Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-06 / 288. szám, péntek

Az SZLKP KB ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) ipari termelésnél és az egységnyi termelési fogyasztás jelentősen csökkenjen. Hosszú ideig nem akartuk elfogadni azt, hogy a nyereségnek tartós szerepe van a szo­cialista gazdaságban is, és eltérően a tő­kés gazdaságban való megközelítésétől, amelyben a célt jelenti, a szocialista társa­dalomban eszköze a társadalmi és az egyén szociális és kulturális fejlődésének. Ezért a nyereségnek és a nemzeti jövede­lem gyarapodásának a szocialista gazda­ságban is a kulcsfontosságú mutatók egyi­kévé kell válnia. A nemzeti jövedelem tervezett növelése, az ipari és a mezőgazdasági termelési ráfordítások csökkentése mellett nagyon igényes feladata nemcsak a közgazdá­szoknak és a gazdasági szférának, hanem a tudományos-kutatási bázisnak, a Cseh­szlovák és a Szlovák Tudományos Akadé­miának, ügye a főiskoláknak és lényegé­ben az egész terciális szférának. A terme­lési ráfordítás csökkenését kell hogy pótol­ja a nem anyagi jellegű befektetés, az új ismeretek, az új technológiai folyamatok, az alkotó megközelítés az irányítás minden szintjén, az alkotó kezdeményezés és akti­vitás, elsősorban pedig a tudományos­műszaki fejlesztés. Ez egyet jelent a mű­szaki fejlesztéssel, amely tudományos is­meretekre, a társadalom élete és munkája minden területén a munka új, hatékony szervezésére és irányítására épül. A nemzeti jövedelem dinamikus fejlesz­tése potenciális előfeltételeinek döntő fon­tosságú tényezője az új tudományos és műszaki ismeretek céltudatos kimunkálá­sa, világviszonylatban a tudomány és a technika ismereteinek hatékony, alkotó és tervszerű alkalmazása a társadalmi gyakorlatban. Ezért objektíve és törvény­szerűen növekszik a tudománynak és a tu­dományos-kutatási bázisnak társadalmi je­lentősége és szerepe. Társadalmunkban azonban a tudomány és a technika új helyzetének nem felel meg a jelenlegi tudományos-kutatási bázis in­tézményrendszere és szervezési rendsze­re. Ugyanez vonatkozik tervezésének, pénzellátásának és irányításának rendsze­rére is, amely megfelelt az iparosítás és a kollektivizálás feladatainak és szükségle­teinek, valamint a csehszlovák népgazda­ság extenziv fejlesztése körülményeinek. Szükséges az, hogy elsajátítsuk a tudo­mány és a technika új politikai megközelí­tését, a párt politikáját hatékonyan egybe­kapcsoljuk a tudománnyal, megteremtsük a tudomány alapvető funkciói harmonikus fejlődésének előfeltételeit. A fejlett szocia­lista társadalom építésének szakaszában a tudomány stratégiai feladattá válik, a tu­dományos-műszaki fejlesztés meggyorsí­tása pedig az egész társadalom forradalmi feladatává. Az SZSZK-ban a csehszlovák gazdaság szükségleteinek megfelelően hozzá aka­runk járulni a tudományos-múszaki fejlő­dés meggyorsításához. Ez megkívánja a tudományos-kutatási bázis építése né­hány sajátosságának érvényesítését és az elmúlt években kialakult egyes aránytalan­ságok megszüntetését. Az 1970-1985-ös években tudomá­nyos-műszaki potenciálunk fejlődésében főleg az alábbi aránytalanságok keletkez­tek: a beruházási eszközöknél és az anya­gi-műszaki ellátottságnál gyorsabban nö­vekedett a dolgozók száma; jelentősen csökkent az alkalmazott kutatáshoz és fej­lesztéshez képest az alapkutatás viszony­lagos hányada; szélesen tagolt a kutatási munkahelyek bázisa, sok a kutatási feladat és kevés az eredeti jellegű megoldás; nem megfelelő az alap- és az alkalmazott kuta­tás kapcsolata; kis mértékben hasznosítjuk a főiskolák potenciálját, nem megfelelő a korszerű műszerekkel való ellátottság; csökkent az alkotó potenciál valós kutatási kapacitása (kevés a segédszemélyzet- és a félüzemi jellegű berendezés); a kutatási­fejlesztési alap, a főiskolák és a társadalmi gyakorlat kádereinek nem megfelelő a hi­vatásbeli mozgósítása; csekély mértékben élünk a csehszlovák gazdaság javára a vi­lág tudományának és technikájának ered­ményeivel és kevesebb tájékoztató forrás áll rendelkezésünkre; a kutatási munkahe­lyek kis mértékben kapcsolódnak bele a KGST-országok tudományos-műszaki együttműködésébe. A tudományos-műszaki fejlesztés stra­tégiai céljait lényegében a KGST konkrét programjai szabják meg, valamint a Szov­jetunióval folytatott kétoldalú tudományos­műszaki együttműködés. A gazdasági és a társadalmi fejlődés hosszú távú előrejel­zéseivel összhangban el kell mélyítenünk tudományos-kutatási bázisunk profilját, hogy szerkezetét, orientációját konfrontál- hassuk a népgazdaság új feladataival és szükségleteivel, bíráló szellemben felmér­jük a kutatóintézetek munkájának színvo­nalát és eredményeit, valamint kutatási potenciáljukat, beleértve képesítési struk­túrájukat, szervezési- és káderintézkedé­seket foganatosítsunk, hogy a tudomá­nyos-kutatási bázis betöltse szerepét a tu­dományos-múszaki fejlődés alapvető esz­közeként és hozzájáruljon az innovációs aktivitás fokozásához. Ez megkívánja, hogy a társadalmi gyakorlatban általában, a gazdasági szférában pedig különöskép­pen rendelkezzünk a tudományos és mű­szaki eredmények olyan „fogyasztóival“, akiknek érdeke az új technika és technoló­gia alkalmazása, a termelés minőségének javítása. A gazdasági gyakorlat eddig nem tanúsított nagy érdeklődést a tudomány és a technika eredményei iránt, sőt, a tudo- mányos-kutatási bázis sikeresen „kuta­tott“, a termelés sikeresen termelt és köl­csönösen nem zavarták egymást. Most elemezni kellene, hogy miért volt és sok területen miért van ez így, miért tanúsíta­nak olyan magatartást, amilyet tanúsíta­nak, s melyek azok a gazdasági szabályo­zók, amelyek lehetővé teszik a tudomá­nyos-műszaki haladás semmibevételét? Napjainkban a gazdasági szféra lénye­gében pártolja a tudományos-műszaki ha­ladást, mivel ez a gyártmányújítási aktivitás fő erőforrása. Az innováció azonban válto­zásokat hoz. A változásokat nem szívesen fogadjuk el, lassan és nem nagyon készsé­gesen alkalmazkodunk hozzájuk, mivel va­lami újat hoznak, amivel korábban nem találkoztunk. Az újat pedig el kell sajátíta­nunk, meg kell számára teremtenünk a megfelelő körülményeket, gazdasági eszközöket és ösztönzést. Az új megköze­lítésre nem vagyunk eléggé felkészültek, nemcsak a vállalati szféra szintjén, hanem a vezérigazgatóságok és a minisztériumok szintjén sem. Manapság az intenzifikálás feladatait az iparosítás és a kollektivizálás időszaka feladatainak szintjére helyezzük, s a tudományos-műszaki fejlesztéstől függ az intenzifikálás folyamata. Eképpen a tu- dományos-műszaki fejlesztés kérdései, feladatai és problémái nem szorulhatnak a szövetségi és a nemzeti minisztériumok valamint az egyéb központi szervek figyel­mének peremére. Ezek a szervek jelenleg 80-90 százalékban operatív kérdésekkel foglalkoznak, pedig a koncepciókat, a programot kellene kidolgozniuk az adott területen amelyért felelnek, az innováció kérdéseivel, a tudományos-műszaki fejlő­dés új irányainak és a világviszonylatban tapasztalt törekvéseknek kérdéseivel kelle­ne foglalkozniuk. A 