Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-02 / 284. szám, hétfő

A CSKP KB Elnökségének beszámolója hazánk gazdasági és társadalmi fejlesztése 8. ötéves terve és 1986. évi terve kidolgozásáról (Folytatás az 5. oldalról) Ezért fokozatosan igényesebb feltételeket kell kialakítanunk a központi szervek és a szerveze­tek munkájához. Elsőrendű fela­datunk, hogy tökéletesítsük a köz­ponti irányítást, erősítsük a kezde­ményező tervezés távlatait, s gon­doskodjunk a prognózisok, a hosszú távú és az ötéves tervek folyamatos összehangolásáról. Arról van szó, hogy a központi szervek szem elótt tartsák a terv fő arányosságait, hosszú távú célok­kal biztosítsák a gazdaság kie­gyensúlyozott fejlődését, s a leg­fontosabb szerkezeti és innováci­ós programok társadalmi haté­konyságát. Az is fontos, hogy az ötéves tervet alapvető irányítási eszközként alkalmazzuk, növeljük a tervek stabilitását, s haladást érjünk el a tervezés folyamatossá­gában. Az érem másik oldalát nézve fokozatosan növelni kell a gazda­sági szervezetek önállóságát is, valamint alkalmazkodó képessé­güket a tudományos-műszaki ha­ladásból eredő változásokhoz. Ar­ra van szükségünk, hogy a szer­vezetek saját érdekükben is a tár­sadalmi forrásokkal való lehető legjobb gazdálkodásra, termelé­sük maximális hasznosságára tö­rekedjenek. Ezért teljes mérték­ben ki kell bontakoztatni a szocia­lista vállalkozó szellemet, hogy a vállalatok kezdeményezóen, részletekbe menő utasítások nél­kül, s minél rugalmasabban és jobb minőségben gondoskodjanak a társadalmi szükségletekről, a megrendelők igényeiről, figye­lembe véve a fogyasztói kereslet terjedelmében és szerkezetében bekövetkező változásokat. Ezzel összefüggésben meg kell szilárdí­tani a szervezetek közötti gazda­sági kapcsolatokat, főleg a gazda­sági szerződések szerepét. Mindebből az következik, hogy a gazdasági mechanizmus fej­lesztésében fő alapelvként kell ér­vényesíteni a demokratikus cent­ralizmus elmélyítését. Számunkra is érvényesek Gorbacsov elvtárs­nak, az SZKP KB főtitkárának a Központi Bizottság áprilisi ülé­sén elhangzott szavai, hogy ,,a centralizmus alapelveinek további fejlesztése, a stratégiai feladatok teljesítése során bátrabban kell haladnunk a vállalatok jogainak kiterjesztésében, önállóságuk nö­velésében, az önálló elszámolás bevezetésében, s ezen az alapon növelni kell a dolgozó kollektívák felelősségét a munka végső ered­ményeiért, s növelni kell az érde­keltségüket is ezekben az ered­ményekben.“ További fontos kérdés, amely kiegészítésre és pontosításra szo­rul, a hatékonyság sokkal megbíz­hatóbb és egységes kritériumai­nak a kidolgozása, amelyek a nemzetközi mércéket is figye­lembe veszik. Ezeket a kritériumokat fokoza­tosan be kell vezetni a bővített újratermelés egész folyamatának az irányításába, elsősorban egy­ségesen a tervezési folyamatok­ba, az önálló elszámolási rendszer működésébe, a műszaki fejlesz­tés, a beruházások, a bel- és a külkereskedelem irányításába. Ezért fokozatosan el kell hárítani mindent, ami ezeket a kritériumo­kat még deformálja, ami indokolat­lanul eltérő feltételeket és szem­pontokat szül az egyes ágazatok, szakágazatok, szervezetek vagy területi egységek hozzájárulásá­nak elbírálásánál a nemzeti jöve­delem létrehozásába, s a társa­dalmi forrásokkal szembeni igé­nyeik mérlegelésénél. Főleg az in­dokolatlan megkülönböztetésekre gondolunk a befizetési és adóel­vonások, a dotációk, a nagykeres­kedelmi árakban kifejezett indoko­latlan jövedelmezőségi ráták, va­lamint a nem kívánatos újraelosz­tási folyamatok területén, amelyek végső fokon számos esetben a rossz gazdálkodás elkendőzé­séhez vezetnek. Až ilyen feltételek kialakítása lehetővé teszi szá­munkra, hogy megbízható különb­ségeket tehessünk a valóban ha­tékony tudományos-műszaki programok és a látszólagos inno­vációk között, a jól és a rosszul gazdálkodó kollektívák és szerve­zetek között, s meghatározhassuk a beruházások és a szerkezeti változások leghatékonyabb irány­zatait. Ez egyúttal egyik feltételét ké­pezi a differenciáltabb javadalma­zás bevezetésének, amely a telje­sítmények