Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-11 / 292. szám, szerda

Az eltelt másfél évtized igazolta a Tanulságok helyességét Vasil Biľak elvtárs beszéde a prágai országos konferencián ÚJ szú 1985. XII. 11. Elvtársak! Tizenöt év telt el azóta, hogy a CSKP mélyrehatóan elemezte a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban be­következett válságot. Ebből az elemzésből tanulságokat vont le a párt-, az állami, a társadalmi és más szervek és szervezetek mun­kájára nézve. Az az időszak, amely azóta eltelt, alátámasztotta a következtetések helyességét és időszerűségét. Amikor ma vissza­tekintünk erre a jelentős doku­mentumra, ezt nem azért tesszük, hogy a kidolgozását megelőző eseményekről beszéljünk, hanem azért, hogy a benne általánosított és a következő években szerzett tapasztalatok alapján állandóan előttünk legyen, hogy marxista-le­ninista módon kell értékelni a fejle­ményeket, harcolni kell különféle fogyatékosságok ellen, s energi- kusabban kell megoldani az új feladatokat a fejlett szocialista tár­sadalom építése során. A Tanul­ságok időszerűsége kiemelkedik manapság, amikor tetőfokukra hágnak a XVII. pártkongresszus előkészületei. A kongresszus na­pirendjén a fejlett szocialista tár­sadalom építése irányvonalának további lebontása szerepel, szo­ros kapcsolatban Csehszlovákia társadalmi és szociális-gazdasági fejlődésének lényeges meggyorsí­tásával. Korunk megköveteli a gondolkodás és a jelenlegi fela­datokhoz való viszony gyökeres megváltoztatását. Fontos cél a szocializmus széles lehetősége­inek és előnyeinek jobb és hatéko­nyabb kihasználása. Ezek katego­rikus követelmények, amelyeket nemzeteink szükségletei vetnek fel, vagyis az, hogy jobban kielé­gítsük anyagi és szellemi szük­ségleteiket, egyszersmind gon­doskodjunk országunk s az egész szocialista közösség védelméről a békéért és a nemzetközi haladá­sért vívott harcban. A CSKP XVII. kongresszusának előkészületei keretében a párt mozgósította a kommunistákat és a Nemzeti Front minden szerveze­tét, hogy sikeresen valóra váltsák a XVI. pártkongresszuson kitűzött feladatokat. Az eddigi helyzet értékelése so­rán a pozitív eredmények domi­nálnak. Egyes olyan problémákat is sikerült megoldani, amelyek ko­rábban megoldhatatlanoknak tűn­tek. Nagy munkát végeztünk a fej­lett szocialista társadalom építése irányvonalának megvalósítása te­rén. Ezzel kedvező feltételeket te­remtünk a következő időszak megkezdéséhez. De valamennyi­en tudjuk, hogy ez még csak a kezdet. További, nem kevésbé bonyolult feladatok állnak előttünk. El kell érnünk a társadalmi fejlő­dés - a gazdaság, a szociális viszonyok, a politikai struktúrák - nagyobb dinamikáját a nép mun- ka- és létfeltételeinek további ja­vulását és szellemi életének gaz­dagodását. Csak az ilyen út vezet előre, jelenti a társadalom forra­dalmi fejlődését. Előrehaladásunk ereje abbanis rejlik, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül, ugyanerre az útra lépett a többi testvéri szocia­lista ország is. Az elsó sorokban a szovjet kommunisták haladnak. Felkészülésük az SZKP XXVII. kongresszusára valóban impo­záns és ösztönző. Ez a szocializ­mus belső erői és nemzetközi po­zíciói további szilárdításának és sokoldalú fejlesztésének irányvo­nala. Hozzájárul vonzerejének és a világ összes nemzetére gyako­rolt eszmei befolyásának növeke­déséhez. Az SZKP politikája szá­munkra is az ösztönzés rendkívül gazdag forrása. Éppen ezért ez a politikai program rendkívül nagy érdeklődésnek örvend, s a cseh­szlovákiai kommunisták és más dolgozók nagy rokonszenwel fo­gadják. Elvtársak! A szocializmus az elsó társada­lom, amely a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek megisme­rése és aktív hasznosítása alapján programszerűen épül. Az SZKP következetes és alkotó tevékeny­ségének, nagy politikai szervező munkájának köszönhetően a mar­xista-leninista elmélet az októberi forradalom óta az emberek konk­rét munkájának alapjává vált. Az elért eredmények és a tapasztala­tok a marxista-leninista pártok és dolgozók egyre gazdagabb isme­retforrásává válnak az új társada­lom építésében. Pártunk eddigi fejlődése is azt bizonyítja, hogy minél igényesebb feladatok állnak előttünk, annál többet kell meríteni ebből a gazdag forrásból. A mai szocialista világ történel­mileg fiatal, és nemcsak az előző évszázadokban felgyülemlett problémákat kell megoldania, ha­nem - és elsősorban - új, eddig ismeretlen megoldásokat és eljá­rásokat kell kipróbálnia. A szocia­lizmus felszabadította az embert a szociális, a nemzeti és a faji elnyomás alól, s a személyes és a társadalmi fejlődés eddig nem látott lehetőségeit nyújtja számá­ra, növeli méltóságát. Objektív okoknál fogva azon­ban ennyire rövid idő alatt és ilyen ha­talmas nemzetközi és osztályharcban még nem tudta tel­jes mértékben ki­bontakoztatni és ér­vényesíteni a szocializmus tár­sadalmi-politikai és erkölcsi elveit az emberek mindenna­pi életében. Termé­szetes jelenség, hogy felderítetlen és kitaposatlan úton haladva előre nem látott akadályokat és buktatókat találunk. A keresés mindig bonyolult folyamat, és amikor a dolgokat leegyszerűsítik, le­vagy túlbecsülik, akár a saját, akár a mások tapasztala­tainak felhasználása során, téve­dések és hibák történnek, ame­lyeknek nagy társadalmi hatásuk lehet. Már Lenin nemegyszer figyel­meztetett arra, hogy a változás újszerűsége és nehéz volta termé­szetesen sok éven át szinte sötét­ben való tapogatózást, sok hibát és ingadozást okoz. Ez a felisme­rés különösen érvényes akkor, amikor a régi és több nemzedék által „tökéletesített" társadalmi rendszer helyett új, kizsákmányo- lóktól mentes társadalmat építünk. Ez.az építés éles nemzetközi osz­tályharc közepette megy végbe. A nemzetközi tőke erői fokozzák harcukat a szocializmus ellen, és nem haboznak felhasználni sem­milyen eszközt, hogy a szocializ­must megsemmisítsék, vagy lega­lább meggyengítsék és lejá­rassák. Pártunk tapasztalatai azt is alá­támasztják, hogy a szocializmus építésének útjára lépett országok­nak számítaniuk kell arra, hogy a politikai hatalom átvétele és az új termelési viszonyok létrehozása után is tovább léteznek a legyőzött burzsoázia, az egykori kiváltságos rétegek maradványai. Erejük ta­pasztalataikban, ismeretségeik­ben, a különféle csökevényekben és hagyományokban, a kispolgári erkölcs mély gyökereiben rejlik. Ezeket a tényezőket egy nemze­dék egész élete folyamán sem lehet teljesen kiküszöbölni: hosz- szú éveken át a háttérben lappan- ganak, és alkalmas politikai lég­körben, amikor lankad a marxista -leninista párt ébersége, osztály­szempontú ítélőképessége, ke­vésbé hatékonnyá válik ideológiai munkája, ezek az erők gyorsan regenerálódnak, és minden ked­vező percet kihasználnak, hogy kísérletet tegyenek a társadalmi revansra. Nálunk ezen erők aktivizálódá­sának feltételei már a hatvanas években létrejöttek. Mintha meg­feledkeztünk volna az 1956. évi magyarországi eseményekről. Mindenesetre nem okultunk