Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-02 / 284. szám, hétfő

A CSKP KB Elnökségének beszámolója hazánk gazdasági és társadalmi fejlesztése 8. ötéves terve és 1986. évi terve kidolgozásáról Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 16. ülésén előterjesztette Ľubomír Štrougal elvtárs (A beszámoló első részét szombati számunkban kö­zöltük.) Teljesen új gyártmányok lesz­nek a személyes számítógépek, az egycsipes mikroprocesszorok új nemzedéke, a videomagnetofo- nok és a digitális lemezjátszók. A színes tévékészülékek gyártá­sának 80 százalékkal kell növe­kednie. E haladó szakágak valamint több komplettálló jellegű szakág termelése növekedésének jelentő­sen hozzá kell járulnia gyártmá­nyaink műszaki színvonalának és exportképességének növelésé­hez. Ezért az említett szakágak fejlesztése szerepel az állami célprogramokban és számolunk termelésüknek csaknem a meg­kétszerezésével. A 8. ötéves tervidőszakban a gépiparral és az elektrotechniká­val szemben támasztott további fontos követelmények közé tarto­zik a hagyományosan alapvető fontosságú exportorientáltságú termelési programjaink jóval ha­tékonyabb megvalósítása. Itt első­sorban a gépkocsikra, a traktorok­ra, a szállítóeszközökre, a vegyi és a nukleáris berendezésre gon­dolunk. Főleg a gépipari komplexumra vonatkozik, hogy a 8. ötéves terv feladatai megvalósításának tá­maszkodnia kell a vállalati szférá­ban a tömeges innoválással összefüggő mikroszerkezeti válto­zások szakadatlan folyamatára. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban a 8. ötéves terv javaslata kidolgozásának kiin­dulópontja lett A mezőgazdaság és a nép élelmezését biztosító további ágazatok fejlesztésének hosszú távú programja c. doku­mentum, amelyet a központi bi­zottság 11. ülésén tárgyalt meg. Közvetlen feladat biztosítani a nép élelmezésének magas színvona­lát, tovább növelve az önellátott­ság fokát, főleg a szemestermé­nyek termelésével. A mezőgazda- sági termelés feltételezett növeke­dése 7 százalékos lesz, miközben továbbra is súlyt fektetünk a nö­vénytermesztés előnyben részesí­tett fejlesztésére. Az éves átlagos gabonahozamnak el kell érnie a 11,5 millió tonnát a takarmány termelésének pedig - szénaérték­ben - a 16^5 millió tonnát. A központi bizottság 11. ülésén hangsúlyozta, hogy az élelmiszer- ipar jelenleg a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozásának leggyen­gébb láncszeme. Ezért növeljük beruházási eszközeit, hogy meg­gyorsítsuk a termékek innováció­ját, bővítsük választékukat, javít­suk az élelmiszer árucikkek minő­ségét és tartósságát. Ezeknek a kérdéseknek most, a 8. ötéves terv végleges kidolgo­zásakor, fokozott figyelmet kell szentelni. A mezőgazdaságban is előtér­be kerül az a sürgető fontosságú követelmény, hogy jóval nagyobb mértékben csökkentsük a különfé­le költségeket és veszteségeket, az egész újratermelési folyamat­ban elérjük a nyersanyag és az energia jobb felhasználási szintjét és eredményesebben kihasznál­juk az állóalapokat. E tekintetben is kell hogy betöltse szerepét a tu­domány, a technika, a biológia, a biotechnológia és a vegyipar legújabb ismereteinek széles körű alkalmazása csakúgy, mint az új termelési technológiáknak és a mezőgazdasági termények fel­dolgozása módozatainak kihasz­nálása. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a párt központi bi­zottságának elnöksége tárgyszerű döntéseket hozott. Ezen a terüle­ten azonban a szükséges változá­sok feltétlenül megkívánják szá­mos probléma végleges megoldá­sát a döntő fontosságú szállító ágazatokban. E szándékok teljesítésének elő­segítésére a tárgyszerű megoldá­sokon túlmenően jóváhagytuk és a következő esztendőtől kezdjük megvalósítani a mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum terv­szerű irányítási rendszerével kap­csolatos intézkedéseket. Ezek je­lentősen növelik a mezőgazdasági vállalatok gazdálkodási hatékony­ságával szembeni igényeket, és egyidejűleg nagyobb lehetőséget nyújtanak az önálló döntésekhez. A kötelező tervmutatók számának csökkentésével és a gazdasági szerződések szerepének növelé­sével megteremtjük a konkrét ter­melési feltételek kihasználásának, a mezőgazdasági, a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetek köz­vetlen együttműködésének kedve­zőbb előfeltételeit. Ez lehetővé teszi a mezőgazdasá­gi termelés szerkezetének és el­helyezésének tökéletesebb irányí­tását, valamint azt, hogy a szállítá­sok időbeni elosztása összhang­ban legyen az átvevők szükségle­teivel és a fogyasztók igényeivel. Igényesebb, minőségi szempontból új feltételek Elvtársak, az 1986. évi állami tervnek biztosítania kell a folya­matos átmenetet ebből az idő­szakból a következő időszak igé­nyesebb, minőségi szempontból új feltételei közé. A 8. ötéves terv­időszak céljaival és feladataival összhangban a következő évi álla­mi terv elsősorban a gazdaság következetes intenzív fejlesztését, hatékonyságának növelését, vala­mint a személyi és a társadalmi fogyasztás további növekedését irányozza elő. Ezért a nemzeti jövedelem feltételezett 3,5 száza­lékos növekedése az 1985-ös év­hez viszonyítva elsősorban a mi­nőségi mutatók javulásából indul ki, többek között a termelői fo­gyasztás további csökkenéséből és a munkatermelékenység gyor­sabb ütemű növekedéséből. Az állami terv feladatai a gazda­ság energia- és anyag igényessé­gének gyorsabb ütemű csökkené­sével számolnak. Amíg az idén a teljesítményekre számított anyagráfordítási költségek várha­tóan 0,6 ponttal csöKkennek, a kö­vetkező évre a terv 1,2 pontos csökkentést irányoz elő. Hasonló­an igényes feladatokkal számo­lunk a fajlagos termelési ráfordítá­sok egész területén. Erre az a körülmény is kénysze­rít minket, hogy az 1986-87-es években a források csekély mérté­kű növekedése következtében fo­kozódik a tüzelőanyag-energetikai mérleg feszültsége. A hazai fogyasztásra szolgáló forrásokat az 1986-os évre körül­belül az idén várható tényleges szinten biztosítottuk. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a tüzelő- anyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítésére. A nemzeti jöve­delem előirányzott dinamikájának eléréséhez termelésének energia- igényességét legalább három szá­zalékkal kell csökkenteni. A jövő évben 2,6 százalékkal kell növelni az ipari termelést. Ez a növekedés a termelés anyagi biztosításának feltételeiből, vala­mint a termékek belkereskedelmi, beruházási és külkereskedelmi felhasználásának lehetőségeiből indul ki. A növekmény 57 százalé­kát a gépipar, 14 százalékát a vegyipar, 11 százalékát pedig a könnyűipar adja, az energiaigé­nyes ágazatok részarányának to­vábbi csökkentése mellett. A 8. ötéves tervidőszak fő céljaival összhangban súlyt helye­zünk a progresszív gépipari szak­ágazatok, az elektrotechnika és a magas feldolgozottsági fokú vegyipari termelés gyorsabb üte­mű fejlesztésére. Továbbra is az elektrotechnikai ipar lesz a legdi­namikusabban fejlődő ágazat, amely elsősorban feltételeket te­remt az elektronika szélesebb kö­rű érvényesítéséhez a népgazda­ság minden területén. Itt a terme­lés 8,8 százalékos növekedésével számolunk. Jelentősebb mértékű növekedést tervezünk az egész­ségügyi és a gyógyszeripari ter­melésben is, mégpedig 6 százalé­kos arányban. Az állóalapok újratermelésének a területén a gépek fokozatosabb mértékű kiselejtezését irányozzák elő, főleg az elavult termelési ka­pacitásoknál, s az üzemben levők jobb kihasználásával számolunk. A befejezésre kerülő új üzemek­ben meg kell gyorsítani a tervezett paraméterek elérését. A terv sze­rint 1986-ban 25 milliárd korona értékű állóeszköz kiselejtezésére kerül sor, míg a 7. ötéves tervidő­szakban 19 milliárd korona volt a kiselejtezés átlagos évi értéke. A végrehajtási tervjavaslatban a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek hasznosítása ab­ban nyilvánul meg, hogy lényeges mértékben növekszik a hazai mű­szaki fejlesztésre és a licencekre alapozott árutermelés, valamint a magas műszaki-gazdasági szín­vonalú termékek eddigi gyártása. Ez megköveteli 1986-ban a CSKP KB 8. ülésén elfogadott határozatok következetes teljesí­tését az irányítás minden szintjén, főleg azt, hogy a műszaki fejlesz­tés terve szoros és szerves kap­csolatban legyen a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek tervének egyéb részeivel, s meg­gyorsuljon a gyártmányfejlesztés, valamint a termelés minőségi színvonala emelésének a folya­mata. Ami a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, ezen a területen a tervegyeztetések eredményeivel összhangban kivi­telünk szerkezetében megnövek­szik a gépipari és vegyipari termé­kek részaránya. 1986-ban teljes mértékben el­kezdjük a Szovjetunió területén azoknak a fontos beruházásoknak a kivitelezését, amelyek az új föld- gáz- és vasérclelőhelyek feltárá­sára vonatkoznak, s amelyek hosszú időre biztosítják számunk­ra a szükséges tüzelő- és nyers­anyagszállításokat. A szocialista országokkal folytatott külkereske­delmi forgalom további növelésé­nek útjait a nemzetközi ágazati és szakágazati árucsere állandó ki- szélesítésében látjuk, lényeges mértékben növelve a kooperáció­ban gyártott és szakosított termé­kek részarányát. Szerkezeti változást kell elér­nünk a nem szocialista országok­ba irányuló kivitelünkben is. A tervben a tüzelőanyagok, a ko­hászati termékek és más nyers­anyagok csökkenő kivitelével szá­molunk. Ez megnehezíti a szüksé­ges források létrehozását a kül­gazdasági egyensúly erősítésé­hez és a szükséges behozatal fedezéséhez. Ezért nagyon igé­nyes feladatokat irányoztunk elő a hatékony kivitel növelésében, elsősorban a feldolgozó ipar, főleg a gépipar és az elektrotechnika számára. Az életszínvonal növelésére előirányzott céljaink az 1986-ra előirányzott feladatok teljesítésé­től függnek. A személyi fogyasz­tásnak 1,9 százalékkal kell növe­kednie, ami a jelenlegi ötéves tervidőszakhoz viszonyítva lénye­gesen gyorsabb ütemű növeke­dést jelent, s ez lesz jellemző az 1990-ig terjedő egész időszakra is. A társadalmi fogyasztás 3,4 százalékkal növekszik. A jövő év próbára teszi, hogy miként készültünk fel a további évek minőségi szempontból igé­nyesebb feladatainak teljesítésére. Ezért az 1986. évi terv feladatait idejében és jó színvonalon kell lebontani az irányítás minden szintjén, ezeket meg kell tárgyalni a dolgozókkal, s hatékony intézke­déseket kell tenni a végrehajtá­sukra, beleértve a teljesítés rend­szeres ellenőrzését. A párt központi bizottsága arra kötelezi a minisztereket, valamint a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok vezető dolgozóit, hogy aktívan viszonyuljanak a ki­tűzött feladatok teljesítéséhez, energikusan és kezdeményezóen alakítsák ki a feltételeket ezek tár­gyi és jó minőségű megvalósítá­sához, beleértve a szállítói-meg- rendelői kapcsolatokban még fennálló problémák gyors megol­dását. Növeljük az irányítás színvonalát Elvtársak, az a törekvésünk, amellyel népgazdaságunkat az in­tenzívebb fejlesztés útjára akarjuk átállítani, s tudományos-műszaki haladás eredményeinek széles körű kihasználásával magasabb minőségi szintre akarjuk emelni, csak akkor lehet sikeres, ha növel­ni fogjuk az irányítási munka haté­konyságát. Ezzel elválaszthatatla-. nul összefügg, hogy átgondolt és fokozatos változásokat eszközöl­jünk a tervszerű irányítás egész komplexumában. Ennek szükségességét nem­csak saját tapasztalataink bizo­nyítják, hanem a testvéri szocialis­ta országok, a Szovjetunió tapasz­talatai is. Ilyen lépésekre ösztönöz minket az SZKP új szerkesztésű programtervezete is, ez a nagy elméleti és gyakorlati értékű doku­mentum. Ez politikai szempontból is na­gyon fontos kérdés, mert a gazda­sági mechanizmus tökéletesítését nem tekinthetjük csupán szúken értelmezett közgazdasági feladat­nak és egyszeri akciónak. A társa­dalmi, főleg a gazdasági viszo­nyok átfogó tökéletesítésének hosszú távú és bonyolult folyama­táról van szó, az egész tervszerű irányítási rendszer hatékonyságá­nak kifejező mértékű növeléséről, s a szocialista demokrácia elmé­lyítéséről. Ezért helyezünk olyan nagy súlyt a párt, az állam és a társa­dalmi szervezetek irányító és szervező munkájának minőségi fejlesztésére, a dolgozóknak a tár­sadalmi folyamatok irányításában való részvételét biztosító demok­ratikus formák elmélyítésére, be­leértve a legrátermettebb káderek kiválasztását is a népgazdaság vezető tisztségeibe. Már a 7. ötéves tervidőszak fo­lyamán is több döntést fogadtunk el ilyen értelemben a gazdasági tevékenység egyes területein és ágazataiban az irányítás tökélete­sítésére. A komplex intézkedések a ter­vezés szerepének növelésével, az önálló elszámolás és az ösztön­zés erősítésével vitathatatlanul hozzájárultak a vállalatok és a ter­melési-gazdasági egységek jobb gazdasági eredményeihez, főleg a tartalékok kihasználásához és a hatékonyság növeléséhez. Nem szabadítottak fel azonban elegen­dő teret a források növeléséhez. Elsősorban a tudományos-mű­szaki ismeretek gyorsabb ütemű gyakorlati hasznosítására, vala­mint a külgazdasági viszonyok ha­tékonyságának a növelésére gon­dolunk. Emellett a központi intéz­kedések több fontos alapelvét az elmúlt évek folyamán csak részle­gesen, megkésve, s bizonyos kompromisszumokkal érvényesí­tették. A Központi Bizottság Elnöksé­ge levonta a következtetéseket ezekből a tényekből, s már az elmúlt évben elfogadta az irányítá­si rendszer további fejlesztésének fő irányzatait a 8. ötéves tervidő­szakra, amelyek kidolgozása most van folyamatban. Egyes részintézkedések már a következő év január elsejével érvénybe lépnek. Itt azokra az in­tézkedésekre gondolok, amelyek elmélyítik a vállalatok pénzügyi gazdálkodásában az állami ársza­bályozást, növelik a hitelek és más bankjellegú eszközök hatékony­ságát. A nemzeti bizottságok költ­ségvetése is