Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-09 / 290. szám, hétfő

Az SZLKP KB ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) rű viszony elvezet a technológiai folyamat kutatásának és az automatizált gyártási eljárások módszertanának (beleértve a programokkal való ellátást és a nyelve­ket) egységesítéséhez. Az egyik tágabb problémát az automati­záláshoz és a robotizáláshoz való eltérő viszony okozza. Ezek a különbségek min­denekelőtt abból adódnak, hogy különböző tapasztalatok és feltételek léteznek, főként a termelés műszaki és gazdasági kultúrája terén. A perspektív technológiák esetében meg kell találni a kulcsot ahhoz, hogy könnyen hozzájuk jussunk, és ökonomizálá- suk hatásfoka nagy legyen. A Nehézgép­ipari Művek vezérigazgatóságának és cél- szervezeteinek, főleg műszaki és ésszerű­sítési intézetei arra ösztönöznek bennün­ket, hogy nagy figyelmet fordítsunk a mód­szertani problémákra. Mindenekelőtt itt van a jövőről, főleg a technikáról s a technikát létrehozó és felhasználó emberekről tett megállapítá­sok rendszerezésének módszertani vetü- lete. Már számos nemzetközi tudományos, értekezleten adták közre az ismeretek programját, s ennek alapján a gyártási technológiák fejlesztésében már most megkülönböztethetünk három szakaszt: I. Külön gépek és termelőberendezések be­vetése. A jelenkor megköveteli, hogy ezek számjegyvezérlésűek legyenek. Persze más tulajdonságaikra is szükség van, amelyek alapján aztán nagyobb integráci­ós egységekbe csoportosíthatók. II. Auto­matizálási „szigetek“ létrehozása. Az ilye­neket jelenleg rugalmas termelőrendsze­rekként, automatizált üzemi szállításként és raktározásként identifikálhatjuk. III. A jö­vő üzemeinek megtervezése és felépítése. A cél a termeléselőkészítő munkahelyek és a termelés információs kapcsolatának megteremtése. Ez szükségessé teszi a CAD típusú automata rendszerek és a CAM típusú automata irányítás létezé­sét, mégpedig nemcsak az ilyen berende­zések kölcsönös kapcsolatában, hanem az olyan kommunikációs létesítményekkel is összefüggésben, mint a helyi tájékoztató hálózatok. A termelésben felhasználandó jövő eljá­rások szabad terének aktív megteremtése számos eljárást, az érdekeltek alkotó és igényes munkája, új munka- és szervezési rendszereket követel meg, és más szem­pontokat is felvet. A kidolgozás alatt álló állami program keretében az említett fémkutató intézettel közösen további feladatok megoldását is megkezdjük. Karunknak a program teljesí­tésébe való bekapcsolódásából két dolog következik: részvétel a rendszeres alapku­tatásban, különös tekintettel az ipari fel- használásra; kutatómunkánk kiemelt fela­datai a termelési kapacitások szintjének és a termelés előkészítésének technológiai változásaival kapcsolatosak. Tudatosítjuk, hogy a jövő eljárások és technika útján való előrehaladást behatá­rolja az alkotó dolgozók, főleg a mérnökök száma. A jövőbeni technika, technológia, szervezés és irányítás ma még csak po­tenciál, amely nem oldja meg a jelen és a jövő problémáit. Ez a haladás akkor válhat valósággá, ha a társadalom rendel­kezésére megfelelően képzett emberek állnak. A jövő technológiái kidolgozását végző mérnökök nevelését szorgalmazó felhívásra válaszolva előterjesztettük az úgynevezett moduláris nevelés tervét. Ez az