növelésének és a mun­ka minőségi javításának aktív esz­köze. A nem kielégítően differen­ciált bérezés már az állami terv­feladatok gazdasági szervezetekre való lebontásánál elkezdődik, a teljesítés és értékelés feltételei­nek meghatározásánál érvénye­sülő nivellizációs szemlélet követ­kezményeként. E követelmények érvényesíté­sével együtt a kötelező normatívu- mok szélesebb körével is erősíteni kell a terv tekintélyét és stabilitá­sát, amelyek szilárdítják a terme- lési-gazdasági egységek és a vál­lalatok saját forrásainak a függő­ségét a nemzeti jövedelemhez va­ló hozzájárulásuk mértékétől. El­sősorban az önálló elszámolási rendszer teljes érvényesítésére törekszünk. Ennek arra kell irá­nyulnia, hogy a gazdasági szerve­zetek az eredményeiktől függően növekvő mértékben fedezhessék fejlesztési szükségleteiket saját forrásaikból. Olyan esetekben, amikor ehhez kiegészítésként tár­sadalmi forrásokat is nyújtunk, ga­rantálni kell, hogy perspektív és különlegesen hatékony, társadal­mi szempontból nélkülözhetetlen programokról és akciókról van szó, amelyek eredményei kifejező mértékben növelik az ágazatok és a szervezetek terveinek a haté­konyságát. Az állami terv megha­tározott feladatait tehát elsősor­ban a társadalmi szempontból leg­fontosabb területek biztosítására kell irányítani, s ezek teljesítését sokkal határozottabban kell összekapcsolni a vezető dolgozók értékelésével és javadalmazá­sával. Az említett célok már a tervezés folyamatában megkövetelik a pénzügyi, a hitel-, a bér- ésafizeté- si eszközök aktívabb kihasználását a hatékonyság növelésére és az egyensúlyi helyzet javítására, biz­tosítva ezáltal az anyagi és az értékekben kifejezett tervezés egységét. E célok elérésének alapvető feltételeként minden szempontból lehetővé kell tenni egész árrend­szerünk hatékonyabb működését, a kalkulációk és a műszaki-gazda­sági normák rendszerének követ­kezetes érvényesülését. Fokoza­tosan összhangba kell hozni a bél­és a külkereskedelmi árviszonyo­kat, tovább kell haladni a nagyke­reskedelmi és a felvásárlási árak ésszerűsítésében, s a nagykeres­kedelmi áraknál el kell kezdeni ezek megkülönböztetett csökken­tésének a folyamatát. A társadalmilag szükséges költ­ségek színvonalával és szerkeze­tével összhangban meg kell oldani a termelési tényezők, főleg az élő­munka és a termelőeszközök nagykereskedelmi és felvásárlási árakban kifejezett helyes értékelé­sét. Olyan feltételek kialakítására kell törekednünk, hogy a gazdasá­gi szervezetek számára előnyös legyen a munkaerő korszerű auto­matizált technológiai berendezé­sekkel, vezérlési rendszerekkel és robotokkal való helyettesítése. Egyes szakágazatokban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztal­hatjuk. Komolyan el kell gondolkoz­nunk egy másik megoldásra érett probléma felett is, ami termelési- műszaki és kutatási-fejlesztési alapunk szervezeti felépítésével függ össze, beleértve az áruforga­lom egész folyamatát. Ezt a gyárt­mányfejlesztés és a szerkezeti változások sürgős feladatai diktál­ják, valamint az, hogy országos és nemzetközi viszonylatban határo­zott mértékben el kell mélyíteni a szakosítást és a termelési koo­perációt. Ezért a szervezeti felépí­tést is alá kell rendelni a hatékony­ság szempontjainak, az önálló el­számolás alapelveinek, biztosítva a kutatás, a fejlesztés és a terme­lés szoros együttműködését. Az ilyen alapelvek érvényesíté­se bizonyára a szervezési egysé­gek formáinak, nagyságának és belső vezetési módszereinek sok­rétűségéhez vezet. Szerintünk ezek elrendezésé­nél szélesebb mértékben kell ki­használni a kombinát rendszerű szervezési formákat, szakosított, önálló vállalatokat kell kialakítani, s támogatni kell a gazdasági szer­vezetek célirányos társulásait. Mindazzal, amit ezen a terüle­ten végre fogunk hajtani, egyúttal a vállalataink, termelési-gazdasá- gi egységeink, valamint kutatási munkahelyeink közvetlen kapcso­latait is elő kell segíteni a KGST- országok, főleg a Szovjetunió gaz­dasági szervezeteivel. Nemcsak a hagyományos gyártásszakosítá­si és kooperációs megállapodások kiszélesítésére gondolok, hanem a közvetlen