belő­lük megfelelően, sót azzal vigasz- taltuk magunkat, hogy nálunk, Csehszlovákiában ilyesmi nem történhet meg. Sajnos be kell is­mernünk, hogy ezzel szemben osztályellenségünk a magyar ese­ményeket megfelelően kiértékelte, s kellő következtetéseket vont le belőlük további eljárására nézve. Azt sem vettük figyelembe, hogy a szocializmusban is létrejönnek ellentétek. Ezek ugyan nem kibé- kíthetetlenek, de ha idejében nem elemzik, nem oldják fel őket, fel­gyülemlőnek, és az ellenséges erők tevékenységéhez tág teret nyitnak. Senkire sem akarjuk rákény­szeríteni nézetünket, de meggyő­ződésünk - tapasztalatunk és más testvérpártok tapasztalatai is alátá­masztják -, hogy a szocializmus védelmében vívott harc túlterjed az országhatárokon, és az egész nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom internacionalista al­kotóelemévé válik. Az így nyert tapasztalatok bővítik az egyes marxista-leninista pártok megis­merését és gyakorlatát, s felhasz­nálhatók a munkásosztály politikai hatalmának megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Csehszlovákia fontos szerepet játszott a nemzetközi reakció hosszú távú terveiben. Már 1948 februárja óta szélesen megalapo­zott politikai, gazdasági és ideoló­giai felforgatás célpontja volt. A ki­alakult helyzet kapóra jött. Ezért a megoldás módja elkeseredett ellenállást váltott ki, és a csehszlo­vák válságot nemzetközivé pró­bálták tenni. Az antiszocialista erőknek annyira sikerült a félreve­zetés, hogy egyes testvérpártok és a hazai lakosság egy része sem tudta felismerni, mi az igaz­ság és mi a hazugság. Válaszolni kellett az idehaza és a határokon túl feltett kérdésekre, arra: hogy lehetséges, hogy húsz évvel a ha­talom átvétele után ellenforradalmi fordulat veszélye keletkezett. A kommunista és munkáspár­tok 1969 júniusi nemzetközi ta­nácskozásán Husák elvtárs kije­lentette: Gyakran felteszik a kér­dést, volt-e elegendő belső erő a szocialista vívmányok védelmé­re. Igen, volt elegendő erő. Mi volt a hibánk? A lenini tapasztalatok­ból tudjuk, mekkora jelentősége van - különösen a válságos hely­zetekben - a kommunista párt elvhű, céltudatos és határozott ve­zetésének. A döntő pillanatokban ez meghatározó láncszem. A CSKP vezetősége azonban 1968 januárjában nem volt egysé­ges sem a helyzet értékelésében, sem pedig a távlati programot illet­ve a célt tekintve... Az olcsó „népszerűségtől“ megittasodva megfeledkeztek a társadalmi konf­liktus osztálygyökereiről és motí­vumairól, az osztályellenség tevé­kenységéről s ideológiájának ha­zai és külföldi hatásáról.“ Husák elvtárs megígérte, hogy a CSKP kidolgozza az egész hely­zet alapos elemzését önmaga és mások okulására. Pártunk teljesí­tette ezt a feladatot. A Tanulságok semmit sem szépít, semmit sem nagyít fel. Indulatok és érzelmek nélkül rámutat az okokra és a kö­vetkezményekre, az objektív igaz­ságra, amelyet az idő nem gyen­gít, hanem alátámaszt. A dokumentum kidolgozása sem ment kemény küzdelem nél­kül. A párt akkorra még nem tisz­tult meg. Magában a CSKP Köz­ponti Bizottságában is és más fon­tos helyeken is sokan voltak még olyanok, akik nem akarták beis­merni az igazságot a csehszlovák válság okairól és az antiszocialista erők céljairól. Ellenkezőleg, arra törekedtek, hogy minden gyorsan feledésbe merüljön, beáshassák magukat, és kivárhassák az új alkalmat. Miután Gustáv Husák elvtársat a párt élére választották, a marxis- ta-leninista erőknek a jövőre kel­lett gondolniuk, nem volt szabad megengedniük, hogy a válság megismétlődhessen. Olyan doku­mentumot kellett kidolgozni, amely a párt, a Nemzeti Front szerveze­tei, az állami és a gazdasági szer­vek felülről lefelé való megtisztulá­sának alapjává vált. így kellett helyreállítani a politikai rendszer egész struktúráját. Az azóta eltelt idő alátámasztotta, hogy ez sike­rült. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalom­ban kialakult válság tanulságai, amelyet a CSKP KB 1970. decem­beri ülésén fogadtunk el a cseh­szlovákiai folyamatok konszolidá­lásához kiindulásként, mindazok fegyverévé vált, akik nálunk a szo­cializmus megszilárdítására és továbbfejlesztésére törekedtek. Hosszú hónapok után, amikor a jobboldal demagógiával árasz­totta el az országot, megszületett a világos és tárgyszerű elemzése azoknak az eseményeknek, ame­lyek annyi kárt okoztak az egész társadalomnak, s emberi tragédi­ákhoz is vezettek. Egyúttal meg­mutatta azoknak a valódi arcát, akik az „emberarcú szocializ­must“ hirdették, hogy ezzel álcáz­zák népünk szocialista biztonsá­gának alapjai elleni támadásukat. A dokumentum jelentősége abban is rejlik, hogy saját hibáinkra és túlzásainkra is könyörtelenül rá­mutatott, amelyeket a szocializ­mus építése során elkövettünk, és amelyeket aztán a hazai és a kül­földi reakció nagyon leplezetten kihasznált messzemenő politikai terveihez. Dolgozóink döntő többsége ro- konszenvvel fogadta és támogatta a CSKP által a válság megszünte­tése, valamint a szocialista társa­dalom építése terén való további előrehaladást, a jobboldal politikai elszigetelése, a lenini elvek hely­reállítása és következetes érvé­nyesítése érdekében elfogadott világos és közérthető programot. A kommunisták és a többi igazi hazafi, akiket a jobboldal elhallgat­tatott és terrorizált, új lendülettel láttak munkához. A „megújho­dás“ hamis hősei nagyon gyorsan feledésbe merültek. Elvetette őket a nagy többsége azoknak, akiket egy ideig félrevezettek tetszetős frázisaikkal. A „prágai tavasz“ fi­guráinak lehullott az álarcuk, ame­lyek mögé arcukat rejtették. Az „emberarcú szocializmus“ sok szószólója miután a Nyugatra ment valódi mivoltában mutatko­zott amikor - egyesek már régen ott voltak - az antikommunista központok szolgálatába álltak, folytatják gyűlölködő rágalmaikat a szocialista Csehszlovákia, saját hazájuk ellen, szidnak és becsmé­relnek mindent, ami minden olyan állampolgárunk számára kedves, aki nem közömbös, országunk sorsa iránt. Ma már országunk minden józan és becsületes ál­lampolgárának tudnia kell, hogy valóban szükséges volt az a test­véri, internacionalista segítség, amelyet a legnehezebb percben a Szovjetunió és több más testvéri állam nyújtott. Szövetségeseink nem várták meg, amíg az ellenfor­radalom testvérgyilkos harcot in­dít, és emberek ezrei halnak meg. Idejében jöttek, hogy megelőzzék a véres tragédiát. Ezt annak tuda­tában is megtették, hogy mindez kezdetben meg nem értésre talál nálunk és külföldön. Amikor évek múltán visszaté­rünk a Tanulságokhoz, újra tuda­tosítjuk, hogy nemcsak a marxis­ta-leninista erők jobboldali oppor­tunista és ellenforradalmi erők el­leni harcának programja volt. Kö­vetkeztetéseket és tanulságokat vont le a figyelmeztető jelensé­gekből, s ezek mindmáig érvénye­sek maradtak. Éppen ezért a hely­zetelemzésből leszűrt tanulságok további sikereink forrásai lettek. A Tanulságok egyúttal világos vá­lasztóvonalat húzott a közé, amit fejleszteni és szemünk fényeként védelmezni kell és a közé, amit el kell kerülni, amit nem lehet elkö­vetni. Ismertette azoknak az ese­ményeknek a jellegét és okait, amelyek a szocializmus és az im­perializmus világa között a háború után az egyik legnagyobb össze­csapáshoz vezettek. Már ez mu­tatja, hogy jelentősége nem korlá­tozódik Csehszlovákiára. Számos testvérpárt olyan dokumentum­ként használja fel, amelyből saját politikájához is ismereteket merít. Azokat a maradandó értékeket, amelyek ilyen nagy próbát kiálltak, nem helyezték valamilyen archí­vumba. Pártunk a CSKP XIV. kongresszusán kidolgozott irány­vonalának alkotóelemeivé váltak! Ezekből indult ki a XV. és a XVI. pártkongresszus is, amely tovább­fejlesztette és teljessé tette a fejlett szocializmus építésének programját. Ezt a párt által kitűzött programot népünk magáévá tette, értékes javaslatokkal gazdagítot­ta, és áldozatos munkával támo­gatta. Eredményeinkkel, a társa­dalom sokoldalú fejlesztésével vi­lágos választ adtunk mindazok­nak, akik teljes bomlást jósoltak nekünk. A tények világosan be­szélnek. Nem cáfolják meg őket azoknak a butaságaik, akiknek prognózisai homokvárként omlot­tak össze. A minden területen elért pozitív eredmények elképzelhetetlenek lettek volna a párt egységének és akcióképességének helyreállítá­sa, a társadalomban betöltött ve­zető szerepe és a néppel való szoros kapcsolata nélkül. A párt a CSKP KB 1969 áprilisi ülése óta nehéz, de sikeres utat tett meg. Fontos társadalmi feladatokat kel­lett megoldania, helyre kellett állí­tania eszmei és politikai egységét, akcióképességét. A jobboldali op­portunisták arra számítottak, hogy a párt annyira felbomlott, és op­portunizmustól áthatott, hogy nem lesz elegendő ereje mindezzel rö­vid időn belül megbirkózni. Azt állították, hogy a fiatal nemzedék a párt számára végleg elveszett. Reményeik nem váltak valóra. A párt számbelileg megnöveke­dett és megfiatalodott. A válság utáni időszakban a párttagok át­lagkora 50 év volt, ma 44 év. Szervezetileg és eszmeileg meg­szilárdult, legjobb forradalmi ha­gyományainkra támaszkodik. Eb­ben a folyamatban a Tanulságok felbecsülhetetlen szerepet töltött be. A tagállomány jelenlegi össze­tételét a következő adatok szem­léltetik: a tagok egyharmada 35 éven aluli. A kommunisták csak­nem kétharmada a termelő szférá­ban tevékenykedik, a párttagok 42 százalékának középiskolai vagy felsőfokú végzettsége van. Ez a néhány tény is alátámasztja, hogy a pártban minden feltétel adott a szocialista társadalom to­vábbi építése legfontosabb fela­datainak teljesítéséhez. A helyzet alakulása bebizonyí­totta, hogy a párt megtisztulása szükséges és helyes volt. Enélkül a kommunista párt nem lett volna képes a saját soraiban bekövetke­zett válság megszüntetésére és arra, hogy a társadalmat a további sokoldalú szocialista fejlődés útjá­ra vezesse. Amint ezt a CSKP XV. kong­resszusa hangsúlyozta: „A párt megtisztult azoktól, akik szakítot­tak a tudományos világnézettel, a marxizmus-leninizmussal, s akik az 1968-69-es időszakban nyíltan jobboldali opportunista és népellenes célokat követtek. Egyi­dejűleg a pártból távozniuk kellett a különböző labilis, ingadozó em­bereknek, akik a válság idején pánikba estek, engedtek a revizio­nista nyomásnak, és bedőltek a hamis, nacionalista, szovjetelle­nes és pártellenes jelszavaknak és hangulatnak. A pártból azok is távoztak, akik hosszabb ideje passzívak voltak. (A beszéd befejező részét la­punk holnapi számában kö­zöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents