Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)
1985-12-23 / 302. szám, hétfő
0__inte csak szempillantásnyi ideig tart a fényük. Ez a fényvarázs önmaga jelenlétével másnak mutatja mindazt, amit egyetlen szál gyertya, egy meghitt fényt árasztó olvasólámpa fénykörébe von és bevilágít. A csillagszórók fel-felvillanó gyengécske fénye néhány pillanatra másnak mutatja az arcokat. A gyermekszemek csillogása is inkább az olvasni is lehet. No, nem órákon át, hanem a karácsonyeste hangulatát kicsit megnyújtva, mondjuk egyetlen mese időtartamáig Egy- egy szép vers, amely az ajándékozás örömét megtoldja, a békességóhajtás áhítatát kiteljesíti, a gyertyafénynél is elolvasható. Persze az egyéni szokástól, az ünneplés családi hagyományaitól is függ Mindenesetre a könyv ne hiányozzon az ajándékok közül. A könyvesboltok forgalmát látva, az utcai árusok körül csoportosuló emberek vásárlási kedvét figyelve, aligha kételkedhetek abban, hogy sokan ajándékoznak könyvet. Megfordul-e az ajándékozók fejében: elolvassák-e? Bizonyára, hiszen mit ér az olyan számára a könyv, aki nem érdeklődik iránta, aki nem olvas. Bármennyire is látható á könyvvásárlási kedv növekedése, kételyeim azért nem haavnak nyugodni. Ne csak csillagszórók fényében ünnepi ajándékvárás izgalmának köszönhető, mintsem ennek a múlandó fényvarázsnak. Jómagam nem nagyon szeretem a csillagszórót. Nem emberi léptékű fényforrás, csupán önmaga őseinek kicsinyített mása. A gyermekszemek fényéhez aligha szükséges ez a néhány másodpercnyi szikrapermet. Jóllehet hangulatot teremt, mégsem több önmaga lényegénél. Másfajta fények kellenének minden családi otthonba. Nem tudom hány helyen kerül a fenyőfa alá könyv, hány helyen ülik körül a gyerekek az édesanyát vagy az édesapát, hogy az ajándékkönyv első meséjét meghallgassák. Hiszem, hogy lesz otthon, ahol a nagyobb gyerekek elalvás előtt még olvasnak, s talán a felnőttek is előbb kikapcsolják a tévét, hogy egy szép könyv után nyúljanak. Nem valamifajta öncélú nosztalgia, nem is puritán életfelfogás sugallja, hanem a tapasztalás: a mai gyertyák fénye mellett még Olyan ajándéknak számít-e még a könyv, mint mondjuk egy irányítható autó? Netán csupán újmódi hagyományként, járulékos tárgyként adják? Milyen lehet a fogadtatása az ajándékoknak egy családban, ahol valami véletlen folytán mindenki könyvet ajándékoz a másiknak? Ideális szituáció lenne? Aligha, hiszen a gyermeknek a játék, a kamasznak a sífelszerelés, a feleségnek egy szép pulóver, a férjnek egy barkácsszer- szám talán egy régi vágyát elégíti ki. Ugyanakkor az sem mellékes, van-e igényük mindarra, amit egy könyv elolvasása nyújthat. Érzelmi feltöltödést, néhányhétre elegendő szellemi táplálékot, tanulságokat hozó azonosulást vagy éppen felhőtlen szórakozást találhat az olvasó egy-egy kedvére való könyvben. Az olykor egymás túlli- citálásába átcsapó ajándékozás aligha viseli el a szerény könyvet, amelyet ráadásul a szomszéd is megvehet, s talán a rokon fiúnak is azt vettek. Nincs benne semmi egyedi, semmilyen extravagancia, nem hivalkodik, csak van. Olvasnivaló. Elgondolkodtató kérdést szegezett nekem a múltkoriban az egyik édesanya: hogyan szoktassa rá gyerekét az olvasásra? Kapásból mondtam a választ, jól tanítsa meg olvasni! Úgy, hogy ne legyen számára munka, kín, teher az olvasás A kedvét meghozza az a sok mese, kaland, felfedezésszámba menő ismeret, ami egy jól összeválogatott kiskönyvtár köteteiben megtalálható. Persze nélkülözhetetlen a jó példa. A pedagógus sok esetben hiába törekszik arra, hogy felkeltse az olvasás iránti igényt, ha a családi körben mások a szokások; haszontalan időtöltésnek, értéktelen papírkö- tegnek tekintenek minden könyvet. Nem tudom megállni, hogy ne írjam le: ajándékozzunk könyvet. Pedig ez a mondat így bizonyára inkább elriaszt, mintsem kedvet csinál. Hiszen egyetlen alkalom kevés ahhoz, hogy valakiből olvasó ember váljék. A gyerekek számára viszont ne készüljön ajándékcsomag könyv nélkül. A csillagszórók másodpercnyi időtartamú fényeinél lehetetlen olvasni. Lehetetlen beszélgetni is, hiszen a figyelmet leköti a meggyújtás, a földre hulló szikra, a közeli fenyőág vagy a gyúlékony papírszalagok. Elkápráztat a múló varázs, az ünnep hangulaté ugyan emelkedett, de e modern szertartásból nem ritkán éppen a meghittség, a kölcsönös figyelem, a szeretet áhítata marad ki. Köny- nyed játék ez, amelyet követnie' kellene legalább egyetlen meghitt órának. Necsak a csillagszórók fényében közelítsünk egymáshoz, hiszen akkor minden olyan más, talán múlandó is lesz. Az est örömét úgyis fokozhatjuk, hogy meg- toldjuk a könyv, a zene adta élménnyel. DUSZAISTVÁN Kényszer nélkül ÚJ KÖNYVEK JÚLIUS LENKO: Válogatott versek Július Lenko (1914) Tóth Ár- pád-i alkatú költő: legszívesebben a csendes szépségekről, a modern világ által űzött s a természetben enyhet lelő emberről énekel. Halk szava csak akkor erősödik föl, érdesedik meg, ha (a szegénység mellett) a legmeghatározóbb társadalmi élményéről, a második világháború emberi viszonylatokat szüntető borzalmairól szól. Lenko költői beérése egybeesik az emlékezetes szlovák szürrealista költőiskola virágkorával, a harmincas évek végével, illetve a negyvenes évek elejével, s így legerőteljesebb versei nagy lélegzetű szürrealista fogantatású szabad versek. ben publikálják jelentősebb eredményeiket. A mostani kötetben régész és történész kutatóink bizonyítják, hogy kötelességüknek érzik szű- kebb hazájuk, szőlőföldjük múltjának feltárását. LACZA TIHAMÉR: Ember a szóban Lacza Tihamér, akinek nevét elsősorban a Hétből és az Irodalmi Szemléből ismerheti az olvasó, a hetvenes évek derekától folytat rendszeresnek mondható kritikai és publicisztikai tevékenységet. Irodalmunknak azok közé a nem nagy számú képviselői közé tartozik, akiknek a műveltsége elsősorban természettudományos. Világképének ez az összetevője megnyilvánul irodalomszemléletében is, és sajátossá avatja vélemény- alkotását. ,,A gyerekek a szívükkel olvasnak“ - írja Erich Kästner, és tanítói tapasztalatomból tudom, hogy ez így igaz. Mindaddig, míg meg nem találják a kulcsot a szívükhöz, nem válnak igazi olvasóvá. A kulcs megkeresére pedig gyönyörködtető játék kell legyen, különben mindent elronthatunk. Az első és legfontosabb az az együttes, kiskori élmény, amelyet a gyerek csak a családban élhet át. A mamával, papával együtt mondott játékos mondókák, versek, mesék - életreszólóan meghatározók. így kerül a kicsi gyerek észrevétlenül a könyv közelébe. Ezt az élményt kell majd fülön- csípni az első osztályban, a tanítási órán, előhívni és elvarázsolni, továbbrepíteni a „mindent tudni akarok“-ig. Vagy gyerek, akinél e folyamat minden zökkenő nélkül megy végbe, és egyik napról a másikra válik olvasóvá. Az ilyen kisgyerekkel szinte nincs más dolgunk, mint óvatosan, észrevétlenül irányítani, segíteni a könyvválasztásban, tájékozódásban. Nagyobb a gond azokkal a gyerekekkel, akiknél látszólag nincs semmi baj az olvasással, mégsem válnak azonnal ,,könyvfalókká“. Ilyenkor a szülők általában a gyereket noszogátni kezdik. S ez az a pont, ahol sok mindent el lehet rontani, és visszájára fordulhat a jó szándék. Soha ne kényszeresük a gyereket a könyv mellé, mert az erőszak - itt is, most is - a legártalmasabb! A betűktől idegenkedő gyerekeknél nagy gondot kell fordítani a játékos, indirekt módszerekre, az élményt adó olvasmány kiválasztására. Ne az örökös nyüstö- léssel nyerjük meg a könyvnek, ugyanis egyáltalában nem biztos, hogy azért nem olvas, mert nem tud jól olvasni. Sokkal valószínűbb, hogy még nem találtuk meg számára a megfelelő módszert és a megfelelő könyvet. Mit tehet ilyenkor a szülő? Szeretnék segíteni néhány gyakorlati tanáccsal.- Eleinte olvassanak együtt, esetleg váltogatva az oldalakat, majd egy izgalmas fordulatnál hagyják abba, tegyék el másnapra a folytatást.- Beszélgessenek, akár esti meseként; jó játék egy történet továbbgondolása, illetve az előzmény kitalálása.- Addig mesekeretek között változtassák meg egy-egy szereplő cselekedetét, s így folytassák a történetet.- Játszhatnak verssel is, behelyettesítve a rímpárokat hasonló csengésűekkel. Gondolatban s a valóságban is megfesthetik, majd zeneszerzőkké válva meg is zenésíthetik a verset.- Fontos, hogy mindig a gyerek érdeklődési körének megfelelő olvasmányt válasszunk. Remek módszerek, könyvajánlatok találhatók Horgas-Leven- del-Trencsényi: A gyerekek másképpen olvasnak című könyvben. Az a fontos, hogy otthon és az iskolában is tudjuk, hogy melyik gyerekből mit kell előhívnunk. Ez a legnehezebb! Ehhez fontos az együttműködés szülő és pedagógus között. ZENTAI MÁRIA Az olvasás bűvöletében (Könözsi István felvétele) Világkönyvtár • Erich Kästner alkotói világa igen sokrétű. Tájainkon elsősorban a magukkal ragadó gyerekkönyvek szerzőjeként ismerik. Németországban annak idején mint harcos szatirikus költőt és nagy humanistát tisztelték. Napjainkban müveinek ez a vetülete került mindinkább előtérbe. Az NDK-ban két évvel ezelőtt jelent meg Helga Remmann tollából az író életrajza, amelynek Humor auf Taille (Karcsú humor) volt a címe. Az 530 oldalas könyv Kästner életének minden szakaszát tárgyalja, s minden alkotói korszakát bemutatja. Az író az elsők között volt, akik a német militarizmus ellen harcoltak, ezért a fasizmus hatalomra jutása után elhallgattatták. A háború után Münchenben élt és a militarizmus újabb megnyilvánulásai, az atomfegyverkezés és a hidegháború ellen is fellépett. A német irodalom e nagy alakEgy hasznos szőlészeti szakkönyvről Új Mindenes Gyűjtemény A Madách Kiadó tudományos évkönyve, az Új Mindenes Gyűjtemény a nemzetiségi kultúra egyik legfontosabb területének, a tudományosságnakkíván állandó fóruma és szemléje, egyúttal népszerűsítője lenni. Célja az is, hogy kutatóink, szakembereink ne csak nehezen hozzáférhető szaklapokban vagy múzeumi értesítőkA Mezőgazdasági Kiadó (Budapest) gondozásában, a Kertünk - Házunk - Otthonunk sorozat egyik legújabb kiadványaként jelent meg Kriszten György Tavasztól tavaszig a szőlőben című könyve, amely elsősorban a kistermelők számára készült, de a nagyüzemi szőlőtermesztés szakemberei is nélkülözhetetlen kézikönyvként forgathatják Kriszten György könyve három fontos agrotechnikai témakörrel, a müvelésmóddal, a metszéssel és a zöldmunkákkal foglalkozik. A szerző nagyon fontosnak tartja, (...) ,,A szőlő életműködésének megismerését, a megfelelő ökológiai viszonyok kialakításának módszereit, mivel ezek döntőn befolyásolják a tőkegondozást“. De azt is elmondja könyve előszavában, hogy ,,a tőkegondozási munkákat csak akkor érthetjük meg jól, ha a talajmunkákról, a trágyázásról és a növényvédelemről is beszélünk“. A könyv tizenegy fejezete (az előszón és a függeléken kívül) 139 alcím alatt, figyelembe véve a lexikális tömörséget, a közérthetőséget, olvasmányos formában közli velünk a legfontosabb tudnivalókat. Kedvcsinálónak néhány alcím: A szőlőtőke gyökérzete, A szölővirág megtermékenyülése, Az emberi és egyéb élő környezet hatása, A metszés célja, Támbe- rendezések, Kétsíkú müvelésmó- dok, Mi jellemzi a szólőlugast, A jégeső verte szőlők kezelése. Még hosszan folytathatnánk a felsorolást, de ezt írásunk terjedelme nem teszi lehetővé. Az elmondottak és a legfontosabb tudnivalók összefoglalását a függelék táblázataiban találhatjuk meg. Kriszten György kitűnő szőlészeti szakkönyvének a szakmai elbírálására nem vállalkozhatunk, de úgy hiszem, hogy e második javított kiadás példánys?ama is bizonyítja használhatóságát és erényeit. Nem titok, hogy az idei szoioier- més jóval gyengébb volt a megszokottnál. Már most gondoljunk a jövőre, és ne feledjük: ,,A metszetlen szőlőtőke is terem, de nem művelhető. A termése szakaszos lesz, (. .) és gyenge minőséget ad.“ Könyvismertetésünket mi mással is fejezhetnénk be, mint a szerző, bölcs szavaival. ,,A szőlő meghálálja a gondozást, de hogy milyen eredménnyel az a szakértelemtől függ.“ Tehát, a Tavasztól tavaszig a szőlőben című kézikönyv a hosszú téli estéken valóban jó és hasznos, ismereteinket gyarapító olvasmányt ígér. VÖRÖS PÉTER jának életműve iránt megnyilvánuló érdeklődés újabb eredményt hozott. Az NDK-ban idén adták ki összegyűjtött verseinek kötetét. A sürgető és fontos kérdéseket felvető költő mindig alapvető fontosságúnak tartotta a humanizmust. Éppen ezért sohasem maradt adós a válaszokkal sem, amelyek a kérdéseinél is könyörtelenebbek voltak, hiszen a német fasizmus megszületésének társadalmi gyökereit is feltárta. • Alvah Bessie, a baloldali amerikai irodalom ismert képviselője szívroham következtében nyolcvanegy éves korában elhunyt. A Nemzetközi Brigád Lincoln Ábrahám-zászlóaljában harcolt a spanyol polgárháborúban. 1943- ban Hollywoodban költözött, és filmforgatókönyvek írásával kereste kenyerét. 1947-ben bebörtönözték, majd feketelistára került, mert megtagadta a választ az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kérdéseire. Három műve jelent meg magyarul: A szexbomba 1970-ben, A felforgatok 1972-ben és az Újra Spanyolország 1980-ban. • Ernest Hemingway öt eddig meg nemjelentfiatalkori elbeszélését közli Peter Griffin professzor az író ifjúkorát tárgyaló művében. Griffin ezeket az elbeszéléseket, valamint Hemingway egy befejezetlen regényét és kiadatlan leveleit azokban a dobozokban találta, amelyeket az író negyedik felesége ajándékozott a dorchesteri (Massachusetts) könyvtárnak. A novellák indítéka az a viszonzatlan szerelem volt, amelyet az író Agnes von Kurowski ápolónő iránt érzett; Hemingway 1918-ban, abban a milánói kórházban ismerkedett meg a fiatal nővel, ahol háborús sebesülését kezelték. Róla mintázta Catherine Barcley alakját a ,,Búcsú a fegyverektől“ című regényben. ÚJ SZÚ 4 1985. XII. 23.
