Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-09 / 290. szám, hétfő

E zerkilencszáznyolcvankettő tavaszán a Csehszlovák -Szovjet Baráti Szövetség küldött­ségével a Szovjetunióban jártunk; többek között Mihajlovszkban (pszkovi terület) részt vettünk a költészet országos ünnepén, melyet minden évben megrendez­- A csendes őszi természet mindig erősen hat rám - mondta vendégünk. - Megnyugtat, ugyan­akkor inspirál. Több mint két tucat verset írtam az őszről, valószínű­leg hálából, hogy bőkezű hozzám. Az idén is megajándékozott tíz gyönyörű nappal, melyet az önök országában tölthetek. Felhőtlen volt az ég, amikor Elena Husáro- vával, a Svidníki Jnb alelnökével sétáltunk a duklai temetőben és megálltunk az elesett szovjet kato­nák emlékműve előtt. Napsugarak kísérték utamat a zempléni síksá­gon és a Magas-Tátra ösvényein. Sütött a nap, amikor a Kelet-szlo- vákiai Kiadóban meglátogattam kollégáimat, és akkor is, amikor a revúcai gimnázium diákjaival ta­lálkoztam. Sütött a nap, amikor üzemek dolgozóival beszélget­tem, és akkor is, amikor Kassán orosz szakosokkal folytattunk esz­Egy költő Puskin földjéről nek itt, a nagy orosz költő, Puskin születésének évfordulóján. A helyi művelődési ház zsúfolá­sig telt nagytermének a színpadán számos neves szovjet költő jelent meg, köztük egy szőke, jóvágású férfi, akinek az arcával egy ver­seskötet borítóján találkoztunk először. A kötetet néhány órával korábban, a hagyományos könyv­vásáron vettük meg. A műsor be­fejezése után megkértem a szer­zőt, Lev Ivanovics Maljakomt, hogy dedikálja a könyvét. Azon a tavaszon Mihajlovszk- Ban a XVI. Puskin-ünnepségek zajlottak, míg nálunk, Kassán (Ko­šice), már a XXIV. Puskin-emlék- verseny volt soron. Beszéltünk ak­kor ez utóbbiról a szovjet írókkal, akik elismeréssel nyilatkoztak mű­veik ilyen méretű csehszlovákiai népszerűsítéséről. xxx- A Csehszlovákiából érkező baráti üdvözletek mindig az önök Puskin-emlékversenyét juttatták eszembe - mondta Lev Ivanovics, amikor négy év után, az idei őszön végre sikerült eljutnia hozzánk. - Vágytam arra, hogy részt ve­gyek ezen a rendezvényen, súlyos betegségem azonban megakadá­lyozott szándékom megvalósítá­sában. Vasárnap érkezett, hétfőn pe­dig már indult is a Kelet-szlovákiai kerület járásaiba. mecserét a szovjet irodalomról. Elkísértek a napsugarak minden­hova, ahol e testvéri országban ajtók és szívek nyíltak előttem, ahol új barátokra tehettem szert, xxx Lev Maljakov - aki a háborús évek után újságírónak tanult, majd lapszerkesztőként, később párt­funkcionáriusként dolgozott, és aki ma a Lenizdat kiadó pszkovi rész­A lubeníki Magnezitmüvek téglaosztályozó­részlegébe Is ellátogatott a költő (középen) (V. Hotový felvétele) legének az igazgatója - erősen kötődik szülőföldjéhez, a pszkovi területhez, melynek földjei nem valami bótermésűek, de végtele­nül szépek, és olyan géniuszok szelleme világítja be őket, mint Puskin és Muszorgszkij. Lakói szabadságszeretó emberek, akik­nek a sorsa és munkája szorosan kötődött Oroszország sorsához. Lev Maljakov hét verseskönyve a földművelő nép munkaszerete­téről beszél, arról tanúskodva, hogy a költő alaposan ismeri a nép életét, azokat a mélységeket, amelyekből a hősök, pontosabban a munka hősei születnek. Lev Maljakov költészetének másik forrása önéletrajzi eredetű. Az apa révén már gyermekkorá­ban átérezte a feladatot, melyet a haza védelme jelent. Lírája ugyanakkor tükrözője természet­szeretetének, és mindannak, amit átél a költő, fájdalomnak, örömnek egyaránt. Az utóbbi években prózát ír, Bizalom és Jóemberek címmel je­lentek meg regényei a háború utá­ni falusi életről. Hosszan lehetne beszélni e müveiről, minthogy mai gondok megoldásának szüksé­gességéről is szólnak. Lev Malja­kov a prózában is megmarad köl­tőnek, aki képes meglátni és