Új Szó, 1985. december (38. évfolyam, 284-307. szám)

1985-12-23 / 302. szám, hétfő

Csak a következetes edzésmunka hoz sikereket

A fiatal tehetségek nevelésén a hangsúly

Amikor a dióspatonyi (Orechová Potôň) labdarúgók 1974-ben járási bajnokságot nyertek és feljutottak a kerületi bajnokság I. B- osztályába, az ellenfelek közül jó páran félvállról vették az újoncot. Akkor még senki sem sejtette, hogy ez a siker a község labdarúgásának fontos mérföldköve lesz. A dióspatonyi csapat a dunaszerdahelyi (D. Streda) járást képviselve a kerületi bajnokság állandó résztvevője lett.

Brányik Sándor edző legénysége 1981-ben bajnokságot nyert és bejutott az 1. A-osztályba, majd két év múlva itt is elsó helyen végzett. A kerület legjobbjai közé jutás a 2200 lakosú község sportéletében páratlan esemény volt. Az újonc nem ijedt meg a magasabb osztálytól és az 1983/84-es bajnokságban nagy meglepetésre a Zlaté Moravce mögött négypontos hátránnyal a második helyen végzett. Tavaly is 30 pontot gyűjtött Jozef Taraba edző csapata, azonban ez, az igen erős és kiegyenlített mezőnyben csak a negyedik helyre volt elegendő.

1- Sikeres bajnoki szereplésünkön kívül várakozáson felüli eredményt értünk el a múlt évi téli kupán, amelyet a DAC rendezett. Nem kis meglepetésre döntetlent (0:0) játszottunk az akkor még az SZNL l-ben listavezető dunaszer- dahelyiekkel. Biztosan legyőztük az egy osztállyal feljebb szereplő Elektrosvit Nové Zámkyt (4:0) és a Spartak Komárnót (2:0), valamint a Győri MÁV DAC (4:0) csapatát. A tornán végül is a második helyet szereztük meg- nyilatkozta Bránik Sándor, a dióspatonyi labdarúgó-szakosztály titkára, és a felnőtt csapat egyik edzője.

Az idei bajnokságot új edzővel, Vladimír Žákkal kezdte a patonyi csapat, s bizony nem volt könnyű helyzetben, mert jó néhányan katonai szolgálatra mentek, mások pedig munkahelyi elfoglaltságuk miatt nem tarthattak az együttessel. A kezdeti nehézségek csakhamar megoldódtak, menet közben összerázódott a gárda, s az őszi idény után a hatodik helyen áll.- Az utóbbi évekhez képest most őszei halványabb teljesítményt nyújtottunk. Az utolsó két fordulótól eltekintve mindössze Angyal kapussal vagyok elégedett. A védelem sokkal jobb volt, mint a csatársor, melynek tagjai keveset alkottak, így helyzeteink zöme a véletlennek volt köszönhető. A csapat játékában nem volt tervszerűség, sokszor feleslegesen beállt védekezni. Mindössze két alkalommal nyújtottunk átlagon felülit. Odahaza 3:0-ra legyőztük a bajnoki címre pályázó Verebélyt (Vráble), s talán a legnagyobb meglepetést mi szolgáltattuk a bajnokságban, ugyanis Galántán nyertünk 3:1-re. Sajnos ezeket a bravúrokat nem tudtuk megismételni. Szerintem egy idény alatt csak kétszer mutatni jó játékot - ez túlságosan kevés ahhoz, hogy elégedett legyek - értékelte csapata őszi szereplését Brányik Sándor.

A patonyi labdarúgók a téli hónapokban főleg tornateremben készülnek a tavaszi folytatásra, de hetente kétszer a szabadban is lesz erőnléti edzésük, öt játékos katonai szolgálata letelt, így ismét a csapat rendelkezésére állnak. Tavasszal a következőkből kerül majd ki a kezdő tizenegy: Angyal, Kálmán, - Varga Gyula, Jakóczi, Koczó, Bíró, Kráľovič, Markó, Varga Tihamér, Fodor, Bors, Csiba, Póda, Tóth László, Tóth János, Csivre, Méri, Kovács, Hervay és Posvancz. A húszas keret főleg saját nevelésű játékosokból áll.

2- Kemény téli felkészülés vár a játékosokra, többnyire azok fognak ,,megszenvedni“ akiknek, nem megfelelő az erőnlétük. Hiába, nem lehet mást tenni, a hajtós, darálós focihoz, amit mi is játszunk, kifogástalan kondíció kell. Az ifiből hozzánk került fiatalok csak keményebb, határozottabb játékkal érvényesülhetnek. Be kell látniuk, hogy nem élhetnek a múlt dicsőségeiből. A mai fociban a galamblelkű, finomkodó játékosok el vannak veszve. Még egyszer hangsúlyozom: nem elég egy-két mérkőzésen villogni, utána pedig végigandalogni a bajnokságot - mondta határozottan a pato- nyiak edzője.

A kerületi bajnokságba jutás és a kezdeti sikerek után csökkent a közönség érdeklődése és lelkesedése a foci iránt. Brányik Sándor szerint a szurkolók nem tudnak igazi hazai környezetet biztosítani a csapatnak. Hiányzik a sportszerű biztatás, a hallgatag nézőközönség inkább bírál, mintáéin buzdít. Remélik, hogy tavasz- szal eredményes játékukkal viszszaszerzik szurkolóik bizalmát és ismét megtelik a lelátó.

Labdarúgó-szakosztályunk már több mint egy évtizede négy együttest szerepeltet különféle bajnokságokban. Közel 90 játékosunk és öt szakképzett edzőnk van. A Kisfaludot (Vieska) képviselő tartalékcsapat a járási bajnokságban szerepel. Az ifjúsági együttesünk a 70-es évek közepén előbb járási bajnokságot, majd kerületit is szerzett. A 80-as évek elején azonban utánpótláshiány miatt visszakerült a járás ificsapatai közé, ahol jelenleg jól szerepel. Nagy Károly edző gárdájából minden évben két-három játékos kerül a felnőtt csapatba.

A diákok Németh Ödön irányításával már nem egy szép eredményt értek el a kerületi bajnokságban. Ha együtt marad a társaság, akkor öt-hat év múlva igazi jó csapattá kovácsolódhat. Nyugodtan állíthatom, hogy a jelenlegi együttes minden idők legerősebb patonyi diákcsapata - mondta Brányik Sándor.

3

A dióspatonyi labdarúgó-szakosztály kitűnő kapcsolatot tart fenn az Inter Bratislavával, hiszen a tehetségesebb játékosok itt folytatják pályafutásukat, így biztosított további fejlődésük. A sárga-feke- ték 1. ligás felnőtt és ifjúsági csapatában olyanok játszottak, illetve játszanak, mint a Kalmár fivérek, Domonkos, Fodor, Tóth. De nemcsak az Interben vannak patonyi focisták, hanem a DAC-ban (Kalmár, Angyal Tibor), Púchovban (Brányik Károly), valamint évekkel ezelőtt a VSS csapatában játszott Angyal Imre, Brányik Sándor pedig hosszú ideig a II. ligás Sp. Nová Ves kitűnő kapusa volt.

A patonyiak a közeljövőben még egységesebb és ütőképesebb együttest szeretnének kialakítani és az edző szavai szerint igazi támadó focit játszani. Továbbra is fokozott figyelmet fordítanak a fiatal tehetségek nevelésére, hiszen valamennyien tisztában vannak azzal, hogy megfelelő utánpótlás nélkül nincs jó felnőtt csapat. A játékosok, edzők és a szakvezetők a jövőben is számítanak a helyi Barátság Efsz és annak sportszerető elnöke, Tóth Zoltán segítségére és támogatására, amit a sportegyesület tagjai ingyenes társadalmi munkával kívánnak viszonozni.

ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

A Tesla Nové Zámky asztalitenisz-csapata (balról: Klučka, Simon, Hudák, ifj. Kobolka, Czuczor, Berkes, Polák és Uhrín) barátságos mérkőzést játszott az NDK-beli Neuburg együttesével. Az összecsapáson a hazaiak 10:0 arányú győzelmet arattak

(Kobolka György felvétele)

EZÜSTCSAPAT - ARANY BETŰKKEL

Már kora reggel cselgáncsoznak

A cselgáncs a legifjabb nemzedék sportágaként már a hatvanas években meghonosodott Rimaszombatban (Rimavská Sobota). A város második legnagyobb sportegyesülete, a Lokomotíva alakított elsőként szakosztályt, melynek ténykedése nem volt eredménytelen. A serdülő és ifjúsági korcsoportokban kerületi bajnoki címek, országos bajnoki helyezések fémjelezték a megtett út helyességét. Ám mindezek nem elégítették ki a szakosztály egyik fiatal, ambiciózus edzőjét, Juraj Svoreňt, aki elhatározta egy önálló szakosztály létrehozását a Mladosť sportegyesület keretében. A válás nyolc évvel ezelőtt történt, s azóta a Járási Pionírház által patronált egyesület szebbnél szebb eredményekkel, országra szóló sikerekkel örvendezteti meg híveit. Az éremtermés a serdülők korcsoportjában kezdődött, s ma az ifjúsági kategóriában folytatódik. Ha nem törik meg a lendület, hamarosan ütőképes felnőtt csapata lesz a városnak.- Az egyéni versenyeken, a különböző szintű bajnokságokon elért címek, helyezések számát illetően nem vezetünk statisztikát, mert azzal akár egy külön munkaerőt is foglalkoztathatnánk - mondja Juraj Svoreň, az egyesület főedzője. A csapatbajnoki diadalokra viszont illik emlékezni. A serdülők között már a hetvenes évek végén Szlovákia, sőt az ország legjobbjai közé kerültünk. Ifjúsági csapatunk 1982-ben jutott

EGY FALU, AHOL SZERETIK A SPORTOT

„Sportújságot“ lapozok, az iná- mi (Dolinka) sportegyesület Híradóját. Az első évfolyam első száma idén tavasszal, a spartakiád- előkészületek idején látott napvilágot.- „Házilag“, s mindössze 50 sokszorosított példányban készült, ám a faluban szinte kézről kézre járt, mindenki szerette volna elolvasni - mondja szerényen Nagy László, az egyesület elnöke. - A nem is remélt sikeren felbuzdulva elhatároztuk: időszakos kiadványként a jövőben is megjelentetjük. Persze, az újságárusoknál nem lesz kapható, viszont el szeretnénk érni, hogy Inámban minden sportkedvelőhöz eljusson belőle egy-egy példány.

Szép, követésre méltó kezdeményezés. Igazán kevés falusi klub büszkélkedhet saját újsággal az országban.

Inám mindössze 500 lakost számláló kis település. Sportélete viszont pezsgő, említést érdemel.

A sportegyesült - egyetlen labdarúgó-szakosztállyal - csak 1950 tavaszán alakult. A II. világháború előtt még futballcsapata sem volt a községnek. Néhanapján vasárnap, vagy egyéb ünnepek idején, ha focizni támadt kedvük a fiataloknak, a kocsmában csapatot verbuváltak, kapufákat állítottak fel a libalegelón és rúgták a labdát napestig.-Tudunk mi játszani, országvilág láthatja, csak senki sem törődik a sporttal minálunk igazán - mondogatták.

A szervezet első elnöke Nagy Sándor lett, s mindössze 15 tagot számlált az egyesület. A hatvanas évek elején a járási bajnokság II. osztályában játszott a csapat. Ám két esztendő után megtört a kez,.Saját sportújságunk van“- mondja büszkén Nagy László (A szerző felvétele)

deti lelkesedés, az egyesület feloszlott. Edzések nélkül nem bírták a fiúk huzamosabb ideig felvenni a versenyt más falvak együtteseivel. Több játékos Ipolykeszire (Kosihy nad Ipľom) és az I. osztályban szereplő ipolynyéki (Vinica) gárdához igazolt. Előfordult, hogy

a nyéki együttesben hat-hét inámi fiatal is focizott.

Amikor az alapiskola diákcsapatában futballozó gyerekek 16-17 évesekké cseperedtek, Sógor József és Gyurász Tibor

kezdeményezésére újjászerveződött a csapat. Jelenleg a járási bajnokság III. osztályának középmezőnyében szerepel. Kellő támogatás hiányában többre, jobb teljesítményre nem futja az erejéből. Edzőjük Sógor József. A falu diákcsapata viszont a járási bajnokság előkelő helyén áll. A diákok felkészítését Antal Béla irányítja. Egyéb közlekedési eszköz híján a felnőtt csapat játékosai a mérkőzésekre a lelkes sportbarátok személyautóján utaznak.

Pár évvel ezelőtt összejöveteleiket, taggyűléseiket a sportolók még a kultúrház egyetlen termében tartották. Aztán elhatározták, önerőből, társadalmi munkával a sportpálya mellett öltözők, klub- helyiség építésébe fognak. Szinte hónapok alatt tető alá került a több mint százezer korona értékű épület.

Ősszel, a labdarúgóidény befejeztével sem akartak tétlenül ülni az inámi fiatalok, ezért négy évvel ezelőtt elhatározták: megalakítják az egyesület asztalitenisz-szakosztályát. Tavaly megnyerték a járási bajnokság II. osztályát, jelenleg a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás legjobbjai között játszhatnak. Az első, Farsangi Kupa néven induló „házibajnokságukon“ 24 fiú állt asztalhoz.

Az inámi asszonyok ugyancsak tevékenykednek: 16 szülő készült a spartakiádra gyermekével az óvoda igazgatónőjének, Hegedűs Irénnek a vezetésével; többnyire csak a kultúrház szűk termében gyakorolhattak. A falucska történetében először helyi bemutatóra is sor került az alkalomra szinte újjávarázsolt sportpályán.

Az inámi sportegyesületnek jelenleg 80 tagja van. Évente mintegy huszonötén szerzik meg a rá- termettségi jelvényt. A község lányai számára mostanság sok mozgási lehetőséget kínál a dzsesszgimnasztika.

Tavaly a sportszervezet turisztikai szakosztályt is alakított. Ennek külön kis története van. Nagyné Gyurász Judit, a most 20 esztendős fiatalasszony tavaly részt vett a Rysy-túrán. Hazatérve aztán ismerőseinek rengeteget mesélt az emlékezetes turistatalálkozóról. “ És - leány létére - turistaszakosztályt alakított. Az elsó felfedező túrának tizenhatan vágtak neki. A közeljövőben szeretnék bebarangolni Szlovákia legszebb tájait.

Sportolásra alkalmas terem a községben nem épül, így a kultúrház bővítésével igyekeznek majd az inámi sportolók enyhíténi gondjaikon. Antal Béla, Zolczer Ferenc, Nagy László, Takács László és Sógor Gizella - fáradozik legtöbbet a falu sportéletének „ébren tartásán“.

Tavaly a sportegyesület és agilis elnöke kiérdemelte a testnevelési szövetség járási bizottságának köszönő levelét.

ZOLCZER LÁSZLÓ

Szlovákia élvonalába, ebben az évben harcoltunk ki a Nemzeti Ligában való szereplés jogát. Már az első idényben a második helyet szereztük meg, ez biztosította számunkra a hat csapat részvételével lebonyolított országos döntőn való részvételt. A következő idényben szlovákiai elsőséget szereztünk, ám országos szinten nem tudtunk előbbre lépni. Tavaly ismét másodikok lettünk a Nemzeti Ligában, s az országos döntőben csak két együttest tudtunk magunk mögé utasítani. Az idén újra elsők lettünk Szlovákiában, s végre éremhez jutottunk az országos fináléban. Rendkívül kiélezett csatában végül is ezüstéremmel tértünk haza Hulinból. Győzött a válogatott gerincét adó Hradec Králové, s mögöttünk olyan együttesek végeztek, mint a Jičín, a Plzeň, a Kroméŕíž és Košice. Az utóbbi kivételével valamennyi élversenyközpont, eszményi feltételekkel, több főfoglalkozású edzővel. Ezzel szemben mi kristálytiszta amatőrök vagyunk, s bizony még az iskolákban sem találkozuk mindig a legnagyobb megértéssel.- Feltételeink tényleg nem hasonlíthatók össze versenytársainkéval - egészíti ki az elhangzottakat Ľubomír Pinzik, az egyesület elnöke versenyzőink és edzőink lelkesedése azonban szinte határtalan. Hadd mondjak erre egy példát a közelmúltból. A srácokat tavaly már nagyon bosszantotta, hogy az országos döntőben nem tudtak érmet szerezni. Egymás között elemezték, boncolgatták a „sikertelen“ szereplés okait, s arra a következtetésre jutottak, hogy keveset edzenek. Nekik kevés volt a heti ötszöri kétórás edzés! Javaslattal álltak tehát a vezető edző elé, s kérték a napi kétszeri edzés beiktatását. S amilyen fanatikus ember az edző, elfogadta a javaslatot. Azóta a délutáni foglalkozások mellett már reggel fél hatkor a tornateremben gyakorolnak a cselgáncsozók- a pedellus bácsi nem túl nagy örömére.

íme az ezüstcsapat névsora, akik a szakosztály történetének aranybetüit írják: Bodnár Gábor, Roman Hlinka, Julius Smuda, Eduard Baranec, Kalmár Erik, Péter István, Juraj Zachar, Michal Megela, Ivan Haviar, Miroslav Po- livka, Peter Gombala, Somoray Rudolf, Rastislav Slaný és Oláh László.

Amint a szakosztály vezetői elmondották, a szép sikerek mellett gondjaik is vannak. Felnőtt (felnövő) csapatukkal - mely a kerületi bajnokság második helyén áll - az idén a Nemzeti Ligában való feljutás volt a cél. Az utolsó csapatbajnoki mérkőzésre azonban nem tudtak Považská Bystricába utazni, mivel ugyanezen a napon rendezték meg a serdülők és az ifjúságiak országos csapatbajnoki döntőit is, s mindkét eseményen érdekeltek voltak. Gondjaikról időben értesítették a szövetség vezetőit, ám ezeket figyelmen kívül hagyták, s bár helyezésük alapján a részvételi jog megilletné őket- nem kaptak meghívót az osztályozó mérkőzésekre. Tehát ismét diadalmaskodott az adminisztráció a sport fair play szelleme fölött. Sajnos. HACSI ATTILA