Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-28 / 305. szám, szombat
Erőmű (lesz) a dombtetőn Ernest Jančina mérnök A Selmeci hegység déli nyúlványai között Csifártól (Cifáre) északra korábban szerényen húzódott meg Mohi (Mochovce) község. Azért a múlt idő, mert még a falu temploma sem látszott túlságosan messze, addig a dombtetőre épülő atomerőmű, meg hűtőtornyai - amelyekből már egy elkészült - ugyancsak messzire látszanak majd. Ráadásul a község már nem is község. Állnak ugyan nagyobb házai, de azokat a Mohi Atomerőmű konszernvállalat és az erőműépítést kivitelező vállalatok ügyeit intézők vették birtokba. Mint például azt a domboldalban épült négylakásos lakóházat is, amelyben az említett vállalat igazgatósága rendezkedett be: Ottjártunkkor Jozef Valach gépészmérnök, a vállalat igazgatói titkárságának vezetője éppen a hóvégi eredmények összesítésén dolgozott, telefonon gyűjtötte be az adatokat. S annak ellenére, hogy váratlanul érkeztünk, szívesen vállalta a kísérő szerepét is, de előtte rövid tájékoztatót is nyújtott a jelenlegi állapotokról. HELYZETKÉP Ami végleges volt, azt már jóval korábban is tudták az egyes kivitelezők: szeptember végéig 65 százalékra teljesítették az éves tervet. Az is biztos volt, hogy az októberi tervet túlteljesítették, s a feladat adott volt az elmúlt téli lemaradás ellenére: teljesíteni az éves tervet is! Az egész építkezést hét részre bontották. Az első volt a felvonulási terület kialakítása, ami nem kis fáradsággal sikerült. A második most van folyamatban, ez az első és második reaktorblokk megépítése. Bizonyság erre a már elkészült első hűtőtorony. A harmadik szakaszt majd a harmadik és negyedik reaktorblokk kialakítása jelenti. A súlypont tehát a második rész, hiszen abban minden épül, ami kell egy atomerőmű üzemeléséhez. Szükség volt a Garamkál- na (Kalná nad Hronom) - Mohi vasúti szakasz megépítésére, amelyet ugyan már használnak, de nem teljesen kész. Folyamatban van Léván (Levice) a munkásszálló építése, s a tavaszon befejeződött a Csifári-Mohi, a Kál- na-Mohi és a Nemčiňany-Mohi bekötőutak felújítása. A hetedik szakaszban pedig megépül 138 lakásegység a járási székhelyen, Léván. Ezenkívül önálló építkezésként készül el a 400/110 kilovoltos áramelosztó állomás, akárcsak a rádióaktív fűtőelem-hulladékot tároló komplexum is. Jozef Valach ezután néhány tény után kutat, majd időpontokat, adatokat közöl:- Most a legnagyobb munka a második építkezésen folyik, amelynek első szakasza, a fő reaktorblokk plusz 6 méterig terjedő magasságában fejeződik be. Ott kezdődik ugyanis majd a hermeti- kus zóna, s az már a második szakaszba tartozik. Annak elkezdéséről október utolsó napján született döntés. A harmadik építkezés tervdokumentációin most dolgoznak, februárban el kell készülnie a munkásszállónak, s jól halad a lakásépítés is - a háromnegyed év végéig 108 százalékos volt a tervteljesítés. A reaktorblokkok építése a tervnek megfelelően halad, az építők mindent megtesznek, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszakra megfelelő kiindulási alapot biztosítsanak. Az első blokknak ugyanis 1989 októberében el kell kezdenie az áramtermelést. „IRAMTARTÓK“ Ernest Jančina építészmérnök, a Hydrostav nemzeti vállalat Mohi üzemének igazgatója, a tények embere. Tudomásul vette mi az, amit el kell végeznie, „ha törik, ha szakad“, pedig a tél végén nem volt rózsás a helyzet.- Mi, mint az építőipari munkák fő kivitelezői, az atomerőmű építésének azt a részét végezzük, amitől atomerőmű lesz itt a dombtetőn - mutat fölfelé, ahol sejteni vélem az épülő reaktorblokkok helyét.- Most a második szakasz munkáit végezzük és el kell mondanom: az év elején szinte senki sem volt, aki elhitte volna, hogy a tervet teljesíteni tudjuk. Nekünk viszont nem volt más választásunk, mint abból kiindulni, hogy teljesítenünk .kell a tervet, bármennyire is nehéz. Aztán a téli lemaradást üzemünk május elsejéig behozta, majd június elsején konstatálhattuk, hogy a téli késedelmet elfeledhetjük. Most majd télen is folyamatosan dolgozunk, ez pedig annak is köszönhető, hogy a Szovjetunióból folyamatosan érkeznek az előregyártott részelemek. Ennek tudható be, hogy olyan iramban építjük a reaktorházat, mint még a KGST-országok egyetlen atomerőművén sem dolgoztak. Mintegy hat-nyolc hetes előnyt szereztünk a harmonogramban foglaltakkal szemben, s ez lehet a záloga a nyolcadik ötéves tervidőszak sikeres rajtjának. Mi egyébként az első negyedév tervét a CSKP XVII. kongresszusa kezdetéig teljesíteni akarjuk. Ismét itt a tél, s akadályozhatja a munkát - vetem közbe, korántsem ünneprontás miatt.- A hegesztőink számára lesz ez nehéz próba, a többi munkákban kevésbé akadály a téli időjárás, mégha kellemesebb is a többi évszak. A reaktorház betonacél blokkjainak szerelése nem kifejezetten az időjárás függvénye. Meggyőződésem, hogy a második építkezésen dolgozó mintegy kétezer ember mindent megtesz a siker érdekében. Igaz, hogy azért Portáldaru az emelkedő falak fölött (Gyökeres György felvételei) majd még az esztendő szinte utolsó óráira is jut teendő. Jelenleg az atomerőművön vagy háromezren dolgozunk, de egy ilyen építkezésen rengeteg a munka. Néhány „melléképület“: gépház, kazánház, szerelőcsarnokok, irodahelyiségek... Azonban ez a nagy kollektíva összeszokott, kemény munkában edződött „csapat“. HELYSZÍNRAJZ Amikor a kocsival felértünk a dombtetőre, akkor lett csak világos, hogy miért is tartják a mohi atomerőművet a legnagyobb hazai energetikai építkezésnek, hiszen itt tulajdonképpen hegyeket kellett megmozgatni. Pontosabban egy kisebb hegyet, ha úgy tetszik dombtetőt. Ez sem volt akármi, mert 9,6 millió köbméter földet és követ szállítottak el innen, míg az erőmú alapjait jelentő szintre jutottak, több, mint ameny- nyit a Fekete Vágón épült vízi erőmű építésekor helyeztek át. Eszembe jut a népdal, amely arról szól, hogy a mohi hegy borának mennyi is az ára, s az is, hogy már csak a népdalban marad meg emléke, annak, amikor egykoron errefelé szőlő is termett... De nem marad idő az efajta morfondíro- zásra, hiszen nem akármilyen látvány van itt készülőben. Előbb nézzük a majd 150 méter magasra épülő szellőztetőkéményt, amelynek az alapját az ottani nullaszintnek megállapított magasságból mínusz 10 méter mélyen kezdték betonozni. A mínusz 6 méteres szinten van az erőmű „alapdeszkája“, ez a vasbeton talapzat. Ez után csupa vasbeton labirintus, egészen a plusz 6 méteres szintig, tehát 12 méternyi háromszáz százalékos biztonságra kiszámított vasbeton építmény következik. (Az érdekesség kedvéért: a mínusz 6 méteres szinten, jóval a fejünk fölött (!) van a dombtető letarolva). Hogy legyen még több viszonyítási alapunk, az is ide kívánkozik, hogy az erőmű teteje plusz 50 méternél lesz. Erre az említett alapdeszkára kerül a vezérlőterem, s az egész működést szolgáló épület is. Egyébként mindenütt vas, vasbeton, daru, reflektorállvány. A falakat egyelőre néha méteres betonacél-panelek alkotják, majd ide öntik bele a betont. Aztán az első blokk helyének keresése közben többször is eltévednénk, ha Jozef Valach nem haladna előttünk olyan otthonosan. A vastag acélfalon, amelynek részeit hegesztéssel erősítik egymáshoz, ott a hegesztők „névjegye“, egy szám, amelyet akár aláírásként is értelmezhettünk. Az ő munkájuk hitelesítése... Még csodálom a Potain toronydarut méretei miatt, a karcsú reflektorállványokat, amelyek egyikére fotóriporter kollégám is felkapaszkodott. Ezek azonban eltörpülnek a néhány száz méterrel arrébb álló, azóta már elkészült hűtőtorony mellett, amelynek magassága 125 méter, alsó átmérője 99 méter.' Karcsú lábakon áll, pedig a hiperbolikus forgástestre emlékeztető váza vasbetonból van, s kúszózsalu segítségével épült meg. Teljesítménye 35 ezer köbméter víz lesz óránként. Vagyis ennyi víz csapódik le a be- lévezetett gőzmennyiségből. Ottjártunkkor már nem voltak messze a hűtőtorony felső peremének betonozásától, amit egy LINDEN-típusú svéd toronydaruval végeztek. Váza, akár a gyerekek összerakható játékai, szükség szerint növelhető. Akkori magassága nem volt messze a 150 métertől Kívülről nagy, erős, szilárd monstrumnak tűnt, s belülről láthattuk, hogy mekkora kilengése van, s hogy nagyon sok helyen kikötötték. Az ember egyaránt eltörpül, ahogy alulról felnéz gépre, építményre. S ekkor ébred tudtára önnön erejének. Eme tárgyak ugyanis mind az ö akaratának engedelmeskednek. MÉSZÁROS JÁNOS Tüzes figyelmeztetés A karácsony előtti hét egyik borús-esős napja volt. A lakótelep a szokásos délelőtti álmát aludta. Az utcákon alig mozdult valaki, az utakon csak elvétve haladt el egy-egy személygépkocsi, autóbusz. Ugyanolyan eseménytelen, egyhangú napnak ígérkezett ez is, mint az év 365 napjának többsége. Szórakozottan pillantottam ki az utcára. Az egyik szomszédos ház törött ablakából sűrű, fekete füstoszlop emelkedett néma felkiáltójelként az ég felé. Lakástűz! villant át az agyamon. A füst mennyiségéből ítélve nemrég keletkezett. A közeli buszmegállóban várakozók sem vették még észre, s a ház előtt sem álltak még kíváncsiskodók. Gyorsan az órámra pillantottam. 10 óra 7 perc volt. A szomszédos házkezelóségről néhány ember rohant ki kézi tűzoltókészülékkel. Az utcasarkon egy járőrkocsi fordult be. A bent ülők, amint észrevették az ablakból gomolygó füstöt, felgyorsítottak, s bekapcsolták a szirénát. 10 óra 14 perckor szinte a tűzoltókkal egyidóben érkeztem a füstöt egyre erőteljesebben okádó ablakok alá. A rendőrök az út túloldalára terelték a már gyülekező tömeget. A tűzoltók a tévéből ismert versenyeken látott gyorsasággal kapcsolták össze a csöveket, s rohantak fel a második emeletre. A rendőröket, akik szabaddá tették számukra az utat, s a bejáratot, egyfajta kollegialitással üdvözölték. Olyan összehangolt gyorsasággal történt minden, mintha csupán egy jól előkészített szokványos gyakorlatozásról lenne szó. A tűz már ki-kicsapott az ablakon is, mire a tűzoltók felértek. A tömeg egyre szorosabb félkört vont a tűzoltókocsi, s a rendőrök köré, pedig a kitört ablaküvegen a gomolygó füstön, a lángoló ablakkereten kívül valóban nem volt semmi látnivaló. Kíváncsiság? Nem! Szorongó részvét tükröződik az arcokon.- Borzasztó. Éppen most karácsony előtt - mondta egy középkorú asszony. Kiléptem a tömegből, átmentem az úton a bejárat előtt posz- toló rendőrhöz.- Maradt valaki a lakásban?- Nem, az asszony a gyermekeivel még idejében kifutott.- Mit tudtak meg eddig, mi okozta a tüzet?- Ezt majd a szakértő állapítja meg, de egyébként sem adhatunk tájékoztatást a vizsgálat befejezése előtt - mondta, de később mégiscsak szóba elegyedett velem, persze szigorúan megtartva a szolgálati szabályzatot.- A lakástüzek majdnem mindig a gondatlanságra vezethetők vissza. Az emberek villanyfőző- lappal fútenek, bekapcsolva felejtik a vasalót, a kávéfőzőt. Szabálytalanul használják a villamos berendezéseket, házilag ,,javítgatják“, szere Igetik. Na és persze most jön még csak a csillagszórók, karácsonyfák időszaka. Egy kis odafigyeléssel megelőzhetők lennének a tüzek, s az a sok kár, amit okoznak! Mert ugye nem csupán a kigyulladt lakásban keletkezik kár, hanem rendszerint a fölötte levőben is, ahová felmegy a füst, s a korom, s az alatta levőben, amelyet a tűzoltók áztatnak el oltás közben. Jobban kellene ügyelni a tűzvédelemre, már csak a szomszédokra való tekintettel is. Felmentem volna megnézni a tűzoltók munkáját, de - a szabály az szabály, oda illetéktelen személy nem mehetett.- Úgysem látna semmit - vigasztalt alkalmi beszélgetőtársam.- Képzelje csak el, micsoda füst van odafent, ha így dől még az ablakból is. A tűzoltók is csak gázálarcban dolgozhatnak. Dolgozhatnak - ismétli hümmögve. - Épp elég a gázálarcot viselni és lélegezni abban a hőségben, milyen lehet még dolgozni is benne!- Beszélhetnék legalább a károsulttal?- Csak azután, hogy mi már kihallgattuk - válaszolta a rendőr sajnálkozással, holott talán inkább nekem kellene szégyenkeznem, szabálytalan kíváncsiságom miatt. Közben megérkezett a lakás- kezelőség képviselője, jött a postás. Egyik sem mehetett fel. A postás elment, a lakáske- zelőség dolgozója pedig már azon morfondírozott, honnan szerezhetne új ablakkeretet a károsultak számára. 10 óra 43 perc a tűzoltók befejezték a munkát. Izzadtan, piszkosan jöttek, kezükben a gázálarccal. Sietve szétszedték a csöveket, s a belőlük kifolyó piszkos sárga vízben megmosták kezüket.- Nincs nagy kár, szerencsé re alig voltak még berendezkedve - vetették oda a rendőröknek. Beszálltak. A parancsnokuk, indítás közben felemelte az adóvevő mikrofonját, s jelentést tett. Olyan gyorsan tűntek el, mint ahogy érkeztek. Csalódást éreztem, hiányérzetem volt, nem is tudom, miért. Talán azt vártam, hogy a kíváncsi, nézelődő tömeg megtapsolja a sikeres beavatkozás helyszínéről névtelenül távozó hősöket. Két órával később a szomszédainál találtam meg az otthonából elmenekült fiatalasszonyt. Zilált a haja, kormos az arca, a keze, ruhája. Zavartan állt egyik lábáról a másikra. A lépcsőházban beszélgettünk.- Nem tudom, nem értem mi történt. A konyhában voltam, a gyerekek ott játszottak körülöttem, amikor valami robbanásszerű zajt hallottam a szobájukból. Átrohantam, s megláttam a tüzet. Biztos rövidzárlat volt. Megpróbáltam vízzel oltani, de akkor már sötét is volt, meg láttam is, hogy nem sokra jutok egyedül. A gyerekek - ikreink vannak - sírni kezdtek, s hát elsősorban őket kellett biztonságba helyeznem. Aztán a tűz már rohamosan elharapódzott.- Lakásbiztosításuk van?- Gondolkodtunk rajta - meredt maga elé de ki gondolt arra, hogy ez velünk is megtörténhet!?- Nagy a kár?- Én nem is tudom. Nézze meg, ha akarja - lépett a bejárati ajtóhoz. A gyermekszoba, ahol a tűz a legnagyobb pusztítást végezte, rögtön a bejárat mellett .van. Bent két gyermekágy elszenesedett maradványai. A hallban a falat korom, megfeketedett tapéta borítja. Minden nedves. Beláttam egy szobába is. A bútorok viszonylag épségben maradtak, a tűz nyilván nem terjedt át oda, de mindent vastag koromréteg borított. Beljebb mentem volna, a fiatal- asszony azonban már kifelé nézett, úgy éreztem, szívesen becsukná az ajtót, hogy ne is lássa elpusztult otthonát. Tehetetlenül dörzsölgette a kezére tapadt kormot.- Mihez kezdenek most?- Nem tudom. A férjemmel úgy számítjuk, hogy legalább két hónap, míg ismét lakhatóvá tesszük lakásunkat, addig talán az édesanyámnál húzódnánk meg... - mondta tétován. Emberéletet a tűz ezúttal szerencsére nem oltott ki, s személyi sérülés sem történt. „Csupán“ anyagi kárt okozott, s egy család szeretet-ünnepét rontotta meg. Mégis, legalább figyelmeztetőül szolgálhatna a karácsonyfáknál összegyűlteknek. FEKETE MARIAN