8. ötéves tervidőszakban valóban át­fogó módon kell foglalkoznunk a tudomá­nyos-műszaki fejlesztéssel, ha azt akarjuk, hogy betöltse szerepét az intenzifikálás alapvető eszközeként, a szerkezetváltás eszközeként, a minőség és a hatékonyság javításának s a munkatermelékenység nö­velésének alapvető erőforrásaként. A tudo­mányos-műszaki fejlődést úgy kell értel­meznünk, mint az új tudományos-múszaki ismeretek létrehozását, elsajátítását és ha­tékony alkalmazását a társadalmi gyakor­latban. A tudományos-műszaki fejlődés ilyen megközelítésének köszönhetően tör­vényszerűen eltávolítjuk a szakágak és a tárcák közti válaszfalakat, az alap- és az alkalmazott kutatás, a termelés és a gyárt­mányhasznosítás közötti válaszfalakat. Ehhez kell megteremteni a megfelelő szabályzókat és ösztönzőket, erkölcsileg és anyagilag differenciáltabban értékelve azokat, akik hozzájárulnak a párt e gazda­ságpolitikai szándékainak a megvalósítá­sához. IMRICH KONÍK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat trolibuszvezetőjének felszólalása gazdaságpolitikáját, felelősségteljesen ki­jelenthetjük, hogy a pártszervezetek rend­kívüli figyelmet szenteltek a gazdasági fel­adatok teljesítésének a mennyiség és a mi­nőség szempontjából is. A városi közleke­dési vállalata fontos politikai, gazdasági és társadalmi feladatokat teljesít. A vállalat mai gazdasági helyzetét az jellemzi, hogy szüntelenül nő az aránytalanság az igé­nyek és a szállítási kapacitások között. Éppen ezért fokozott igényeket támasztunk a kommunisták körében kifejtett tömegpoli­tikai munka és a dolgozók kezdeményezé­sének fejlesztésével szemben. Sok min­dent elárul az az adat, hogy teljesítmé­nyünk 26-30 százalékát túlórában érjük el! A közlekedési vállalat idei feladatai igé­nyesek voltak. Nem szüntették meg azon­ban idejében az aránytalanságot a saját termelési érték, a költségek, a gazdasági eredmények, a munkaterv, a meghatáro­zott üzemanyag-mennyiség és a beruhá­zások között. Ezeket az aránytalanságokat részben csak 1985 szeptemberében szá­molták fel. A pártszervezet az adott hely­zetből kiindulva a kommunisták figyelmét arra irányította, hogy a párt gyakoroljon fokozott hatást a gazdasági tevékenységre azzal a céllal, hogy teljesítsük a terv fela­datait, jobban, hatékonyabban hasznosít­suk az alapanyagokat, hatékonyabban használjuk ki az állóalapokat, a beruházási eszközöket, racionalizáljuk az egész szállí­tást, növeljük a munkatermelékenységet és következetesebben érvényesítsük a gyakorlatban a tudomány és a technika eredményeit. Annak ellenére, hogy a terv igényes volt, dolgozóink, élükön a kommunistákkal, min­dent megtettek teljesítéséért. A munkakez­deményezést és a szocialista verseny fej­lesztését a terv alapfeladatainak teljesíté­sére irányítottuk. A közlekedési vállalat dolgozói magukévá tették a prágai vállala­tok felhívását, és kötelezettséget vállaltak, hogy a lehetőségekhez mérten mindent megtesznek a közlekedés hatékonyságá­nak növeléséért. Magas fokú elkötelezett­séggel és kezdeményezéssel akarjuk megteremteni a közlekedés műszaki felté­teleit, ezzel részben enyhítjük a hiányzó karbantartási és javítási kapacitásokat, és jobban kihasználjuk a tudomány és techni­ka eredményeit. Dolgozóink alkotó erejé­nek fejlesztésével sikerült teljesítenünk gazdasági feladatainkat, nemcsak az idén, hanem az egész 7. ötéves tervidőszak­ban is. A pártszervezet és a gazdasági vezetők nagy figyelmet szentelnek a műszaki fej­lesztésnek, a racionalizálásnak és az irá­nyítás színvonalának. Ha abból indulunk ki, hogy a 8. ötéves tervidőszakban javítani kell szolgáltatásainkat, helyes, hogy a párt- szervezetek és a gazdasági vezetők figyel­me az irányítás automatizált rendszerének építésére irányult és irányul. A közelmúltban tanácskozott a Bratisla­vai Fővárosi Nemzeti Bizottság Tanácsa, amely megtárgyalta a területfejlesztési ter­vet. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy Petržalka déli részében több mint 10 000 lakás épül, a 10. ötéves tervidőszak végén már további 35 000 lakos lakik majd ott. Kétségtelen, hogy Bratislava többi la­kótelepe is tovább fejlődik majd. Ezért vállalatunk dolgozóinak érdeke, hogy telje­sítsék a tanács ülésén hozott határozato­kat, amelyek értékelik a városi közlekedés mai helyzetét, és egyúttal megszabják fej­lesztését a 7. és 8. ötéves tervidőszakra. Az elemzések rámutatnak, hogy a városi tömegközlekedésnek gondokat okoznak a beruházások, az új kocsiszínek építése, a műszaki alap fejlesztése és a szociális program megvalósítása. Ugyancsak gon­dot okoz a munkaerő, főleg a járművezetők hiánya, az utóbbiak száma 455-tel keve­sebb a kelleténél. További súlyos probléma az üzemanyag hiánya, az 1985. évi terv is 223 tonnával kevesebbet irányzott elő. A legsúlyosabb gond azonban az, hogy nincs elég közlekedési eszközünk. A felsorolt tények közvetlenül befolyá­solják a városi tömegközlekedést. Ezt megerősítette a fővárosi nemzeti bizottság tanácsának 1985. február 5-i határozata, amikor a városi tömegközlekedés szerve­zése évi tervének jóváhagyásakor megál­lapították, a város fejlődése megköveteli, hogy évente 6-8 százalékkal növeljék a teljesítményeket. A közlekedési vállalat azonban csak 3 százalékos növekedést tud elérni, az engedélyezett gázolajmeny- nyiség sem teszi lehetővé a gyorsabb nö­vekedést. Ezért intézkedéseink arra irányultak, hogy kocsiszíneket építsünk Bratislava te­rületén, konkrétan Dúbravkában, Prievoz- ban és kocsi parkolókat Petržalkában. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezeket az intézkedéseket nem valósítják meg meg­felelően. A dúbravkai és prievozi kocsiszín építését nem sorolták a 8. ötéves tervidő­szak beruházási tervébe. Ez negatívan hat majd a gázolajra előirányzott pénz további elfecsérlésére. A petržalkai parkoló építé­sét 1985-ben kellett volna megkezdeni. A döntést azonban hatálytalanították, az építkezést nem kezdték meg. A túlnyomó- részt a szociális programba tartozó 12,9 millió koronás beruházásokat a nemzeti bizottság tervezési osztálya 5,3 millió koro­nára csökkentette. A tervezett építkezések nem járultak hozzá a szociális program megoldásához, pedig ennek nagy jelentő­sége lenne a dolgozók stabilizálása szem­pontjából. összegezésképpen leszögez­hetjük, hogy az utóbbi 15 év alatt és a 8. ötéves tervidőszak éveiben a vállalat fej­lesztése megállt, illetve megáll. A következő években alapvető problé­mát jelent majd - ami befolyásolja a kapa­citások fejlesztését is - az autóbusz-közle­kedés tervezettnél nagyobb részaránya, ami viszont növeli a gázolajszükségletet. A gyorsvasút építésének ideiglenes leállí­tásával Petržalkában a tömegközlekedést kizárólag autóbuszok bonyolítják majd le. Az adott helyzet szükségessé teszi, hogy szüntelenül mozgósítsuk a kommu­nistákat és általuk a többi dolgozót is. Szolgáltatásokat nyújtunk Szlovákia fővá­rosa lakosságának, és ezért érthetően el­várjuk, hogy megfelelő figyelmet szentelje­nek a városi tömegközlekedésnek. A 8. ötéves terv küszöbén állunk. Párt- szervezetünk kommunistái meg vannak győződve arról, hogy pártalapszervezete- ink a gazdasági vezetőkkel, a szakszerve­zetekkel és az ifjúsági szervezettel együtt­működve, a munkahelyi kollektívával együtt megtalálják a feladatok megoldásá­nak, a tartalékok mozgósításának és a fo­gyatékosságok megszüntetésének, a fe­gyelem megszilárdításának, a dolgozók fe­lelősségtudata fokozásának leghatéko­nyabb módját. Meggyőződésünk, hogy pártszervezetünk mozgósítani tudja tagsá­gunkat a kitűzött célok teljesítésére. JÁN KRÁLIK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnökének felszólalása Egész társadalmunk erőfeszítéseket tesz a CSKP XVI. kongresszusa által kitű­zött feladatok teljesítésére. A legfelsőbb párt- és állami szervek által elfogadott dokumentumok hangsúlyozták, hogy fela­dataink nem könnyűek. Igényességüket meghatározza gazdaságunk elért színvo­nala és a további fejlődés külső és belső feltételei. Ezzel kapcsolatban a szocialista gazdálkodás alapelvének, a CSKP gazda­sági stratégiája kulcsfontosságú követel­ményének tekintjük mindennemű munka minőségének javítását és a hatékonyság növelését. A Bratislavai Városi Közlekedési Vállalat pártszervezete is így készül a CSKP XVII. kongresszusára. Amikor értékeljük, ho­gyan teljesítjük a mi vállalatunknál a párt Arra törekszünk, a nemzeti bizottságok a CSKP KB 15. ülése határozatainak meg­felelően hozzájáruljanak ahhoz, hogy a CSKP XVII. kongresszusának előkészí­tése jelentős alkalom legyen a szocialista demokrácia további fejlesztésére. Az idén az első tíz hónapban elért eredmények arra a reális feltételezésre jogosítanak fel, hogy a gazdasági szervezetek teljesítik feladataikat az anyagi és pénzügyi források képzésében, a saját termelési értékben, a munkatermelékenység növelésében, mi­közben az átlagbérek az irányzatoknak megfelelően alakulnak. A költségek csök­kentésével több mint 9 százalékos rentabi­litást érnek el. A költségvetési gazdálko­dásban is megteremtik a saját pénzügyi forrásokat. Részben javult a kiegészítő források mozgósítása és a közös beruhá­zások helyzete. A forgalmi adóból eredő bevétel növelésében azonban még to­vábbra is sok a kihasználatlan lehetőség. Ezt elsősorban azzal kellene elérni, hogy a helyi üzemek és ipari szövetkezetek többet szállítsanak a piacra. Fokozatosan sikerült kiegyenlíteni az egyes járások, az egyes vállalatok és a szolgáltatólétesítmények gazdálkodásá­nak színvonalát. A lemaradó és az átlagon aluli vállalatok száma csökken, ezáltal tovább aktivizáljuk a forrásokat. Kerületünkben a nemzeti bizottságok, főleg a 6. ülés óta rendkívüli figyelmet fordítanak a lakossági szolgáltatások és a társadalmi alapokból fedezett szolgálta­tások komplex fejlesztésére. A helyi gaz­dálkodási és a szolgáltatóvállalatok az idén a tervezettnél valamivel nagyobb bevételt érnek el, több árut szállítanak piacra, és így túlteljesítik a 7. ötéves terv előirányzatát. A lakosságtól eredő bevétel több mint 21 százalékkal nőtt. Többfajta szolgáltatás mi­nősége javult, hozzáférhetőbbé vált és bő­vült a szolgáltatások választéka. A CSKP KB 6. ülése óta további 225 szolgáltatólé­tesítmény épült. Nő az olyan szolgáltatólé- tesítmények száma, amelyek az esti órák­ban is a lakosság szolgálatára állnak (615) és 754 szombaton is nyitva tart. A kerület csaknem minden második községében a nemzeti bizottság kisüzemet működtet. Ezek túlnyomórészt a lakosság számára (Folytatás a 6. oldalon) ÚJ SZÚ 5 1985. XII. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents