Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-11 / 292. szám, szerda
Az eltelt másfél évtized igazolta a Tanulságok helyességét Vasil Biľak elvtárs beszéde a prágai országos konferencián ÚJ szú 1985. XII. 11. Elvtársak! Tizenöt év telt el azóta, hogy a CSKP mélyrehatóan elemezte a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban bekövetkezett válságot. Ebből az elemzésből tanulságokat vont le a párt-, az állami, a társadalmi és más szervek és szervezetek munkájára nézve. Az az időszak, amely azóta eltelt, alátámasztotta a következtetések helyességét és időszerűségét. Amikor ma visszatekintünk erre a jelentős dokumentumra, ezt nem azért tesszük, hogy a kidolgozását megelőző eseményekről beszéljünk, hanem azért, hogy a benne általánosított és a következő években szerzett tapasztalatok alapján állandóan előttünk legyen, hogy marxista-leninista módon kell értékelni a fejleményeket, harcolni kell különféle fogyatékosságok ellen, s energi- kusabban kell megoldani az új feladatokat a fejlett szocialista társadalom építése során. A Tanulságok időszerűsége kiemelkedik manapság, amikor tetőfokukra hágnak a XVII. pártkongresszus előkészületei. A kongresszus napirendjén a fejlett szocialista társadalom építése irányvonalának további lebontása szerepel, szoros kapcsolatban Csehszlovákia társadalmi és szociális-gazdasági fejlődésének lényeges meggyorsításával. Korunk megköveteli a gondolkodás és a jelenlegi feladatokhoz való viszony gyökeres megváltoztatását. Fontos cél a szocializmus széles lehetőségeinek és előnyeinek jobb és hatékonyabb kihasználása. Ezek kategorikus követelmények, amelyeket nemzeteink szükségletei vetnek fel, vagyis az, hogy jobban kielégítsük anyagi és szellemi szükségleteiket, egyszersmind gondoskodjunk országunk s az egész szocialista közösség védelméről a békéért és a nemzetközi haladásért vívott harcban. A CSKP XVII. kongresszusának előkészületei keretében a párt mozgósította a kommunistákat és a Nemzeti Front minden szervezetét, hogy sikeresen valóra váltsák a XVI. pártkongresszuson kitűzött feladatokat. Az eddigi helyzet értékelése során a pozitív eredmények dominálnak. Egyes olyan problémákat is sikerült megoldani, amelyek korábban megoldhatatlanoknak tűntek. Nagy munkát végeztünk a fejlett szocialista társadalom építése irányvonalának megvalósítása terén. Ezzel kedvező feltételeket teremtünk a következő időszak megkezdéséhez. De valamennyien tudjuk, hogy ez még csak a kezdet. További, nem kevésbé bonyolult feladatok állnak előttünk. El kell érnünk a társadalmi fejlődés - a gazdaság, a szociális viszonyok, a politikai struktúrák - nagyobb dinamikáját a nép mun- ka- és létfeltételeinek további javulását és szellemi életének gazdagodását. Csak az ilyen út vezet előre, jelenti a társadalom forradalmi fejlődését. Előrehaladásunk ereje abbanis rejlik, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül, ugyanerre az útra lépett a többi testvéri szocialista ország is. Az elsó sorokban a szovjet kommunisták haladnak. Felkészülésük az SZKP XXVII. kongresszusára valóban impozáns és ösztönző. Ez a szocializmus belső erői és nemzetközi pozíciói további szilárdításának és sokoldalú fejlesztésének irányvonala. Hozzájárul vonzerejének és a világ összes nemzetére gyakorolt eszmei befolyásának növekedéséhez. Az SZKP politikája számunkra is az ösztönzés rendkívül gazdag forrása. Éppen ezért ez a politikai program rendkívül nagy érdeklődésnek örvend, s a csehszlovákiai kommunisták és más dolgozók nagy rokonszenwel fogadják. Elvtársak! A szocializmus az elsó társadalom, amely a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megismerése és aktív hasznosítása alapján programszerűen épül. Az SZKP következetes és alkotó tevékenységének, nagy politikai szervező munkájának köszönhetően a marxista-leninista elmélet az októberi forradalom óta az emberek konkrét munkájának alapjává vált. Az elért eredmények és a tapasztalatok a marxista-leninista pártok és dolgozók egyre gazdagabb ismeretforrásává válnak az új társadalom építésében. Pártunk eddigi fejlődése is azt bizonyítja, hogy minél igényesebb feladatok állnak előttünk, annál többet kell meríteni ebből a gazdag forrásból. A mai szocialista világ történelmileg fiatal, és nemcsak az előző évszázadokban felgyülemlett problémákat kell megoldania, hanem - és elsősorban - új, eddig ismeretlen megoldásokat és eljárásokat kell kipróbálnia. A szocializmus felszabadította az embert a szociális, a nemzeti és a faji elnyomás alól, s a személyes és a társadalmi fejlődés eddig nem látott lehetőségeit nyújtja számára, növeli méltóságát. Objektív okoknál fogva azonban ennyire rövid idő alatt és ilyen hatalmas nemzetközi és osztályharcban még nem tudta teljes mértékben kibontakoztatni és érvényesíteni a szocializmus társadalmi-politikai és erkölcsi elveit az emberek mindennapi életében. Természetes jelenség, hogy felderítetlen és kitaposatlan úton haladva előre nem látott akadályokat és buktatókat találunk. A keresés mindig bonyolult folyamat, és amikor a dolgokat leegyszerűsítik, levagy túlbecsülik, akár a saját, akár a mások tapasztalatainak felhasználása során, tévedések és hibák történnek, amelyeknek nagy társadalmi hatásuk lehet. Már Lenin nemegyszer figyelmeztetett arra, hogy a változás újszerűsége és nehéz volta természetesen sok éven át szinte sötétben való tapogatózást, sok hibát és ingadozást okoz. Ez a felismerés különösen érvényes akkor, amikor a régi és több nemzedék által „tökéletesített" társadalmi rendszer helyett új, kizsákmányo- lóktól mentes társadalmat építünk. Ez.az építés éles nemzetközi osztályharc közepette megy végbe. A nemzetközi tőke erői fokozzák harcukat a szocializmus ellen, és nem haboznak felhasználni semmilyen eszközt, hogy a szocializmust megsemmisítsék, vagy legalább meggyengítsék és lejárassák. Pártunk tapasztalatai azt is alátámasztják, hogy a szocializmus építésének útjára lépett országoknak számítaniuk kell arra, hogy a politikai hatalom átvétele és az új termelési viszonyok létrehozása után is tovább léteznek a legyőzött burzsoázia, az egykori kiváltságos rétegek maradványai. Erejük tapasztalataikban, ismeretségeikben, a különféle csökevényekben és hagyományokban, a kispolgári erkölcs mély gyökereiben rejlik. Ezeket a tényezőket egy nemzedék egész élete folyamán sem lehet teljesen kiküszöbölni: hosz- szú éveken át a háttérben lappan- ganak, és alkalmas politikai légkörben, amikor lankad a marxista -leninista párt ébersége, osztályszempontú ítélőképessége, kevésbé hatékonnyá válik ideológiai munkája, ezek az erők gyorsan regenerálódnak, és minden kedvező percet kihasználnak, hogy kísérletet tegyenek a társadalmi revansra. Nálunk ezen erők aktivizálódásának feltételei már a hatvanas években létrejöttek. Mintha megfeledkeztünk volna az 1956. évi magyarországi eseményekről. Mindenesetre nem okultunk belőlük megfelelően, sót azzal vigasz- taltuk magunkat, hogy nálunk, Csehszlovákiában ilyesmi nem történhet meg. Sajnos be kell ismernünk, hogy ezzel szemben osztályellenségünk a magyar eseményeket megfelelően kiértékelte, s kellő következtetéseket vont le belőlük további eljárására nézve. Azt sem vettük figyelembe, hogy a szocializmusban is létrejönnek ellentétek. Ezek ugyan nem kibé- kíthetetlenek, de ha idejében nem elemzik, nem oldják fel őket, felgyülemlőnek, és az ellenséges erők tevékenységéhez tág teret nyitnak. Senkire sem akarjuk rákényszeríteni nézetünket, de meggyőződésünk - tapasztalatunk és más testvérpártok tapasztalatai is alátámasztják -, hogy a szocializmus védelmében vívott harc túlterjed az országhatárokon, és az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom internacionalista alkotóelemévé válik. Az így nyert tapasztalatok bővítik az egyes marxista-leninista pártok megismerését és gyakorlatát, s felhasználhatók a munkásosztály politikai hatalmának megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Csehszlovákia fontos szerepet játszott a nemzetközi reakció hosszú távú terveiben. Már 1948 februárja óta szélesen megalapozott politikai, gazdasági és ideológiai felforgatás célpontja volt. A kialakult helyzet kapóra jött. Ezért a megoldás módja elkeseredett ellenállást váltott ki, és a csehszlovák válságot nemzetközivé próbálták tenni. Az antiszocialista erőknek annyira sikerült a félrevezetés, hogy egyes testvérpártok és a hazai lakosság egy része sem tudta felismerni, mi az igazság és mi a hazugság. Válaszolni kellett az idehaza és a határokon túl feltett kérdésekre, arra: hogy lehetséges, hogy húsz évvel a hatalom átvétele után ellenforradalmi fordulat veszélye keletkezett. A kommunista és munkáspártok 1969 júniusi nemzetközi tanácskozásán Husák elvtárs kijelentette: Gyakran felteszik a kérdést, volt-e elegendő belső erő a szocialista vívmányok védelmére. Igen, volt elegendő erő. Mi volt a hibánk? A lenini tapasztalatokból tudjuk, mekkora jelentősége van - különösen a válságos helyzetekben - a kommunista párt elvhű, céltudatos és határozott vezetésének. A döntő pillanatokban ez meghatározó láncszem. A CSKP vezetősége azonban 1968 januárjában nem volt egységes sem a helyzet értékelésében, sem pedig a távlati programot illetve a célt tekintve... Az olcsó „népszerűségtől“ megittasodva megfeledkeztek a társadalmi konfliktus osztálygyökereiről és motívumairól, az osztályellenség tevékenységéről s ideológiájának hazai és külföldi hatásáról.“ Husák elvtárs megígérte, hogy a CSKP kidolgozza az egész helyzet alapos elemzését önmaga és mások okulására. Pártunk teljesítette ezt a feladatot. A Tanulságok semmit sem szépít, semmit sem nagyít fel. Indulatok és érzelmek nélkül rámutat az okokra és a következményekre, az objektív igazságra, amelyet az idő nem gyengít, hanem alátámaszt. A dokumentum kidolgozása sem ment kemény küzdelem nélkül. A párt akkorra még nem tisztult meg. Magában a CSKP Központi Bizottságában is és más fontos helyeken is sokan voltak még olyanok, akik nem akarták beismerni az igazságot a csehszlovák válság okairól és az antiszocialista erők céljairól. Ellenkezőleg, arra törekedtek, hogy minden gyorsan feledésbe merüljön, beáshassák magukat, és kivárhassák az új alkalmat. Miután Gustáv Husák elvtársat a párt élére választották, a marxis- ta-leninista erőknek a jövőre kellett gondolniuk, nem volt szabad megengedniük, hogy a válság megismétlődhessen. Olyan dokumentumot kellett kidolgozni, amely a párt, a Nemzeti Front szervezetei, az állami és a gazdasági szervek felülről lefelé való megtisztulásának alapjává vált. így kellett helyreállítani a politikai rendszer egész struktúráját. Az azóta eltelt idő alátámasztotta, hogy ez sikerült. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai, amelyet a CSKP KB 1970. decemberi ülésén fogadtunk el a csehszlovákiai folyamatok konszolidálásához kiindulásként, mindazok fegyverévé vált, akik nálunk a szocializmus megszilárdítására és továbbfejlesztésére törekedtek. Hosszú hónapok után, amikor a jobboldal demagógiával árasztotta el az országot, megszületett a világos és tárgyszerű elemzése azoknak az eseményeknek, amelyek annyi kárt okoztak az egész társadalomnak, s emberi tragédiákhoz is vezettek. Egyúttal megmutatta azoknak a valódi arcát, akik az „emberarcú szocializmust“ hirdették, hogy ezzel álcázzák népünk szocialista biztonságának alapjai elleni támadásukat. A dokumentum jelentősége abban is rejlik, hogy saját hibáinkra és túlzásainkra is könyörtelenül rámutatott, amelyeket a szocializmus építése során elkövettünk, és amelyeket aztán a hazai és a külföldi reakció nagyon leplezetten kihasznált messzemenő politikai terveihez. Dolgozóink döntő többsége ro- konszenvvel fogadta és támogatta a CSKP által a válság megszüntetése, valamint a szocialista társadalom építése terén való további előrehaladást, a jobboldal politikai elszigetelése, a lenini elvek helyreállítása és következetes érvényesítése érdekében elfogadott világos és közérthető programot. A kommunisták és a többi igazi hazafi, akiket a jobboldal elhallgattatott és terrorizált, új lendülettel láttak munkához. A „megújhodás“ hamis hősei nagyon gyorsan feledésbe merültek. Elvetette őket a nagy többsége azoknak, akiket egy ideig félrevezettek tetszetős frázisaikkal. A „prágai tavasz“ figuráinak lehullott az álarcuk, amelyek mögé arcukat rejtették. Az „emberarcú szocializmus“ sok szószólója miután a Nyugatra ment valódi mivoltában mutatkozott amikor - egyesek már régen ott voltak - az antikommunista központok szolgálatába álltak, folytatják gyűlölködő rágalmaikat a szocialista Csehszlovákia, saját hazájuk ellen, szidnak és becsmérelnek mindent, ami minden olyan állampolgárunk számára kedves, aki nem közömbös, országunk sorsa iránt. Ma már országunk minden józan és becsületes állampolgárának tudnia kell, hogy valóban szükséges volt az a testvéri, internacionalista segítség, amelyet a legnehezebb percben a Szovjetunió és több más testvéri állam nyújtott. Szövetségeseink nem várták meg, amíg az ellenforradalom testvérgyilkos harcot indít, és emberek ezrei halnak meg. Idejében jöttek, hogy megelőzzék a véres tragédiát. Ezt annak tudatában is megtették, hogy mindez kezdetben meg nem értésre talál nálunk és külföldön. Amikor évek múltán visszatérünk a Tanulságokhoz, újra tudatosítjuk, hogy nemcsak a marxista-leninista erők jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők elleni harcának programja volt. Következtetéseket és tanulságokat vont le a figyelmeztető jelenségekből, s ezek mindmáig érvényesek maradtak. Éppen ezért a helyzetelemzésből leszűrt tanulságok további sikereink forrásai lettek. A Tanulságok egyúttal világos választóvonalat húzott a közé, amit fejleszteni és szemünk fényeként védelmezni kell és a közé, amit el kell kerülni, amit nem lehet elkövetni. Ismertette azoknak az eseményeknek a jellegét és okait, amelyek a szocializmus és az imperializmus világa között a háború után az egyik legnagyobb összecsapáshoz vezettek. Már ez mutatja, hogy jelentősége nem korlátozódik Csehszlovákiára. Számos testvérpárt olyan dokumentumként használja fel, amelyből saját politikájához is ismereteket merít. Azokat a maradandó értékeket, amelyek ilyen nagy próbát kiálltak, nem helyezték valamilyen archívumba. Pártunk a CSKP XIV. kongresszusán kidolgozott irányvonalának alkotóelemeivé váltak! Ezekből indult ki a XV. és a XVI. pártkongresszus is, amely továbbfejlesztette és teljessé tette a fejlett szocializmus építésének programját. Ezt a párt által kitűzött programot népünk magáévá tette, értékes javaslatokkal gazdagította, és áldozatos munkával támogatta. Eredményeinkkel, a társadalom sokoldalú fejlesztésével világos választ adtunk mindazoknak, akik teljes bomlást jósoltak nekünk. A tények világosan beszélnek. Nem cáfolják meg őket azoknak a butaságaik, akiknek prognózisai homokvárként omlottak össze. A minden területen elért pozitív eredmények elképzelhetetlenek lettek volna a párt egységének és akcióképességének helyreállítása, a társadalomban betöltött vezető szerepe és a néppel való szoros kapcsolata nélkül. A párt a CSKP KB 1969 áprilisi ülése óta nehéz, de sikeres utat tett meg. Fontos társadalmi feladatokat kellett megoldania, helyre kellett állítania eszmei és politikai egységét, akcióképességét. A jobboldali opportunisták arra számítottak, hogy a párt annyira felbomlott, és opportunizmustól áthatott, hogy nem lesz elegendő ereje mindezzel rövid időn belül megbirkózni. Azt állították, hogy a fiatal nemzedék a párt számára végleg elveszett. Reményeik nem váltak valóra. A párt számbelileg megnövekedett és megfiatalodott. A válság utáni időszakban a párttagok átlagkora 50 év volt, ma 44 év. Szervezetileg és eszmeileg megszilárdult, legjobb forradalmi hagyományainkra támaszkodik. Ebben a folyamatban a Tanulságok felbecsülhetetlen szerepet töltött be. A tagállomány jelenlegi összetételét a következő adatok szemléltetik: a tagok egyharmada 35 éven aluli. A kommunisták csaknem kétharmada a termelő szférában tevékenykedik, a párttagok 42 százalékának középiskolai vagy felsőfokú végzettsége van. Ez a néhány tény is alátámasztja, hogy a pártban minden feltétel adott a szocialista társadalom további építése legfontosabb feladatainak teljesítéséhez. A helyzet alakulása bebizonyította, hogy a párt megtisztulása szükséges és helyes volt. Enélkül a kommunista párt nem lett volna képes a saját soraiban bekövetkezett válság megszüntetésére és arra, hogy a társadalmat a további sokoldalú szocialista fejlődés útjára vezesse. Amint ezt a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta: „A párt megtisztult azoktól, akik szakítottak a tudományos világnézettel, a marxizmus-leninizmussal, s akik az 1968-69-es időszakban nyíltan jobboldali opportunista és népellenes célokat követtek. Egyidejűleg a pártból távozniuk kellett a különböző labilis, ingadozó embereknek, akik a válság idején pánikba estek, engedtek a revizionista nyomásnak, és bedőltek a hamis, nacionalista, szovjetellenes és pártellenes jelszavaknak és hangulatnak. A pártból azok is távoztak, akik hosszabb ideje passzívak voltak. (A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)