kapcsolatok olyan progresszív formáinak a kihaszná­lására is, amilyen például a közös beruházás, a közös kutatás, egé­szen a közös vállalatok vagy más típusú nemzetközi gazdasági szervezetek létrehozásáig önálló elszámolási alapon. Az érdekelt államokkal olyan általános érvényű rendszert kell kialakítanunk, amely a gazdasági szervezetek számára lehetővé te­szi e kapcsolatok folyamatos, bo­nyolult közvetítés nélküli felvéte­lét. Ebben a vonatkozásban konk­rét feladatokat bíztunk az illetékes központi szervekre. Ismételten hangsúlyozom, hogy ez most kü­lönösen fontos, amikor a KGST- országok tudományos és műszaki fejlesztésének 2000-ig előirány­zott közös programjának megva­lósítása minőségi szempontból nagyobb feladatokat állít elénk. A népgazdaság tervszerű irá­nyítási rendszerének tökéletesíté­sében kulcsfontosságú szerepe van a káderek kérdésének, mert semmiféle rendszer, szabályozó vagy mechanizmus nem érvénye­sülhet csupán önmagától, auto­matikusan. Sokkal igényesebb szempontokat kell érvényesíte­nünk a vezető, irányítási káderek kiválasztásánál, elhelyezésénél és értékelésénél, ahogy azt a CSKP KB 15. ülése is hangsú­lyozta. Ezekben a tisztségekben csak olyan emberek lehetnek, akik elkötelezettségüket és szakkép­zettségüket tényleges eredmé­nyekkel, kezdeményező és vállal­kozó magatartással, nagy felelős­séggel és szervezőképességgel bizonyítják, nem félnek a kockázat vállalásától, részrehajlás nélkül és bátran oldják meg az új feladato­kat. Olyan emberek, akik nem hát­rálnak meg a nehézségek és a fe­gyelmezetlenség elől, s tekintélyü­ket arra építik, hogy egységesíteni tudják a dolgozó kollektívák törek­véseit a lehető legjobb gazdasági eredmények elérésére, tehát olyan emberek, akik megértették, hogy stratégiai céljaink sikeres megvalósítása a gazdasági fejlő­dés minőségi változásaitól függ. Az irányítás hatékonyságának növelését célzó intézkedésekkel ezért a dolgozók aktív részvételét is elő kell segíteni, a kezdeménye­ző tervezést és a szocialista mun­kaversenyt a tartalékok mozgósí­tására, a gazdaságosság és a ter­mékek minőségi színvonalának javítására kell irányítani. Külön is rá szeretnénk itt mutat­ni a brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás elterjesz­tésének szükségességére, vala­mint az önálló elszámolás konkrét alkalmazására azoknál a vállalati alakulatoknál, amelyeknek élen kell járniuk a tudományos és mű­szaki ismeretek gyakorlati hasz­nosításában. Az említett elvi kérdéseket, amelyek az egész irányítási rend­szer és általában az igazgatási tevékenység tökéletesítésével függnek össze, rendszeresen és határozottan ki kell dolgozni, s gondoskodni kell fokozatos ér­vényesítésükről. Ezzel a feladattal az illetékes központi szerveket bízzuk meg, főleg az Állami Terv­bizottságokat, a Tudományos-Mű­szaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottságot, a Tervszerű Gazdasági Irányítás Kormánybi­zottságát, a pénzügyminisztériu­mokat, a munkaügyi és szociális minisztériumokat, a Külkereske­delmi Minisztériumot, a Szövetsé­gi Árhivatalt és az állami bankot. Ez egyúttal komoly feladatot je­lent a gazdasági kutatás, az elmé­leti front számára is. A munka- és a társadalmi kezdeményezés fejlesztésével Elvtársak, azok a feladatok, amelyekkel népünk legsajátabb érdekében a XVII. pártkongresz- szus fog foglalkozni - amint ezt a központi bizottság 15. ülése ki­emelte - sok tekintetben újak, s a belső és a várható külső felté­telek miatt bonyolultak és nagyon igényesek. Megfelelnek azonban lehetőségeinknek és annak, hogy egyre jobban ki kell elégítenünk állampolgáraink jogos szükségle­teit és érdekeit, továbbá annak a törekvésünknek, hogy tovább erősítjük az emberek szociális biz­tonságát és országunk fejlődését is biztosítjuk. A CSKP számára, amely a jövő évben emlékezik meg megalapítá­sának 65. évfordulójáról, ezek olyan követelmények, amelyek mindig domináltak politikájában. Pártunk az elmúlt évtizedek nem könnyű feltételei között törekedett következetes teljesítésükre, bizo­nyította hűségét a marxizmus-le- ninizmus eszméi iránt, valamint egységét, erejét és akcióképes­ségét. A XVII. pártkongresszus előké­születeinek döntő szakaszában vagyunk. A központi bizottság 15. ülésének határozata alapján zajla­nak le az évzáró taggyűlések. Az üzemi, a járási és a kerületi párt­konferenciák előkészületeivel együtt egyértelműen bizonyítják, hogy a kommunisták aktivizálása pozitívan befolyásolja további tár ■ sadalmi fejlődésünket. Mindannyian tudatosítjuk, hogy ha el akarjuk érni a következő időszak céljait, ehhez mindenki­nek minden erejével és képessé­gével hozzá kell járulnia. Egyide­jűleg elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy lényegesen javítsuk minden irányítószerv munkáját. Vonatkozik ez a szövetségi, a cseh és a szlovák kormányra is. Céltudatosan gondoskodniuk kell arról, hogy a XVII. kongresszus határozatainak és irányelveinek megvalósítása visszatükröződjön állampolgáraink egyre növekvő bizalmában és aktivitásában, az adott feladatokhoz való aktív vi­szonyában. Ebben a társadalmi erőfeszítés­ben kétségtelenül fontos szerep hárul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra. Terveinkben a mun­kakollektívák kezdeményezésé­nek széles körű kibontakozására számítunk. Ezért teljes támogatást érdemel a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának az a felhívása is, hogy mozgalmat bontakoztassa­nak ki a jövő évi tervfeladatok túlteljesítése, az anyagi költségek csökkentése, a munkatermelé­kenység növelése és a termelés minőségének lényeges javítása érdekében. Mindaz, amiről most gondolko­dunk és amire készülünk, alkalmat ad fiatal nemzedékünk alkotó munkaképességének teljes érvé­nyesítésére. Elvárjuk, hogy a fia­talok aktivitásának és kezdemé­nyezésének szervezésében és irányításában fontos szerepet tölt­senek be a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai és szervezetei. Számítunk arra is, hogy ebben a széles alkotó mozgalomban Felvétel a CSKP KB 16. üléséről (Telefoto: ČSTK) a többi politikai párt, valamint a Nemzeti Front más jelentős tár­sadalmi és érdekképviseleti szer­vezetei is megtalálják a helyüket. A jövő évben választások lesz­nek a törvényhozó testületekbe és a nemzeti bizottságokba. A vá­lasztási előkészületek során nagy lehetőség nyílik arra, hogy növe­kedjen az emberek részvétele és segítsége a város- és a községfej­lesztésben, a közhasznú létesít­mények építésében és a környe­zet fejlesztésével összefüggő szá­mos további kérdés megoldá­sában. A pártszervek és -szervezetek képezik azt az ösztönző és terve­ző tényezőt, amely egységesíti ezeket az erőfeszítéseket, a kulcsterületekre és feladatokra irányítja őket. Hogy ezt a feladatu­kat a kellő szinten elláthassák, szüntelenül tökéletesíteniük kell a párt vezető szerepének érvé­nyesítését, növelniük kell a politi­kai szervező munka hatékonysá­gát, fejleszteniük kell az emberek körében végzett eszmei-nevelő munkát, tökéletesíteniük kell ellenőrző szerepüket, és igénye­sebb munkát kell végezniük az irányító káderek körében. A párt vezető szerepének érvényesítése a jelenlegi feltételek közül azt is megköveteli, hogy a kommunisták mindenütt ahol tevékenykednek, példát mutassanak a munkában, az áldozatkészségben, a kezde­ményezésben és az aktivitásban. Ez a leghatékonyabb útja annak, hogy elkötelezett hozzáállásra nyerjék meg a többi dolgozót a mai és jövőbeni feladataink kö­vetkezetes teljesítésére. Pártunk XVII. kongresszusa tiszteletére sok munkás, szövet­kezeti földműves, munkakollektí­va, művezető, műszaki és vezető dolgozó vállalt értékes kötelezett­séget, s ezek teljesítésére törek­szik. Bizonyára nem kell külön hang­súlyoznunk mily nagy jelentősége van és lesz a szocialista országok gazdasági súlyának, tekintélyének és védelmi képességének, a bé­kének, mint a legnagyobb érték­nek megőrzése és az egyszerű emberek munkához való joga szempontjából. Ennek tudatában kell értékelnünk eredményeinket és jövő feladatainkat, mert mai munkánkkal a szó legszorosabb értelmében határozunk országunk jövőjéről, hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársasság további fejlődéséről. (Alcímek: Új Szó) ÚJ SZÚ 6 1985. XII. 2

Next

/
Thumbnails
Contents