elképzelés több mint száz modult tartal­maz a jövő technológiáival foglalkozó mér­nökök gyakorlati képzésével kapcsolatban. E modulok elemeit hatáskörünkön belül bevezetjük egyes tudományágak oktatá­sába, főleg a tehetséges hallgatók eseté­ben. Csakhogy a szakemberképzésre és a jövő szükségleteket kielégítő emberek nevelésére tett erőfeszítéseink rugalma­sabb hozzáállást követelnek meg számos probléma megoldásához és a megfelelő feltételek létrehozásához. E téren fontos szempont az ismereti alap, főleg, hogy elegendő tudományos kiadvány legyen, s pedagógusaink felkészültek legyenek. Főiskolánk gépészmérnöki kara úgy vo­nult be a köztudatba, mint az első cseh­szlovákiai kar, amely a Martini Nehézgép­ipari Művekkel együttműködve és más szervezetek közreműködésével ipari robot­tal felszerelt automatizált termelősejtet fej­lesztett ki és helyezett üzembe már 1979- ben. Ez a termósejt erősen rendszerű s perspektivikusnak nevezik, pedig csak kísérletként indult. Mindeddig gazdasági ha­szonnal üzemel. Ha a CSKP XVII. kongresszusa kap­csán mérlegeljük eredményeinket, el­mondhatjuk, hogy hozzájárultunk a jövő üzemei megtervezése rendszerű elméleté­nek kifejlesztéséhez. Ezen a téren számos kiadványunk jelent meg idehaza és külföl­dön, amelyek pozitív visszhangot keltettek; a Martini Nehézgépipari Műveknél nagyobb rugalmas termelórendszer felszerelését kezdték meg, amelynek tervezésében és megoldásában részt vett az automatizálási és robottechnológiai tanszék kollektívája; elkészült a HYMR 50 moduláris robot pro­totípusa. Ezt a robotot a Csapágyipari Konszern pénzügyi és termelési támogatá­sával fejlesztjük ki; már kifejlesztettük a CAD diszkrét tervezési kisrendszert, amely a robotizált munkahelyek megterve­zésére szolgál. Ez a rendszer jelenleg az oktatásban érvényesül. A PMD 80 típusú csehszlovák személyi komputer alkotóele­meiből készült. A tervezési rendszert be­mutatták Moszkvában a Csehszlovákia 1985 című kiállításon; elvégezték a P32E, az UM 160 és másfajta csehszlovák robo­tok és manipulátorok optimalizálási mun­káit, amelyek hozzájárultak e berendezé­sek súlyának csökkentéséhez és megbíz­hatóságuk növeléséhez, s ezzel együtt nö­velte a robotok és a manipulátorok karjai­nak dinamikus stabilitását; elkészült a fo­gaskerekű szivattyúk automata szerelő- rendszerének prototípusa, amely egyszerű manipulátorokra épül. Felhasználását a Bardejovi Nehézgépgyárban tervezik; megszerkesztették a vágási sávok monito- rizálásának kísérleti rendszerét, amely re­gisztrálja az automatizált munkahelyekből létrehozott műszeralrendszer megteremté­séhez vezető utakat. Mindezekbe a munkákba a hallgatók is bekapcsolódtak. Döntő összecsapás AZ 1920-AS DECEMBERI SZTRÁJK 65. ÉVFORDULÓJA „Nem lehet leírni azokat a gaz­tetteket, amelyeket a burzsoáziá­val szövetségben a jobboldali erők elkövettek. Jól tudták, hogy a munkásság vagyonáról önként nem mond le, s hogy véres össze­tűzésnek kell következnie. Hogy mégis elszánták magukat, ezzel csak azt bizonyították, hogy Nos- ke vérebeinek követői. Ô ugyanis Berlin utcáin gyilkoltatta a munká­sokat, ahogy most ók Prágában.