Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-12 / 293. szám, csütörtök

Az eltelt másfél évtized igazolta a Tanulságok helyességét (Folytatás a 3. oldalról) datot valóban megértették. Ez az ember szocialista öntudatának, fe­gyelmének, a rendnek és annak a feltételnek az alapja, hogy a kor­szerű technikát teljes mértékben az egész társadalom javára hasz­nálják ki. Minél nagyobb igényeket támaszt irántunk a tudományos­műszaki haladás elsajátítása, mi­nél nagyobb szükségünk van a műszaki beruházásokra és az újításokra, annál fontosabbá válik, hogy tudatosítsuk felelősségünket a társadalom szükségleteiért. Eb­ből következik annak fontossága, hogy megismerjük és megértsük a társadalmi fejlődés, országunk és az egész világ életének irány­zatát. Az, hogy az emberek ho­gyan értik meg a szocializmus elő­nyeit, a tőkés rendszerrel szembe­ni történelmi előnyét, már nem­csak meggyőződésük szilárdsá­gáról dönt, hanem azon eltökélt­ségük kulcsfontosságú forrásává és mozgató erejévé is válik, hogy meg akarják oldani az új feladato­kat. Kifejezi igazi hazafiságukat, osztály és internacionalista meg­győződésüket. Ebben a folyamatban fontos szerepük van a társadalomtudo­mányoknak, amelyektől elvárjuk, hogy idejében, mélyebben ele­mezzék a társadalmi fejlődést és választ adjanak a fejlődés fontos kérdéseire. A társadalomtudományok terü­letén több ezer ember dolgozik. Olyan hadsereget képeznek, amelytől joggal többet várunk el, egyrészt a propaganda hatékony­ságának növelésében, másrészt pedig a fejlett szocialista társada­lom további építése távlati kérdé­seinek kidolgozásában is. Úgy gondolom, javítani kell a társada­lomtudományi munkahelyek tevé­kenységének tervezését és szer­vezését is, és méghozzá azonnal, minden halogatás nélkül. Csak ilyen módon növelhetjük a társa­dalomtudományok hatékonysá­gát, a problémák új megoldási módjainak Reresése során és egyúttal csak így növelhetjük a po­litikai nevelő hatást. A nevelő, tájékoztató és propa­ganda munka hatásossága attól függ, milyen válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek az embe­rek figyelmének középpontjában állnak. Végül is ez dönt helyes nézeteikről, arról a képességükről, hogy támogatni tudják-e a párt politikáját és meg tudják-e valósí­tani gyakorlati tetteikkel. Az ered­ménytelen népmüvelősdi, az élő problémák kikerülése, az olyan té­mák felvetése, amelyek aligha ér­dekelnek valakit is, nemcsak az így eljárók hitelét rontja, hanem, sajnos, csökkenti politikánk igaz voltát is. Ez ellenségeink malmára hajtja a vizet, akik a különféle jelmondatokkal be akarják feketí­teni politikai hatalmunk lényegét. Nem tűrhetjük meg, hogy az olyan kérdésekben, mint a szabadság, demokrácia, emberi jogok stb., az ellenfélé legyen a kezdemé­nyezés. Ránk is vonatkozik az, amit Mi­hail Gorbacsov elvtárs a sztaha- novistákkal való találkozóján hangsúlyozott: ,,Azt akarjuk, hogy többet tudjunk a társadalmi élet valamennyi területéről. Az embe­reknek tudniuk kell minden jóról és minden rosszról, hogy a jót tovább fejleszthessék és a rossz ellen határozottan harcolhassanak. Szocialista családunkban, szocia­lista társadalmunkban határozot­tan meg kell szüntetni azt, hogy a dolgokat rózsaszínűre fessük“. A szépítés elleni harcot nem foly­tathatjuk oly módon, ahogyan azt a jobboldali opportunisták tették, akik mindent feketére festettek. Ezt ismételten hangsúlyoznunk kell és ez a bírálat nemcsak az ideológiai frontra vonatkozik. Vo­natkozik ez mindenkire, aki felelős egy bizonyos területért, egy kol­lektíva vezetéséért. Az emberek iránti bizalom mindig sokszorosan megtérül a pártpolitika iránti bizal­muk, aktív támogatásuk fokozódá­sában. Ez a szocialista demokrá­cia fejlesztésének fontos része és fegyver a bürokrácia elleni küzde­lemben. Az imperializmus által ellenünk folytatott propaganda-agresszió nem öncélú. Éppen a válságos évek mutatták meg, mi a fő célja. A szocializmus eszmei értékei el­leni kirohanások támadássá vál­toztak, amelyek a politikai rendszer, a gazdaság, a szocialista társada­lom védelmi erejének alapjai ellen irányultak. A hosszú éveken ke­resztül előjátékként megvalósított félrevezető kampányok végül a tá­madás fő eszközévé váltak. Olyan tanulságok ezek, ame­lyekről nem szabad megfeledkez­nünk, amelyeket nem szabad szem elől tévesztenünk. Különö­sen ma, amikor a lélektani háború a Fehér Ház védnökségével, a NA­TO által irányított hivatalos politi­kává vált. A felforgató tevékeny­ség stratégái is beismerik, hogy nem csupán eszmei nézeteltéré­sekről van szó. A lélektani háború feladata, írta egyikük, a háborús célok elérése anélkül, hogy köz­vetlenül és tömegesen bevetnék a hadi eszközöket. Ezt talán nem is lehet ponto­sabban kifejezni. Az ilyen kampá­nyok feladatait illetően Noam Chomsky, amerikai tudós is fején találta a szöget. A Guardian ame­rikai lapban többek között ezt írta. Miért van szükség a hidegháború­ra? Eszköz, hogy a lakosságot az agresszív társadalmi politika tá­mogatására mozgósítsuk. Az imperialista propagandára fordított állami dotációk már évek óta gyorsabban növekednek, mint a háborús előkészületek dotációi. Nem takarékoskodnak a burzsoá propaganda műszaki ellátottságá­nak korszerűsítésén. Minőségileg új lehetőségek nyílnak így azon apparátus előtt, amelynek feladata a nyugati közvélemény manipulá­lása és a szocializmus elleni ideo­lógiai diverzió szervezése. Azokat az elvi intézkedéseket, amelyeket a forradalom tesz szükségessé a propaganda kommunikációs, in­formációs és dokumentációs tech­nikájában nem szabad lebecsülni, annál is inkább, hogy ma eszmei összecsapás tárgyát képezi min­den, túlzás nélkül minden olyan kérdés, amely ha közvetve-is, de tükrözi korunk történelmi viszályát, a szocializmus és a kapitalizmus közti viszályt. A szocialista közösség országai világosan, közérthetően fogal­mazzák meg bel- és külpolitikáju­kat. Senkit sem fenyegetnek, sen­kire sem akarják rákényszeríteni politikai rendszerüket és életmód­jukat. Ezt bizonyítja az SZKP újra­szerkesztett programjának javas­lata is. Az SZKP programjáról van szó, de objektíve túllépi a Szovjet­unió határait, nemcsak a kommu­nisták, a haladó erők, hanem álta­lában az egész emberiség prog­ramjává válik. Egyetlen, akár a legfejlettebb és leggazdagabb tőkés állam, egyetlen politikai párt sem tűzhet ki és valósíthat meg ilyen programot, ha nem jár el a tudományos világnézet, a mar­xizmus-leninizmus szerint. Ez a szociális igazságosság, a magas szintű kultúra, művelt­ség, humanizmus, az emberiség boldogságának és testvériségé­nek, a biztonságnak és a világbé­kének a programja. Ettől fél az imperializmus, ebben nem tud a szocializmussal versenyezni. A programtervezet joggal hang­súlyozza. A fiatal, a jövőre irányuló szocializmus világával még szem­behelyezkedik az erős és veszé­lyes kizsákmányoló tőkés világ, amely már azonban túljutott a csú­csán... Minél jobban aláássa az imperializmus pozícióit a történel­mi fejlődés legreakciósabb erői­nek politikája, annál ellensége­sebbé válik a nemzetek érdekei szempontjából. Ebből a mély történelmi igaz­ságból le kell vonnunk azt a követ­keztetést, hogy ezek az erők még* ellenségesebbek lesznek a szo­cialista országokkal szemben. A gyűlölet gyakran elvakítja őket, nem látják a reális helyzetet. Nem gondolkodnak azon, hogyan él­hetnénk együtt, hanem azon, ho­gyan pusztíthatnák el a szocializ­must. A szocializmus azonban el­pusztíthatatlan. Az, aki megpró­bálkozna ezzel, egyúttal önmagát pusztítaná el. Arra a következte­tésre jutottunk - mondotta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára Genfben - elérkezett az az idő, amikor az általános nukle­áris veszély fenyegetése miatt el kell sajátítanunk a közös élet nagy művészetét. Elvtársak! A CSKP KB-nak tizenöt évvel ezelőtt elfogadott, majd a párt XIV. kongresszusán megerősített do­kumentuma zárórészében hang­súlyozza: A nagy erőpróbák, küz­delmek és kemény harcok tanul­sága arra kötelezi az összes kom­munistát, országunk minden be­csületesen, szocialista módon gondolkodó állampolgárát, hogy védje és fejlessze a szocializmust, sohase engedje meg veszélyezte­tését bárki által, rejtőzködjön akár a legszebben hangzó szavak és jelmondatok mögé. Ez forradalmi, nemzeti, osztály és internaciona­lista kötelességünk. E kötelezettségünk további be­csületes teljesítésének döntő biz­tosítéka a párt eszmei, szervezeti és akcióegysége és társadalmi vezető szerepének elmélyítése. Ennek egyik szükségszerű feltéte­le a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése, a párton belüli demokrácia, az elv­szerű bírálat és önbírálat fejleszté­se. A válságos évek tapasztalatai szüntelenül figyelmeztetnek, hová vezet ezen alapelvek és normák megsértése. Biztonságunk és eltökéltségünk másik megbízható támasza szo­ros szövetségünk és sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunió­val és a többi testvérországgal. Támogatjuk a sokoldalúan egybe­hangolt politikát, hogy így is meg­sokszorozzuk erőnket és eszmé­ink hatékonyságát. Tegyünk meg mindent azért, hogy az SZKP-nak a XXVII. kongresszus előkészíté­sével kapcsolatos dokumentumai­ból kihasználjuk a rendkívül érté­kes gondolatokat a kommunisták­nak a CSKP XVII. kongresszusá­ban tetőző tanácskozásain, a szo­cialista társadalom további fejlesz­téséért folytatott küzdelemben. A BT Nicaragua panaszáról tárgyal Közép-amerikai békemenet (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a vitát Nica­raguának az Egyesült Államok el­len benyújtott panaszáról. Nicara­gua azzal vádolja Washingtont, hogy a térségben agresszív akció­inak kiterjesztésével és a sandi­nista kormány elleni újabb provo­kációival, fenyegetéseivel rendkí­vül kiélezte a helyzetet. Victor Hugo Tinoco nicaraguai képvise­lő kijelentette, hogy az utóbbi he­tekben az Egyesült Államok még aktívabban bekapcsolódott a Ni­caragua elleni hadüzenet nélküli háborúba és fokozta a nicaraguai ellenforradalmároknak juttatott fegyverek szállítását. Vernon Walters, az Egyesült Államok képviselője a korábbi gyakorlatnak megfelelően a sandi­nista kormányzatot próbálta fele­lőssé tenni a helyzetért. A való­sággal ellentétben például azt állí­totta, hogy úgymond a nicaraguai kormány akadályozza a politikai rendezést és „gátolja a béke hely­reállítását a térségben“. Az Egyesült Államok és a hon- durasi rezsim a felelős azért, hogy a hondurasi bázisokról támadó so­mozista zsoldosok nicaraguai te­rület felett rakétával lelőtték a san­dinista néphadsereg egyik szállító helikopterét - szögezte le Tomás Borge nicaraguai belügyminisz­ter, aki a kávészüretre készülő mintegy négyezer önkéntes előtt mondott beszédet. Leszögezte, hogy az ellenforradalmi bandák ellátása repülógépelhárító raké­tákkal az Egyesült Államok részé­ről felelőtlen cselekedet. Reagan interjú (ČSTK) - Négy Nyugat-Európában megjelenő napilap mai számában köz­li Ronald Reagarmek azt az interjú­ját, amelyben visszatért a Mihail Gor­bacsovval megtartott genfi találkozó­jára. A nyugatnémet Die Welt tegnap a hírügynökségek rendelkezésére bo­csátotta a beszélgetés kivonatos szö­vegét. Az amerikai elnök, idézte ugyan azt a Genfben megfogalmazott közös ál­láspontot, hogy sohasem szabad atomháborút kirobbantani, azonban rögtön megjegyezte azt is, hogy nem várhatók semmilyen „drámai változá­sok“ a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban és az Egyesült Államok folytatja űrfegyverkezési programját. Reagan dicsérte a bonni kormányt azért, hogy az úrfegyverkezési prog­ramban való részvételét latolgatja. Közvetlenül a bonni kabinet e kérdés­ről kezdődő vitája előtt ígéretet tett arra, hogy az NSZK fejlett technológiá­jának köszönhetően közvetlenül be­kapcsolódhat ebbe a programba. Panamavárosból elindult teg­nap az a nemzetközi békemenet, amely mintegy 2 ezer kilométer hosszúságú útvonalat tesz meg Panamán, Costa Ricán, Nicaragu­án, Hondurason és Guatemalán keresztül, majd a tervek szerint jövő év január 22-én ér Mexikóvá­rosba. Az akcióban a közép-ame­rikai térség békeszervezeteinek, politikai, parlamenti, vallási, kultu­rális és közéletének mintegy 300 képviselője vesz részt. A menet résztvevői között van például Er­nesto Cardenal nicaraguai kultu­rális miniszter, az USA-beli Jesse Jackson, egykori elnökjelölt, Gra­ham Greene író és további ismert személyiségek. Az akció célja az, hogy elítéljék a közép-amerikai ügyekbe való külföldi beavatko­zást és síkraszálljanak a válság békés megoldása mellett. Mexikó­városból küldöttség utazik majd Washingtonba, hogy átnyújtsa az Egyesült Államok kormányának követeléseit. Jaromír Obzina hazautazott Pekingböl (Folytatás az 1. oldalról) tokban mindkét fél meghatározó­nak tart - szögezte le a csehszlo­vák delegáció vezetője. Kijelentet­te, hogy kínai részről megértéssel fogadták a csehszlovák javaslato­kat és a csehszlovák küldöttség is pozitívan válaszolt a kínai partner kezdeményezéseire. A továbbiakban kitért arra, hogy a küldöttség pekingi, látogatása idején tartották meg a csehszlo­vák-kínai tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság 27. ülését. Az elért eredmények biztatóak és a jegyzőkönyvbe fog­lalt feladatok mindkét részről in­tenzív munkát feltételeznek. A csehszlovák kormányküldöttség látogatásának politikai jelentősé­gét abban jelölte meg, hogy az aláírt dokumentumok pozitívan befolyásolják a gazdasági kapcso­latokat és hozzájárulnak a maguk módján a szocialista országépí­téshez Csehszlovákiában. A tegnapi kínai központi lapok nagy figyelmet szenteltek a cseh­szlovák küldöttség látogatásának. A Zsenmin Zsipao első oldalán közölte a Li Hszien Nien kínai államfő és Jaromír Obzina találko­zójáról szóló hírt és idézte a kínai államférfinak azt a kijelentését, hogy országa érdekelt a Cseh­szlovákiához fűződő baráti kap­csolatok és együttműködés elmé­lyítésében. MIRE TÖREKSZIK WEINBERGER? A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda keddi számában szerkesztőségi cikket közöl ,Mire törekszik Weinberger?“ címmel. A cikk többek között megállapítja: Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszter az elmúlt napokban ismét rágalmazta a Szovjetuniót. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy a Szovjetunióban a SALT-2 szerződéssel összhangban telepítik a mozgó indítóállású RS 12M interkontinentális ballisztikus rakétákat, amelyek az RS 12-esek (Nyugaton SS 13 néven ismeretesek) korszerűsített változatai. Mit vet Weinberger a Szovjetunió szemére? Mindenekelőtt azt, hogy mozgó rakétáról van szó. Szerinte a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta mobilitása az USA-ban „komoly aggodalmak forrása“. A SALT-2 szerződés az ilyen raké­tákat viszont megengedi azzal a felté­tellel, hogy ezeket be kell számítani a szerződés által megengedett straté­giai fegyverzetbe. Sót, a SALT-2 külön szabályokat állított fel a mozgó indító­állású interkontinentális ballisztikus ra­kéták beszámítására vonatkozóan, s e szabályok épp ezt a tulajdonságot veszik figyelembe. A SALT-2 szerző­déshez csatolt, 1981. december 31 -ig érvényes jegyzőkönyvben a felek meg­állapodtak abban, hogy nem telepíte­nek sem mozgatható interkontinentális ballisztikus rakétákat, sem pedig ten­geri és szárazföldi indítóállású nagy hatótávolságú robotrepülőgépeket. A jegyzőkönyv érvényessége már le­járt. Áz Egyesült Államok figyelmen kívül hagyta a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeit arról, hogy tárgyalni fog a Szovjetunióval a jegyzőkönyvbe sorolt eszközökről. Annakidején nem volt hajlandó tárgyalni azokról a kérdé­sekről sem, melyek megvitatását a jegyzőkönyv feltételezte, s megkezd­te a nagy hatótávolságú, tengeri és szárazföldi telepítésű robotrepülógé- pek gyártását és telepítését. A SALT-2-höz csatolt jegyzőkönyvben azonban arra kötelezte magát, hogy ezeket nem fogja telepíteni. Ezért a Szovjetunió az USA akcióira való tekintettel az interkontinentális balliszti­kus rakéták terén jogosan hajtja végre azokat a lépéseket, amelyeket védelmi képességének megőrzése szempont­jából elkerülhetetlennek tart. Az RS 12M interkontinentális ballisztikus ra­kétákat a Szovjetunió a SALT-1 kere­tében megkötött megállapodással is teljes összhangban telepíti. A telepí­téssel párhuzamosan megtartja az összes előírást, s kiiktatja a megfelelő számú stabil indítóállású rakétát, ami­ről rendszeresen tájékoztatja az USA-t. A Pentagon vezetője azon hírek terjesztőit utánozza, akik azt állították, hogy a Szovjetunió megsérti a fegyver­zetkorlátozási szerződéseket és meg­állapodásokat, s minden ok nélkül kije­lenti, hogy az RS 12M „teljesen új rakéta“, nem pedig az eddiginek a kor­szerűsített változata. Ezt állítólagos bi­zonyítékokkal is szeretné alátámaszta­ni. A valóság viszont az, hogy ilyen bizonyítékok nem léteznek, a Szovjet­unió következetesen teljesíti a SALT-2 szerződésben vállalt kötelezettségeit. Az amerikai kormány vezetői a moz­gatható kilövőállású interkontinentális ballisztikus rakéták kérdésében követ- kezetlen magatartást tanúsítanak, el­lentmondanak saját, korábban han­goztatott véleményüknek is. A SALT-2-ről folytatott tárgyalásokon az Egyesült Államoknak az volt a véle­ménye, hogy az interkontinentális bal­lisztikus rakéták mobilitása hozzájárul a stratégiai „triász“ ezen eleme sért­hetetlenségének növeléséhez, vagyis növeli a stratégiai stabilitást. A Penta­gon mostani kifogásainak célja az, hogy megkísérelje fékezni, sót, megakadá­lyozni a mozgatható indítóállású bal­lisztikus rakéták telepítését a Szovjet­unióban. Ezek elhelyezése ugyanis növeli a szovjet stratégiai erő túlélő- képességét, és csökkenti sebezhető­ségüket az USA első csapásával szemben. Weinberger közismerten a Szovjet­unióval szembeni ún. kemény irányvo­nal híve. A már említett kijelentéseiben nincs semmi új. A hadügyminiszter újabb szovjetellenes kijelentéseinek nem is kellene figyelmet szentelni, ha nem éppen a mostani időszakot vá­lasztotta volna. Csupán három hét telt el azóta, hogy az SZKP KB főtitkára Genfben találkozott az Egyesült Álla­mok elnökével, s a közös nyilatkoza­tukban kifejezték készségüket, hogy törekedni fognak az atomháborús ve­szély elhárítására, s hogy egyik fél sem kíván fölénybe kerülni a másikkal szemben. Mindez nyilvánvalóan nem tetszik Weinbergernek. Hiszen amint ismeretes, az amerikai elnök Genfbe való elutazása előtt bi­zalmas levelet kapott tőle, amelyben Weinberger felszólította Reagant, hogy semmi esetre se tegyen olyan lépése­ket, amelyek csökkentenék a feszült­séget a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, s amelyek megerősíte­nék, hogy a felek megtartják a SALT-2 szerződést. Weinberger most ugyan­ezt az irányvonalat folytatja annak érdekében, hogy befeketítse a Szov­jetuniót, már ami a szerződés megtar­tását illeti. Ez az irányvonal szabotálja mindazt, amiben Genfben megállapod­tak, s figyelmen kívül hagyja az ameri­kai nép érdekeit is. 1985.

Next

/
Thumbnails
Contents