. Van olyan cikk, amelyikre nem akad gyártó, van, amelyiket külföldről kell beszerezni. A méhészfelszerelés-ellátásban tavaly sem állt be lényeges javulás. Pedig lassan már a fejlesztés kérdései is előtérbe kerülnek, s a méhészkedés új módszerein is érdemes lenne elgondolkozni. S mindez a hiányos felszerelés-ellátás mellett vár megoldásra. Egyelőre... (Ilyenkor, félidőben csendes a kaptárak környéke. Asztalunkról azonban nem hiányzik a méz, a méhek és emberek szorgalmának közös gyümölcse. Fogyasztása jót tesz a szervezetünknek. A statisztika szerint hazánkban egy lakos évente sokáig csak alig húsz dekagramm mézet fogyasztott. Jelenleg már az 50-70 dekánál tartunk. Az NSZK-ban ez másfél kilogramm, ami a világon a legtöbb. Mi jóval mögöttük járunk. Talán csak azért, mert a mézet leggyakrabban csupán az orvos tanácsára kezdjük kóstolgatni?) J. MÉSZÁROS KÁROLY újsa 6 1985. II.