fel­mutatni örök érvényű dolgokat, mozzanatokat. Ilyen értelemben, azt hiszem, a pszkovi író munkás­sága hagyományos­nak tekinthető. Mal­jakov kutatója a ma falujában végbeme­nő új szociális és lé­lektani folyamatok­nak, emellett igyek­szik megragadni, s a művészet nyel­vén kifejezni a föld­művesek életét, de a nemzet hőstetteit is. Akikkel Lev Mal­jakov kelet-szlováki­ai tartózkodása so­rán találkozott, azoknak a szívében ott hagyott egy dara­bot szülőföldjéből, amely hív bennün­ket is, kínálva fe­lejthetetlen találko­zásokat a nagy Pus­kin országával. MAGDALÉNA KOHÚTOVÁ Ma már több kell Jegyzetek a csehszlovákiai magyar klubmozgalomról HOLDFOGYATKOZÁSOK - A CSALLÓKÖZBŐL NÉZVE A nap- és holdfogyatkozások időpontját már az ókorban, a babi­lóniaiak is„ki tudták számítani, sőt rájöttek arra, hogy a fogyatkozá­sok 18 éves és. 10, illetve 11 napos periódusban megismétlőd­nek. Igaz, ez az ún. Saros-ciklus nem egészen pontos, és a látszó­lag kicsi - mindössze néhány percnyi - eltérésekből is az követ­kezik, hogy a fogyatkozások a Föld déli pólusának irányából lassan az északi felé tolódnak el, miközben a részleges fogyatkozá­sokból teljes fogyatkozások lesz­nek, és fordítva. Az egész ciklus közel 900 évig tart, éppen ezért az ókorban igen nagy sikernek szá­mított, ha az előrejelzett fogyatko­zás be is következett. Különösen a királyok és császárok udvari csillagászainak volt fontos a pon­tos előrejelzés, mivel a fogyatko­zások lefolyásából kellett prognó­zist adniuk uralkodóik vállalkozá­sainak sikeréről. Kínában például i. e. 2137-ben két csillagászt, Hi-t és Ho-t kivégezték, mivel elmu­lasztották egy napfogyatkozás előrejelzését. A fogyatkozások a mai modern természettudományos kutatás ko­rában is fontos csillagászati ese­ménynek számítanak. Teljes nap- fogyatkozáskor lehetőség nyílik a Nap koronájának a megfigyelé­sére, míg holdfogyatkozáskor a Hold pályamenti mozgásának szabálytalanságait és a legfelső légkör szennyezettségi szintjét le­het megállapítani. Mindehhez ter­mészetesen nagyon sok megfi­gyelési adatra van szükség, ezért a hivatásos csillagászok mellett az amatőrök is számtalan munkafo­lyamatba kapcsolódhatnak be. Idén kétszer volt teljes holdfo­gyatkozás (május 4-én és október 28-án). A Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Járási Népművelé­si Központ csillagászati kabinetje mindkét esetben mintegy 25 fős expedíciót szervezett, fő feladat e jelenségek fotografikus rögzíté­se volt. A megfigyelések helyszí­néül ezúttal is Csicsót (Čičov) vá­lasztottuk, mivel a korábbi tapasz­talatok azt mutatták, hogy a Duna mellett rossz idő esetén is van remény arra, hogy néhány órára kiderül az ég. (így vált lehetővé az októberi fogyatkozás megfigyelé­se. Hurbanovo fölött például telje­sen borult volt az ég.) Mindkét alkalommal több száz felvételt si­került készítenünk távcsövek se­gítségével. Az októberi megfigye­lés valamivel mostohább körülmé­nyek között zajlott le; egyrészt nem sikerült megfigyelnünk a fo­gyatkozás végét, egy széles felhő- sáv miatt, másrészt a hideg próbá­ra tette a műszereket, és az észle­lőket egyaránt. Érdekes volt azon­ban a Hold felszíne, a fogyatkozás közepén, májusban is, októberben is. Annak ellenére, hogy a Hold teljes árnyékban tartózkodott, ke­leti peremén egy jóval világosabb, kékesfehér karima volt látható. A Hold persze a teljes fogyatko­záskor sem válik láthatatlanná, hi­szen a Földi atmoszférában meg­törő napsugarak elegendő fényt szolgáltatnak ahhoz, hogy a bar­nás, esetleg sötétvörös Hold sza­bad szemmel is látható legyen. Ez a fényes karima minden bizonnyal onnan ered, hogy a Földet súroló fénysugarak egy része Grönland- nak a kb. 500 m magas jéghegye­in visszaverődik, míg másik ré­szük az Északi-Jeges-tenger és az Atlanti-óceán vizét érintve tovább