“ Az a felháborodás, amely ezek­ből a sorokból kiérződik, a cseh­szlovák proletariátus keserű kijó­zanodásának kifejezője. A cseh­szlovák állam jellegéről és a szoci­áldemokrata párt politikájáról alko­tott illúziókból józanodott .ki. A pro­letariátusnak a decemberi általá­nos sztrájkban elszenvedett vere­sége katalizátorként hatott Cseh­szlovákiában az új típusú párt lét­rehozására. Megmutatta, hogy a jobboldal a szociáldemokrata pártot a burzsoázia csatlósává változtatta, s hogy a szociális kér­dést nem lehet a jobboldallal szö­vetségben megoldani, hanem csakis forradalmi szövetségben ellene fellépve. A burzsoázia céltudatosan ké­szülődött a proletariátussal való osztályösszetűzésre. A szociálde­mokrata jobboldali vezetők már 1920. szeptember 8-án megálla­podtak Masaryk elnökkel a balol­dal elleni támadás tervében. En­nek értelmében a szociáldemok­rata párt jobboldali erői jóváhagy­ták a kommunista irányvonal hí­veinek kizárását a pártból, meg­szavazták a XIII. kongresszus el­halasztását, és bejelentették, hogy kilépnek a kormányból. Kilé­pésük után azonnal létrejött a Jan Černý vezette hivatalnokkormány, amely a forradalmi erőkkel szem­ben a fokozódó nyomás politikáját folytatta. A baloldali vezetők elleni üldözési hadjárat, a baloldali sajtó elkobzása és cenzúrája, a gyüle­kezési szabadság korlátozása kedvező talajt teremtett ahhoz, hogy a jobboldal elszigetelje és felszámolja a munkásmozgalom­ban a baloldali irányzatot. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt marxista baloldalának 1919. december 7-i programnyi­latkozatában a baloldal felszólítot­ta a párt vezetőségét, hogy hagy­jon fel koalíciós politikájával és váltsa le. a kormányban a szociál­demokrata minisztereket. 1920 szeptemberében a kormányból ki­léptek a jobboldal képviselői, de nem azzal a szándékkal, hogy osztályharcot vívjanak a burzsoá­ziával. Paradoxon, hogy a jobbol­dal kilépése az opportunista politi­ka nyílt beismerése volt azzal a céllal, hogy hatástalanítsa a so­raiból kinőtt forradalmi mozgalmat. A decemberi eseményeknek, amelyek a prágai Népház meg­szállásával kezdődtek, Szlovákiá­ban zajlottak le az előzményei. A bratislavai rendőrség 1920. ok­tóber 3-án Csehszlovákiából ki­utasította a Volksstimme című baloldali lap tudósítóját. Másnap a provokáció elleni tiltakozásul ál­talános sztrájkot hirdetett Szlová­kiában a baloldal végrehajtó bi­zottsága. Nemcsak Bratislava, ha­nem Komárom (Komárno), Érsek­újvár (Nové Zámky), Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), Somorja (Šamorin), Vrútky, Kassa (Košice) és néhány más város munkásai is bekapcsolódtak a sztrájkba. A megmozdulás több mint egy hétig tartott, és az államhatalom könyörtelenül eljfojtotta. A szlovák proletariátusnak már voltak ta­pasztalatai, amelyeket a Szlovák Tanácsköztársaság és az októberi általános sztrájk leveréséből szer­zett, de mégis volt ereje ahhoz, hogy csatlakozzon a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt Végrehajtó Bizottságának felhívá­sához a decemberi általános sztrájkra. A harcba 50 ezer ipari és mezőgazdasági munkás kapcso­lódott be. Elfoglalták az üzemeket, hivatalokat, bíróságokat, vasútál­lomásokat, postaépületeket és táv­íróállomásokat. A sztrájk teljesen megbénította a közlekedést a kas- sai-bohumíni vonalon, Gelnicá- ban a munkások elfoglalták a bör­tönt, kiszabadították a politikai foglyokat, a mezőgazdasági prole­tariátus pedig elfoglalta a nagybir­tokokat. Az általános sztrájkot 1920. december 15-én vonták vissza, de Szlovákia néhány váro­sában december 20-ig tartott. A sztrájk visszaszorítása után a burzsoázia kegyetlen terrort in­dított, 302 személyt bebörtönzött, 518 ellen bírósági eljárást indított, és nagyon sok sztrájkoló elveszí­tette munkáját. Juraj Šťastný, a vrútkyi sztrájk egyik szervezője a bírósági tárgyaláson a követke­zőket mondta, amikor megkérdez­ték tőle, hogy mivel magyarázza tettét: ,,A dolgozó népnek akartam segíteni.“ Juraj Šťastnýt meggyő­ződéséért 5 év börtönbüntetésre ítélték. Egyike volt azoknak a munkásoknak, akik nem hátrál­tak meg az államapparátus meg­félemlítése és a jobboldal dema­gógiája előtt, s a bírósági tárgyalá­son is bátran hirdette a forradalmi eszméket. Október 25-én véget ért a bíró­sági színjáték, amellyel a burzsoá igazságszolgáltatás a szociálde­mokrácia jobbszárnyának malmá­ra hajtotta a vizet. A baloldal el­vesztette a Népházért folytatott bí­rósági pert. Ott nyomtatták sajtó- orgánumát, a Rudé právót. A jobb­oldal képviselői a bírósági végzés érvényesítéséhez a rendőrség se­gítségét kérték. 1920. december 9-én felszámolták a baloldal nyomdáját. A Rudé právo röplapja a szerkesztőségért folytatott harc utolsó pillanatait örökítette meg: ,,A szerkesztőségből való kiűzetés nagyon brutális volt. A jobboldal képviseletében Janik volt jelen. Először Novotnýt fogták el, durván az ajtóhoz lökték, majd kezénél és lábánál fogva a lépcsőkön Šme- ralt, Levet és Macekot hurcolták ki. Hora elvtárs, aki korábban távo­zott, a következő üzenetet hagyta az asztalon: Stivín úr, gratulálok önnek, hogy a csendőrök segítsé­gével elfoglalta a főszerkesztő he­lyét!“ A hátsó udvar tele volt rendőrökkel. A szerkesztők a csendőrsorfal közepén vo­nultak.“ Válaszként a Népház elfoglalá­sára általános sztrájk kezdődött, amely óriási méreteket öltött. A sztrájkfelhívásban a baloldal azt követelte, hogy a Népház ismét a munkásság kezébe kerüljön, ál­lítsák le a munkásmozgalom üldö­zését, a Černý-kormány mondjon le, tartsák tiszteletben a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, az üze­mekben és a nagybirtokokon üze­mi tanácsok ellenőrizzék a terme­lést, emeljék a béreket, ellenőriz­zék az ellátást és a lakáspolitikát, s készítsék elő a vállalatok és nagybirtokok szocializálását. Né­hány helyen a munkásság túllépte a baloldal céljait, és magához ra­gadta a hatalmat. A legforradal­mibb Kladno és Brno környékén volt a helyzet. A köztársasági el­nök december 12-én rendkívüli ülésre hívta össze a kormányt, hogy döntsön a sztrájkolok elleni intézkedésekről. Prágában, Klad- nóban, Rosice-Oslavanyban, Ho- donínban és Tŕebíčben szükség- állapotot hirdettek ki. A legvére­sebb összecsapásra Mostban ke­rült sor, ahol 5 munkás életét vesztette, 22 pedig megebesült. A decemberi sztrájk-mérlege: ha­lottak, sebesültek és több mint háromezer letartóztatott. A húszas évek elején sem a csehszlovákiai, sem pedig a nemzetközi helyzet nem kedve­zett a proletariátus győzelmének. A burzsoá apparátus a decemberi összetűzés során szilárdan uralta a helyzetet, hiszen a radikális erőkkel való összecsapás idő­pontját lényegében maga határoz­ta meg. Mindezt a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt Végrehajtó Bizottsága is tudatosí­totta, amint december 15-i nyilat­kozatában is hangsúlyozta: ,,A konfliktus időpontját nem mi hatá­roztuk meg. Ravaszul a burzsoá­zia és az uralmon levő szocialisták választották meg az időpontot. A kormány számukra csak végre­hajtó szerv volt. Az események láncolatában, - kezdve Tusar szeptember 14-i puccsától, hirte­len lemondásától egészen az utol­só napok eseményeiig - nem lá­tunk mást, mint a reakció új, agya­fúrtan előkészített puccskísérletét, amellyel azt akarta kiprovokálni, hogy az erőszak és a terror által megsemmisített párttá váljunk.“ A köztársasági elnök 1922. áp­rilisában javasolta, hogy Černý mi­nisztert a II. osztályba léptessék elő azzal az indoklással, hogy nem kell bolygatni azoknak a rendkívüli szolgálatoknak a kér­dését, amelyeket Černý miniszter az állam érdekében ,,1920 de­cemberének legkritikusabb napjai­ban“ tett. Valóbar* nem minden­napi szolgálatról volt szó - célja az állam burzsoá jellegének megszi­lárdítása volt. Másrészt ez a szol­gálat megtanította a munkásokat arra, hogy lássák azt is, ami Ma­saryk és garnitúrájának szocialista frázisai mögött meghúzódik. Olyan szolgálat volt ez, amelynek a feladata a baloldal megsemmisí­tése volt, közben pedig meggyor­sította azt a folyan.atot, amely a kommunista párt megszületésé­hez vezetett. Dr. MÁRIA JIŔÍČKOVÁ A Pártélet legújabb számából Tizenöt éve, hogy a CSKP KB plenáris ülése határozatot hagyott jóvá a pártegység időszerű kérdé­seiről. Ezt azután a CSKP XVI. kongresszusa is jóváhagyta. E fontos eseményt elemzi A CSKP szervezeti tevékenységének nö­velése című írás. Közli a folyóirat teljes terjede­lemben a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának a szervezeti szabály­zat módosítására tett javaslatot. A kádermunkában nincs helye a rutinmunkának a címe Jaroslav Buňata cikkének. Ebben a számban is több cikk olvasható Az évzáró taggyűlések előtt fejléc alatt. Václav Burian, a chebi járási pártbizottság titkára a falusi párt­szervezetek munkáját elemzi cik­kében. Új rovat nyílt a folyóiratban: A 8. ötéves tervidőszak előtt címmel. E témakörrel foglalkozik Petr Ši- mek, Štefan Barták, Jaroslav Pa- d'ouk és Ladislav Gajderus cikke. Terjedelmes kommentár jelent meg az SZKP új szerkesztésű programjának tervezetéről. A kerületekben és a járások­ban, más évekhez hasonlóan, az idei pártoktatási év megkezdése­kor is ideológiai értekezleteket tar­tottak. A párt tisztségviselői, az ideológiai aktíva résztvevői a poli­tikai nevelőmunka javításáról tár­gyaltak. Vladimír David, Miloš Gregorek, Ľubomíra Hitzová és Ferdinand Mráz mondja el az ez­zel kapcsolatos tapasztalatait. Ivan Hruza cikke a fejlett szo­cialista társadalom építésének időszerű kérdéseivel foglalkozik. Újabb segédanyagot közöl a fo­lyóirat az 1985-1986-os pártokta­tási év résztvevői számára. A se­gédanyag címe A szocialista de­mokrácia lényege, törvényei és fejlődésének formái - Jogok és kötelességek. A fiatal párttagoknak nyújtanak hasznos tanácsokat az Ismerjük kötelességeinket fejléc alatt közölt írások. Köszönti a folyóirat a kilencven éves Dolores Ibarrurit, a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom kiemelkedő harcosát. Újabb két cikk jelent meg a párt­oktatás első és második évfolya­mának hallgatói számára. -tör­ik J SZÚ 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents