Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-12 / 293. szám, csütörtök
Az eltelt másfél évtized igazolta a Tanulságok helyességét (Folytatás a 3. oldalról) datot valóban megértették. Ez az ember szocialista öntudatának, fegyelmének, a rendnek és annak a feltételnek az alapja, hogy a korszerű technikát teljes mértékben az egész társadalom javára használják ki. Minél nagyobb igényeket támaszt irántunk a tudományosműszaki haladás elsajátítása, minél nagyobb szükségünk van a műszaki beruházásokra és az újításokra, annál fontosabbá válik, hogy tudatosítsuk felelősségünket a társadalom szükségleteiért. Ebből következik annak fontossága, hogy megismerjük és megértsük a társadalmi fejlődés, országunk és az egész világ életének irányzatát. Az, hogy az emberek hogyan értik meg a szocializmus előnyeit, a tőkés rendszerrel szembeni történelmi előnyét, már nemcsak meggyőződésük szilárdságáról dönt, hanem azon eltökéltségük kulcsfontosságú forrásává és mozgató erejévé is válik, hogy meg akarják oldani az új feladatokat. Kifejezi igazi hazafiságukat, osztály és internacionalista meggyőződésüket. Ebben a folyamatban fontos szerepük van a társadalomtudományoknak, amelyektől elvárjuk, hogy idejében, mélyebben elemezzék a társadalmi fejlődést és választ adjanak a fejlődés fontos kérdéseire. A társadalomtudományok területén több ezer ember dolgozik. Olyan hadsereget képeznek, amelytől joggal többet várunk el, egyrészt a propaganda hatékonyságának növelésében, másrészt pedig a fejlett szocialista társadalom további építése távlati kérdéseinek kidolgozásában is. Úgy gondolom, javítani kell a társadalomtudományi munkahelyek tevékenységének tervezését és szervezését is, és méghozzá azonnal, minden halogatás nélkül. Csak ilyen módon növelhetjük a társadalomtudományok hatékonyságát, a problémák új megoldási módjainak Reresése során és egyúttal csak így növelhetjük a politikai nevelő hatást. A nevelő, tájékoztató és propaganda munka hatásossága attól függ, milyen válaszokat ad azokra a kérdésekre, amelyek az emberek figyelmének középpontjában állnak. Végül is ez dönt helyes nézeteikről, arról a képességükről, hogy támogatni tudják-e a párt politikáját és meg tudják-e valósítani gyakorlati tetteikkel. Az eredménytelen népmüvelősdi, az élő problémák kikerülése, az olyan témák felvetése, amelyek aligha érdekelnek valakit is, nemcsak az így eljárók hitelét rontja, hanem, sajnos, csökkenti politikánk igaz voltát is. Ez ellenségeink malmára hajtja a vizet, akik a különféle jelmondatokkal be akarják feketíteni politikai hatalmunk lényegét. Nem tűrhetjük meg, hogy az olyan kérdésekben, mint a szabadság, demokrácia, emberi jogok stb., az ellenfélé legyen a kezdeményezés. Ránk is vonatkozik az, amit Mihail Gorbacsov elvtárs a sztaha- novistákkal való találkozóján hangsúlyozott: ,,Azt akarjuk, hogy többet tudjunk a társadalmi élet valamennyi területéről. Az embereknek tudniuk kell minden jóról és minden rosszról, hogy a jót tovább fejleszthessék és a rossz ellen határozottan harcolhassanak. Szocialista családunkban, szocialista társadalmunkban határozottan meg kell szüntetni azt, hogy a dolgokat rózsaszínűre fessük“. A szépítés elleni harcot nem folytathatjuk oly módon, ahogyan azt a jobboldali opportunisták tették, akik mindent feketére festettek. Ezt ismételten hangsúlyoznunk kell és ez a bírálat nemcsak az ideológiai frontra vonatkozik. Vonatkozik ez mindenkire, aki felelős egy bizonyos területért, egy kollektíva vezetéséért. Az emberek iránti bizalom mindig sokszorosan megtérül a pártpolitika iránti bizalmuk, aktív támogatásuk fokozódásában. Ez a szocialista demokrácia fejlesztésének fontos része és fegyver a bürokrácia elleni küzdelemben. Az imperializmus által ellenünk folytatott propaganda-agresszió nem öncélú. Éppen a válságos évek mutatták meg, mi a fő célja. A szocializmus eszmei értékei elleni kirohanások támadássá változtak, amelyek a politikai rendszer, a gazdaság, a szocialista társadalom védelmi erejének alapjai ellen irányultak. A hosszú éveken keresztül előjátékként megvalósított félrevezető kampányok végül a támadás fő eszközévé váltak. Olyan tanulságok ezek, amelyekről nem szabad megfeledkeznünk, amelyeket nem szabad szem elől tévesztenünk. Különösen ma, amikor a lélektani háború a Fehér Ház védnökségével, a NATO által irányított hivatalos politikává vált. A felforgató tevékenység stratégái is beismerik, hogy nem csupán eszmei nézeteltérésekről van szó. A lélektani háború feladata, írta egyikük, a háborús célok elérése anélkül, hogy közvetlenül és tömegesen bevetnék a hadi eszközöket. Ezt talán nem is lehet pontosabban kifejezni. Az ilyen kampányok feladatait illetően Noam Chomsky, amerikai tudós is fején találta a szöget. A Guardian amerikai lapban többek között ezt írta. Miért van szükség a hidegháborúra? Eszköz, hogy a lakosságot az agresszív társadalmi politika támogatására mozgósítsuk. Az imperialista propagandára fordított állami dotációk már évek óta gyorsabban növekednek, mint a háborús előkészületek dotációi. Nem takarékoskodnak a burzsoá propaganda műszaki ellátottságának korszerűsítésén. Minőségileg új lehetőségek nyílnak így azon apparátus előtt, amelynek feladata a nyugati közvélemény manipulálása és a szocializmus elleni ideológiai diverzió szervezése. Azokat az elvi intézkedéseket, amelyeket a forradalom tesz szükségessé a propaganda kommunikációs, információs és dokumentációs technikájában nem szabad lebecsülni, annál is inkább, hogy ma eszmei összecsapás tárgyát képezi minden, túlzás nélkül minden olyan kérdés, amely ha közvetve-is, de tükrözi korunk történelmi viszályát, a szocializmus és a kapitalizmus közti viszályt. A szocialista közösség országai világosan, közérthetően fogalmazzák meg bel- és külpolitikájukat. Senkit sem fenyegetnek, senkire sem akarják rákényszeríteni politikai rendszerüket és életmódjukat. Ezt bizonyítja az SZKP újraszerkesztett programjának javaslata is. Az SZKP programjáról van szó, de objektíve túllépi a Szovjetunió határait, nemcsak a kommunisták, a haladó erők, hanem általában az egész emberiség programjává válik. Egyetlen, akár a legfejlettebb és leggazdagabb tőkés állam, egyetlen politikai párt sem tűzhet ki és valósíthat meg ilyen programot, ha nem jár el a tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus szerint. Ez a szociális igazságosság, a magas szintű kultúra, műveltség, humanizmus, az emberiség boldogságának és testvériségének, a biztonságnak és a világbékének a programja. Ettől fél az imperializmus, ebben nem tud a szocializmussal versenyezni. A programtervezet joggal hangsúlyozza. A fiatal, a jövőre irányuló szocializmus világával még szembehelyezkedik az erős és veszélyes kizsákmányoló tőkés világ, amely már azonban túljutott a csúcsán... Minél jobban aláássa az imperializmus pozícióit a történelmi fejlődés legreakciósabb erőinek politikája, annál ellenségesebbé válik a nemzetek érdekei szempontjából. Ebből a mély történelmi igazságból le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ezek az erők még* ellenségesebbek lesznek a szocialista országokkal szemben. A gyűlölet gyakran elvakítja őket, nem látják a reális helyzetet. Nem gondolkodnak azon, hogyan élhetnénk együtt, hanem azon, hogyan pusztíthatnák el a szocializmust. A szocializmus azonban elpusztíthatatlan. Az, aki megpróbálkozna ezzel, egyúttal önmagát pusztítaná el. Arra a következtetésre jutottunk - mondotta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára Genfben - elérkezett az az idő, amikor az általános nukleáris veszély fenyegetése miatt el kell sajátítanunk a közös élet nagy művészetét. Elvtársak! A CSKP KB-nak tizenöt évvel ezelőtt elfogadott, majd a párt XIV. kongresszusán megerősített dokumentuma zárórészében hangsúlyozza: A nagy erőpróbák, küzdelmek és kemény harcok tanulsága arra kötelezi az összes kommunistát, országunk minden becsületesen, szocialista módon gondolkodó állampolgárát, hogy védje és fejlessze a szocializmust, sohase engedje meg veszélyeztetését bárki által, rejtőzködjön akár a legszebben hangzó szavak és jelmondatok mögé. Ez forradalmi, nemzeti, osztály és internacionalista kötelességünk. E kötelezettségünk további becsületes teljesítésének döntő biztosítéka a párt eszmei, szervezeti és akcióegysége és társadalmi vezető szerepének elmélyítése. Ennek egyik szükségszerű feltétele a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése, a párton belüli demokrácia, az elvszerű bírálat és önbírálat fejlesztése. A válságos évek tapasztalatai szüntelenül figyelmeztetnek, hová vezet ezen alapelvek és normák megsértése. Biztonságunk és eltökéltségünk másik megbízható támasza szoros szövetségünk és sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi testvérországgal. Támogatjuk a sokoldalúan egybehangolt politikát, hogy így is megsokszorozzuk erőnket és eszméink hatékonyságát. Tegyünk meg mindent azért, hogy az SZKP-nak a XXVII. kongresszus előkészítésével kapcsolatos dokumentumaiból kihasználjuk a rendkívül értékes gondolatokat a kommunistáknak a CSKP XVII. kongresszusában tetőző tanácskozásain, a szocialista társadalom további fejlesztéséért folytatott küzdelemben. A BT Nicaragua panaszáról tárgyal Közép-amerikai békemenet (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a vitát Nicaraguának az Egyesült Államok ellen benyújtott panaszáról. Nicaragua azzal vádolja Washingtont, hogy a térségben agresszív akcióinak kiterjesztésével és a sandinista kormány elleni újabb provokációival, fenyegetéseivel rendkívül kiélezte a helyzetet. Victor Hugo Tinoco nicaraguai képviselő kijelentette, hogy az utóbbi hetekben az Egyesült Államok még aktívabban bekapcsolódott a Nicaragua elleni hadüzenet nélküli háborúba és fokozta a nicaraguai ellenforradalmároknak juttatott fegyverek szállítását. Vernon Walters, az Egyesült Államok képviselője a korábbi gyakorlatnak megfelelően a sandinista kormányzatot próbálta felelőssé tenni a helyzetért. A valósággal ellentétben például azt állította, hogy úgymond a nicaraguai kormány akadályozza a politikai rendezést és „gátolja a béke helyreállítását a térségben“. Az Egyesült Államok és a hon- durasi rezsim a felelős azért, hogy a hondurasi bázisokról támadó somozista zsoldosok nicaraguai terület felett rakétával lelőtték a sandinista néphadsereg egyik szállító helikopterét - szögezte le Tomás Borge nicaraguai belügyminiszter, aki a kávészüretre készülő mintegy négyezer önkéntes előtt mondott beszédet. Leszögezte, hogy az ellenforradalmi bandák ellátása repülógépelhárító rakétákkal az Egyesült Államok részéről felelőtlen cselekedet. Reagan interjú (ČSTK) - Négy Nyugat-Európában megjelenő napilap mai számában közli Ronald Reagarmek azt az interjúját, amelyben visszatért a Mihail Gorbacsovval megtartott genfi találkozójára. A nyugatnémet Die Welt tegnap a hírügynökségek rendelkezésére bocsátotta a beszélgetés kivonatos szövegét. Az amerikai elnök, idézte ugyan azt a Genfben megfogalmazott közös álláspontot, hogy sohasem szabad atomháborút kirobbantani, azonban rögtön megjegyezte azt is, hogy nem várhatók semmilyen „drámai változások“ a szovjet-amerikai kapcsolatokban és az Egyesült Államok folytatja űrfegyverkezési programját. Reagan dicsérte a bonni kormányt azért, hogy az úrfegyverkezési programban való részvételét latolgatja. Közvetlenül a bonni kabinet e kérdésről kezdődő vitája előtt ígéretet tett arra, hogy az NSZK fejlett technológiájának köszönhetően közvetlenül bekapcsolódhat ebbe a programba. Panamavárosból elindult tegnap az a nemzetközi békemenet, amely mintegy 2 ezer kilométer hosszúságú útvonalat tesz meg Panamán, Costa Ricán, Nicaraguán, Hondurason és Guatemalán keresztül, majd a tervek szerint jövő év január 22-én ér Mexikóvárosba. Az akcióban a közép-amerikai térség békeszervezeteinek, politikai, parlamenti, vallási, kulturális és közéletének mintegy 300 képviselője vesz részt. A menet résztvevői között van például Ernesto Cardenal nicaraguai kulturális miniszter, az USA-beli Jesse Jackson, egykori elnökjelölt, Graham Greene író és további ismert személyiségek. Az akció célja az, hogy elítéljék a közép-amerikai ügyekbe való külföldi beavatkozást és síkraszálljanak a válság békés megoldása mellett. Mexikóvárosból küldöttség utazik majd Washingtonba, hogy átnyújtsa az Egyesült Államok kormányának követeléseit. Jaromír Obzina hazautazott Pekingböl (Folytatás az 1. oldalról) tokban mindkét fél meghatározónak tart - szögezte le a csehszlovák delegáció vezetője. Kijelentette, hogy kínai részről megértéssel fogadták a csehszlovák javaslatokat és a csehszlovák küldöttség is pozitívan válaszolt a kínai partner kezdeményezéseire. A továbbiakban kitért arra, hogy a küldöttség pekingi, látogatása idején tartották meg a csehszlovák-kínai tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság 27. ülését. Az elért eredmények biztatóak és a jegyzőkönyvbe foglalt feladatok mindkét részről intenzív munkát feltételeznek. A csehszlovák kormányküldöttség látogatásának politikai jelentőségét abban jelölte meg, hogy az aláírt dokumentumok pozitívan befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat és hozzájárulnak a maguk módján a szocialista országépítéshez Csehszlovákiában. A tegnapi kínai központi lapok nagy figyelmet szenteltek a csehszlovák küldöttség látogatásának. A Zsenmin Zsipao első oldalán közölte a Li Hszien Nien kínai államfő és Jaromír Obzina találkozójáról szóló hírt és idézte a kínai államférfinak azt a kijelentését, hogy országa érdekelt a Csehszlovákiához fűződő baráti kapcsolatok és együttműködés elmélyítésében. MIRE TÖREKSZIK WEINBERGER? A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda keddi számában szerkesztőségi cikket közöl ,Mire törekszik Weinberger?“ címmel. A cikk többek között megállapítja: Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter az elmúlt napokban ismét rágalmazta a Szovjetuniót. Az ürügyet az szolgáltatta, hogy a Szovjetunióban a SALT-2 szerződéssel összhangban telepítik a mozgó indítóállású RS 12M interkontinentális ballisztikus rakétákat, amelyek az RS 12-esek (Nyugaton SS 13 néven ismeretesek) korszerűsített változatai. Mit vet Weinberger a Szovjetunió szemére? Mindenekelőtt azt, hogy mozgó rakétáról van szó. Szerinte a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta mobilitása az USA-ban „komoly aggodalmak forrása“. A SALT-2 szerződés az ilyen rakétákat viszont megengedi azzal a feltétellel, hogy ezeket be kell számítani a szerződés által megengedett stratégiai fegyverzetbe. Sót, a SALT-2 külön szabályokat állított fel a mozgó indítóállású interkontinentális ballisztikus rakéták beszámítására vonatkozóan, s e szabályok épp ezt a tulajdonságot veszik figyelembe. A SALT-2 szerződéshez csatolt, 1981. december 31 -ig érvényes jegyzőkönyvben a felek megállapodtak abban, hogy nem telepítenek sem mozgatható interkontinentális ballisztikus rakétákat, sem pedig tengeri és szárazföldi indítóállású nagy hatótávolságú robotrepülőgépeket. A jegyzőkönyv érvényessége már lejárt. Áz Egyesült Államok figyelmen kívül hagyta a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeit arról, hogy tárgyalni fog a Szovjetunióval a jegyzőkönyvbe sorolt eszközökről. Annakidején nem volt hajlandó tárgyalni azokról a kérdésekről sem, melyek megvitatását a jegyzőkönyv feltételezte, s megkezdte a nagy hatótávolságú, tengeri és szárazföldi telepítésű robotrepülógé- pek gyártását és telepítését. A SALT-2-höz csatolt jegyzőkönyvben azonban arra kötelezte magát, hogy ezeket nem fogja telepíteni. Ezért a Szovjetunió az USA akcióira való tekintettel az interkontinentális ballisztikus rakéták terén jogosan hajtja végre azokat a lépéseket, amelyeket védelmi képességének megőrzése szempontjából elkerülhetetlennek tart. Az RS 12M interkontinentális ballisztikus rakétákat a Szovjetunió a SALT-1 keretében megkötött megállapodással is teljes összhangban telepíti. A telepítéssel párhuzamosan megtartja az összes előírást, s kiiktatja a megfelelő számú stabil indítóállású rakétát, amiről rendszeresen tájékoztatja az USA-t. A Pentagon vezetője azon hírek terjesztőit utánozza, akik azt állították, hogy a Szovjetunió megsérti a fegyverzetkorlátozási szerződéseket és megállapodásokat, s minden ok nélkül kijelenti, hogy az RS 12M „teljesen új rakéta“, nem pedig az eddiginek a korszerűsített változata. Ezt állítólagos bizonyítékokkal is szeretné alátámasztani. A valóság viszont az, hogy ilyen bizonyítékok nem léteznek, a Szovjetunió következetesen teljesíti a SALT-2 szerződésben vállalt kötelezettségeit. Az amerikai kormány vezetői a mozgatható kilövőállású interkontinentális ballisztikus rakéták kérdésében követ- kezetlen magatartást tanúsítanak, ellentmondanak saját, korábban hangoztatott véleményüknek is. A SALT-2-ről folytatott tárgyalásokon az Egyesült Államoknak az volt a véleménye, hogy az interkontinentális ballisztikus rakéták mobilitása hozzájárul a stratégiai „triász“ ezen eleme sérthetetlenségének növeléséhez, vagyis növeli a stratégiai stabilitást. A Pentagon mostani kifogásainak célja az, hogy megkísérelje fékezni, sót, megakadályozni a mozgatható indítóállású ballisztikus rakéták telepítését a Szovjetunióban. Ezek elhelyezése ugyanis növeli a szovjet stratégiai erő túlélő- képességét, és csökkenti sebezhetőségüket az USA első csapásával szemben. Weinberger közismerten a Szovjetunióval szembeni ún. kemény irányvonal híve. A már említett kijelentéseiben nincs semmi új. A hadügyminiszter újabb szovjetellenes kijelentéseinek nem is kellene figyelmet szentelni, ha nem éppen a mostani időszakot választotta volna. Csupán három hét telt el azóta, hogy az SZKP KB főtitkára Genfben találkozott az Egyesült Államok elnökével, s a közös nyilatkozatukban kifejezték készségüket, hogy törekedni fognak az atomháborús veszély elhárítására, s hogy egyik fél sem kíván fölénybe kerülni a másikkal szemben. Mindez nyilvánvalóan nem tetszik Weinbergernek. Hiszen amint ismeretes, az amerikai elnök Genfbe való elutazása előtt bizalmas levelet kapott tőle, amelyben Weinberger felszólította Reagant, hogy semmi esetre se tegyen olyan lépéseket, amelyek csökkentenék a feszültséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, s amelyek megerősítenék, hogy a felek megtartják a SALT-2 szerződést. Weinberger most ugyanezt az irányvonalat folytatja annak érdekében, hogy befeketítse a Szovjetuniót, már ami a szerződés megtartását illeti. Ez az irányvonal szabotálja mindazt, amiben Genfben megállapodtak, s figyelmen kívül hagyja az amerikai nép érdekeit is. 1985.