erősödik, annak kö­vetkeztében, hogy az általuk irá­nyított vállalatok forgalmi adójá­nak egy részét saját forrásaikként kezelhetik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vállalatok és az egyes minisztériumok részéről na­gyobb kezdeményezésre van szükség az érvényes és a beveze­tésre kerülő új szabályozók keretei között, teljes összhangban az össztársadalmi érdekekkel. Elegendő tér áll rendelkezésre ahhoz, hogy az eddiginél sokkal jobb gazdasági eredményeket ér­jünk el, s jobbakat, mint amilyenek a vállalatok és a termelési-gazda- sági egységek 1986. évi és az egész 8. ötéves tervidőszakra vo­natkozó tervjavaslataiban szere­pelnek. Említést tettem néhány olyan részintézkedésről, amelyek a fő irányzatokból következnek, s amelyek már a jövő évben ér­vénybe lépnek. Ez azonban csak a munka kisebbik részét képezi. A nagyobb rész még előttünk áll, amikor a jelenleg még nyitott rend­szerjellegű kérdések egész körét kell majd megoldani. Ennek oda kell vezetnie, hogy a tervezés és a realizálás folyamataiban, az önálló elszámolás szabályozási rendszerében, s általában véve a döntések egész területén egyér­telműen érvényre juttassuk a ma­gas fokú hatékonyság szempont­jait. Ez a fő irányzatok további alapelveire is érvényes. Az ötéves terv koncepciójával, s a gazdasági ösztönzés szabályozóival arra kell törekedni, hogy a gazdasági szer­vezetek felelőssége és érdekelt­sége hosszú távon érvényesüljön a nemzeti jövedelemhez való hoz­zájárulások növelésében, a tudo­mányos-műszaki haladás ered­ményeinek gyorsabb hasznosítá­sában, a kivitel hatékonyságában, valamint minden vállalati forrás ésszerű kihasználásában. Ezzel összefüggésben szigorúbb felté­telekhez akarjuk kötni a szerveze­tek igényeit a bérezés és a beru­házások területén, figyelembe vé­ve tényleges érdemeiket, s lehető­vé téve számukra, hogy rugalma­sabban gazdálkodhassanak saját forrásaikkal. Emellett minden terü­leten meg kell követelni az irányí­tás ügyintézési igényességének a csökkentését. Természetesen az lesz a leg­fontosabb és legbonyolultabb fela­dat, hogy optimális összhangot alakítsunk ki a központi irányítás és az alulról jövő kezdeményezés fejlesztése, valamint a központi népgazdasági tervek és a vállalati önálló elszámolás között. Olyan kulcsfontosságú probléma megol­dásáról van szó, amihez ésszerű­en meg kell határozni az egyes irányítási szintek helyzetét és sze­repét. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy még mindig jelentős különb­ségek vannak az állami tervek céljai, s a gazdasági szféra részé­ről előterjesztett javaslatok között. Ez a 8. ötéves tervidőszak előké­szítése folyamán is megmutatko­zik, amikor a vállalatok, a termelé­si-gazdasági egységek és a re­szortok maximalista követelmé­nyeket támasztanak a nyers- anyag-, az energetikai, a beruhá­zási és a behozatali forrásokkal szemben, anélkül hogy megfelelő eredményekről és feltételekről gondoskodnának a nemzeti jöve­delem növeléséhez. Ebből világosan kitűnik, hogy az irányítási rendszer feltételei, fő­leg az állami tervfeladatok lebon­tási módszerei nem ösztönzik eléggé, s nem teszik érdekeltté az önelszámoló szervezeteket a progresszív tervek kidolgozásá­ban és végrehajtásában. Ugyan­akkor nem büntetik azokat a szer­vezeteket, főleg ezek vezető dol­gozóit sem, ahol eltűrik a műszaki színvonalban való lemaradást, s a nem hatékony gazdálkodást. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents