Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-11 / 292. szám, szerda
A Breznói Hídelemgyár dolgozói is fokozták kezdeményezésüket a CSKP XVII. kongresszusának tiszteletére. Egyebek között falajánlották, hogy az idei árutermelési tervet december 28-ig teljesítik. A Szovjetunióba az idén 80 darut szállítanak, s az utolsó szállítmányt 15 nappal a határidő előtt útnak indítják. A képen: Ján Pôbiš (baloldalt) és Miroslav Kyseľ egy MB 1645 típusú daru csapágyát szereli fel. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Sikeres évek után Szakosított zöldségtermesztéssel • Munkaerő- és raktározási gondok • A gyártmányfejlesztés halad, a rekonstrukció késik Közép-Szlovákia egyik legrégibb zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemében, a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyárban egészen a hetvenes évek elejéig többnyire csak külföldről behozott alapanyagokat dolgoztak fel. A behozatal kétségtelenül kényelmesebb, talán biztonságosabb is volt a gyártó szempontjából, ez a megoldás azonban nem volt összhangban pártunknak az élelmiszer-önellátás fokozására irányuló programjával. Az 5. ötéves tervidőszakban ezért a feldolgozandó gyümölcsös zöldségféléknek körülbelül a felét a Nyugat- és a Keletszlovákiai kerületből vásárolták fel, 26 százalékát pedig az üzem körzetének számító Rimaszombati, Losonci (Lučenec) és Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásból, öt évvel később azonban ez az arány már 38 százalékra nőtt. A behozatal napjainkban már csak néhány százalékot tesz ki, főként olyan termékekre vonatkozik, amelyeket hazai körülményeink között csak nehezen, vagy jelentős ráfizetéssel tudunk előállítani. A hazai termesztők körében a szakosítás is elmélyült. A Közép-szlovákiai kerületben például a hetvenes években még tizenkét nagyüzem foglalkozott a zöldbab termesztésével, ezek száma jelenleg már ötre csökkent. A borsó termesztése a korábbi tíz nagyüzemről kettőre korlátozódott, mégpedig a lénártfalvai (Lenártovce) Vörös Csillag Efsz-re és a Köve- csesi (Strkovec) Gyümölcstermesztő Állami Gazdaságra. E növények termesztésénél a szakosított vállalatok jól kihasználják a nagyüzemi termelés előnyeit, s a leginkább munkaigényes betakarítást is kombájnokkal végzik. Hasonló irányzat tapasztalható az egyéb zöldségfélék, így a hagyma, a zeller, a káposzta, a paprika és a paradicsom termesztésében is. A hazai alapanyagokra történő eredményes átállás mellett azonban jelentős gondjai is vannak az üzemnek. A legégetőbb kétségtelenül a munkaerőhiány, melynek következtében egyes munkahelyeken és időszakokban meg kellett szüntetni a harmadik műszakot. A dolgozók jelentős fizikai igénybevétele és az adott kereseti lehetőségek miatt hét százalékosnál nagyobb a fluktuáció, így idényenként mintegy 30-40 munkás betanításáról kell gondoskodni. A nyári csúcsmunkák idején ezért nagy segítséget jelent a diákok foglalkoztatása. Nélkülük ma már szinte elképzelhetetlen lenne a feladatok teljesítése. A 7. ötéves tervidőszak első négy évének eredményei felülmúlták a várakozást, s remény van a tervidőszak célkitűzéseinek határidő előtti teljesítésére. Az üzemvezetés számítása szerint a tervidőszak teljes termelési értéke eléri majd a 650 millió koronát, ami 14 millió koronával haladja meg a tervet. Bonyolultabb viszont a helyzet az idei feladatok teljesítése szempontjából. Néhány zöldségféléből, így uborkából, borsóból és zöldbabból az utóbbi évek leggyengébb termését jegyezhették fel, ugyanakkor paradicsomból a kedvező őszi időjárásnak köszönhetően a tervezett 3860 tonna helyett 4641 tonnát vásároltak fel. Az üzem gazdasági eredményeire természetesen a belkereskedelmi árszabályozás, illetve a kereslet alakulása is kihat. Emellett már esztendők óta nagy gondja az üzemnek a legyártott termékek átmeneti raktározása. Jelenleg a Rimaszombattól 70 kilométerre fekvő štitniki nagyraktár szolgál erre a célra, melynek évi használati díja meghaladja a 880 ezer koronát. Az elmúlt években sokat javult a gyártási technológia, ha nem is a kívánt mértékben. Az új lecsótöltő gépsor mellett üzembe helyeztek egy nagy teljesítményű zöldborsó- és zöldbabfeldolgozó gépsort, s a dobozlégtelenítési és a csomagolási technológia is javult. Néhány elöregedett gépsor ugyanakkor már nem alkalmas jó minőségű termékek előállítására. Az üzem műszaki személyzetének az igyekezete ezért főleg az önerőből is elvégezhető felújításokra, a részleges rekonstrukcióra, s a kiselejtezett gépek alkatrészeinek hasznosítására irányul. Az újító és feltaláló mozgalom haszna is kézzelfogható, hiszen az utóbbi tíz év alatt 132 újítási javaslatot valósítottak meg, ami összesen 834 ezer koronás költségmegtakarítást eredményezett. Ebben a tervidőszakban a gyártmányfejlesztési programot terv szerint teljesítették. Számos új termékkel jelentkeztek a hazai és a külföldi piacon. A boros káposzta, a tormás cékla és a csiperkegombás saláta jórészt külföldön talál vevőre, ugyanakkor a hazai piacra új termékként négyféle zöldségsaláta, egy kolbászkeverék és egy bolgár ételkülönlegesség került. Ugyancsak a legutóbbi időszakban kezdték el a testvérüzemekben már korábban bevált termékek, a zempléni káposzta, a lencsés virsli, a füstölt csülkös babfőzelék és a gombás sertéssült gyártását. Az idei év 182 millió koronára tervezett össztermelésének 8,8 százalékát innovált, vagy teljesen új termékek adják, mintegy 16 millió korona értékben. A minőség területén is tapasztalható némi előrehaladás, ami a gyártmányok exportképességében is visszatükröződik. A századelején épült gyár sok tekintetben nem felel már meg a kor követelményeinek, ezért központi határozat irányozta elő fokozatos felújítását, átépítését. A munkálatok első szakasza 1983-ban kezdődött. A Banská Bystrica-i Stavoindustria építővállalat azonban a módosított határidőre sem adta át a 30 millió koronás létesítményt, így a mai napig sem kezdhették el a technológiai berendezések szerelését. Félő, hogy az új üzemcsarnok a jövő évi idény kezdetére sem készül el, illetve nem kezdődhet meg a folyamatos termelés, ami komolyan veszélyezteti az 1986-os esztendő és a következő ötéves tervidőszak feladatainak teljesítését ebben a nagy múltú konzervgyárban. HACSI ATTILA A TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉS ÚTJÁN Kereken húsz éve lépett hatályba az a kormányhatározat, amely feladatul tűzte ki a cigánykérdés átfogó, komplex megoldását. Más szóval, annak előmozdítását, hogy ez a népességi csoport fokozatosan szervesebben beilleszkedjen társadalmunk vérkeringésébe. A feladat nagyságrendjén - a nem csekély eredmények ellenére - a múló idő nem változtatott. Olyan probléma ez, amelynek megoldása, noha semmiképp sem minősülhet kampányfeladatnak, komoly erőpróbáink egyikének bizonyult és kell hogy bizonyuljon. Végtére, bármennyire is főleg a történelmi háttér, a múlt magyarázza ennek a népcsoportnak, jobban mondva bizonyos, nem kis hányadának viszonylagos elmaradottságát, rendezése a mi elodázhatatlan tennivalónk. Ezen az sem változtat, változtathat, ha ezzel az égető kérdéssel olykor túlságosan is szemérmesen és - tegyük hozzá - a nyilvánosság előtt jelentőségéhez mérten keveset foglalkozunk. Mert lássuk csak. Országos viszonylatban a cigány lakosok száma 345 ezer, ebből Szlovákiában - 1984. évi adatok szerint - 224 694 ezer fő. Ez utóbbi esetben önmagában semmiképp sem mellékes körülmény, hogy ez a népesség 4,4 százalékát teszi ki. Vagyis nagyjából az SZSZK minden huszonharmadik lakosa cigányszármazású. Afölött sem térhetünk és nem is térünk kézlegyintéssel napirendre, hogy a cigány népesség gyarapodása roppant dinamikus. Hiszen míg Szlovákia összlakossága 1975-től 1984-ig 8 százalékkal növekedett, addig a cigányok száma teljes 21,8 százalékkal. Nem vitás, hogy ez roppant sok problémát idézett és idéz elő. A kérdés az, hogyan sikerült, sikerül velük megbirkóznunk? A válasz nem lehet sem egyéretelmű „jól“, sem egyértelmű „rosszul“. Vannak eredményeink és fogyatékosságaink is. Vegyük szemügyre a legfontosabb, mondhatnánk meghatározó tényeket. Még mindig eléggé elterjedt tévhit, hogy a cigányemberek zömmel amolyan léhűtők. Nos, a tények mást bizonyítanak. Szlovákiában a produktív életkorú cigánylakosoknak tavaly már több mint a háromnegyede volt munkaviszonyban, illetve készült a hivatására. Ez csaknem egytizedével több mint kilenc évvel korábban, vagyis mindenképpen jelentős eredmény. Számos, nem könnyű, sokszor a lakosság egy részének ellenállásával is megütközni kénytelen intézményes 'lépésnek köszönhető az a kedvező tény is, hogy a szóban forgó időszakban kevesebb mint a felére csökkent az SZSZK területén a cigánypéróknak, az emberhez méltatlan telepeknek a száma. Míg 1975-ben még 36 ezren éltek ilyen körülmények között, ma már csak 18 és félezren. Persze ez a „csak“ megköveteli az idézőjelet, hiszen olyan jelenség zsugorodó méreteit jelzi, amelyet életünkből végképp kiebrudálnunk egyebek között erkölcsi kötelességünk is. Ennek tudatosításáról tanúskodik, hogy a következő ötéves tervidőszakban szándékunk további 2100 cigányputri eltüntetése, lakóik megfelelő lakáskörülményeinek megteremtése, mégpedig hatékony társadalmi hozzájárulással. S a tervek arról is szólnak, amint azt Nagy Kázmér munka- és szociálisügyi miniszter hangsúlyozta legutóbbi, e kérdéssel foglalkozó sajtóértekezletén, hogy a Nyugat- és a Közép-szlovákiai kerületben öt esztendőn belül felszámoljuk a cigánytelepeket. Vannak eredmédnyeink a cigánygyerekek tankötelezettség előtti és tankötelezettség ideje alatti nevelésében is. így például a 3-5 évesek óvodai beiskolázottsága - noha a többiekénél jóval alacsonyabb - elérte a 67 százalékot, az alapiskolákban csökkent a cigánygyerekek igazolatlan tanóra mulasztása, bár igaz az is, hogy rosszabbodott a tanulmányi előmenetelük. A gondot okozó legfájóbb tény azonban az, hogy egyelőre nem sikerült megfékeznünk a felnőtt, a fiatal - és a gyermekkorú cigány lakosságnak a hányadát messze felülmúló bűnözési arányszámuk alakulását. Ez is bizonyítja, hogy az eredmények ellenére még igen sok a tennivalónk ezen a területen. GÁLY IVÁN A PÁRTALAPSZERVEZETEK ÉVZÁRÓ TANÁCSKOZÁSAI A pártmunka javításával A Szlovák Műszaki Üveggyár bratislava-dúbravkai üzeme első pártalapszerve- zetének évzáró tanácskozásán a beszámoló, melyet Jozef Lovas pártelnök terjesztett elő, kiemelte, hogy az esztendő elsó kilenc hónapjában az üzem minden részlegén lényegében megbirkóztak a tervfeladatokkal. Az árutermelés tervét 100,5, az árueladásét 100,2, a szocialista országokba irányuló kivitelt 95,6, a tőkésországokba irányulót 101,1, a saját termelési értéktervét pedig 100,5 százalékra teljesítették. Az is dicséretes, hogy a minőségi mutatók teljesítésével sem maradnak adósak. Mivel az októberi tervteljesítés is kedvező, biztatóak a kilátások az éves terv feladatainak a teljesítésére is. Mindabban, amit elértek, jelentős szerepet játszott az, hogy a pártbizottság rendszeresen ellenőrizte, hogyan teljesítik feladataikat az egyes részlegek (az első alapszervezet hatásköre a termelési részlegekre terjed ki), hogyan vesznek részt ebben a párttagok, illetve a gazdasági tisztségviselők. Nagy segítséget jelentettek a szocialista munkabrigádok, melyek közül a legjobbakat a beszámoló név szerint is megemlítette. A vitában felszólalók elsősorban á tartalékokat igyekeztek feltárni. Anton Prvonič például a szakszervezet, a részlegvezetők és a pártcsoportok még nagyobb összefogását szorgalmazta. Jozef Viašič arra mutatott rá, milyen fontos szerepe van a nevelésben a szocialista munkabrigádoknak, a párttagoknak és a vezető dolgozóknak. Vendelín Havlík szerint a munkafegyelem megszigorítása és a vezető dolgozókkal szemben támasztott egyre nagyobb igényesség meghozta gyümölcsét. Az elfekvő készletek növelésének elkerülése érdekében olyan árut kell termelni, amelyre kereslet van. Ján Suchoba örömmel szegezte le, hogy a SZISZ-tagok az üzem fennállása óta még sohasem voltak olyan aktívak a munkában, mint az utóbbi időben. Segítségük különösen a rendkívüli műszakok vállalásában mutatkozott meg. Az évzáró taggyűlés a határozaton kívül jóváhagyta az alapszervezet, illetve a hatáskörébe tartozó üzemrészlegek további feladatait részletesen tartalmazó dokumentumot. Ez egyebek közt kimondja, hogy a 8. ötéves tervidőszakban minden esztendőben biztosítani kell a kivitel tervének teljesítését már december közepére. A munkaidőt ki kell használni, a műszaki fejlesztést az eddiginél rugalmasabbá kell lenni. Az újítók és feltalálók aktivitását fokozni kell, az újításokat pedig a lehető leggyorsabban ki kell használni a gyakorlatban. A pártszervezet akcióképességének fokozásához, vezető szerepe elmélyítéséhez többek közt a pártcsoportok munkájának további javítása, a pártellenórzés következetesebbé tétele járulhat hozzá. FÜLÖP IMRE Tíz pártalapszervezet évzáró tagsági gyűlésének a megtartásával készülnek az üzemi konferenciára a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya kommunistái. Jozef Marko, az üzemi pártbizottság elnöke utalva arra a tényre, hogy az év első felében a nyolc mutatószámmal meghatározott tervfeladatokat a bánya csak az egyik mutatószám szerint teljesítette hiányosan, nagy jelentőségűnek tartja a kommunisták példamutatását. Azt is, hogy az évzáró tagsági gyűléseken főleg a teljesítmények növelésére, a termelési költségek csökkentésére és a balesetmentes munkavégzésre irányítják figyelmüket. Ezek megvalósításában egyébként . fontos szerepet tölt be a salgótarjáni bányászokkal, a kemerovói körzet szovjet bányászaival közösen szervezett, internacionalista munkaverseny. A pártalapszervezeti évzáró tagsági gyűléseken megvitatott gazdaságpolitikai feladatokról tájékoztatva azt is elmondta, hogy a bánya több munkaterületén már teljesítették a 7. ötéves tervidőszak feladatait. Most az üzemi konferenciára készülve, a pártmunka folyamatos javítása érdekében az elhangzott észrevételek, az előterjesztett javaslatok elemzésével foglalkozik az üzemi pártbizottság, valamint az aktivisták csoportja. Nagyon fontosnak, ösztönző jellegűnek minősítette a bánya kommunistáinak pártéletében ezt a mozzanatot, mert eddig is azt tapasztalták, hogy ez segíti a pártmunka színvonalának növelését, a termelési eredmények fokozását. BÖJTÖS JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1985. XII. 11.