halad, eljutva így a Föld árnyékába is. Az észlelt adatok értékelése je­lenleg is tart az adatgyűjtő köz­pontokban. Bízunk abban, hogy munkánkkal mi is hozzájárultunk egy kicsit a Föld-Hold rendszer minél jobb megismerésére irányu­ló kutatások eredményességé­hez. BÖDÓK ZSIGMOND Kezdetben volt a lelkesedés. És természetesen a felismerés, hogy rohamosan fejlődő, szinte napról napra újabb információkkal, tudo­mányos vívmányokkal gazdagabb világunkban az iskolában szerzett műveltség már nem elegendő. Az érettségi bizonyítvány, s hovato­vább az egyetemi diploma is csu­pán kellő alapot teremthet az em­ber önmegvalósításához. Munka­helyen és az élet más területén egyaránt. Manapság egyre többen ismerik fel, hogy a jó munka, a tar­talmas életvitel egyik alapvető fel­tétele a rendszeres művelődés. Erre tempós világunkban is le­het időt találni, hiszen a társadalmi átalakulások és egyéb változások eredményeképpen hazánkban- miként minden fejlett országban- nagyrészt a hatvanas évektől kezdve megnövekedett az embe­rek szabad ideje. A társadalom, de az egyén szempontjából is döntő fontosságú, hogy milyen az embe­rek szabadidő-háztartása, vagyis mivel töltik el szabad idejüket, eb­ből mennyit fordítanak tovább­képzésre, önművelésre. Ebben az időben, a hatvanas évek elején jönnek létre - az emlí­tett társadalmi igényt szem előtt tartva - a művelődési klubok is, amelyeknek fenntartója, gazdája országszerte az ifjúsági szövet­ség, Dél-Szlovákia vegyes lakta járásaiban a Csemadok helyi szervezete is. Ha az adatok nem tévesek, akkor valószínűleg or­szágos viszonylatban is az elsők között, 1953-ban alakult meg Ér- sekújvárott (Nové Zámky) a Hon­ismereti Kör, a mai Thain János Honismereti Klub elődje. Kilenc évvel később jött létre a vágsellyei (šaľa) Vörösmarty Klub, majd rö­videsen újabbak kezdtek működni, köztük a bratislavai József Attila Klub. A szlovákiai magyar klubmoz­galom fellendülésének második fontos időszaka a hetvenes évek második fele, amikor több, Brati­slavában és Prágában végzett fő­iskolás munka- vagy lakóhelyén vállal jelentős szerepet az ottani közművelődés megszervezésé­ben. Ekkor alakul meg a Csema­dok Központi Bizottságának or­szágos klubtanácsa is, amely módszertani, szakmai segítséget nyújt és bizonyos szervezési kere­teket biztosít - több-kevesebb si­kerrel és rendszerességgel- a mozgalomnak. Dióhéjban összefoglalva két évtized esemé­nyeit elmondhatjuk, hogy a szlo­vákiai klubmozgalom szüntelenül formálódik, és - terebélyesedik. A legújabb felmérések szerint je­lenleg kereken 60 Csemadok mű­velődési klub működik, döntő többségében Dél-Szlovákiában, négy - magyar nemzetiségű főis­kolásokat tömörítő - ifjúsági klub pedig a cseh országrészben: Prá­gában az Ady Endre Diákkör, Brnóban a Kazinczy Ferenc Di­ákklub, a morvaországi Lednicében a Kertészeti Főiskolások ifjúsági klubja, Gottwaldovban pedig a fő­iskolások klubja. A 60 klub közül 26-nak van önálló helyisége, a többi a művelődési otthonokban vagy más bérelt termekben ren­dez összejöveteleket, általában havonta egyszer-kétszer, a fal­vakban kéthetente, jórészt hétvé­geken. A klubok jellegét tekintve Dél- Szlovákiában Érsekújvárod a leg­kedvezőbb a helyzet, ahol a Cse­madok helyi szervezetének szék­házában hat társaság dolgozik rendszeresen, állandósult tagság­gal: a már említett honismereti klub, továbbá az irodalmi, a kép­zőművészeti, az ifjúsági és a tár­sastánc klub, valamint az ügyes kezek klubja. Itt érvényesül legin­kább a kívánt és korszerűnek tar­tott modell: azonos érdeklődésű emberek találkoznak, művelődnek a klubfoglalkozásokon. Hasonló a jellege a bratislavai Liszt Ferenc Klubnak, és az említett főiskolás klubokon kívül sajátos színfoltot jelent még a Bratislava-óvárosi helyi szervezet gyermekklubja, valamint az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) eszperantó klub. A többi helyen közművelődési vagy honismereti klub működik, meglehetősen sokfajta érdeklődé­sű tagsággal, vagy alkalomként odalátogató érdeklődővel. E kol­lektívák egy részének munkája rendszeres: az eltelt évek során számos tartalmas, megfelelő ér­deklődésre számot tartó rendez­vényt szerveztek, gyarapítva a résztvevők műveltségét, helytör­téneti ismereteit, pozitívan befo­lyásolva életszemléletüket, világ­látásukat. Több helyről elmond­hatjuk, hogy nemcsak egy-egy rendezvény, hanem egy egész, sőt több évad is színvonalas és vonzó volt. Mégis mind többen érzik úgy, hogy a lelkesedés, sót a helyi összefogás már önmagában nem elegendő a továbblépéshez, a klubmozgalom további fejlődé­séhez. A legtöbb helyen gondot jelent ugyanis, hogy nem sikerül a felnőtt lakosságot megnyerni a klubok látogatásának, a rend­szeres művelődésnek. A diákok, a főiskolások, s a nyugdíjasok el­eljárnak a rendezvényekre, a ke­reső emberek közül viszont alig néhányan. így számos művelődé­si klubban még mindig nem tudtak kialakítani olyan 40-50 tós törzs­gárdát, amelynek igényéhez, ér­deklődési köréhez lehetne alakíta­ni a programot. Emiatt sok helyütt szinte ördögi körbe kerültek: nincs állandó érdeklődő, tehát nincs kel­lő segítség, ötlet a program össze­állításához, s nincs érdeklődő, mert nincs vonzó program. Jel­lemző az, amit az egyik kérdőív­ben olvastam: „akkor jó a látoga­tottság, ha népszerű, tévéből is ismert személyiség jön hozzánk. Ám hiába érdekes a téma, s tud­juk, hogy jó az előadó, ha kevésbé ismert az illető. Nem jöttek el so­kan az olyan rendezvényünkre sem, amely eleve feltételezte a résztvevők aktivitását. “ Panaszkodott egy másik klub­vezető is: Dél-Szlovákia gazdasá­gi fejlődéséről, jövőjéről, vagyis hát szűkebb hazánkról, jelenünk­ről, távlatainkról tartottunk klubes­tet. Kitűnő volt az előadás, mégis kevesen jöttek el, talán azért, mert az előadó hazai, a nagy nyilvános­ság előtt talán kevésbé ismert, és hát nem sokat szerepelt a tévé­ben. De hát a téma igazán vonzó lehetett volna. Bizony, egy-egy helyen ideje lenne már szakítani azzal a gya­korlattal, hogy sokan csak azért mennek el a klubrendezvényre, hogy megnézzék, hogyan fest az életben a képernyőről sokszor lá­tott, neves ember... Ezt azért is bízvást állíthatjuk, mert nálunk mind több a szakkép­zett, tartalmas és vonzó előadá­sokra is termett magyar, vagy ma­gyarul jól beszélő szakember. Ter­mészetes igény, hogy a klubok munkaterveit rájuk kell építeni, a külföldi előadók csak színesíthe­tik egy-egy évad műsorát. Csak hát „fel kell fedezni“, népszerűsí­teni kell ezeket a szakembereket. Ezért a legfőbb ideje, hogy a Cse­madok országos klubtanácsa- miként azt a kulturális szövetség központi bizottságának őszi ülé­sén is hangsúlyozták - mielőbb készítsen témajavaslatokat, név­sort a számba jöhető előadókról. Jobban kellene egyeztetni a szomszédos vagy közeli klubok munkaterveit is, s úgy vélem, nem lenne haszontalan, ha a kulturális szövetség hetilapja rovatot indíta­na a klubok munkájáról, terveiről, hogy ezek a művelődési közössé­gek többet tudjanak, olvassanak is egymásról, ötletet merítsenek egymás terveiből, jobban egyez­tethessék elképzeléseiket. Kezdetben volt a lelkesedés. Mindenki tudja, ma már több kell. ösztönösség helyett céltudatos irányítás, távlatosan gondolkodó szakemberekkel, hatékonyabb módszertani segítség, összefo­gás. Szellemi erőink számbavéte­le és sokkal jobb kihasználása. Hogy a művelődési klubok az egy­re inkább tartalmas és vonzó, esz­ményeinknek megfelelő, s a kor­szerű követelményekhez igcjzodó művelődés helyszínei lehesse­nek. SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ SZÚ 5 1985. XII. 9. Ifjú megfigyelők (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents